Blair-Zayn - Tetoválás

Hali mindenki!

  Bocsánat, de most ehhez a bloghoz volt ötletem, remélem azért tetszik, majd. Ezt a részt szántam a 100 ezer o. megjelenítésre, s nagyon remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket! Léééégyszííí írjatok komikat nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mi a véleményetek erről a részről!

  Előre is köszönöm!!

                         Joo Olvasást!!

                                                    Xx Blair

 

 

-Haliii! - léptem be a házba, s ügyeltem rá, hogy arcom érzelemmentes legyen.
-Szia! - jött ki az előszobába Zayn, majd adott egy gyors csókot. - Merre voltál? - érdeklődött.
-Tetoválást csináltattam. - vontam vállat, mire nagy szemeket meresztett.
-Miért nem szóltál, elmentem volna veled!
-Tommal mentem. - forgattam a szemem.
-Akkor sem értem miért nem mondtad... Mindegy hagyjuk, mit csináltattál? - kíváncsiskodott, én meg vigyorogva nyújtottam neki jobb csuklómat, ahol egy felirat díszelgett. Jó, tudom, hogy mindenkinek van kb ott tetkója, de nekem tetszik ez van.
  Döbbenten bámulta a csuklómat egy szó nélkül, és két perc után az izgatottságom kezdett átlépni idegeskedésbe.
-Nem tetszik? - kérdeztem zavartan, s azt hiszem felébredt.
-Te normális vagy? Mi a franc ütött beléd? Te beteg vagy! Atya isten Blair én... - kiabált velem, s erre már bennem is felment a pumpa.
-Beléd mi a franc ütött! Azt hittem örülni fogsz neki!
-Ennek?! - mutatott a csuklómra, majd két kézzel markolt tarkójába, s elfordult tőlem.
  Ő nem szólt én sem szóltam, majd szó nélkül kiviharzott a házból ott hagyva engem eléggé kiakadva.
  Fogalmam sem volt mit tegyek, mi lehetett a baja, s hiába hívtam nem vette fel, így kétségbeesetten indultam el a csapat házába. Ja igen egy ideje már elköltöztem Zaynhez.
 Zavartan rontottam be a házba, s  a nappaliba, ahol is Zaynbe és a többiekbe ütköztem.
-Te meg még is mi a francot keresel itt?! Miért nem veszed fel a kibaszott telefonod?! Ha valami bajod van mond a szemembe! - üvöltöttem hisztérikusan, mert elképzelni sem tudtam, hogy mivel érdemeltem ki ezt, amellett megkönnyebbültem, hogy megvan.
-Szerinted még is mi?! Minek kellett az a kurva tetoválás?! - üvöltötte vissza, s mindketten leszartuk, hogy nézőközönségünk akadt. - Ezt nem tudod lemosni vagy valami, Blair azt hittem ennél okosabb vagy!
-Ha szakítani akarsz mond azt, ne pedig a kifogásokat keresd. - mondtam most már hidegen. - Én azért csináltattam, mert így gondoltam jónak, és azt hittem örülni fogsz, de úgy látszik nagyot tévedtem. - néztem végig szemébe, mire a haragot átvette a kétségbeesés.
-Srácok még is mi a franc történt? - kérdezte Harry... Na jó ő még is mit keres itt Caraval? Olyan ez a ház, mint a jó barátokban a nem tudom kicsodáé, ahol mindig vannak.
-Blair csináltatott egy úgy tetoválást! - magyarázta Zayn, mikor látta, hogy én nem fogok megszólalni.
-Ezt azt hiszem mindenki levette, csak nem értem mi ezzel a baj... - rázta a fejét Hazza.
-Az, hogy a nevemet varratta magára! - kiabálta újra.
-Hogy mi van? - bődült fel Pepe.
-Mutasd!
-Nem hiszem el!
-Tessék! - nyújtottam csuklómat, mire elértem, hogy néma csend legyen, amit megint csak én szakítottam meg -Na jó, srácok kimennétek egy pillanatra? Beszélnem kell a nemsokára exbarátommal! - szűrtem a fogaim között, s próbáltam nagyon leplezni mennyi minden zajlik le bennem.
 Idegesen rágyújtottam, s vártam, hogy mondjon valamit, de azon kívül, hogy ő is rágyújtott semmit sem csinált.
-Najó Zayn kapsz fél percet, hogy kinyögd mi a bajod, vagy végeztem! - bukott ki belőlem idegesen, bár nem tudom, hogy tényleg megtenném-e.
-Mi van akkor, ha újra megtörténik?! - nyögte megtörten. - Ha megütlek... Az a tetoválás örök Blair.
-Jajj istenem! - mentem közelebb - Ha magadban nem bízol, legalább bennem bízz annyira, hogy tudom mit csinálok és én bízom benned. - ültem le mellé a kanapéra, ahol menedéket talált magának.
-De ez... Én... Sajnálom! - pattant fel, majd kicsöretetett a házból.
-Zayn! Zayn! - mentem utána, de elrohant.
  Hirtelen köpni nyelni nem tudtam, s egyszer csak a földön találtam magam zokogva.
-Blair jól vagy? - rángatott fel Harry, mire a karjába vetettem magam és tovább zokogtam. - Pezz vedd át én Zayn után megyek! - éreztem, ahogy óvatosan valaki megfog és befelé támogat, majd hirtelen mindenki  körülöttem van és nekem akar a kedvembe járni.
  Kellett egy pár perc mire sikerült lenyugodnom.
-Mit történt? - kérdezte Dan, mikor már a 'magam elé meredek' résznél tartottam.
-Én.. Azt hiszem szakított velem. - mondtam ki, de sírni már nem tudtam. Túl voltam az első sokkon és szerintem még nem fogtam fel a dolgot.
-Na ne szórakozz! - legyintett Perrie.
-Nem szórakozom. Megkértem, hogy mondja el mi a baj, vagy végeztünk, aztán elmondta, vigasztalni próbáltam ő meg... Egy sajnálommal elrohant. Tényleg szakított... - ráztam a fejem. - Figyeljetek én most... Haza megyek összepakolni vagy nem tudom. Majd jövök. - álltam fel bár nem teljesen voltam tudatában tetteimmel.
-Nem mehetsz így el, veled megyünk. - állt fel Will is.
-Nem szeretném...
-De....
-Will nem csinálok semmi hülyeséget! - mosolyogtam erőltetetten. Fogalmam sincs, honnan volt ennyi erőm.
-Tudod ez nem túl meggyőző nekem. - nevetett zavartan.
-Mit csinálsz, ha idő közben hazaér? - ráncolta a szemöldökét Dan.
-Kimondottan szeretném, hogy haza érjen, vagy ha kell napokig várok. Ennyivel nem ússza meg, tartozik nekem egy normális szakítással. - azzal hátra sem nézve kiléptem a házból.

