2013. október 28., hétfő

28. Fejezet - Készülődés

ÉÉÉsss, Haliii! Mivel olyan cuki voltatok, hogy írtatok nagyon kedves kommenteket, amitől egész nap jókedvem volt, úgy gondoltam megajándékozlak titeket egy újabb résszel!! :))) Remélem tetszeni fog mindenkinek éés, megint írtok majd kedves és cuki dolgokat :DDD

Szóóóvaal Jóó Olvasást!!

Xx Blair






Blair


-A kurva életbe már! - morogtam, mikor a bögre hangos csörömpölés közepette kiesett a kezemből, ripityára törve a földön. Én csak egy nyomorult teát akarok inni, valami nátha elleni szarral! Miért kell ilyen bénának lennem?!
  Előkerestem egy seprűt, s nagy hévvel kezdtem takarítani.
-Mi van már?! - jött a lépcsőről egy ingerültebb hang.
-Nyugi... Kifizetem. - vetettem oda gúnyosan a belépő személynek.
-Ja, te vagy... Semmi gond. Segítsek? - milyen hirtelen váltott hangnemet...
 Inkább nem is válaszolok... Beleszórtam a szemetesbe a maradványokat s kerestem egy másik bögrét.
-Úr isten, minden rendben? Mi tört össze? - rohant le a lépcsőn a 'szőke ciklon'.
-Csak egy bögre. - hallottam meg Zayn hangját. 
-Ja jó... - sóhajtott nagyot a lány. Én közbe kiöntöttem a teát a bögrébe, sa a kis kapszulával együtt lassan kortyolni kezdtem. - Amúgy... Minden rendben? - nézett Pezz a fiúra.
-Ja. - és ekkor fordultam meg. Valahogy éreztem, hogy engem nézett egész idő alatt azokkal az égető pillantásaival, s nem bírtam ki, belenéztem a szemébe.
  Valahogy más volt. Mint ha látna, de nem itt lenne. Ismerem ezt az elmerengő piilantást, valamin nagyon gondolkodik.
-Mi van? - bukott ki belőlem az elegáns kérdés.
-Csak eszembe jutott az első randink. - mondta egy halvány mosollyal, majd szemei kikerekedtek, ahogy nagy eséllyel nekem is.
  Mi van?! Ez most... Oké, ezt látom rajta, hogy nem akarta kimondani, de mindketten elvörösödve bámultunk még mindig egymásra.
-Bocsánat én nem akartalak... Mindegy. - sóhajtott nagyot, én meg inkább nagyot kortyoltam a forró löttyből, amivel le is égettem rendesen a nyelvem, de most valahogy jól esett.
  Nem akartam, hogy nekem is feltörjenek az emlékek. Túl szépek voltak, mostanra túl keserűvé váltak.
-Miért? Milyen volt az első randi? - kérdezett rá Perrie, de most a 'direkt teremtsünk nekik kínos helyzetet' helyett szemeiben, csak őszinte kíváncsiságot láttam.
  Egy ideig egyikünk sem válaszolt.
-Azt hiszem én... Kimegyek cigizek egyet. - hátrált ki a helyzetből Zayn. 
  Bunkó! De ha ő kint, én bent.
 Teámmal és egy szál cigivel ültem le az ebédlő asztalhoz, velem szemben Edwards-al.
-Figyelj, ha nem akarod elmondani... - kezdte, de leintettem.
-Lényegtelen, így legalább hátha könnyebben le tudom zárni. - vettem egy nagy levegőt. Mi ez a hirtelen jött beszédességem már megint? Komolyan nem értem magamat. De ha most ez jó, akkor ez jó. Ez még nem jelenti azt, hogy minden rendben velem! De úgy érzem tartozom ennyivel neki. - Ugye már mondtam, hogy... Én elég semleges érzésekkel mentem el az első randira... Na most Ő... Mi betörtünk az iskolába... Nem nem rongáltunk, meg semmi csak a zeneterembe akart elvinni, mert szerette az ottani zongorát. - hadartam el a rövid magyarázatot, hogy folytathassam. - És... Írt nekem egy dalt.
-Hogy micsoda? - élénkült fel a lány.
-Jól hallottad. Most képzeld el az én helyzetemet... Van egy fiú, aki teljesen semleges számodra és kapsz egy... Számot tőle... - meredtem hitetlenkedve magam elé.
-És utána mi történt?! - 'szomjazta a folytatást'
-Megcsókoltam. - vontam vállat, de ahogy az emlék előbukkant nem bírtam ki és apró mosollyal, vörös fejjel néztem ölembe.
-Te elpirultál?! Te elpirultál! - nevette el magát döbbenten a lány.
-Csitt már! - szóltam rá, s ittam egy újabb kortyot.
-Okéé... És... Valahol meg lehet hallgatni azt a számot? - érdeklődött.
-Őt kérdezd. - tettem fel a kezem védekezésképpen. - Nem tudok arról, hogy lenne felvétel. Nekem mindig elénekelte ha akartam. - vontam újra vállat.
  Hogy tudok erről beszélni?! Négy évig, még csak gondolni sem akartam rá!
 Talán pont itt az ideje.
  Mielőtt azonban folytatódhatott volna a beszélgetés, a Malik fiú lépett be a terasz ajtón.
-Most hívott Paul, hogy nem kell ma bemennünk, de estére hivatalosak vagyunk, valami nem tudom micsodára... Asszem ezek azok, ahova összegyűjtik a sztárocskákat és összeboronálják az embert mindenkivel, szóval értelme nincs... Viszont nektek ott kell lenni, mert most mutatunk be titeket, mint táncosainkat. És... Neked Harryvel kell menned. - nyögte ki, s ökölbe a keze. Okéé, erre nagyon nagyon érzékeny úgy látszik...
 De ház ez van. Nem tartozom neki semmivel, nem is fogom magamra venni.
-Akkor gondolom én veled megyek. - bólintott Perrie.
-Figyelj, ha nem akarsz és úgy érzed, hogy be kéne jelentenünk egy szakítást... - kezdte Zayn., de a lány leintette.
-Nem. Veled megyek, nem most fogjuk bejelenteni. A srácik így is kivannak akadva rád, nem foglak én is a szarban hagyni... Willel meg majd lemeccsezem. - sóhajtott nagyot, majd felderült az arca. - Viszooont, el kell mennünk vásárolni, mert biztosra veszem, hogy nincsen ruhád! - mutatott rám.
  Hát ez igaz, de...
-Én nem fogok kiöltözni. - jelentettem ki.
-De ez egy estélyis este! - könyörgött Pezz.
-Nem.
-Figyelj, elmegyünk csak megnézzük, és ha nem találunk, akkor nem erőltetem, oké? - kezdett alkudni.
 Ez nem is rossz ajánlat, vásárolni úgy is elakartam már menni, most az, hogy benézünk számomra pár 'idegen' boltba az belefér.
-Rendben. - bólintottam.
-Akkor fél óra múlva indulunk! - jelentette ki, majd felszaladt az emeletre.
 Lassan utánaindultam, szó nélkül ott hagyva a gondolataiba merült srácot. Gondolom az estén kattog, ahol el kell majd játszani, hogy minden rendben és nagy a boldogság. Hát szar ügy... Ilyen a sztár élet úgy látszik...
  Megcsörrent e telefonom. Harry. Villogott a kijelző.
-Szia. - szóltam bele semlegesen. Te jó ég, mióta köszönök én telefonba?!
-Hali... Gondolom mondták a ma estét. - ő is ugyan olyan kimért volt mint én.
-Ja.
-És... Mit szólsz hozzá? 
-Mit kéne szólnom?
-Hát... Nem is tudom... Meg kéne beszélnünk pár dolgot nem gondolod? - tért a lényegre.
-De.
-Akkor? Mikor érsz rá?
-Most vásárolni megyek, de ha visszaértem, átjöhetsz. - 
-Miért nem jössz te át? - akadt fenn.
-Nem fogok veszekedni. Ha beszélni akarsz velem, majd átjössz. Hívlak mikor visszaértem. - azzal kinyomtam. 
 Nem fogom megint újra kezdeni az elmúlt pán napban lezajlódó, vitákat, mert értelmetlen lenne.
-Perrie. - mentem be ideiglenes szobámba. A lány felnézett. - Ki a bandából a legértelmesebb, aki talán képes lenne mélyebbre nézni a 'dologgal' kapcsolatban? - utaltam Zaynre.
-Úgy érted azt, amit én megtettem és, amit te nem mersz megtenni? - kérdezett vissza, mire a szememet forgattam. Vele se kezdem el ugyan azt, mint tegnap. - Liam... Liamnél lehet esélyed. - köszönetképpen bólintottam.
 Ekkor csörrent meg az ő telefonja.
-Bakker. - nézett a kijelzőre. - Will az. - sóhajtott.
 Na ez nem lesz sétagalopp.
-Igen? - szólt bele lassan.
-Nem engedem, hogy vele menj el! - hallottam ki az ideges hangot a másik féltől.
-Will... Nyugodj le. Nem lesz semmi baj, eddig sem történt!
-De mi van ha most még is! - lett kétségbeesettebb a fiú.
-De nem lesz!
-Akkor sem engedem!
-Mi az, hogy nem engeded?! Miért mit akarsz csinálni, ha megteszem?
-Kitálalok a sajtónak. - jött a meggondolatlan válasz, s Perrieben még a szó is bennakadt.
  Igen Will elég hülye... Ha olyan személyről van szó, aki fontos neki, akkor elég hülyeségeket mond még ha nem is gondolja komolyan.
-Hogy mit mondtál? - kérdezte feszülten a lány, de én kikaptam a kezéből.
-Még is mi a faszt képzelsz magadról? Rohadt gyorsan állíts magadon, mert mindenkit el fogsz veszíteni magad mellől, ha ennyire magadhoz akarod láncolni! Eddig sem volt semmi baja Perrienek, és most sem lesz! Amúgy meg csak egy rohadt ajtón bevonulás és már is ott van melletted! És ha kimersz tálalni a sajtónak, akkorát csalódok benned, mint még emberben nem. Zaynnel is nagyobbat. Az, hogy ezt tudjátok, nem jogosít fel téged ilyenekre, s hidd el, én is tudnék rólad összekaparni dolgokat. Undorító vagy. - azzal kinyomtam.
-Ugye ezt nem gondolta komolyan? - nézett felém könnyes szemmel Pezz, mire megráztam a fejem.
-Nem. Ez ugyan olyan, mint amikor üvöltözni kezdett velem próbán. Majd észhez tér. Bármi is a tét, erre még a csapat is kiakadna, és ezt nem akarja. - próbáltam nyugtatni, több kevesebb sikerrel.
  Gyorsan átöltöztünk mindketten, majd  a lány kocsija felé vettük az irányt.
-Megleszel? - nézett még hátra a fiúra, aki bólintott. - Halii!! Majd jövünk! Kaphatok egy szál cigit? - kérdezte már a kocsiban ülve. - Mi van? Ideges vagyok! - magyarázta én meg felé nyújtottam a dobozt. - Nálam inkább csak résnyire legyen nyitva, ha nem baj, nem akarok holnap a címlapon lenni. - magyarázta, de egyáltalán nem tudtam ezen megsértődni, bólintottam, s lehúztam magamnál teljesen. - Szét vásárolom az agyamat is most! - morogta.
 Megcsörrent a telefonja.
-Ó, basszus... Felvennéd kérlek? - nézett rám, mire megütközve nyúltam a telefon felé. Cigizés és vezetés közben gy látszik ez már nem megy neki.
-Azt sem tudod ki az!
-Jade. Az egyik Little Mix tag, ha tudod, hogy kik vagyunk... - magyarázta.
-Pója, tudom, a ti zenéteket még szeretem is. - vontam vállat, majd megnyomtam a fogad gombot.
-Csók Csajszi, te Zaynel mész este igaz? - kérdezte kapásból a lány.
-Öhm... Szia.. öhm Jade, én nem Perrie vagyok.. - kezdtem de közbe vágott.
-Akkor ki?
-Most mondtam volna végig. - forgattam unottan a szemem.
-Ne legyél bunkó! - szólt bele Pezz, mire megismételtem előző cselekedetemet.
-Blair Danwer vagyok, és ha jól tudom, ja Edwards, Zaynel megy. - majd szívtam egy nagy slukkot.
-Blair? Az a Blair? - na itt kihangosítottam a telefont és úgy kérdeztem vissza. Perrie drága szorulni fog...
-Meliyk?
-Hát, aki elrabolta a nagy Zayn Malik szívét. - s hangján érezhető volt, hogy vigyorog. Mérgesen pillantottam a mellettem lévő szőkeségre, aki vörös arccal, mérgesen szólt bele a beszélgetésbe:
-Jade! Megbeszéltük, hogy ezt nem! - hűűű... Szegény csajt, ma mindenki felidegesíti... Hát, szar ügy.
-Blair az? Hadd beszéljek vele! - hallottam meg egy egy másik hangot. Mi a fasz?! Nem ők a sztárok?! Ennek nem fordítva kéne esetleg zajlani? Már mint ha nem én lennék ugye, mert nem vagyok egy nagyon 'pezsgő' típus.
-Leigh, ne kezdjétek! - forgatta a szemét Edwards. Úgy látszik ez ragad... Ám a másik lányt, nem nagyon érdekelte ez.
-Szia Blair! Hogy kerülsz, Pezz kocsijába, azt hittem utálod! - kezdte csevegő hangnembe.
-ŐŐ... Vásárolunk. - nyögtem ki. Teljesen le voltam döbbenve.
-És  mi van Zaynel? - már megint egy ismeretlen hang.
-Mi lenne? - kérdeztem vissza.
-Hát ugye bár ő nagyon szerelmes... Te pedig... Te is? - puhatolózott.
-Na jó, pofa be. Pezz Zaynel megy este. - azzal lecsaptam a telefont. Nem voltam ideges, igazán csak untam.
-Sajnálom, azt hittem tudják tartani a szájukat, nem szoktak pletykálni, de rád nagyon kíváncsiak...
 Vállat vontam.
-Neked legalább van kivel megbeszélni ezeket. - motyogtam, de meghallotta. Igazándiból ezt irigyeltem benne. Én nagyon rég óta nem 'cseverésztem' Tomon kívül senkivel. Na jó talán Sarahval meg Harryvel. De Hazz fiú, Sarah pedig Tom barátnője és én örülök, hogy ilyen jóban vagyunk, csak... Mi van ha szakítanak?! Persze, hogy a bátyám mellett leszek akkor!
-Neked is lenne... - célzott, mire felhorkantottam. Nem, mert nehezen fogadok el bárkit, mint barátomat, bár mostanság látok rá esélyt...
-Nem. - húztam fel hirtelen a védőfalat, ő meg jobbnak látta nem feszegetni.
 Megállt egy hatalmas pláza előtt, majd rángatni kezdett maga után. Úgy érzem sok cigimbe fog kerülni a mai nap...
  Csak húzott és húzott be az egyre több ruhás boltba, de hál'istennek tényleg nem erőltette, ha valami nem tetszett, de elég volt nekem az is, hogy végig kell asszisztálnom az ő próbálgatását, a rajongókkal vegyítve, akik engem Styles barátnőjének hisznek...
  Azokkal a pillantásokkal, amikkel méregettek, komolyan, szerintem nekem estek volna, ha nem tartottak volna attól, hogy elég rendesen szarrá verném őket.
  Mondjuk tényleg meg tettem volna...
  Mindezek ellenére, azért minden harmadik bolt olyan volt, ahova én is beakartam menni, csak itt tíz percnél nem nagyon töltöttünk többet, mivel nem vagyok képes annyit tökölni, mint a szőkeség, meg ő türelmetlenebb.
-Na jó, ez az utolsó ígérem! - rángatott be egy újabba, nekem meg már erőm sem volt tiltakozni. A következőbe egyszerűen nem megyek be vele, hanem hívok egy taxit.