Zayn

 Idegesen kopogtattam a lakás ajtón, s csak remélni tudtam, hogy az illetőt egyedül találom. 5x-re csörgött a telefonom, s most már idegesen fel is vettem.

-Mi akarsz? - 

-Hol a picsába vagy? - lihegett Harry.

-Tomnál. - azzal kinyomtam. Meg akartam még kérdezni, hogy mi van Blairrel, de... De.

  Egy balfasz vagyok.

 -Csá haver, bocs csak zuhanyoztam. - nyitott ajtót Tom. - Na hogy tetszett? - vigyorgott.

-Sarah? - kérdeztem elsősorban.

-Valami barátnőjével van. - legyintett, s ekkor robbantam.

-Ember, te normális vagy? Milyen testvér engedi meg a húgának, hogy magára tetováltassa a barátja nevét?!

-Szerinted hallgatott volna rám? Amúgy meg nem értem mi bajod a legnagyobb szarságokat csináljátok együtt... - mondta nemtörődöm stílusba, ami mégjobban idegesített.

  S ekkor jöttem rá a legrosszabb tényre: Tom nem tudja mit tettem, így nem is érti ennek a súlyát.

-Igazad van. - erőltettem nyugalmat magamra. - Megyek is. - motyogtam.

-Ugye nem vesztetek össze? - ráncolta szemöldökét, mire megrándult az arcom. Dehogynem, kurávra. 

Helyette viszont csak ennyit mondtam:

-Úgy is kibékülünk! - mosolyogtam halványan, majd egy intéssel kiléptem a lakásból.

  Most mi a szart csináljak?!

-Zayn! - rohant felém az utcán valaki, s kellett egy kis idő mire felfogtam, hogy Harry az. - Mit csinálsz itt?!

-Későn jöttem rá, hogy Tom nem tudja és... Nekem beszélnem kellene valakivel! - már remegtem. Féltem. - Én... Hülyeséget csináltam!

-Tudom, szakítottál Blairrel. - bólintott komolyan, s pánik szerűen kaptam felé a fejem.

-Hogy mi van?! - fakadtam ki.

-Cara az előbb írt, hogy Blair azt mondta szerinte szakítottál vele.

-Én ne... Te jó ég! Harry mi a faszt csináljak?! Nem veszíthetem el... - nyögtem, s hirtelen borzasztó hányingerem lett.

-Sétáljunk, az kicsit természetesebbnek tűnik, mint sem egy ház előtt álldogálni. - indított meg egy irányba, s miközben rágyújtottam felvettem a tempót. - Tudod valami naggyal kell most elő rukkolnod, ami bebizonyítja neki, hogy csak a félelem miatt reagáltál úgy ahogy. - magyarázta, s többet nem szólt, amiért igen hálás voltam, mert az agyam már nagyban azon kattogott, hogy mit tegyek.

 Valami, az övéhez hasonlóan nagy dolog és...

-Harry? - kérdeztem csendesen, mikor egy kis kávézóban üldögéltünk.

-Hmm?

-Szerinted megtörténhet újra a...

-Nem. - válaszolt, mielőbb befejezhettem volna.

-Biztos?

-Biztos.

-De mi van, ha...

-Zayn drogos vagy? - vágott közbe újra.

-Nem. - ráztam a fejem.

-Akkor meg még is mit izélsz még ezen? Blair már rég túltette magát rajta és abban egyet értek, hogy durva ez a tetoválás, -bár szerintem a ti mércétekbe simán beleillik- ahelyett, hogy kapásból parázni kezdesz és összeesküvés elméleteket gyártasz a saját károdra, talán nézhetnéd azt is, hogy ő vajon miért csináltatta. Fura, de azt, amit tettél, csak te nem tudod elengedni. - fejezte be, s azt hiszem ez kellett nekem.

-Köszönöm Harry! - pattantam fel vigyorogva.

-Ennyi? Ilyen jó vagyok, hogy már meg is győztelek?

-Ja, profi vagy! - de már nem is figyeltem rá, szedtem a cuccaimat. - Tényleg kösz mindent, amjd beszélünk! - azzal elrohantam.

  Igaz nem segít rajtam a tény miszerint este fél 9 van, de sztár vagyok, pár telefonnal megoldom...

  

  Blair

  NAgyon rég szívtam el annyi cigit, mint a mai este és éjszaka alatt. A cuccaimat rég bedobozoltam, vagy épp betettem a bőrönbe, most már csak annyit várok, hogy haza jöjjön utána pedig... Fogalmam sincs mi lesz. Elköltözök a csapathoz, de nem tudom megúszni azt, hogy ne találkozzunk.

  Mindezt egy kurva tetoválás miatt! Miért nem képes meglátni, hogy én miért csináltattam? Miért nem képes elengedni azt, amit tett? 

  Hogy mit érzek most? Ürességet. Nem hittem volna, hogy egy ilyen miatt szét tudunk menni, de a múltkori szakítással ellentétben most egyáltalán nem érzem azt, hogy elbírnám viselni, ha bárki más hozzám érne. Vagy, hogy egyáltalán szeressek valaki mást.

  Bármennyire is fáj, könyörögni nem fogok. Lehet, hogy hülyeséget csináltam, de akkor sem így kellett volna kezelnie, ezt nem teheti meg valakivel, akivel több, mint egy éve együtt van!

  Csak bámultam a kinti szürkületet, ahol szép lassan kezdtek felbukkanni a napsugarak a házak peremén, de közben még sem fogtam fel,a mit látok. Ezt csináltam egész éjszaka pontosan ugyan ott, pontosan ugyan azokkal a kézmozdulatokkal.

-Szia! - hallok meg egy halk hangot mögülem, mire összerezzenek, de nem fordulok meg. Ne! Még nem akarom hallani, hogy tényleg vége... - Hajlandó vagy szóba állni velem? - pár méterrel közelebbről hallom a hangját, de nem válaszolok. - Kérlek nézz rám! - lehunytam a szemem, s vettem pár mély lélegzetet. - Blair kérlek! - váltott könyörgőre. 

-Essünk túl rajta! - fordultam meg, s iszonyatosan nehezemre esett nem elbőgni magam. Régen olyan nehezemre esett elbőgni magam... Azt hiszem nemsokára újra így lesz.

-Min? - nézett rám zavartan - Egyáltalán miért pakoltál össze? Miért mondtad azt, hogy szakítottam veled?

-Mert ezt tetted! - idegeskedtem -

-Mikor? - lépett közelebb somolyogva. 

-Zayn ne játszd a hülyét, mert pipa leszek! - kezdtem pattogni.

-Blair édesem...-Ne édesemezz itt nekem! - kiabáltam, s azt hittem megütöm annyira idegesített az a hülye vigyor az arcán. - Mond inkább ki és  és akkor végre mehetek!

-Mi van? - zavartam meg egy pillanatra.

-Mond ki!

-De még is mit?!

-HOGY SZAKÍTASZ VELEM! - visítottam és most már nem bírtam tovább tartani elsírtam magam.

-De hát én nem is akarok veled szakítani! Olyan hülye vagy nem értem, hogy gondolhatsz ilyet! Én csak... Megijedtem délután és rosszul reagáltam és.... Sajnálom. - jött közelebb, de nem hagytam, hogy megöleljen.

  Lehunytam a szemem, vettem pár mély levegőt, s sikerült visszanyelnem a további könny áradatot.

-Iszonyatosan megbántottál délután. - suttogtam.

-Tényleg sajnálom, csak... Úgy éreztem nekem kellett volna valami hasonló gesztust tennem először, erre te megelőztél. - nevetett fel, s megint csak kezdett felidegesíteni.

-Ne röhögj! Bassszameg itt virrasztottam egész éjszaka, csak, hogy szakíts velem! De ha te nem teszed meg, majd én! - nem tudom honnan jöttek ezek a hülye szavak, de... kimondtam, bár már abban a szent pillanatban bántam, ám nem volt visszaút.

  Ő viszont csak továbbra is nevetett. Szóval ennyit jelentettem neki... Kurva jó.

  Egy csalódott fejrázással indultam meg az ajtó felé bőröndömmel együtt, de elkapta a kezem.

-Várj! - mondta, s mikor felé fordultam szemei csillogtak a boldogságtól. Na ez volt mindennek a teteje.

-Menj a jó büdös picsába! Egy rohadék vagy tudod? Nem is értem, hogy lehet szeretni egy ilyen embert, de gratulálok, velem is elhitetted, hogy szeretsz! Látom boldog vagy! - s indultam volna újra, de megint csak visszarántott, ám most már a mellkasán landoltam olyan erővel.

-Szeretlek. - suttogta mosolyogva, s én már semmit sem tudtam.

-Most hülyéskedsz velem?

-Nem akarok veled szakítani és biztos, hogy nem fogunk szakítani, bármit mondasz. Az cuccaid pedig itt maradnak veled együtt, mert tudom, hogy azt szeretnéd és emelle.... - na ez volt az a rész, ahol már muszáj volt a szavába vágnom.

-Már megbocsáss, de azt tényleg nem te fogod eldönteni, hogy é...

-EMELLETT hozzám jössz feleségül. - fojtotta belém a szót, továbbra is vigyorogva, s most rajtam volt a sor, hogy megnémuljak.

-HOGY MI VAN? - bődültem fel nőiesen, mire nevetve féltérdre ereszkedett.

-Blair Danwer szeretném ha a feleségem lennél. - jelentette ki ünnepélyesen, s megint csak hápogtam.

-De... Miért pont most? Vagy is... Nem túl korai, én nem tudom...

-Na ne szórakozz mát ott virít a csuklódon a nevem! - nevetett fel. - Na mit mondasz? - s ezek után már nem hápogtam. Vagy is végre felébredtem a döbbenetből.

-Szerinted még is mit? - ráztam hitetlenkedve a fejem.

-Jó, de még is csak hallanom kéne, úgy illik megvárom a választ mielőtt gyűrűt húzok az ujjadra. - von vállat.

-Miylen gyűrűt? - ráncolom a szemöldököm.

- Ó bakker, azt már elő kellett volna vennem? - csap a homlokára, mire elröhögöm magam, ő meg előtúrja zsebéből a kis dobozkát. - Na tessék! - pattintotta fel, mire a lélegzetem is elállt.

  A gyűrű maga fekete volt hozzám illő, nem hivalkodó, benne apró kövekkel.

-Uram atyám... - nyögtem.

-Na jólvan most már tényleg mondj valamit, mert kezd fájni a lábam... - nevetett, mire rávetettem magam ledöntve őt a földre.

-Hát persze Seggfej! - csókoltam meg.

-Ez az Blair csak romantikusan! -gúnyolódott. - A gyűrűt azért felhúzhatom az ujjadra? - udvariaskodott, mire a szememet forgattam, s a kezemet nyújtottam.

-Várj melyik kézre kell húzni ezt a szart? - zavarodott össze.

-Fogalmam sincs. - vontam vállat.

-Melyikre akarod? Bal, vagy jobb?

-Mi van, ha láncra rakom és nyakláncot csinálok belőle?

-Akkor holnap megyünk láncot nézni. - biccentett.

-Akkor most már rátérhetünk a lényegre? - suttogtam a fülébe.

-Hát persze seggfej! - gyűrt maga alá.

  Szóval hát így zajlott az én romantikátlan, ám annál csodálatosabb lánykérésem...

 

Perrie-Will - Féltékenység

Haliiiiii!!!!! Na hogy vagytok? Sikerült részt hoznom mielőtt elmennék, bár így is piszkodul rég írtam, sajnálom! Nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon köszönöm a komikat tudom, hogy fasz vagyok, hogy nem válaszolok, de olyan, de olyan lassan hívja azt be a gépem, hogy kurva sok időmet elveszi, de iszonyú hálás vagyok nektek és mindenkinek aki olvassa, főleg ha fel is iratkozik! :))) Remélem tetszeni fog ez a rész is, és írtok nekem, mert iszonyatosan kíváncsi lennék, hogy mit szóltok hozzá!
Ui: BonBon remélem nem okoz csalódást ez a rész!! :P
Ui2: 100 ezer oldalmegjelenítésre, valami meglepi lesz megint ezen felül !! :D

                              

 Joo Olvasást!!!

                                                       Xx Blair

Perrie

Nem. Hiszem. El. Komolyan, miért az én pasim a legnagyobb idióta? És mi a francnak vagyok szerelmes belé ennek ellenére?!