  Össze vissza tébláboltam a sorok között, miközben ő fel alá rohangált s szedte le a tíz ezredik ruhát, miközben az árusok a seggét nyalták, bár azt eléggé leszarta. Bírom a csajt, hogy milyen flegmán képes a talpnyalást viselni.
  Aztán megláttam. Komolyan ha valamilyen ruhát felveszek, csak is ez lesz az, főleg, hogy ott volt hozzá a tökéletes cipő. Nem hittem volna, hogy bármire ezt mondom, de KELL ez a ruha.  Gyorsak kikerestem a méretem, a hozzá való cipővel, s megindultam a próbafülkék felé.
-Danwer hidd el nagyon sietek... - kezdte Perrie mikor a fülkék előtt összetalálkoztunk, aztán meglátta a kezembe a ruhadarabot,s jó, hogy fel nem visított. - Úr Isten ez geci jó! Vedd fel! - tuszkolt abba a próbafülkébe, amit kiürítettek neki az árusok! Na ne már, ez már tényleg szánalmas.
 Gyorsan magamra kaptam a ruhát cipővel együtt, majd elhúztam a függönyt.
-Azta... Ezz... Ezz annyira te vagy! - mondta egy őszinte mosollyal. - Fordulj meg! - mutatott a másik irányba. - Neked van tetkód?! Azt a...! ez kurva jó! Mi van odaírva? - célzott a japán írásra, ami végigfutott a gerincemen.
  Na iggen...Az írás..
-Olyan dolgok, érzések, amik tönkre teszik az embert. - mondtam ki egyszerűen, neki meg a mosoly odafagyott az arcára.
-Blair...
-Ne... Hagyjuk ez most... Lehet nem sokára ezek a dolgok, mind más jelentést kapnak. - eresztettem meg egy halvány mosolyt, majd behúztam a függönyt, hogy visszaöltözzek.
 Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem költöttem el egy vagyont, de nem érdekelt. Jó fizetésem van, nem sokszor csinálok ilyet, alapból meg ha pénz szűkében lennék, elmennék egy versenyre, s meg lenne oldva.
-Ha Zaynnél készülünk, nem kéne pár cuccot összeszednünk még? - érdeklődtem -Már mint még is csak fiú..
-Hidd el minden van nála, sminkekkel meg most pakoltunk tele egy egész zacsit. - vont vállat. Te jó ég mennyit vásárolhattunk, ha már nem is emlékszem a felére a dolgoknak?!
  Húsz perc alatt vissza is értünk, s jól megrakva sétáltunk be a házba.
-Haliii! - kiabálta el magát a szőkeség, míg én csöndben kullogtam utána. Lerúgtuk a cipőnket, s a nappaliba vettük az irányt, de az ajtóban le is blokkoltunk.
  Harry ült Zaynel szemben s nem úgy tűnt, mintha bármit is sikerült volna megbeszélniük.
-Halii... - köszönt még egyszer Edwards, hát ha ezzel oldja a feszült csendet.
-Öhm... - köszörültem meg a torkom, mikor már vagy egy perce nem válaszoltak a lány üdvözletére.
  Erre bezzeg felkapták a fejüket. A pasik és a hülye féltékenykedésük... Egyik sem tagadhatja, még ha Harrynek ez teljesen baráti és inkább az aggodalom és a féltés irányítja.... Mindegy, nekem ugyan olyan idegesítő, mint az, hogy Malik folyamatosan minket bámul ha együtt vagyunk.
-Gyere. - intettem Hazznek a lépcső felé, s elindultam, a töménytelen csomaggal.
-Hadd segítsek. - kezdte kivenni a kezemből, de nem engedtem.
-Nem! - szóltam rá élesen, s mentem tovább. Nagy sóhajjal követett.
  Beértünk a szobába és én kapásból pakolászni kezdtem a dolgaimat. most legalább vannak... Bár nem akarok itt maradni a végtelenségig... Ott van az összes hangszerem!
-Hogy vagy? - tette fel a semleges kérdést, leülve az ágyam szélére.
-Hogy lennék? - néztem vissza hidegen.
-Hogy viseled? - ez már kicsit konkrétabb volt, s felrobbantott bennem valamit.
-Még is, hogy a francba lennék?! Kiutáltátok az egyik barátotokat miattam, ahelyett, hogy leülnétek vele beszélgetni, s még engem sajnáltok! Hát, köszönöm nem kérek belőle, viszont örülnék, ha legalább ez nem az én lelkemen száradna! Akkora hülyék vagytok mindannyian! - csapkodtam kezemmel magam körül beszéd közbe.
-Hééjj, ez nem a te hibád! Ő volt az a balfasz, aki megve...-kezdett védeni, de ez csak rátett egy lapáttal.
-ELÉG! - visítottam - Most ugyan azt mondod, amit eddig elmondtam! Elég! A helyett, hogy beszélnél vele, csak szidod! - a végére, hangom megremegett.
-Te beszéltél vele? - kérdezte meg úgy egy perc csend után, halkan.
-Az más...
-Miért lenne az? Hogy várhatod el, hogy mi megtegyük, amikor te sem vagy képes...- érvelt.
-Te nem voltál ott... Nem tudhatod..
-De a képeket láttam!
-Az nem ugyan az...
-Már miért ne lenne?
-Mert ÉN éltem át! TE csak valami nyamvadt szarokat láttál! Perrie miért volt képes meghallgatni, te meg miért nem?! Ha tényleg a barátod lenne, sőt, ahogy te mondod 'testvéred' akkor kurvára nem értem, miért nem hiszed el, hogy megváltozott! Pont most kéne mellette lennetek!
-De hisz még most is egy idegbeteg! - akadékoskodott tovább.
-Nem. Csak elkeseredett. Szerinted... Szerinted nem volt rá esélye, hogy újra megtegye ha akarná? Vagy elmondta volna, ha nem szégyellné a dolgot? Pezz-nek sincs semmi baja, pedig már vagy két éve vannak 'együtt'. Harry én itt lakom nála s  még ha nehéz is, mert még is csak... Van múltunk, csak azért teszem, hogy lássátok, nem olyan...
-Ne haragudj Blair én erre képtelen vagyok...
-Ha én megbocsátottam, te miért nem tudsz? - mondtam ki azt, ami már egy ideje kikívánkozott, de csak neki mertem...
-Te megbocsátottál? - pillantott fel nagy szemekkel.
-Talán... - motyogtam, mire megint sóhajtott.
-Figyelj... Adj nekünk egy kis időt. Megígérem, hogy figyelni fogok, de... Téged is sokkolna, ha mondjuk Tomról derülne ki egy ilyen, vagy olyanról, akit szeretsz! - magyarázta.
-Ez már megtörtént, és át is éltem. - néztem rá, miközben leültem mellé. - Én komolyan megértelek, hiszen én egy másik országba menekültem a helyzet elől...Csak arra kérlek, hogy... Nézzetek túl a dolgon... Gondoljatok inkább a sok jóra, amit együtt átéltetek, vagy nem tudom... Mióta vagyok én ilyen klisés és nyálas? - eszméltem magamra, mire halkan felnevetett. - Még annyit, hogy őt régebb óta ismeritek és ezzel lezárom a témát, és az ehhez hasonló minden filmben elhangzó mondatok sokaságát. - vettem nagy levegőt. - Ja és megkoronázom egy cigivel, a kurva vásárlás után. Komolyan úgy látszik nagyon elszoktam a lányok társaságától, mert azt hittem szét unom a fejem. Alapból nincs bajom a vásárlással, de azt ne Perrie Edwards-al tegye az ember. Egy sztár általában sietnem? Hogy ne támadják le a rajongók... Nem, ő nem siet, minden boltban vagy háromnegyed órát képes eltölteni. - ezt a hű, de nagy szófosást Harry jelenlétének tudtam be. Azért eléggé hiányzott.
  A következő pillanatban azon kaptam magam, hogy szorosan ölelem magamhoz, vigyázva nehogy a cigivel megégessem. Kicsit ledöbbenhetett, de aztán ugyan ilyen szorosan visszaölelt.
-Te is hiányoztál... Meg az karót nyelt apácás viselkedésed...- halkan felnevettem a mi kis 'poénunkon', ami alapból rohadt szar, de... Ha valaki a barátod, igazán nem a vicc a lényeg, hanem az emlék.
-Hoztam gyógyszert. - kopogott valaki, majd egy tízed másodpercen belül be is nyitott Zayn, időt sem hagyva nekünk, hogy elengedjük egymást...
  Ha most itt veszekedni kezdenek...
-Kösz. - vettem el.
-Minek neked gyógyszer? - értetlenkedett a göndör.
-Tegnap este úgy gondoltam milyen jó poén lenne megfürdeni az esőben, csak aztán... elájultam. - mondtam ki, mire pont bele kezdett volna a papolásba, de leintettem, hogy folytassam - Tudod ki mentett meg? - nem válaszolt, de tudtam, hogy tudja, túl alapvető.
-Most hálásnak kéne lennem?! Hol volt egyáltalán mikor ez történt?! - már Zayn felé nézett, de még is nekem szólt a kérdés.
-Először is, én igenis hálás vagyok! - mondtam ki, amivel még Malikot is ledöbbentettem, ugyan is ezt így még nem mondtam ki. Hát... Ez van.. - Másodszor pedig éppen azzal beszélgetett, aki nem annyira csökött agyú, hogy elítélje egy életre az egyik legjobb barátját! - kezdtük megint elölről az egész vitát... Vagy is azt hittem, mert most úgy látszik ő volt az okosabb...
-Oké! Rendben! De értsd meg, hogy még nem megy! Bocsi, Zayn, de még egy ideig biztos a pokolba kívánlak... - morogta , mire én majdnem közbe vágtam, de most ő nem hagyta. - De megpróbálom, ezt nem mutatni és ha valamennyire lenyugodtam, képes leszek veled leülni beszélni, akkor... Akkor beszélünk... - indult kifelé az ajtón a göndör. - Amúgy B. én készen vagyok már, direkt így jöttem el, szóval végig itt leszek, indulásig. - azzal elindult a lépcső felé.
-Itt van minden cucc, ami kellhet a készülődéshez. - jött be Pezz, kezében megannyi szépítkező cuccal.
-Akkor... Akkor én is megyek... - motyogta Zayn.
-Történt valami? - kérdezte a lány, miután az ajtó becsukódott, én meg csak a fejemet ráztam.
-Menj el először fürdeni, addig én is megyek valamelyikben és... Jujjj, megkérdezem Zaynt, hogy hadd használjuk az ő fürdődét. - mondta, miközben betuszkolt a szobában lévő helyiségbe. Nem értem mi baja van ezzel. Oké, kisebb, mint a fiúé, de szerintem ez is jó...
  Tíz perc alatt kész voltam, hajmosással és mindennel együtt és egy szál törölközőben léptem ki a zuhany alól, s mentem a szobába.
-Te meg mi a jó büdös francot keresel itt? - néztem az ágyon heverésző bondorkára.
-Unatkoztam, s gondoltam itt kevésbé fogok és hát.. Így is lett. - bámult meg hülye vigyorral.
-Hol maradt az erkölcsös Styles, aki nem akarja meghúzni a barátja exét? - néztem rá gúnyosan.
-Nem tűnt el, csak már nem érdekli, hogy kinek az exe... - vont vállat, s mosolya halványodott.
-Hmm... Majd meglátjuk.. - kacsintottam, s miközben szedtem össze a cuccaimat, hogy átmenjek Zayn szobájába, direkt olyan pozíciókba tettem, hogy a legkevesebbet takarja a törölköző. Milyen egy elképesztő gerinctelen ribanc vagyok...
-De szemét vagy... -motyogta durcásan, én meg nevetve mentem ki az ajtón, ahol a házigazdába botlottam. Ajjaj. - Hidd el, még nem végeztünk! - kiabálta Harry, mire Zayn feje vörös lett.
 Csak megráztam a fejem, kikerültem, s egy csepp jókedv nélkül mentem be a nagyban készülődő Edwards mellé.
 Próbáltuk a hajamat minél egyenesebbre beszárítani a kezelhetőséghez, hogy legalább a fésű vigye, mert most biztos, hogy kivasalom, de csak egy fél sikert könyvelhettem el. Így is csak remélni tudom, hogy a frissen mosás miatt nem fogja kapásból kidobni az egyenes tincseimet.
  Úgy igazán a hajam volt az, amivel annyira sokat kellet szarakodni, hogy még a szőkének is be kellet segítenie a többit, mindketten egyedül intéztük. Én tussal kihúztam a szemem, mint általában, bár most enyhén 'cicás' lett, hozzá vörös rúzs.
  Aztán már csak a  ruha volt a cipővel, s a Perrietől kölcsön kapott kis táskával. Komolyan ez a csaj több mindent vásárolt, mint én!
-Készen vagytok már? - kiabált fel Harry.
-Mindjárt. - adta a választ a lány, aki utolsó simításokat végezte a tükör előtt, miközben én m,ár egy jó ideje az ágyon ülve untam az agyam. -Mehetünk. - bólintott, s együtt indultunk lefelé, cipőinkkel a kezünkbe, mivel egyikőnk sem olyan hülye, hogy a házban lévő lépcsőn járja szét a lábát benne.
-Hűűű, B. többet kéne ruhát hordanod. - vigyorodott el perverzen Harry, bár ebben szerintem Zayn ingerlése is bőven benne volt. Csak a szememet forgattam, s próbáltam nem foglalkozni a barna szemekkel, amik szinte felfaltak.
-Nekem kell még egy cigi. - indultam meg a terasz felé, s hál istennek egyik sem jött utánam.
  Jó volt végre egy kicsit egyedül... Te jó ég, milyen gyorsan este lett, mennyit készülődhettünk és vásároltunk... Most egy ideig biztos mellőzni akarom, majd ezeket a programokat.
-Na jó, mehetünk. - bújtam bele a cipőmbe, s magamra vettem bőrdzsekim. - Harry, ne bámuld a seggem.- morogtam, bár félig nevettem.
-Bocs, de ebben a ruhába nehéz lesz... Zaynre miért nem szólsz rá? - vonta bele a másik srácot.
-Zayn ne bámuld a seggem .- mondtam nagy sóhajjal, de csak miután kimondtam néztem rá, s épp a vörös fejjel elforduló srácot kaptam el.
-Na jó  megvan mindenem. - jött le Pezz, aki közben visszaszaladt valamiért. - Mehetünk.
  Mind a négyen kiléptünk az ajtón.
-Majd ott találkozunk! - intett Perrie, aki ugye bár Zaynel ment. Intettünk, majd összekulcsoltuk Harryvel a kezünket s úgy sétáltunk a  pár házzal arrébb lévő autójához.
-Ígérd meg, hogy nem cseszteted este és megpróbálod a fiúkat is leállítani, ha rákezdenének! - mondtam, miközben beszálltunk a kocsiba.
-Hjajj... De csak, mert annyira hiányoztál. Amúgy mondtam, hogy milyen eszméletlen lábaid vannak?! - vigyorgott felém, miközben beindította a kocsit.
-Tudom, hogy milyen eszméletlen testem van, de ezekkel nem sokat érsz nálam.- kacsintottam rá, mire megint csak nevetett.
  Csak remélni tudom, hogy mindenki brutál jó színész legyen a társaságból...