  Mérgesen robogtam le a csapat házában, ahol a társaság nagy része össze vissza heverészett, s duzzogva vetettem le magam Zayn mellé, aki testtartásomat, csak egy elegáns szemöldök felvonással nyugtázta, majd várta, hogy elkezdjem, ha akarom, ám nem sokkal utánam, Will is megjelent, aki Blair mellett kötött ki, ugyan így.
 Akkor egy... Ahhww....
 Will sem kezdett beszélni, így a két köztünk ülő személy csak úgy kapkodta a fejét.
-Ha akarjátok elülhetünk... - szólalt meg végül Zayn, de Willel egyszerre vágtunk rá egy nemet. - Okéé, de ez így elég kellemetlen... - nevetett kínosan.
-Én élvezem! - vigyorgott Blair. - De azért lehet nemsokára megunom szóval.... Vagy nyögjétek ki mi van, vagy máshol csináljátok ezt. - vont vállat, mire hitetlenül meredtünk rá. - Mi van? - forgatta a szemét. - Nem a kedvességemről vagyok híres.
-Te legalább nem arról, hogy másokkal flörtölsz, miközben barátod van! - vetette oda gúnyosan Will, mire döbbenten néztem rá. Hogy tud ilyeneket összerakni a fejében?!
-Mi van? Jobb lenne, ha lenyugodnál, mert ennek így nem lesz jó vége! - sziszegtem. Zayn és Blair csak a fejüket kapkodták.
-Nyugodjak le? Én nyugodjak le?!
-Igen még hozzá sürgősen!
-Bocsánat, hogy fontos vagy nekem annyira, hogy zavarjon, ha simán leállsz másokkal flörtölni! Valamiért ez  a törődés fordítva nem mondható el! - vetette még oda, s ez volt az, amire válaszolni sem tudtam.
-Azt hiszem jobb ha most megyek. - pattantam fel, miközben próbáltam megőrizni valamennyire megmaradt méltóságomat.
-Én meg veled megyek! - sóhajtott Blair. - Úgy is kellene néhány új ruha... - mosolygott halványan. Hahh, már tudta, hogyha kiakadok vásárolni megyek. - Jó... Piálást srácok! - intett, Zaynek adott egy hosszú csókot, majd indultunk.
  Örültem, hogy nem kezdett el faggatni, kapásból, ahogy kiléptünk a házból. Beültünk a kocsiba, ő csak rágyújtott, megkínált engem is - amit most kivételesen elfogadtam - majd csöndben autókáztunk a plázáig.
  Az első pár boltot ugyan úgy csöndben jártuk végig ő nem kérdezett, én nem kezdtem "mesélni".
  És hát... Persze, hogy a leghülyébb helyen jött ki belőlem a mondani valóm.
  Épp egy fehérnemű boltban próbált Blair az egyik fülkében - amit amúgy nekem szabadítottak fel - mikor nem bírtam tovább és egyszerűen beléptem a döbbent lány mellé.
-Elegem van! - kezdtem miközben épp melltartóját húzta volna fel, de az nem különösebben érdekelt. - Nálad nem csinálta ezt? Folyamatosan féltékenykedik, mindenkire, aki csak a közelembe jön, vagy... Nem is kell a közelembe jönnie! Tudod min akadt ki? - nem hagytam, hogy válaszoljon folytattam. - Azon, hogy kaptam egy rajongói levelet egy srácról, amiben azt írja, hogy én vagyok számára az álomnő és én normálisan válaszoltam neki, nem pedig elküldtem a picsába! Hogy lehet valaki ekkor idióta?! - Roskadtam le a fülkében lévő székre.
-Ezt a balfaszt! - forgatta a szemét és inkább tűnt unottnak, mint megértőnek. - Komolyan ezen vesztetek össze annyira?
-Tudod milyen... Tuti emlékszel a Zaynes ügyre, amikor összejöttünk...- tettem hozzá feszengve, mire vonásai megkeményedtek. Ezt nem kellett volna mondanom, azt hiszem...- Bocsánat ez csak úgy... Kicsúszott.
 Hatalmas mű-mosoly terült szét az arcán.
-Semmi baj. Régen volt nem de? Will pedig.... Beszéljek vele? - nézett rám most már komolyan, mire hatalmasat sóhajtottam.
-Hagyjad, megy ő majd magától is hozzád. - legyintettem. - Amúgy ezt vedd meg nagyon jól áll! - mosolyogtam rá halványan.
  Nem ejtettünk több szót a témáról, s még Blair is azon volt, hogy elterelje a gondolataimat. Néha úgy érzem ez a csaj skizofrén....

Will

-Na mi van? - bukott ki elegánsan Pepéből, mikor a csajok eltűntek. Vállat vontam.

-Vegyük úgy, hogy túl vagyunk azon a tíz percen, ameddig kéreted magad! - szólalt meg Zayn is, mire  tarkómon összekulcsoltam kezeimet s próbáltam összeszedni magam. Nem hiszem el, hogy Pez ezt csinálja velem...

  Elmeséltem nekik az egészet: Hogy milyen leveleket kap, és hogy válaszolt arra, amire kiakadtam. Most is felidegesített az egész, ahogy beszéltem róla, egyszerűen... Én ezt nem bírom! Hogy lehetek ennyire őrülten szerelmes?! Komolyan, majdnem ütjük a Blair-Zayn párost... Csak, hogy náluk sosincsenek ilyen viták! Hogy a francba csinálják?!

-Jó és min vesztetek össze igazából? - vonta fel a szemöldökét Zayn, amikor végeztem.

-Hát azon a levélen. - ismételtem meg, mint aki nem érti mit nem értenek ezen.

-Hadd foglaljam össze! - kezdte megfontoltan Dan. - Te azon akadtál ki, hogy a barátnő kapott egy nagy rajongójától egy levelet, ahol kb. ódánt zeng Pezről és ő nem küldte el a picsába? - Igen! Mit nem értenek ezen?!

  Lassan bólintottam, amit egy hosszú néma csend követett, majd az összes srácból kitört a röhögés.

-Te teljesen hülye vagy! - ütött vállba Ben továbbra is nevetve.

-Álljatok már le ez nem vicces! - kiabáltam.

-Nem. Tényleg nem az. - komolyodott el Dan, majd lassan a többiek is.

-Hogy lehetsz ekkora hülye? Perrie híres, még is mire számítottál?! Inkább örülj neki, hogy abból a rengetek emberből téged szeret! Te komolyan hülye vagy... - rázta a fejét Zayn.

-Na ne mondjátok, hogy ti nem akadnátok ki! - lettem egyre idegesebb.

-Egy rajongói levélre? Kétlem... - vont vállat Pepe.

-Te nem is tudhatod milyen e...

-Én sem akadnék ki. - vágott a szavamba Dan.

-Én sem! - dőlt hátra Zayn. - Pedig valljuk be B. egyáltalán nem az ártatlan angyalkákhoz tartozik.-

-Régebben még nem teljesen így gondoltad... - sziszegtem dühösen, mire mereven nézett rám.

-Szerintem meg ezt a témát most ejtsük. - pattant fel, s látszott, hogy most tényleg elvetettem a sulykot. - Kimegyek cigizni. - s már itt sem volt.

  Feszült csend telepedett közénk.

-Ember, te tiszta hülye vagy! - nézett rám hitetlenkedve Ben.

-Most nehogy már én legyek ebben is a fasz! - próbáltam nemtörődömséget színlelni.

-Pedig de! Nem is értelek... Komolyan... Hagyjuk, neked aztán lehet magyarázni! - legyintett Dan, azzal elindult Zayn után.