2013. október 27., vasárnap

27. Fejezet - First Date

Hűűűű!!!! Háát haliii!!! OMG, OMG, ugye mindenki látja, hogy mennyi az O.M szám?! Nagyon de nagyon hálás vagyok nektek, és büszke, hogy első blogomként 3 hónapon belül sikerült ez! Annyira de annyira jó fejek vagytok! Nagyon remélem, hogy tetszeni fog a rész, én nem teljesen ezt terveztem, de ez a szar valamiért törölte az egészet, amit lekezdtem írni, így inkább ezzel próbálkoztam.... Na most azt a másik ötletet is meg akarom majd írni, de lehetséges, hogy 20 000 ig tartogatom-.. Ha csak a történet nem zárul le előbb.. De azt egyszer akkor is le kell majd írnom!
Kommentelni szabad, főleg most, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy ehhez mit szóltok!!!

Joo olvasást!!

Xx Blair




Zayn


  Mérgesen mentem be a szobámba. Üvölteni akartam, szétverni mindenkit, aki csak hozzáért rajtam kívül Blairhez, pedig tudom, semmi jogom hozzá és én okoztam az egész bajt.
 Remegve vettem elő az ágyam alól a kis albumoz, amibe oly régóta nem kukkantottam már bele, valahogy úgy éreztem nem érdemlem meg, hogy újra és újra megnézzem, bár ezt elég sokszor áthágtam, hiszen az egyik képet a könyvecskéből, mindig magamnál tartom. Gondolom ezek után nem nehéz kitalálni, hogy egy közös albumról van szó....
  Fellapoztam és csak néztem és néztem a boldogabbnál boldogabb együtt töltött pillanatokat. A végéről kezdtem, úgy haladtam az eleje felé, hogy az egész kapcsolatunk menetét visszafelé éljem meg.
  S a végén csak ültem az első kép előtt, amin ketten voltunk és a zongora előtt ültünk szorosan egymás mellett... Ez az egy hónapos 'fordulónkon' készült, amit csak viccből tartottuk meg.
  De ez a kép nagyon emlékeztet egy másikra, ami 1 hónappal és pár héttel ez előtt készült, de csak a fejemben van meg, ám ott kristálytisztán...




+++++++


Külső szemszög

2008


  A fiú izgatottan készült a délutánra, úgy érezte, ha valami rosszul sülne el,  vagy a lánynak nem tetszene, nem tudja mit csinálna. Tiszta ideg volt, kiverte a víz, s már vagy fél órán belül másodszorra ment fürdeni, hogy biztos ne legyen büdös.
-Nem fogod elcseszni, megy ez neked. - próbált 'csábosan' tükörképére mosolyogni, de ez most valahogy nem jött össze neki. Tom elmondása szerint, azzal jár a legjobban, ha magát adja és nem a csajozógépet.
  És ő bízik Tomban.

 A lánynak már egyáltalán nem okozott ekkora fejtörést a dolog. Valamilyen szinten bókolt neki a tudat, hogy egy eléggé 'népszerű' srác van oda érte, de ő sem panaszkodhatna, de egy randinál tovább, senkivel nem akart találkozni. Unalmasak voltak elmondása szerint.
 Most viszont vannak bizonyos tényezők. Vagy is inkább egy. Tom. Hiszen, a fiú Tom, vagy is az ő bátyjának jó barátja!
  Lehet ezért is szavaz több bizalmat a dolognak?
-Készen vagy már? - lépett be szobájába kedves bátyja, majd levetette magát az ágyra. - Nem kell kiöltöznöd.
-Úgy nézek én ki, mint aki kiöltözött? - fordult meg egy szemforgatás közepette Blair, majd végig mutatott magán. Egy egyszerű világoskék szaggatott csőfarmer, hozzá bő, s lentebb szűkülő felsőt viselt. Haja kiengedve s hullámosan omlott háta közepéig.
-Jól van na!
-Te tudod hova visz? - érdeklődtem.
-Talán? - vigyorgott rám gonoszan.
-Gondolom nem mondod meg... - sóhajtottam nagyot.
-Nem bizony!
  Órájára nézett, miszerint még volt húsz perced, így nyugodtan dőlt le testvére mellé az ágyra, s kezdett kattogni egy bizonyos kérdésen..
-Tom?
-Hmm?
-Téged... Vagy is te... Mit szólsz ehhez a randidologhoz? - tette végül fel a lány az ujjait tördelve.
-Mit szólnék? - vont vállat, de Blair nem elégedett meg ennyivel. Tudta, hogy ennél azért bővebb véleménynek kell lennie.
-Thomas. - sandított rá, a folytatást várva.
-Blair! Ajj ez nem hangzik annyira jól... Oké, jól van. - sóhajtott nagyot, mielőtt elkezdte kifejteni véleményét. - Nem tudom... Az elején, mikor kint voltunk az udvaron, s rájöttem, hogy téged bámul nyál csorgatva, sokat gondolkodtam rajta, hogy megverem, de... Utána figyeltem egy kicsit és láttam, hogy téged teljesen más szemmel néz, mint a többi kis kalandját, bár még akkor is úgy voltam, hogy maradjon tőled távol... Aztán meg.. Kezdett kifordulni magából, s bowling alatt világossá vált, hogy ez így nem mehet, szóval... Figyelj, nem löktem volna be múlthéten a szobádba, ha zavarna. Nem. Talán fura lesz meg minden, de ő.. Megérdemelne és nem olyan kis nyápic, mint akikkel találkozni szoktál. amellet, rá is ráfér egy normális lány.. Bár lehet, hogy pont ezért nem vagy jó.. -vigyorgott el a végére, mire ütlegelni és csikizni kezdte őt a lány, amiből hatalmas birkózás alakult ki visítással együtt.
  Míg a szobába ez a csodálatos testvérharc folyt, lent megszólalt a csengő. Zayn idegesen topogott az ajtó előtt, egy kis csokit szorongatva. Fogalma sem volt, hogy mit kellett volna hoznia, de valamit mindenképpen akart.
-Oh... Szia Zayn gyere be! - mosolygott Katie, miközben beinvitálta az ideges fiút. - Blair, Tom! Vendégünk van! - kiabált fel, de semmi válasz nem érkezett, hatalmas felszabadult nevetésen kívül, amitől a fiúnak még egyet ugrott a gyomra. - Blair! - kiabált újra az anyuka, de megint csak semmi.
  Aztán megcsörrent egy telefon.
-Ne haragudj ezt muszáj felvennem... De nyugodtan menj fel tudod a járást! - kacsintott rám, s már el is tűnt a kis készülékkel.
-Rendben Zayn, csak nyugodtan... - motyogtam miközben az ismerős lépcsőfokokon caplattam, még is mintha először lennék itt.
-Öhm... Bocsánat. - kopogott be a félig nyitott ajtó, ami a kis ütések hatására kinyílt.
-Nem már Tom ez csalás! - nevetett Blair, miközben bátyja valami csomagfélét csinált belőle, s rátehénkedett.
-Sziasztok! - próbálkozott újra Zayn kicsit hangosabban az előbbihez képest, mire mindketten meglepetten fordultak az ajtó felé.
- Ó Istenem, ne haragudj, nem láttam, hogy már ennyi az idő, de készen vagyok teljesen csak a táskámba kell pár dolog. - s miközben ezt elhadarta, már forgószélként szelte a szobát, hogy begyűjtse az 'életmentő' dolgokat.
-Csá haver! - fogott vele kezet Tom.- Amit az előbb láttál...
-Igen? - érdeklődött a másik fiú.
-Ilyet te nem csinálhatsz vele! Nem, nem, ezzel még várnotok kell. - gonosz mosollyal nyugtázta, hogy az alapból eléggé sok önbizalommal rendelkező barátja, miképp pirul el és jön zavarba teljesen a szavai hatására. - Aú! - kapott hátsójához, mikor húga egy elegáns mozdulattal megrúgta.
-Gyere, mielőtt még belelendülne. - kezdte egy halvány mosollyal taszigálni a fiút a lépcsőn lefelé.
-Majd jövök! - kiállotta el magát cipővétel után, s kabátjával a kezében lépett ki a fiú után. - Bocs... Gondolom ismered Tomot... - sóhajtott nagyon a lány, majd a mellette lépkedő fiúra sandított, aki folyamatosan őt nézte.
-Vigyázz, mert... - kezdte, de megakasztotta az előtte lejátszódó jelenet, ugyan is a fiú annyira rá koncentrál, hogy észre sem vette a kis buckát maga előtt, s majdnem hatalmasat esett. - Esni... -fejezte be a lány nevetve, miközben segített a vöröslő fiúnak megtartani egyensúlyát.
-Ez nagyon égő.. - motyogta Zayn, mire a lány jóízűen felnevetett ezzel, megint elkápráztatva a fiút.
-Figyelj Zayn, nem mintha zavarna, mert nagyon aranyosan teszed, de el fogsz esni, ha ennyire rám koncentrálsz. - mondta ki szintén a lány ezzel megint csak teljesen zavarba hoznia a másikat.
-Ne haragudj, egyszerűen... Nem tudom mi van velem! - nevetett fel Zayn. Blair, csak mosolyogva bólintott.
 Talán az ragadta magával annyira a Malik fiút, a lányban, hogy milyen pozitív kisugárzása van amellett, hogy milyen gyönyörű. Folyamatosan mosolyog, s lehet, hogy nem tűr meg minden bunkót, vagy fura embert maga körül, de nem is bunkó velük. Őt nem lehet nem szeretni, csak ránézel és mosolyognod kell! Futott át Zayn agyán, s már is elterül a vigyor az arcán.
-Amúgy... Hova is megyünk? - fordult érdeklődve a fiú felé.
-Mindjárt rá jössz! - kacsintott a másik, s megszaporázta lépteit.