 Nem bírtam tovább lent maradni, elindultam a szobámba. Tudtam, hogy nem kellett volna Zaynek azt mondanom, amit, de... Kicsúszott! 

  Nem tudom mennyi ideje feküdhettem az ágyamon zenét hallgatva, de egyszer csak egy iszonyú dühös Blairel találtam szembe magam.

-Hali! - néztem rá zavartan, de ő köszönés helyett lekevert egy hatalmasat.

-Normális vagy?! - Üvöltötte olyan hangosan, hogy szerintem a lentiek is tisztán hallották. - Az egy dolog, hogy a barátnődet, - akit mellesleg meg sem érdemelnél - úgy kezeled, mint valami tárgyat, amihez senki sem érhet hozzá és ott rúgsz bele ahol tudsz, de az én barátomnak te kurvára ne szólogass be, különben én leszek az, aki pokollá teszi az életedet! - fenyegetőzött és az arckifejezését látva egyáltalán nem volt nevethetnékem fenyegetését hallván.

-Mi van ment hozzád panaszkodni? - gúnyolódtam, de kapásból megbántam. Nem hiszem el, hogy nem tudom befogni. Elértem, hogy arckifejezése teljesen hideggé váljon. Olyanná, mint amilyen akkor volt, mikor... Mikor Magyarországon éltünk.

-Ha tudni akarod egy szót sem akart elmondani. Pepe volt. Tudod az én barátom nem olyan csicska, amilyen te vagy. Perrie helyében menekülnék tőled, bár... Szerintem nemsokára magadtól is eléred, hogy ezt tegye. A saját kapcsolatodat úgy teszed tönkre, ahogy akarod, de az enyémet messziről kerüld el! - azzal ott hagyott a szobában egyedül.

  Leroskadtam az ágyra, majd kezeimbe temettem az arcom.

Perrie

-Ki kell dobnod! - rontott be Blair a szobájába, amit most én foglaltam be. - Most azonnal! - arckifejezéséből ítélve Willnek már megint előbb járt a szája, mint hogy gondolkodott volna.

-Mit mondott? - sóhajtottam.

-Zaynek célozgatott "arra" a bizonyos időszakára. Hogy lehet ekkora tapló?! - elkeseredetten ült le mellém. - Zayn teljesen ki van. Nem hajlandó velem beszélni, megint rájött az, hogy mi van, ha újra megtörténik, Pez én ezt...

-Jajj Istenem! - sóhajtottam. - Nyugi Blair, biztosra veszem, hogy egy óra múlva már nem lesz semmi baj köztetek. Te is tudod, hogy nem azért mond...

-Igen. De ez most már nem mentség! Szedje össze magát, nem egy 5 éves kisgyerek, 20 éves!

-Én nem akarom őt dobni. - mondtam halkan, mire bólintott. Nem kérne komolyan ilyet tőlem, meg hát... Tudja, hogy ebbe nincs beleszólása.

  Elgondolkodva meredt maga elé, majd hirtelen, mint akinek hatalmas ötlete támadt rám nézett.

-Meg van mit csinálsz! - vigyorgott gonoszan. - Visszavágsz a saját hülyeségével! Csak egy ilyen hülye féltékenykedő jelenetet kell levágnod, már attól a falra fog mászni, viszont hátha megérti, hogy ez nem így működik.

  Lehet hülye vagyok, de ez tetszett. Muszáj valahogy észhez téríteni.

  Így történt, hogy pár nappal később az egész hatalmas társaságunk bulizni ment egy jó kis szórakozóhelyre "békülés" ál-indokkal. Na jó, csak Blair meg én mentünk más indokkal, szóval végül is pont azok, akik miatt ez szervezve lett, de mindegy.

  Az első egy óra nyugisan telt, iszogattunk, mindenki kezdte magát jól érezni, Will is szívélyesen húzott magához, s már majdnem bűntudatom lett amiatt,a mit tenni fogok, de hál istennek mindig eszembe jutott, hogy nála csak ilyen drasztikus módon lehet változást elérni, így mikor már kellően becsípett, B.-vel ráuszítottunk egy lányt. Teljes mértékben bíztam Willben, tudtam, hogy nem állna le vele, annyira nem részeg, meg amúgy is szeret engem, de a szőke az éppen elég nyomulós volt ahhoz, hogy félreérthető testhelyzetbe keveredjenek.

-Még is mi a lószart csinál Will...-  döbbentek le a srácok. 

  És hát ekkor jöttem én. Közelebb mentem hozzájuk, úgy, hogy Willel szembe legyen, majd csalódott arccal csak annyit mondtam:

-ha én ilyet csinálnék, te már szakítani akarnál... - majd egy hitetlen fejrázás és enyhén könnyes szemek közepette furakodtam át a tömegen a srácokhoz. - Menni akarok, de nyugodtan maradjatok még ha akartok... - ajánlottam nekik feldúltan.

-Én is mennék! - csatlakozott hozzám Blair, akit persze Zayn követett így lassan az egész társaság feltápászkodott.

-Perrie... Perrie nem volt semmi! Ő jött oda! - jött Will utánunk, hogy beüljön mellém a taxiba, de Blair és Zayn megelőzte.

-Bocs, de ebbe már nincs több hely! - vetette oda B., majd rácsapta az ajtót és indultunk is. - Szuper volt Perrie. - dicsért meg vigyorogva.

-Kösz. Kíváncsi leszek, hogy folytatódik. - sóhajtottam.

-Még is mi a francról beszéltek? - nézett Zayn egyszer rám, egyszer a barátnőjére.

-Arról, hogy Will remélhetőleg most megtanul majd viselkedni. - vont vállat B.

-Azt ne mond, hogy ti küldtétek rá a csajt! - rázta fejét hitetlenkedve. Ááá, csak kicsit ismeri Danwert...

-Még is miért nézel ki belőlünk ilyen alattomos húzást? - kérdezte dacosan B.

-Én nem alattomosnak, hanem... Elég hatékony bosszúhadjáratnak mondanám, és onnan édes kis szívecském, hogy elég jól ismerlek! - adott egy csókot a lánynak.

-Jó, akkor tényleg mi voltunk! - vont vállat amaz.

-Nem akarok az ellenségetek lenni! - nevetett hitetlenkedve a fiú, s ezzel le is lett zárva a beszélgetés.

  Tíz perc múlva már a házban voltunk épp az utánunk siető Willel és a srácokkal.

-Perrie, nem gondolhatod, hogy megcsalnálak! - kezdte a dumát, de én kőkeményen néztem rá, mint aki egy szavát sem hiszi. - Ő mászott rám!

-Hát nem úgy tűnt, mintha ellenedre lenne! - csattantam.