-Te beakarsz törni a suliba?! - a lány nem tudta, hogy inkább az ijedség vagy a nevetés dominál most benne így elég fura arcot vághatott.
-Igen, de nem ez a lényeg. A kulcsok megszerzésében még a bátyád is segédkezett. - büszkélkedett Zayn mire a lány felnevetett. - Gyere! - fogta meg a lány kezét, s húzni kezdte maga után az épületben.
 Most fogta először meg Blair kezét, s Zaynre már ez az apró gesztus hatalmas hatással volt. Hirtelen megnyugodott, s gyermeki izgatottság ragadt rá a lányról.
  Futva indultak lefelé a zeneterembe, s a lány is rájött, mire az említett helység folyosójára értek, hogy mi az úti cél.
-Miért éppen az iskola? - értetlenkedett a lány, s a következő kérdés az lett volna, hogy náluk is ugyan úgy van zongora, de aztán rájött, hogy első randi gyanánt, biztos nem akarná azt.
-Mert szeretem az ittenit és... hát.. - vakargatta zavartan a tarkóját, Blair érdeklődő pillantása alatt. - Tudod, itt... Itt... Amikor meghallottalak egyszer itt énekelni, s aztán kiléptél a teremből én azóta... Na érted azóta vagy több... Mint.. Tom húga. - nyögte ki végül, s eljött az első alkalom, hogy a lány is zavartan hajtsa le a fejét.
  Igen is szimpatikus volt neki, az, hogy szegény fiút ilyen szinten eltudja bűvölni.
-Gyere. - kapott újra a Danwer lány kezei után a fiú, s a hangszerhez húzta.
-Én... Írtam neked egy dalt. - pirult bele az elhadart mondatba újra a fiú.
-Tessék? - kerekedett el a lány szeme. Erre nem számított. Még is csak ez az első randi!
-Írtam... Már mikor hallottalak, akkor megihletett, de mostanra áll össze teljesen. Te voltál a múzsám! - kacsintott a lányra. Ez volt az első olyan alakalom, amikor sikerült legyűrnie félelmeit, s megvillant a 'csábos' oldala.
  Majd vett egy nagy levegőt, s belekezdett az első hangokba.
Zayn lehunyta a szemeit, s úgy énekelte a dalt, Blair pedig... Nem tudod feleszmélni a csodálatból. Érezte, hogy melegség önti el mindenét, s ismeretlen örömérzés kerekedik rajta, mint aki mindjárt szét robban annyit evett a boldogságból.
  15 éves és egy igen helyes és aranyos srác énekli neki, a hozzá írt dalát... Csodálatos érzés, még akkor is, ha ellenkezik ez a romantikáról alkotott véleményéről, ugyan is azt rühelli.
 Még akkor sem eszmélt fel, mikor a levezető hangok csengtek már csak a terem csendjében, s Zayn érdeklődve figyelte minden egyes mozzanatát. Hihetetlenül megkönnyebbült, mikor meglátta a boldogságot az élénkék szemekben.
 A hirtelen feltörő érzelmektől fűtve Blair odahajolt s megcsókolta a teljesen lefagyott fiút. Nem szokott csak úgy első randin senkit sem csókolgatni, persze a buli az teljesen más, de itt...
  A Malik fiú teljesen elkábult, úgy érezte innentől kezdve akár a világnak is vége lehet, nekik bajuk nem eshet. Tudta, hogy kell neki ez a lány, s tudta, hogy ennyivel, még korántsem szerezte meg, de mintha a nehezén már túl jutott volna. Elérte, hogy a semlegből, pozitív irányba dőljön a mérleg.
  Hosszú csók volt, bár igazán csak egymás ajkán pihentették sajátjukat, de ez többet ért mindennél, s Blair észre sem vette, hogy akaratlanul is, de előbukkant egy két könnycsepp, ami mindkettejük arcán végig száguldott közelségük miatt.
-Van ott valaki? - hallottak meg fentről egy hangot, mire ijedten rebbentek szét. Mit keresnek itt biztosnási őrök? Mit kell itt védeni? Futott át mindkettejük agyán, de a fiú kapcsolt előbb a menekülő útvonalat tekintve. Nem akarta bajba sodorni a Danwer lányt, nem akart mindent elrontani, s annak rémült arcát tekintve félő volt, hogy nem válik be elképzelése.
 Gyorsan kikereste telefonjából az iskola titkárság számát, majd csörgetni kezdte. Halk csörgés zaja járta át a néma épületet, minek hatására a léptek is sietős távolodóvá váltak, ők pedig kifújhatták egy pillanatra a levegőt, hogy aztán eszeveszett rohanásba kezdjenek a kijárat felé.
  Kézen fogva rohantak ki az épületből, a végére már fuldokolva a nevetéstől....


+++++++


Jelen

Zayn

 Hatalmas csörömpölésre keltem, s szitkozódva néztem körbe. Csak egy álom volt. Egy nyamvadt álom, ami soha, de soha nem lesz újra valóság. 
  Elcsesztem... Mindent elcseszek... 
  Szitkozódva kaptam fel cigimet, és indultam le a konyhába megnézni a csörömpölés forrását...


2013. október 23., szerda

26. Fejezet - Perrie dilemmája

Halii!!! Háát itt lenne a kövi rész, remélem elnyeri a tetszéseteket! Mint látjátok, csináltam jobb oldalra egy szavazást, miszerint a kedvenc karakteretek érdekelne a blogból. Nagyon nagyon örülnék, ha minél többen válaszolnátok, mert akkor tudom, hogy esetleg jobban oda kéne figyelnem rá, hogy többet írjak róla stb...
Kéééérlekszééépeen kommenteljetek, vagy írjatok Chaten bármi, csak kapjak valami visszajelzést!! Lilii neked nagyon szeretném megköszönni a folyamatos visszajelzéseket, annyira jól esik!!

Legyen szép napotok, hetetek stb... :D

Xx Blair









Blair



   Hülye, hülye hülye Blair! Teremts magadnak még szarabb estét, mintha nem lennél már így is a padló alatt. Nem is értem ez. hogy történhetett?
 Elájulni a zuhogó esőben? Annyira nem volt hideg, meg ha akartam volna feltudtam volna állni....
  Talán lelki... Talán ideje lenne felkeresnem egy pszichológust, de minek? Hogy megállapítsa, semmi sincs rendben velem? Kösz, ezt már én is tudom... 
-Oké... Hm... Ez így kínos.. - nevetett fel zavarába Perrie olyan egy perc csend után. Nekem egyáltalán nincs ellene kifogásom. Oké, hogy azt kértem maradjanak, mert konkrétan félek attól, amit magammal tennék ha most egyedül hagynának. - Te unalomból cigizel? - nézett rám, de nem válaszoltam. - Hát ez csodálatos lesz... - morogta.
-Pezz... Hogy haladtok az új albummal? - kérdezett bele gyorsan Zayn.
-Jól. - jött a duzzogó válasz.
-Kérlek ne csináld ezt... - sóhajtott nagyot a fiú.
-Most ezt nem mondod komolyan?! - akadt ki a lány teljesen, hogy megint őt csesztetik. - Inkább beszéljünk rólatok... - kezd inkább témadni, hát persze legjobb védekezés a támadás. Tudja jól, hogy ebben a témában bármennyire is ártalmatlan a kérdés, eléggé harapok. Hát most lehet meglepem... - Mikor jöttetek össze? - és láttam a szája szegletében azt a tipikus gonosz mosolyt. Nem, Perrie semmiféleképpen sem gonosz, de ez ilyen 'kölcsön kenyér, visszajár' dolog.
-Pezz... - kezdte Zayn figyelmeztetően, de közbevágtam.
-Nem tudom hány éves lehettem mikor megismertem, ugyanis Tom nagy spanja volt. Aztán volt egy időszak, amikor folyamatosan bámult, majd egy kan partyn beugrottam a cuccaimért erre bedobták szerencsétlent a szobába azzal a szöveggel, hogy addig nem mehet ki, ameddig nem hív el engem valahova. Hát megtette, én meg ilyen miért ne?-alapon elmentem vele. - vontam vállat.
  Csend. Edwards annyira meglepődött, hogy nem is próbált meg nem bámulni. Hát ezt cseszte... Zayn előbb kapcsolt.
-Hát ennél szerintem romantikusabb volt. - motyogta.
-Részedről. - szóltam vissza flegmán. - Na és Edwards... Zayn tud rólad és Willről? - pillantottam rá ártatlanul. Most visszakapja.
-Hogy mi? - ébredt fel a fiú előző témából, s nagy szemekkel nézett a szőkére, aki engem méregetett gyilkos tekintettel. Upsz... -Ugye ez valami rossz vicc?!
-Sajnálom, hogy nem szóltam. - sóhajtott nagyot a lány.
-Hát sajnálhatod is! Jogom van tudni erről. - emelte meg a hangját kicsit a srác.
-Talán pont emiatt! Tudtam, hogy milyen reakciód lesz! - vette fel a kesztyűt a lány is.
-De pont azzal a balfasszal?! - akadt ki Malik még jobban. Hm... Ez viccesebb mint gondoltam.
-Már miért lenne az?! Csak mert összefeküdtek Blairrel és te úgy ismerted meg, mint a pasiját? Vagy mert megsértette Blair és miatta húzott el pár napra?! Mintha te nem követted volna el ugyan ezeket a hibákat! Azért, mert szerelmes vagy, nem kell utálnod valakit, mert Blairnek van vele múltja! Ha én így gondolkodtam volna, most nem beszélgetnénk itt! - olvasott be neki a lány, meglepően okosan. Nagyon szépen lekezelte a fiút, látszik, hogy már ismeri. Csak nem értem engem miért kellett annyiszor emlegetni... Csak nem forog ennyire körülöttem a világa... Ugye? Na jó, most komolyan kezdet tisztelni Perriet.
-De... Ő Blairt szereti! - próbálta más felől megközelíteni, de itt már nekem is közbe kellet szólnom... Milyen kis közlékeny lettem... Szánalmas..
-Ez nem igaz. - mindketten felém fordultak - Mi csak szexeltünk, alapból ő tudott rólam a csapatból a legtöbb mindent, ő volt a legjobb barátom, de még így is csak pár dolgot tudott volna elmondani rólam. Nem szeretek a múltamról beszélni, szerintem érthető okok miatt. De az életvitelünk eléggé hasonlított, s mindketten meguntuk a szarabbnál szarabb egy éjszakás kalandokat, így egymásra találtunk. De mint látjátok, nem volt hosszú... - vontam vállat.
  Megint csak csend. Oké, azért ennyire nem kell minden egyes két mondatnál hosszabb megszólalásomnál elámulni!
-Amúgy szerintem összeilletek. - Jesus, Blair! Mi ez a kedvesség?!
-Öhm... Köszi. Én.. aggódtam amiatt, hogy ki fogsz ezen akadni, bár Will megmondta, hogy nem lesz ebből para nálad... - sóhajtott megkönnyebbülten.
-Szét fognak szedni. - folytattam. - Utálják egymást. - intettem fejemmel Zayn felé, s utaltam Willre. - Nem fogják egymást elviselni és ki fognak akadni, ha a másikkal töltöd az idődet. - fejeztem be.
-Tessék?!
 Nem ismételtem meg, tudom, hogy értette minden egyes szavamat.
-Én... Ha bármikor ezt csinálnám, előre is sajnálo... - kezdett Zayn szabadkozni, de megint csak én vágtam közbe.
-Te se leszel semmi, de azok után, hogy Will miattam vert meg, most meg az 'álbarátnőddel' jár, nem hiszem, hogy akár ennyire is elfogja fogadni, mint te. Tudja egyáltalán, hogy itt vagy?! - fordultam a lányhoz.
-Hát... Talán sejti, mert onnan jöttem, de... majd megbeszélem vele. - a végét már alig halhatóan mondta.
  Hirtelen megsajnáltam. Oké, Danwer ha már mások iránt is érzel ilyet, tényleg nagyon nagy gáz lehet vele... Ha meggyógyultam, biztos ez is elmúlik... De miléyen szerencsétlen szegény lány?! Will teljesen ki fog akadni, hogy ha megtudja, hogy Perrie már nem haragszik Malikra és... Will annyira makacs és idióta tud lenni!
-Majd... Majd megpróbálok vele... Öhm... én is beszélni... - nyögtem ki nehezen, mire nem csak, hogy megbámultak de Edwards még a száját is eltátotta.
-Komolyan?
 Bólintottam.
-Megtennéd... Értünk? - csillogott a lány szeme, s muszáj volt lehűtenem.
-Ha tovább folytatod ezt, akkor inkább visszavonom. - de csak annyit értem el, hogy mosolyogva befogja a száját.
 Megint beállt a csend, de most nem nevezném annyira kínosnak. Rágyújtottam, s azon kattogott az agyam, hogy ez a Perrie lány, nem is annyira vészes. Hiszen... Most fürdetett le, s mentett meg a kínosabbnál kínosabb helyzetektől, plusz most, hogy Zayn igazán nagy szarban van, ő az, aki képes volt kicsit mélyebbre látni... Ő olyan... Olyan tökéletes lánynak tűnik nekem, talán ez is szúrta eddig annyira a szememet. Oké, hogy én szép vagyok, de egy élő roncs, ő pedig... Szép, vicces, okos, hűséges, s ami a legfontosabb... Boldog.
  Ki nem akadna ki, hogy az exének ilyen barátnője van utána, főleg, ha ő tette tönkre az életed?!  Mondjuk a lány valódi 'kielemzésén' sokat dobott a tény, hogy tudom, nem alkotnak igazán egy párt...
  Hülye, hülye, hülye! Most ismerted be, hogy féltékeny voltál rá!
 Megráztam a fejem, próbáltam elűzni az efféle gondolatokat.
-Öhm... Blair... Kérdezhetek valamit? - nézett rám zavartan a lány, majd enyhén Zayn felé sandított. Na jó, ebből semmi jó nem sülhet ki, de vállat vontam. Nem tud válaszra bírni, ha nem akarnék valamit elmondani...
-Teee... Hány fiúval voltál már együtt.. Úgy? - jesszus, hány évesek vagyunk, hogy belepirul a saját kérdésébe! Oké, nem szívesen beszélek erről, de ne már! Legalább annyi, mint én!
  Láttam, hogy a kérdésre, még Malik is felkapta a fejét, s minden kis rezdülésemet lesi, hogy le tudja olvasni arcomról a választ.
  Válaszoljak, vagy ne? Biztos, hogy a nem, sokkal könnyebb lett volna, de... Amiket tettem, nem akarom letagadni. Nem vagyok rájuk büszke, de ez is az életem része, s attól még, hogy már ritkábban van időm elmenni, azért itt is akadtak már ilyenek.. Tényleg, nekem pasim is van.. Asszem... Hogy is hívják?! Talán Adam.. Mindegy is. A lényeg, hogy ha valaki hülyeséget tesz, az merje is felvállalni! Más, ha részeg az ember, vagy drogozva van, ha nem ő akarta bevenni, vagy is az italába kevertek valamit, akkor még megértem, hogy ez neki trauma, de az nem az teljesen ő. Viszont, ha valaki tud magáról, akkor nem nagyon van kifogás ezekre.
-Ha nem akarsz... Nem kell válaszolnod.. - ébresztett fel gondolataimból a lány.
-Tudom. - majd sóhajtottam egy nagyot. - A válasz pedig, hogy nem tudom. - nyögtem ki.
-Mi az, hogy nem tudod? - kérdezett vissza Zayn élesen.
-Nem tudom! - ismételtem meg erősebben. Éreztem, hogy szégyenemben a föld alá süllyednék. Nem tudom miért pont előttük, de... Tudom, hogy szánalmas, amit csinálok, de nem tudok leállni. Felejteni akarok, minden egyes alkalommal, ha adódik rá esélyem. Az pedig mindig van.
-Hogy nem lehet ezt tudni? - lovagolt még mindig ezen.
-Tudod... Van az a szint, ami felett már nem számolja az ember. - húztam fel a szokásos álarcomat, ezzel 'kő szívet' varázsolva magamnak.
-Ezt mind azért, mert én elbasztam?! - robbantak ki egy rövidebb de annál feszültebb csend után Zaynből. elég szépen rátapintott a lényegre, de semmilyen módon nem adtam tudatára, hogy igaza van-e vagy sem.
-Basszameg! - üvöltött fel hirtelen, mire Pezzel együtt, mindketten összerezzentünk. - Én.. Én sajnálom! - mondta keserűen, majd kirontott a szobából.
  Hallottuk, ahogy becsapja maga után saját szobájának ajtaját, majd csend lett. A cigiről a kezemben teljesen megfeledkeztem, így a fele leégett, mire újra bele tudtam szívni remegő kezeimmel.
-Van egy olyan érzésem, hogy ő sokkal jobban hibáztatja magát, mint te. - fogalmazta meg Perrie azokat a gondolatokat, amik az utóbbi pár napban, bennem is felmerültek, de neki sem mutattam meg véleményemet a dologról.
  Aztán... Nem is tudom mi történhetett, de egyszer csak azon kaptam magam, hogy rázkódok a zokogástól. Jajj, ne már, csak ez hiányzott!
-Cssss... Kérlek, ne sírj, semmi baj! Mindenkinek vannak rossz időszakai... Az alvás segíteni fog. - döntött le teljesen, majd mellém feküdt, s nyugtatóan elkezdte simogatni a karom.
  Aztán halkan dúdolni kezdett valami megnyugtató dallamot, s fokozatosan éreztem, hogy kezdenek lecsukódni szemhéjaim.
  Nem hittem volna, hogy valaha is lehetek ennyire hálás Perrienek. Olyan, mint valami védőangyal, aki segít átvészelni a nehéz időszakot.
  Újra gyereknek éreztem magam, akinek szüksége van az anyukájára, vagy a testvérére, hogy megvédje őt a szekrénybéli mumusoktól.
 S Pezz most ott volt nekem.



2013. október 17., csütörtök

25. Fejezet - Aggodalom

Haliii!!! Háát, nem hittem volna, hogy műár tudok majd részt hozni, de megszállt az ihlet és ki kellett használnom.. Hűűű... Nem hittem volna, hogy ilyet is fogok csinálni, Perrie szemszögből nem is akartam írni, de mikor elérkeztem ehhez a részhez, úgy éreztem kihagyhatatlan!
Naggyon, de nagyon szépen köszönöm, annak aki írt nekem az előző fejezethez eszméletlenül jól esett, s nem győzőm hangsúlyozni, hogy ADJATOK ÖTLETEKET MI LEGYEN 10 000-NÉL!! Én még gólya vagyok ezekben, nem tudom, hogy mennek!! :))
BonBon írás közben sokat gondoltam ráád :D

Remélet mindenkinek tetszeni fog !!
                                                      Xx Blair




Zayn


-Biztos, hogy ezt akarod? - nézett rám még egyszer kérlelőn Perrie.
-Biztos. - bólintottam sokadjára határozottan.
-Pedig teljesen más fényt vet ez a dolgokra... - próbálkozott vagy századszorra.
-De magamban nem. Nekem semmit sem változtat. Megígérted Pezz! Nem mondhatod el neki! - figyelmeztettem újra és újra.
-Tudom. - sütötte le a szemét.
  Ekkor értünk le a nappaliba.
-Hol van Blair? - nézett körbe, meg ki a konyhába, de sehol sem volt.
  Felrohantam a szobájába, vagy ideiglenes szobájába, teljesen mindegy, én örülnék ha az övé lenne.... Nem ez a lényeg. Nem, volt ott sem, s belőle kiindulva, kezdtem aggódni. Nem egyszer tűnt már el egy szó nélkül... De akkor is! Kint már sötét van!
-Ott van? - kiabált lentről a lány.
-Nincs! - vágtam be az ajtót, s robogtam lefelé a lépcsőn.
  Minden szobát átkutattunk, de sehol semmi. A telefonja persze az asztalon volt, nem is értem miért vinné magával... Ez a lány, kikészít!
-A terasz! - világosodtam meg. Nem is értem, hogy nem jutott eszembe, hiszen annyit cigizik!
  Kirobogtunk, felkapcsoltuk a lámpát, de csalódnunk kellet, ugyan is a terasz üres volt.
-Zayn... Az... Az nem ő? - mutatott ijedten a zuhogó esőbe. Oda kaptam a fejem, s megláttam. Még pont a lámpa fénye határán volt. Ott feküdt a fűben mozdulatlanul, teljesen elázva.
  Nem nézelődtem tovább, odarohantam.
-Blair. Blair hallasz engem? - pofozgattam finoman az arcát, mire szemei megremegtek. Ezek szerint nem lehet olyan nagy a baj, viszont jéghideg volt. De most is gyönyörű. - Perrie! Engedj a kádba meleg vizet! - kiabáltam a lánynak, miközben felkaptam a földön fekvő teremtést.
  Az én szobám felé rohantunk, ugyan is a kád ott van. Még is csak az én házam, persze, hogy enyém a legnagyobb fürdő!
 Hiába csobogott a víz amilyen gyorsan csak tudott, nekem még is úgy tűnt, hogy egy apró kis folyás lenne, mindennek ellenére befektettem a kádba B.-t, hogy legalább kezdjen el felmelegedni.
  Le kell vennem a ruháit, így nem maradhat, minden tiszta sár!
-Hagyd... - próbált Perrie odaférni, de nem engedtem. - Zayn Malik! Nem hiszem, hogy örülne neki, ha kinyitja a szemeit és te ott vagy fölötte a ruháival  a kezedben, miközben pucéran fekszik a kádban! 
-Miért neked talán örülne? - nem tudtam józanul gondolkodni, vagy is nagyon remélem, hogy akkor nem mondtam volna ekkora baromságot...
-ÉN, lány vagyok. - kezdett a replikázásba - És, ha nem takarodsz ki innen fél másodpercen belül, akkor még rosszabb állapotban lesz! - mutatott a mögöttem fekvő továbbra is ájult lányra.
  Igaza volt. Egy szó nélkül robogtam ki a fürdőből és vágtam le magam az ágyra, hogy a párnámba ordítsak, majd a falhoz csapjam.
  Most jön a pokoli várakozás.
  Már csak egy kérdés van: Felhívjam a többieket a történtekkel? Ha igen, akkor mit mondjak nekik?