-Állj már le ezzel! Szeretlek! Nem gondolhatod, hogy egy olyan ribanccal, miközben veled vagyok! - 

-De pontosan azt gondolom!

-Pezz kérlek ne csináljuk a fesztivált... - könyörgött.

-Fesztivált?! A szemem láttára álltál le azzal a csajjal flörtölni és azt kéred, ne akadjak ki? 

-Igen! Megbízhatnál bennem ennyire! - kiabált vissza.

-"Bocsánat, hogy fontos vagy nekem annyira, hogy zavarjon, ha leállsz másokkal flörtölni!" - idéztem pár napja elhangzott mondatát. Gúnyosan folytattam. - Ismerős? Kicsit fojtogató ez így nem gondolod? Hogy rád mászik valaki, vagy oda megy hozzád flörtölni és én így reagálok... Javíts ki ha tévedek Will! Szólj ha neked ez kellemes, mert játszhatjuk így is! - fontam karba kezeimet.

-Az teljesen más... - kezdte, de most már komolyan kezdtem kiborulni.

-Miért lenne más?! Mert az nem te vagy? Ha én megbízok benned annyira, hogy nem akadok ki az ilyenekre, te miért nem vagy képes? - suttogtam sírva a végén, majd felrohantam a szobájába.

Will

-Még is mi... - hápogtam. - Láttátok, hogy ő is kiakadt! Én ne...

-Te hülye ezt az egészet csak azért csinálta, hogy észhez térj! - vágott a szavamba Blair. - Mivel akkora barom vagy, hogy a szép szóból nem értesz, gondoltuk majd máshogy megmutatjuk milyen ez. Nem az az igazi szeretet, hogy megfojtod a másikat Will. - nézett a szemembe. - Zayn kijössz cigizni? - fordult barátjához, így ők eltűntek az össznépi csődületből.

-Ne mondjatok semmit légyszíves. - jelentettek ki mielőtt bármelyikük is megszólalhatott volna.

 Mekkora egy barom vagyok, Jézusom!

 Lassan indultam felfelé, reméltem, hogy a szobában találom Pezt és nem tévedtem. Az ágyam szélén ült cigivel a kezében.

-Bocs, de muszáj volt kivennem egyet. - mutatott a szálra, de nem nézett rám. Nem válaszoltam csak leültem mellé, s egy ideig mindketten hallgattunk.

-Sajnálom. Egy hatalmas faszkalap vagyok és igen, kellett nekem ez az eset, hogy meglássam mit is csinálok és... - magyaráztam egyre vehemensebben. - Szeretlek! Én komolyan befejezem ezt, figyelni fogok rá, bármit megteszek, csak ne haragudj rám! - könyörögtem. Piszkosul féltem, hogy szakítani akar velem.

-Tudod... - kezdte halkan. - Az, hogy én nem akadok ki, nem jelenti azt, hogy nem vagyok féltékeny. Hidd el, nekem is vannak olyan hullámaim, mikor megtépném a közeledben lévőket, de utána rájövök, hogy igeni szeretsz engem, ha még mellettem vagy és bízok benned annyira, hogy ha ez nem így lenne, közölnéd velem vagy valami. Nem akartalak megbántani ezzel az eséllyel, de úgy éreztem, vagy ezt a lehetőséget hagytad nekem, vagy a szakítást. És én inkább ezt választom, mert egyenlőre képtelen lennék veled szakítani. - nézett rám még midig könnyes szemekkel.

 Kivettem a kezéből a cigit, elnyomtam a hamutálba, majd szép lassan megcsókoltam.

 Ezt a nőt egyszer biztos feleségül veszem...

Csibu- Niall - Családi ebéd

   

  Haliiiiiii!!!! Hááát itt lenne az első kis szösszenet! Sajnálom, nem hiszem, hogy a történetet folytatom, mert egy idő után át menne unalmasba és úgy érzem úgy kerek, ahogy van, viszont kisebb 'jeleneteke' az életükből szívesen írok, szóval kérlek elégedjetek meg ezzel!! :))))
  Remélem tetszik, majd nektek a kommenteket pedig igazán szívesen fogadom szóóval....

                     Joo Olvasást!!!