Perrie

  Miután lemeccseztem Zayn-el a kimenetelt, vettem egy nagy levegőt, s nekiálltam levetkőztetni a lányt. Mennyi borzalman mehetett keresztül, én meg még vele kiabáltam múltkor... Oké dühös voltam, de... Semmi baj Edwards, foglalkozz a feladatoddal, jelen esetben egy másik lány vetkőztetésével és fürdetésével, aki mellesleg nem is bír és a te 'ál pasid' és hét országra szóló barátod, nagy szerelme...
  Hát ez csodás...
  Nagy nehezen végre sikerült minden egyes ruhadarabot leszenvednem róla, s elkezdhettem leöblíteni róla a sok mocskot.
-Blair. - szólongattam - Blair! - próbálkoztam mikor már a víz akkora volt, hogy féltem, megfulladhat ha nem figyelek.
  Hirtelen felindulásból, a csapot jéghidegre raktam, s a lány arcába irányítottam.
  Nem hittem volna, hogy sikerülhet, de hál' Istennek szerencsém volt, ugyan is hirtelen kinyitotta a szemeit, de ezzel el is süllyedt kapásból, majd felbukkant s köpködve prüszkölve próbált megszabadulni a szájába meg orrába kerülő víztől, amit az én arcom és hajam is bánt.
-Most az egyszer elnézem neked... - sóhajtottam megkönnyebbülten. Erős lány, szerencsére nincsen nagy baj...
-Fázom... - köhögte, mire észbe kaptam és visszatekertem a forróra a vizet, majd gondolatainkba merülve ültünk.
-Mikor találtatok meg? - kérdezte még mindig rekedtesen, bár ez szerintem nem ma fog elmúlni neki... Előkaptam a telefonom, s megnéztem az időt.
-Háromnegyed órája... - gondolkodtam el. - igen valahogy úgy lehetett.
-Szóval egy-másfél órán keresztül, ott voltam... - dolgozta fel magában a dolgot.
-Egyáltalán mit kerestél ott? - tettem föl az egyik legfőbb kérdést, amire természetesen nem reagált. - Zayn aggódott. - böktem ki, csak hogy valamilyen érzelmet kicsikarjak belőle, de először semmi sem történt, ám továbbra is figyeltem s végül megláttam a kósza könnycseppet, ami végig száguldott az arcán. Terelj Perrie, terelj!
-Ő akart levetkőztetni. - bukott ki belőlem. Hát, nem ez a legmegfelelőbb, de ez sikerült. 
-Pfff... - hát ezzel meg mi a szart kezdjek?
  Inkább elnevettem magam.
-Most meg mi van? - jött a cseppet sem kedves kérdés.
-Semmi... Csak... Csak elképzeltem a jelenetet, h felébredsz és Zayn fölötted áll a ruháiddal a kezedben. 20 fontot tennék rá, hogy pofon lenne a vége! - nevettem tovább, s nagy meglepetésemre ő is elmosolyodott.
-Pezz! Felébredt? - kopogtattak az ajtón, mire mindketten elkomorodtunk.
-Igen! - kiabáltam vissza habozva.
-Akkor bemehetek? - és már nyitotta is ki az ajtót.
-Mond csak neked nem tiszta, hogy az emberek általában meztelenül fürdenek? - akadt ki B., ezzel megállítva az ajtó nyílását.
-Ezek szerint jobban vagy... - hallatszott halkabban a fiú hangja.
-Csinálj neki egy teát! - szóltam bele, a 'vihar előtt'.
-Rendben. - jött a válasz, majd valami motoszkálás, míg nem visszatért a csend.
-Hol a cigim? - köhögte a lány.
-Nem hiszem, hogy most jót ten...
-Nem érdekel, hogy szerinted mi jó és mi nem! - hallgattatott el - Én csak a rohadt cigimet akarom! - mondta fásultan, még is erőteljesen. Én meg a béke kedvéért, kiszedtem Malik szobájából egy dobozzal, hogy megnyugodjon. Meg akarom ismerni ezt a lányt, annyi minden rejlik benne és olyan ellentmondásos, még is Will.. Will sokat mesélt róla, amellett Zayn kikészült miatta pedig nem mondanám gyenge jellemnek, kiborította fél perc alatt Pault és még sorolhatnám. Szerintem teljesen evidens a kíváncsiságom.
-Ez nem az enyém. - nézett értetlenül a dobozra.
-Gondoltam, de a tiéd teljesen elázott - itt kikotortam a ruhái között lévő vizes dobozkát és felmutattam - így gondoltam jobban jársz ezzel. - vontam vállat.
-A gyújtóm a dobozban van. - célzott, hogy adjam azt is oda neki, de itt már nehezebben ment az önmagam nyugtatgatása. Valljuk be, ért ahhoz, hogyan akasszon ki sec-perc alatt másokat.
  Kikapta a kezemből és rágyújtott.
-Átmelegedtél már? - kérdeztem miközben mosolyt erőltettem az arcomra, de nem válaszolt.
  Hát persze... Megkapta, amit akart, minek is tenné? Ki vagyok én neki? Röhejes gondolat volt Edwards, hogy ezért majd csak úgy 'hálából' a bizalmába fogad...
  Aztán a füst elkezdett terjedni a fürdőben, nekem meg köhögnöm kellett. Nincs különösebb bajom a dohányzással, de egy alapból párás helyiségben igen nehezen viselem, így gondolom érthető, hogy köhögni kezdtem.
-Örülnék, ha a már így is kikészült szervezetembe nem akarnál még egy kis bacit juttatni. - mondta hidegen, hogy rám sem nézett.
-Már ne is haragudj, de kezdesz felidegesíteni! - te jó ég, ez nagyon röhejesen hangzott, és én még csodálkozom, hogy hülyének néz?!  - Felhívsz, hogy jöjjek ide, utána kimész az esőbe fürdeni, most éppen téged ugrálunk körbe, hát szerintem igazán megérdemelnék egy kicsivel normálisabb hangnemet! - hadartam el neki mérgesen.
-Milyen érzés, hogy az én megunt pasiaimmal jössz össze újra? - kérdezte üresen, mire a döbbenettől szólni sem tudtam. Ez övön aluli volt. Oké, hogy szar az élete, de miért kell ezt másokon kitölteni? Én próbáltam vele normálisan beszélgetni!
  Kopogtak.
-Itt a tea! - szólt Zayn - És a fűtést is felkapcsoltam.
-Gyere be! - kiabáltam bosszúsan. És ha meglátja, mi van? Hiszen jártak!
-Biztos? - kérdezte bizonytalanul.
-Hát Danwernek kell a teája, én meg lusta vagyok felállni, szóval... - játszottam tovább. Nem gondoltam volna, hogy dühösen ilyen kis hülye tudok lenni... Mint egy öt éves!
-Várj! Megtörölközöm... - morogta a másik, s a következő szál cigivel a szájába kievickélt a vízből, elvett két türcsit, s egyiket a hajára, másikat magára tekerte, s összehúzva magán mindet úgy várt, hogy a srác belépjen, de nem szólt.
-Zayn jöhetsz! - emeltem meg a hangom, mire az illető, aggódva belépett a helységbe.
-Jól vagy? - kérdezte, s mintha én ott sem lennék, minden figyelmét Blairnek szentelte...
  Hülye szerelem, ez a csaj meg.... Jó, oké megígértem Zaynek, hogy nem mondom el neki, de miért nem képes a Malik srác elmondani neki az igazat? Miért gyötri magát?  Mert bűntudata van...
  Vajon... Vajon Willel mi is tudunk, majd így egymásra nézni, mint ők? Igen, ők, ugyan is hiába próbálja tagadni a lány, néha azért rajta felejti a szemét Zayn-en, és nem vagyok hülye...
-Kösz - vette ki a kezéből a bögre teát a lány, s a cigit a csap mellé rakva fújkálni kezdte a forró löttyöt.
  Aztán jött a szokásos csend, csak, hogy ez elég röhejes volt, ugyan is Malik, nem tudta levenni a szemét a lányról. Hiába volt annak elmosódva a sminkje és sápadt az arca, még így is nagyon szép volt és ha ez nem lenne elég, mint már említettem Zayn szerelmes.
 Jézus... Most lekevernék neki egyet, hogy magához térjen, de úgy tűnik B. leszarja... Akkor nem lehet nagy baj... Ugye?
-Még valami? - fordult villám sebességgel Danwer a fiú felé, aki továbbra is pislogás nélkül bámulta.
-Nem... Vagy is.. Én... - ez hülye!
-Inkább hozz neki valami ruhát, mert különben semmit sem ért ez az egész. - forgattam a szemeimet. - sokat és meleg legyen az összes! - adtam parancsba, és Zayn már ki is menekült a kínos helyzetből. - Olyan szemét m ódon kezeled a helyzetet... - motyogtam, de ezt nem kellett volna.
-Igen? Elvileg te tudod, hogy mit tett és én vagyok a bunkó?! Kíváncsi lennék mit tennél a helyembe, ameddig ez nem történik meg, viszont inkább pofa be!  Te még most sem beszélnél vele, ha én nem vettelek volna rá és azok az ökrök még mindig játsszák a hülyét, és nem fogják fel, hogy így vagy úgy, de ki kell állniuk EGYÜTT  a színpadra újra és újra! - tört ki belőle, de a vége megint csak köhögés lett.
-Te sem hallgattad meg. - mondtam csendesen.
-Mint mondtam, ameddig nem vagy a helyemben, pofa be arról, hogy én mit csinálok ebben a helyzetben. - tért vissza az érzelemmentes hangnemhez.
-Igazad van, ne haragudj... - gondoltam végig logikusan az egészet.
-Itt vannak a ruhák! - nyújtotta be egy kéz a nagy kupacot. Úgy látszik már nem mer bejönni.  Elvettem tőle, majd visszafoglaltam eredeti helyem a kövön.
-Szárítsuk meg gyorsan a hajad, és a többit csak utána. - kezdtem feltápászkodni, de leintett. - Oké... A hajszárító a pult melletti polc középső kosarában van. - tájékoztattam, de most sem reagált semmit azon kívül, hogy követte útmutatásom.
  Vagy húsz percébe telt megszárítani a haját, nem is beszélve arról, hogy holnap biztos újra kell mosnia, mert a balzsamig nem nagyon jutottam el, bár nem is bánom, legalább felébredt.
-Itt a hajgumid. - szedtem le a csuklómról, s felé nyújtottam, mikor végre kész lett, s végre öltözhetni kezdett.
-Készen vagytok? Raktam meleg vizes palackot az ágyadba, hogy mire oda mész ne fagyj meg. - nyílt ki az ajtó, ott állt a zavart srác. Te jó ég! Ennek soha nem múlik el az idétlensége, ha Blair a közelében van? Azt hittem, hogy csak én kapom el ezeket a pillanatokat, de ez... Annyira aranyos!
-Na jó, Zayn, figyelj rá egy kicsit és segíts neki, én felhozom a cuccait, mert párat áthoztam, meg fel kéne hívnom Willt... Nem, nem vagyok hülye, semmit sem mondok neki! - sóhajtottam nagyot, majd Malikot kikerülve visszaindultam a kocsihoz.
-Amúgy itt alszom! - kiabáltam még fel, úgy érzem nem jó ötlet most itt hagyni őket...

Zayn


-Nem kell segítség, tudok járni! - sziszegte Blair, mikor felé indultam. 
  Vett egy nagy levegőt, s szép lassan lépegetni kezdett, de megszédült, s épp hogy vissza tudtam állítani az egyensúlyára.
-Akkor legalább a cuccaidat had vigyem. - akadékoskodtam, mert azok eléggé nehezítették, így is remegő lépteit. Nem kérette magát, rám sem nézett, csak mint egy csicskának, a kezembe nyomta a dolgokat, ám nem tudtam megsértődni, ha ezzel is segítem.... Tudom, hogy nem ilyen, és tudom, hogy ott van bent az a lány, aki anno, csak... Csak nem szeret az én jelenlétemben, meg ismeretlenek jelenlétében előbújni, amit nem is csodálok...
  Lassan bekísértem a szobájába, letettem a cuccait az ágy lábához, megvártam míg betakarózik, majd álltam ott, mint valami hülye.
-Raktam oda zsepit, gyógyszert, termoszba teát ha kellene még éjszakára, mert nem hiszem, hogy ennyivel megúsztad volna. - motyogtam a fejem vakargatva, de alig tudtam mondandómra koncentrálni, mert ahogy beburkolta magát, kiült arcára az a nyugodt jóleső érzés, amit olyan ritkán látni nála. Lehunyt szemmel élvezte a meleget, míg én ittam a látványt.
-Utálom, ha bámulsz. - nyitotta ki hirtelen hatalmas kék szemeit, s kapásból megtalálták az enyémeket.
-Sajnálom. - fordítottam el a szemeim, nem tudtam elviselni azokat a tekinteteket. - Inkább megyek... Fogsz tudni aludni? - céloztam arra, hogy kényelmes-e.
-Igen. - vágta rá gyanúsan hamar, de mit volt mit tenni, lekoptatott, mennem kellet.
-Hát akkor... Jó éjt! - intettem felé, s indultam lassan kifelé. Igazság szerint, az is megkönnyebbülést jelent, hogy jól van. Iszonyatosan rám ijesztett, remélem hamarosan leszokik erről...
-Várj! - szólt utánam  ijedten. - Nem.
-Mi nem? - kaptam az alkalmon, hogy visszafordulhatok.
-Nem fogok tudni aludni... És vihar is van... És beteg is vagyok... - tördelte az ujjait, majd a rossz szokás helyett inkább a még rosszabb felé fordult, vagy is a cigi felé. Remegő ujjakkal kezdte kibányászi az egyik szálat, s nem úgy tűnt, mint aki további magyarázatot ad.
-Mióta félsz te a vihartól? - vontam fel a szemöldököm. Ez új, ő mindig is szerette, ha csak... Ha csak nem utálta meg miattam.
-Most sincs vele bajom, csak ha beteg vagyok könnyebben van rémálmom tőle... - szívott egy nagy slukkot.
-Akarod, hogy maradjak? - bukott ki belőlem, de meg is bántam. Igen, ezt akarja, de nem fogja kimondani! Viszont, ha így folytatom elküld! Kussolj Malik!
-Én nem ezt mondtam. - vágta rá.
-Oké... -azzal leültem a fotelbe, elő kotortam a cigimet s én is rágyújtottam. - Szólj, ha valamiben még segítsek... - hagytam lebegőben, de nem válaszolt.
-Blair, ezeket hozta... Hopp, bocsesz! - jött be Perrie nagy hévvel, de meg is torpant. - Ugye nem zavarok? - tette fel a kérdést, mire Danwerrel, mindketten a fejünket ráztuk. Úgy látszik van még amiben egyet értünk.
  Neki jó, mert nem kell velem kettesben lennie, nekem jó mert figyelmeztet, ha nagyon gáz vagyok...
-Úgy érzem hosszú éjszakánk lesz... - sóhajtott, majd helyet foglalt egy puffon.
Istenem, add, hogy ne csesszem el mégegyszer!
  Na gyerünk Zayn, ne égj be....


2013. október 15., kedd

24. Fejezet - a 'megmentő'

Haliiii!! Hááát, megint nem lett túl hosszú, de most csak ilyenre sikerednek, mind ihlett, mint idő hiányában....  Nem akarok most sokat itt pofázni, de naggyon köszönöm a kommentelőknek, hogy írtak és a követőknek, feliratkozóknak egyaránt, mindenkit biztatnék, hogy TEGYE EZT MEEEG !! Kéérleek !! :P
  A másik, amit már amúltkor is kértem, de nagy bánatomra nem írtatok, az a 10 000 o. megjelenítésnél lévő 'esemény'. Vagy ne legyen?  Hogy szokott ez lenni??? Kérlek íírjatoook!!! 

     BonBonom Örüülj!! <3                                                                             Xx Blair







  Egész nap kerülni próbáltam, ami elég nehéz dolog, főleg ha egy házban tartózkodsz vele, de szerencsére volt benne annyi, hogy észrevegye: nem túl derítő számomra a helyzet, így békén hagyott.
  Délután egy részét a vendégszobában töltöttem, de annyira kíváncsi voltam a ház többi részére, hogy végül nem bírtam ki, kimerészkedtem, az ideiglenes zugomból.
Végig jártam a fiúknak fenntartott szobákat, bár az elemzésükig, nem jutottam el, nem érdekelt túlságosan. Bár kíváncsi lennék, ki szívathatott meg Zayn a répás tapétával, de az illető félig már letépkedte szóval... Na mindegy, vannak furcsaságok...
  A házigazdát egyik szobában sem láttam, szerencsére... Vagy éppen szerencsétlenségemre? Hiszen, akkor még ott kell lennie valamelyik, ajtó mögött!
 Nem érdekel. Most már nem. Ha kibírtam vele eddig, akkor ez már nem oszt, nem szoroz.
 Épp a lenti szobákba kukkantgattam be, mikor az egyik különösen megragadta a figyelmem. Ez. Bámulatos. Úr. Isten.
 A szoba ugyan is tele volt graffitizve, amit jó eséllyel a házigazda készíthetett. Igen, felismerem a rajzait, még is csak csomó ideig együtt voltunk!
  Nem is vettem észre, hogy egyre beljebb haladok a szobában, a feliratokat csodálva. Imádtam graffitizni. Néha  a Bennel meg Pepével elmentünk, de én nem vagyok elég tehetséges hozzá, de azért szívesen csodálom őket.
Oké, itt Zayn is itt van és kevés látszik a szobából, de wáááááááááá!!
 Mindegyiket jobban szemügyre vettem, hátha kitudok bogarászni valamit és hát... Sikerült... Valamennyire. Egy betűt. Jézus!
B
-Hát te meg mit keresel itt? - jött mögülem egy meglepett hang mire, hatalmasat ugrottam ijedtemben. Olyan lehettem mint egy kisgyerek, akit csokievésen kapnak. Nem tudtam válaszolni, ő meg csak méregetett. Reflexszerűen visszapillantottam arra a falrészre, ahol az előbb álltam, ám ezt ős is észrevette, de egy ideig nem szólt egyikünk sem.
-Igen. - sóhajtott végül, mire értetlenül pillantottam rá.
- Az ott a te neved. Tudom, hogy észrevetted. - magyarázta.
 Teljesen ledöbbentem. Oké, valahol sejtettem elég erősen, de még is... Ez most nagyon gázos.
-Öhm... - köszörültem meg a torkom olyan egy perc elteltével, mikor magamhoz tértem, s kifelé vettem az irányt, mert úgy éreztem, hogy ha egy másodpercnél is tovább ott kell, hogy maradjak, akkor megfulladok. Persze ezen csak a cigi segíthet... Á, kicsit sem ironikus. A terasz felé menet, megpillantottam az asztalon Zayn telefonját, s új terv fogalmazódott meg bennem. Gyorsan kikerestem a névjegyzékben a kívánt nevet, majd párszor átolvastam és már meg is jegyeztem a pár számocskát, s még azelőtt visszaraktam a helyére, hogy lebukhattam volna.
 Folytattam utam a terasz felé, ott a cigivel együtt  a telefonomat is előkaptam, s betárcsáztam a számot.
-Haló... - szólt bele egy óvatos női hang, de nem mutatkozott be. Kifújtam a  füstöt. -Kibeszél?
-Ott ki beszél? - kérdeztem vissza.
-Ha nem mondod meg ki vagy, lerakom! - na igen, ebből a hangsúlyból már levettem ki is az. Mondjuk alap, hogy nem fogja elmondani, egy vadidegennek ha nem is őt keresik, hogy ki az. Még is csak, híres.
-Szia Perrie. - itt hagytam egy kis szünetet had húzzam az agyát azzal, hogy nem tudja ki vagyok, majd v égre benyögtem-Blair vagyok.
-Normális vagy?! Basszus, már azt hittem új kártyát kell cserélnem, mert kiszivárgott a számom! - hiába volt kiakadva, hallottam rajta, hogy valamennyire megnyugodott.
-Gondolom nem kell magyaráznom, hogy mivel kapcsolatos az ügy. - vágtam bele, mire egy ideig nem szólt. - Jaj, nem játszd már! Látom mi van közted és Will között... Nem vagyok vak.
-Honnan tudod?
-Mondjuk, hogy ismerem? Na meg végig sms-ezett egy csomó dolgot és egyszer belepillantottam és hát a te neved állt ott, de nem ez a lényeg. Segíts. - megint csak csend.
-Miben?
-Zayn megbízik benned. Beszélj vele.
-Azok után, amit veled tett, még azt akarod, hogy beszéljek vele?!
-Igen.
-Miért?
-Mert neked elmondaná, vagy te kibogarásznád a lényeget, nem tudom! - hadartam el gyorsan.
-És honnan veszed, hogy segíteni akarok rajta? Honnan veszed azt, hogy nem kívánom a pokolba ezek után? -
-Hallom a hangodon. Te mérges vagy, csalódtál, de kíváncsi vagy az egész történetre, amit a hülyék nem voltak hajlandók meghallgatni...
-Te meghallgattad? - vágott a szavamban, mire bennem akadt meg a szó.
-Figyelj Perrie.Ti, a barátai vagytok. Én az, akivel ezt megtette, s akit a srácok kb. három hete ismerhetnek. Oké, hogy alapból undorító ilyet tenni, de ne mond nekem, hogy egy nem egy igaz barátságot megéri ezért feladni, főleg, hogy ő mondta el! - próbáltam terelni, de mindezek mellett ezt így is gondolom.
-Te meghallgattad? - kérdezte újra.
-Nem.
-Akkor még is, ho...
-Úgy, hogy az én esetem más! Gondolkodj már egy kicsit! Azt hittem ennél okosabb vagy! Velem tette meg! Ti meg... A barátai vagytok. Meg Kell. Beszélnetek.- egyre szaggatottabban vettem a levegős és már a hangom is elcsuklott. - Képes vagy megtenni ezt?
Csend.
-Igen.
-Köszönöm. - fújtam ki a levegőt. Csak most éreztem igazán mekkora megkönnyebbülés, hogy valaki tud racionálisan gondolkodni.
-Te nála vagy igaz?
-Igen.
-Oké, nem sokára ott vagyok. -azzal kinyomta.
-Csatlakozhatok? - már megint ő... Nem hiszem el.
-A te házad... - vontam vállat.
 Nem szóltunk többet egymáshoz, de mát kínosnak sem nevezhetném a dolgot. Úgy látszik megtanultuk kezelni, azt, hogy ne essünk neki a másiknak, vagy sodorjuk szar helyzetekbe.
  Aztán a csengő megszakította ezt az 'idilli' pillanatot. Zayn nagyot sóhajtott, gondolom már várta, hogy mikor következik ez be Harry után, hogy valaki még jobban megverje.
-Megyek. - pattantam fel, mielőtt még elindulhatott volna.
  Vettem még egy nagy levegőt, majd kinyitottam a szőkeségnek az ajtót, aki zavartan nézett rám a küszöbről.
-A teraszon van. Gondolom tudod a járást. - motyogtam. Megvártam míg beljebb jön, és becsuktam az ajtót.
-Hátte? - jött egy döbbent hang a nappali felől, mire Perrie ijedten kapta arra a fejét.
-Beszélnünk kell. - motyogta még mindig zavartan.
-Öhm... Rendben. Gyere beljebb. - mutogatott esetlenül a nappaliba.
-Nem. - mondta most már határozottabban a lány. - Nem itt. Négyszemközt. - villant felém a tekintete.
-A.. A szobám jó lesz? - Pezz bólintott.
 Vagy ötször visszanéztek mindketten, mire eltűntek a lépcsőfordulóban, én meg újra fellélegezhettem.
  Csak arra nem számítottam, hogy ennyire fúrni fog a kíváncsiság. Hiszen... Elmondaná, ha akarnám, de én nem akarom! Még is milyen elbaszott dolog ez?!
  Mikor már vagy egy órája tűkön ültem, és kézzel elmosogattam, felsepertem, megcsináltam még egy kávét, elszívtam vagy fél doboz cigit, megelégeltem a dolgot, s felsettenkedtem. Egyszerűen nem bírtam ki! Mi tarthat ennyi ideig?! Oké, hogy izé, meg izé, de még is!
-...És ezt miért nem mondod el neki?! - hallottam meg a lányt.
-Számítana? Én tettem! Nincs mentség! - jött a másik fájdalmas hangja.
-De ez az!
-Én nem érzem annak...  - hallottam még Zayn de nem bírtam tovább elrohantam. Hiába akartam hallani, akarom hallani, egyszerűen nem bírom! Fáj... Annyira fáj még ez az egész, hogy lenyom minden más érzést, ami bennem van.
  Kirohantam a kertbe, s befeküdtem a sötét felhők alá, amik eltakarták a napot, s hagytam, hogy a zuhogó eső teljesen eláztasson.
  Így legalább a könnyeim kevésbé feltűnőek...