                                         Xx Blair

-Csibu! Nyugalom minden rendben lesz! - próbált meg nyugtatgatni Niall, de nem bírtam leállni!
-Te nem ismered őket, komolyan nem tudod, hogy milyenek tudnak lenni, egyszerűen csak.... Azt hiszem jobb lenne ha most elmennél! - csúszott hangom megint egy oktávval feljebb, ami jelezte, hogy rendesen kivagyok akadva.
-Felejtsd már el! Mondtam, hogy maradok! Meg akarom őket ismerni. - ölelt meg, mire kezdtem lenyugodni. - Jobb már?
-Kicsit... - vallottam be. - Csak nem akarom, hogy miután találkozol velük itt hagyj.... engem. - hebegtem zavartan.
-Ne legyél már hülye! - hitetlenkedett. - Mindig a legrosszabbra gondolsz kapásból! Csak a szüleid!
-Hahh! Csak hiszed! - legyintettem. Nehezemre esik erről beszélni.
-Eleve nem értem miért nem nálam ejtjük meg ezt az ebédet, ha úgy is nálam laksz. Nem mond, hogy nem így van, oké, hogy nem hivatalos, de ne tagadd! - vigyorgott, s melegség járta át a szívem a büszkeség hallatán, azért, hogy én nála lakom.
 -Még csak az kéne, hogy megtudják! Ők... Enyhén... Hogy is mondjam... Régimódiak. - nyögtem ki vörös fejjel. Ez annyira ciki!
 Döbbenten nézett rám.
-Szóval ők nem... Nem tudják, hogy mi... Szóval, hogy mi szoktunk...- kezdte, de a vége kínos röhögésbe fulladt, mire bólintottam.
-Jesszus veletek meg mi van? - nézett végig rajtunk Blair, aki épp az emeletről jött le,s  vörös fejünket nem tudta hova tenni, majd vállat vont, mint akit nem is igazán érdekel. - Csibu ugye van még időm elszívni egy cigit, mielőtt megjönnek? Azt hiszem szükségem lesz rá, már bocs... - megint csak bólintottam, mire kiment.
-Beszélj vele. - sóhajtott Niall, mikor már egy jó ideje bámulhattam kifelé a lány után.
-De még meg kell terítene... - kezdtem, de félbeszakított.
-Megcsináljuk. - mosolygott.
-De ha valami zűr va....
-Csibu egész nap a konyhába robotoltál, hogy megfelelő legyen a kaja, a terítést igazán ránk bízhatod! Dan is itt lesz, ha őt értelmesebbnek tartod, és Liam is segít... - tudta, hogy ezzel már könnyebben adom át a feladatokat nekik. - Na menj!
-Porig fog alázni... - sóhajtottam a terasz felé nézve.
-De még is beszélned kell vele, mert az legalább isnpirál téged - csókolt meg, majd a fiúk után kezdett kiabálni, akik a ház különböző pontján bujkáltak előlem, vagy éppen segítettek takarítani.
  Kiléptem a teraszra, de nem mertem megszólalni, csak sóhajtottam egy nagyot. Majd mégy egyet. És még egyet. És még egye...
-Na jó mi van? - fordult felém, hirtelen s  a levegő bennem rekedt.
-Tessék? - jöttem zavarba.
-Csak akkor sóhajtozol ennyit és jössz utánam a teraszra, ha baj van. És mivel most jönnek a szüleid, nem nehéz kitalálni mi az. - szívott egy újabb slukkot. Hát igen. ez Blair, a nyers felismeréseivel.
-Félek ettől a találkától! Niall nem hiszi el milyen szörnyűek, de te tudod... - fintorogtam, mire vigyorogva kacsinott.
-Amikor találkoztam velük sátánista kurvának tituláltak. - vont vállat, majd felnevetett.
-Tessék? - döbbentem le teljesen. Ezt nem tudtam.
-Azt hittem elmesélték! - ráncolta a szemöldökét.
-Hát nem. - elegem van, hogy a barátaimat szapulják a hátam mögött!
-Akkor mindegy. - fordult el, mintha mi sem történt volna, mire rendesen kiakadtam.
-Danwer ez rohadtul nem mindegy! A szüleim lekurváztak és utána képesek voltak úgy tenni, mintha semmi sem történt volna! - már megint kiakadtam.
-Azért nem semmit... Ne mond, hogy téged nem csesztettek. - nézett mélyen a szemembe. Ebben igaza volt. Anyámék soha nem békéltek meg azzal, hogy ott hagytam a balettot a hip hop-ért, amit szerintük a  hülye is meg tud csinálni, amellet fiús. Aztán itt van ez a munka. Ők tovább akartak küldeni, mindenféle egyetemre és nem akarták megérteni, hogy az életem a tánc. Szerintük a jól menő éttermüket kéne, majd vezetnem és nem nagyon érdekelte őket, hogy én akarom e vagy sem teljesen addig, míg nem meg nem kaptuk az ajánlatot és közöltem, hogy jövök. A srácok végig mellettem álltak, vagy is talán Blair részre hajló volt, amiatt, hogy ide jöjjünk, de mostanra már értem miért.
-Nem értem miért nem képesek az én oldalamról nézni ezt az egészet... - bámultam a kertet.
-Mert... Mert... - próbált ép magyarázatot találni, de egyikünk sem akarta kimondani az igazat: fontosabb mindenkor a látszat nekik, mint a boldogság.
-Mi lesz, ha Niallt is kikezdik? Egyáltalán nem számít rá, azt hiszi, hogy csak túlzok...- estem kétségbe.
-Hát.. .- szívott még egy slukkot - Ha a helyedben lennék én tuti még jobban kiakasztanám őket! Mondjuk kezdve azzal, hogy Niallel laksz. - vigyorgott gonoszan, de mikor látta arcom legyintett. - Ha akarod én szívesen kiakasztom őket, ha túlzásokba esnek. - vette át a számára élvezetet jelentő cselekedetet.
-Majd szólok, ha igényelem. - próbáltam kedvesen visszautasítani, de egy hang megmentett.
-Mit igényelsz? - jött ki Zayn is és barátnőjét kapásból átkarolta.
-Semmit. - legyintettem, miközben őket bámultam. Olyan.... Vehemens még is nyugodt az ő kapcsolatuk! Ezt annyira irigylem Blairben! Én félek a sajtótól, a rossz kritikától és a padlóra küld ha valaki lerondáz, bár szerintem kevesen vannak, akit nem. Danwer viszont... Őt mintha ez éltetné! Mindenki azt hitte, ha összejönnek visszavesz a bunkó megnyilvánulásaiból, de nem... Igaz, hogy többet beszél és sokkal nyíltabb velünk, de elképesztő, hogy miket művel a sajtó előtt. Volt, hogy elmentek sétálni és mikor a sajtósok fél órája nyomták a fejükbe a gépeket egy "Képet akartok?! Legyen!" kiáltással felugrott Zayn ölébe és... Hát én csak a képet láttam de ott éppen a nyelvét erőlteti le a másik torkán,a mit az egyáltalán nem bán... Szóval igen. Szereti a botrányokat.
-Ha Csibu engedélyt ad, kikészítem a szüleit. - vigyorgott boldogan barátjára,s  egyszerűen nem tudtak szét szakadni. Nincsenek folyamatosan egymás mellet, de ha még is, kellenek nekik az apró, vagy éppen elég... öhm... brutális érintések.
-És az miért lenne neki jó? - szemöldök ráncolva nézett barátnőjére.
-Mert ő nem meri. - vont vállat.
-Oké, de még mindig nem értem, hogy ez miért jó. - nevetett fel kínosan Zayn.
-Nem ismered a szüleit! - forgatta a szemét Blair, mire a srác kérdőn nézett rám.
-Majd meglátod! - sóhajtottam, majd a fejemet csóválva hagytam ott a turbékoló párt, akiknek már megint "megszűnt" a világ egymáson kívül.
-Kész! - mutatta Niall, mire a lélegzetem is elakadt.  Még a szalvéták is profin álltak.
-Ezt meg... Hogy? - hebegtem.
-Louis megakarta tanulni az ilyen hajtogatós izéket és egy héten keresztül nyomatta az ilyen videókat. - magyarázta, mire az említett büszkén meghajolt.
-Köszönöm. - mosolyogtam rájuk.
-Ben ezt nézd mit kanyarintottak ide! Röhögött az egyik iker és már nyúlt volna az egyik szalvétáért, mikor egyöntetűen kiabált rá az egész társaság.
-NE!
-Bakker... Ne hozzátok már ráma  szívbajt! - vihogott a helyzeten, de én már nem voltam ilyen vicces kedvemben. Mikor megjelent a másik 'fele' is rendesen kezdtem őket osztani.
-Ne csesszétek ezt el légyszíves! Így is nehéz, mivel Niallt most mutatom be, ne hozzatok még kínosabb helyzetbe, mert pipa leszek! - láthatták szemeimen, hogy nem vagyok jó kedvemben, így komolyabban bólintottak.
Átmentem a konyhába és elkezdtem tálakba önteni a kaját, hiszen már csak 15 perc volt az érkezésükig, s nem akartam, hogy bármibe is belekössenek.