2013. október 9., szerda

23. Fejezet - Harry kitörése

Drágáim! Nagyon, de nagyon röstellem, hogy ilyen rövid lett, de ennyi jött erőltetni meg nem akarom, mert úgy csak szar lesz, így remélem most beéritek ezzel. Naggyon, de naggyon szenvedtem ezzel a kevéske Zayn résszel, pedig tudtam mit akarok kihozni, de akkor is... Nem hittem volna, hogy ilyen nehéz lesz de remélem megérte szenvednem. Naggyon de nagyon örülnék a visszajelzéseknek, mert tényleg eddig ez volt a legnehezebb az összes közül. Kéérlek titeket ÍRATKOZZATOK FEL!!! ÉÉÉÉÉS a komizookat pedig annyira imádom, mint még senki őket e csudujooo világon!!!! És láttátok az oldalmegjelenítések számááát?!! Wááááááááá!!! Segítsetek kitalálni nekem, mi legyen 10 000-nél!! Kéérlek titeket, ez most nagy dilemmám!!

Jóó Olvasást!                                                                   Xx Blair










Zayn


Ezt nem hiszem el, nem hiszem el, nem hiszem el!! Itt van! Velem! Az én házamban! 
  Én tudom... Érzem, hogy ez neki is jelent valamit, csak nem tudom, hogy pozitív vagy negatív irányba.
  Tudom, hogy most nem ennek kéne lennie a legfontosabbnak, hiszen minden barátom megutált teljesen jogosan... Talán ezt is akartam elérni valahol. Talán rájöttem, vagy mindig is tudtam, hogy egy ilyen gerinctelen féreg, mint én, nem érdemel barátokat. Őt sem érdemelném meg.
  De önző vagyok. Ha visszajön hozzám, biztos nem fogom elkezdeni azt a szöveget, hogy "jobbat érdemelsz", mert faszság. Ha ő szeretne... Mert én ugye szeretem, inkább mindent elkövetnék annak érdekében, hogy elfeledtessem vele, azt a bizonyos napot és fájdalmat, amit én okoztam...
-Cseszd meg! - morogtam miközben a zuhany alatt áztattam magam. Még mindig nem értem, hogy voltam képes erre... Vagy is igen, de az nem kifogás! Akkor sem tehettem volna!
  Egy biztos: Nem fogok elé állni, ilyen mentegetőző szarsággal még ha igaz akkor sem. Nem. Megtettem, és mindenféle ilyen szar nélkül akarom visszaszerezni.
  Most így belegondolva, hogy ő.. Ő a másik szobában alszik, vagy is remélem alszik... Nem Zayn, ne mosolyogj!
 Tényleg nem ezt akartam elérni  ezzel az egésszel, hogy ő vigyázzon rám, mert nem is hittem volna, hogy ez lesz...
 Úr Isten! Ő vigyáz rám! Ez jelent valamit... Igaz?
 Mikor kész lettem, felvettem egy alsógatyát és mosolyogva dőltem az ágyamba. Nem éreztem belül ilyen melegséget, már vagy négy éve...
  Ilyen gondolatok közepette nyomott el az álom, ahol újra éltem vele a szép időket...

-----

  Reggel korán keltem, s ki akartam ezt használni arra, hogy reggelit készítsek vendégemnek. Izgatott voltam, nem tudom, hogy elfogadja-e vagy sem, hiszen a tegnap este elég eseménydús volt és mostanra, hogy aludt rá egyet...
  Nem baj, meg kell... Meg ennyit alapból megérdemel.
  A terasz ajtó a konyhából nyílt, így pont rálátásom volt egy cigit tartó kézre és egy felkontyolt szőke hajzuhatagra.
  Ha cigi, akkor inkább kávé. Csak reménykedni tudtam, hogy nem jön be idő közbe, meg akartam lepni. Tudom, hogy szeretni az instant kávét, tudtam, hogy szokta ízesíteni és csak remélni tudtam, hogy még ha ki sem mondja, de értékelni fogja ezt.
  Hamar kész lettem a két kávéval, majd vettem egy nagy levegőt és kisétáltam a teraszra. Nem nézett rám, bár biztosra vettem, hogy tisztában van azzal, hogy már nincs egyedül.
  Egy pillanatra, mint általában lesokkolt a lány szépsége, pedig tudtam, hogy a bámulás a leghülyébb dolog, amit tehetek. De nézzetek rá! Nem lehet nem bámulni!
  Csak a kisugárzása zavar, az a keménység, ami belőle árad... Hol van maradt az az életvidám, kedves de nagyszájú lány, akit én megismertem? Ugye még ott van valahol? Az lenne az egészben a legszörnyűbb, ha miattam teljesen elvesztette volna azt az oldalát.
-Ne bámulj. - morogta, de továbbra sem nézett felém. Megráztam a fejem, majd leültem a mellette lévő napágyra. Hirtelen meg sem tudtam szólalni. Miért is jöttem ide? Valamit akartam... Ja a kávé!
-Én.. - aztán gyorsan megköszörültem a torkom, mert érthetetlen volt a hangom. - Hoztam neked kávét... Gondoltam a cigi mellé, jól esne. - miért van az, hogy a közelében, csak egy béna kis pöcs vagyok?! Én, aki bárkit le tud venni a lábáról... Ez olyan, mint amikor először kezdtem utána járkálni...
-Még mindig bámulsz. - ismételte magát, miközben egy újabb szálra rágyújtott.
-Tessék. - nyújtottam inkább felé gyorsan a bögrét, hátha ezzel enyhítem a kínos pillanatot, majd mikor elvette, én is rágyújtottam.
  Már ettől hatalmas boldogság áradt szét bennem, hogy nem küldött el, csak itt csendben ülhettem mellette. Megnyugtatott a jelenléte, ilyenkor úgy érzem, hogy minden rendbe jöhet.
  Mondani akarok neki valamit... De mi lenne a helyes? Istenem, Malik ne légy hülye!
-Remélem, nem nagyon vesztetek össze a többiekkel... Miattam. - tettem hozzá, nagyon hülyén. Kurva jó kezdő mondtad, juttasd csak eszébe, hogy miattad mindenki utálja!
-Magad miatt aggódj. - morogta, majd mindketten újra csendbe burkolóztunk. Én valami frappáns téma után kutatva, ő pedig... Ő pedig Blair.
-Összeragasztottad. - bukott ki belőle, s arcáról azt olvastam le, hogy ez őt legalább annyira meglepte, mint engem. Először fel sem fogtam, hogy miről beszél, aztán megvilágosodtam. - Miért? - pillantott rám, hatalmas kék szemeivel.
-Miért akarod, hogy újra kimondjam? - szakítottam most én meg a szemkontaktust. Zayn, ez nem is volt rossz....
-Nem tudom... - suttogta, amire muszáj volt felkapnom a fejem.
  Ez... Ez már azt jelenti, hogy bizonytalankodik? De mivel kapcsolatban? Velem? Vagy a helyzettel? Nem tudom nem tudom! Ez a legrémesebb!
 Ekkor hatalmas dörömbölés zavarta meg a csendet.
-Kinyitom. - kezdtem feltápászkodni, de megelőzött.
-Inkább én. A végén megint az orvoshoz kéne rohangálnom veled, amihez semmi kedvem... - majd cigivel a kezében berobogott.
-Pakolj össze, velem jössz! - hallottam meg Harry hangját bentről. Szép lassan elindultam B. után.
-Áll le! Ne mond meg mit csináljak! - jött az ideges válasz.
-Szívesebben vagy vele, mint velem?
-Per pillanat igen, mert nem ennyire érthetetlen!
  Már mindketten üvöltöttek, mire én oda értem, de mire észrevettek el is halkultak.
-Jaj de jó! Már ez a szarházi is csatlakozik?! - nézett végig rajtam Harry lenézően. Itt és most teljes mértékben szembesültem azzal, hogy az egyik legjobb barátom, mennyire tart. És fájt, nagyon fájt, még is jogosnak tartom, nem csinálnám vissza a tegnap esti lépésemet még ha tehetném sem.
-Szerintem le kéne ülnöd vele beszélgetni. - mondta csendesen B., a göndörnek, s ma reggel már másodszorra lepett meg.
-Minek? Mit kell azon magyarázni, hogy megvert egy nőt, mi több a barátnőjét, akibe elvileg halálosan szerelmes?! - Harry magán kívül volt.
-Nem elvileg. - motyogtam, bár nem kellet volna.
-Komolyan? És neked a szeretet szó azt jelenti, hogyan verjük félholtra az illetőt?! Bazd meg, neked orvosra van szükséged! - üvöltött az arcomba. - És én még téged védtelek... Meg, hogy biztos van benned tartás...
-Igazad van. - mondtam ki egyszerűen, mire hirtelen köpni nyelni nem tudott a megdöbbenéstől, de hát miért hazudjak? Ha Blairt akarom megszerezni, nincs miért tovább csinálni ezt az egészet!
-Óh... Most arra játszol, hogy megsajnáljuk a bűnbánó Zaynt? - kérdezett végül gúnyosan.
-Nem! Szerinted elmondtam volna, ha ezekkel nem lennék tisztában? - kérdeztem vissza.
-Ja, hogy hálásnak kéne lennem? - ajjaj, ezek szerint nem volt túl jó ötlet az előző mondat...
-Na jó, most már tényleg elég! Harry muszáj lesz ezt leülnötök megbeszélni az egész bandával, szóval még egyszer megkérlek fejezd ezt be! - osztotta ki B. Nem értem, mivel érdemeltem ki azt, hogy mellém álljon.
-Gratulálok... Sajnálattal vissza csalogatni... Kicsit sem vagy szánalmas... - nézett végig rajtzam gúnyosan, majd egy hatalmas ütés csattant.
  Felpofozta! Blair felpofozta őt!
-Komolyan azt hiszed, hogy képes vagyok visszabújni az ágyába? Még is minek nézel te engem?! Segélyszolgálatnak? Azt hittem sikerült téged annyira beavatnom a dolgaimba, hogy ennél többet várjak, de már megint csalódnom kellet... Törődj inkább a magad dolgával... - mondta dühösen a lány, mire bennakadt Hazzaban a szó.
-Blair, én nem téged... Nem akartalak megbántani. - nem nagyon gondolta végig, amit mond...
-Hát pedig kurvára sikerült, és most örülnék, ha végre visszahúznál a bandához és megmondanád nekik, hogy csak akkor jöjjetek vissza EGYÜTT, ha le tudtok ülni normálisan beszélni! - azzal kilökdöste a még mindig döbbent srácot a házból, majd azzal a lendülettel, hogy megfordult, lekevert egy hatalmas pofont még mindig fájós arcomra, s csak annyit láttam, hogy elrohan a lépcső irányába.



Blair


  
Úgy éreztem, minden teher az én vállamon van, mintha minden ami körülöttem van, újabb alakot öltene s már megint keresnem kell a barátot, az ellenséget, a segítőt... Huhh ez értelmes volt.
 Nem akartam összeveszni Harryvel, Zaynt sem felpofozni... Na jó, de igen, de nem most, nem így! Nem tudom miért tettem, talán csak azt akartam, hogy valamennyire érezzék körülöttem, vagy inkább térjenek észhez ezzel az egésszel kapcsolatban...
  Rádőltem az ágyra, s a párnába visítottam. Elegem van, el akarok tűnni, de még sem...
  Mi lesz ha Tom megtudja? Vagy anyuék?
  Nem! Nem tudhatják meg! Azt nem viselném el... Minden széthullana, még ennél is jobban...
-Blair...Jól vagy? - jött egy aggódó hang valahonnan a szoba csendjéből, de nem akartam válaszolni. Mozdulatlanul feküdtem, majd egy hatalmasat beleszippantottam a párnába, ami... Ó te j ég, ez kettős támadás.
-Mi van?! - pattantam gyorsan ülő helyzetben.
-Csak úgy felrobogtál, gondoltam megnézem jól vagy-e...- méregetett.
-Hát látod! - fakadtam ki - Még is miért árad mindenből a te illatod?! Nem szoktál mosni? Vagy a kedvenc hobbijaid közé tartozik, a 'fetrengjünk a vendégszobába'?! - fakadtam ki, nagyon gyerekes és idióta módon. Először is: Ki mond ekkora faszságokat?!
 Kettő: Én ezt az Ő képébe mondtam!!
-Háát... Bocs? - kérdezte, mind inkább mondta. Ő maga sem tudta eldönteni, hogy ez most kedvez neki, avagy nem.
  Nem szóltam, vissza roskadtam a párnák közé.
-Csináljak kaját? - próbál valami mást felhozni, de nem adtam jelét annak, hogy figyelnék. -Remélem egyszer képes leszel megbocsájtani...- motyogta, majd kiment a szobából.
 Egyedül maradtam végre, de valahogy még is hiány érzetem támadt...
  Lehet már régen megbocsájtottam?