-Na jó srácok minden megvan? - hívtam össze őket, mikor már csak percek voltak hátra az érkezésükig. - Senki se merje elszólni magát arról, hogy Niallnél lakom, vagy, hogy szoktunk öhm... Együtt aludni. - nyögtem ki vörös fejjel, s mikor mindenkinek leesett, hogy ez mit takar, kitört a hatalmas röhögés.
-Nem tudják, hogy játszadoztok? - röhögött Harry, mire Cara a a vállára csapott. - Áuuu! Ez fájt! - dörzsölte a fiú az ütés helyét.
-Szedd össze magad! Csibunak fontos, ne hülyéskedj! - osztotta ki, mire hálásan mosolyogtam rá.
-És én azért lakhatok Zaynnél? - kérdezte Blair.
-Hátt.... Jobb lenne, ha abban a tudatban maradnának, hogy nem egyedül élek együtt négy fiúval... - feszengtem, hiszen egyre többet kértem tőlük.
-Háát jó. De én azért szexelek a pasimmal! - villantott ördögi vigyort és éreztem, hogy egyre kínosabb lesz ez az ebéd. Nem elég, hogy a banda és mi is itt vagyunk, de az összes barátnő is megjelent, így jócskán sokan lettünk.
-Hol van Will és Perrie? - néztem körbe, mert őket már egy jó ideje nem láttam.
-Azt hiszem fent. - felelte Leigh, mire éreztem, hogy szemeim elkerekednek.
-Intézem! - indult fel Eleanor, mielőtt még kitörne a káosz.
-Segítek! - ment utána Louis, de a lány egy pillantásával megállította. - Vagy is azt hiszem itt jobb lesz nekem. - egyezett bele.
-Jesszusom, ez egy katasztrófa lesz... - sütöttem le a szemeimet, mikor odébb mentem.
-Ne legyél már pesszimista! Karácsony óta nem láttad őket, örülj, hogy jönnek! - biztatott Niall.
-Nem. Tényleg nem ismered őket! - tört ki belőlem. - Blair most közölte, hogy mikor nem voltam ott, simán a képébe vágták, hogy egy sátánista kurva! Mindenen problémáznak és soha nem jó nekik az, amit én csinálok! Nekem... Kell a jó viszony érdekében, hogy távol legyek tőlük. - nyögtem ki halkabban, mire egy ideig ő sem szólt.
-Figyelj... Lehet, hogy megváltoztak! Én egy csomót balhéztam apámmal, ameddig ott éltem, de mióta itt vagyok, örülünk minden egyes olyan percnek, amit a családdal tölthetünk.
-Remélem igazad lesz. - válaszoltam egy fanyar mosollyal, majd megöleltük egymást.
-Gyere menjünk vissza! - fogta meg a kezem, s mikor kiléptünk a konyhából, a Pepe Ben és Blair hármassal találtam szembe magam, akik valamiről nagyon sutyorogtak, s mikor észrevettek, próbáltak úgy tenni, mintha semmi sem lenne.
-Légyszíves, csak egy kis ideig bírjátok ki! Ne ti kezdjétek a szúrkálódást! - sóhajtottam lemondóan.
-Ezt megígérhetjük, mivel 10 másodpercet saccolok nekik! - csettintett Pepe, mire felnevettünk. Lehet, hogy
gáz ez a dolog a szüleimmel, de...
  Csöngettek, mire felsikkantottam.
-Nyugi! - simította meg a hátam barátom, miközben a többiek röhögni kezdtek kiakadásomon.
-Hol a fenében vannak Willék? - néztem a lépcső felé, ahol még mindig sehol senki, ugyan úgy, mint az emeleten.
-Kell nekik még pár perc. - motyogta zavartan Eleanor.
 Újra megszólalt a csengő.
-Ejj ejj, nem fognak örülni, hogy megváratjuk őket! - vigyorgott Ben.
-Most egy kis időre fejezzétek be! - állította le őket Dan, majd elindultunk ajtót nyitni. Csoportosan.
  Vettem még egy utolsó nagy levegőt, majd kitártam. Ott álltak ők ketten a szokásos makulátlan megjelenésükkel, szigorú 'egy pillantással felmérem mi mennyibe került' nézéssel. Hát igen ezek ők, mikor elmennek 'pihenés gyanánt' meglátogatni az egy szem gyereküket.
-Mi tartott ennyi ideig? Már vagy egy perce itt állunk! - jött anyám első megjegyzése.
-Tévedtem. elég volt 5 másodperc. - hallottam meg Pepe suttogását, majd halk nevetést, de most nem foglalkoztam vele.
-Szisaztok! - köszöntem zavartan és az ölelés, vagy bármi ilyen dolog, még csak eszembe sem jutott. - Örülnék, ha angolul beszélnétek, mivel a társaság háromnegyede nem tud magyarul. - kértem őket mosolyogva.
-Társaság? Milyen társaság? És miért nem tudnak magyarul? - fintorgott apa.
-A barátaim és azért nem tudnak, mivel itt nőttek fel. - szűrtem most már a fogaim között, s ezt a helyzetet Niall mentette meg. vagy is reméltem.
-Üdvözlöm önöket! Remélem jól utaztak, Niall Horan vagyok a lányuk barátja! - nyújtott mosolyogva kezet, miközben magyarul bemutatkozott. Igen, valamit megtanítottam neki, hátha ettől esetleg elfogadják...
-Chh... Ami nem megy azt ne is erőltessük! - legyintett hűvösen apa, mire Niall kérdőn fordult hozzám,d e én csak a fejemet ráztam.
-Apa! - néztem rá felháborodva, mire vonakodva elfogadta a felé nyújtott jobbost és elmotyogta a nevét.
-Júlia még is hol szetted össze ezt a balfácánt? - anya szúrós szemei most nem nagyon tudtak meghatni. Már most kezdett elegem lenni.
-Niall! A neve Niall és örülnék, ha végre angolul beszélnétek, mivel vannak itt egy páran, akik semmit sem értenek abból, amit beszélünk! - mondtam most már indulatosabban.
-Kikérem magamnak ezt a hangnemet! - háborodott fel anyám.
-Na jó ennyi elég volt! - dörmögte mögöttem Blair - Be jönnek még ma, vagy az ajtóból sértegetnek tovább egy olyan embert, akiről szart se tudnak! - osztotta ki szüleimet, mire azok teljesen ledöbbenve léptek beljebb. Nehéz feldolgozniuk, hogy valaki nem adja meg nekik a kellős tiszteletet.
-Jól ment? - suttogta Niall, mikor sikerült mellémérnie, de egy fejrázással le tudtam.
  Túl estünk egy gyors bemutatkozáson, mikor az ikrek robbantak.
-Csókolom Mária néni? - vigyorgott Ben pofátlanul és kezet csókolt anyámnak, aki ledermedt.
-Elbűvölőbb, mint emlékeztem! - tette hozzá a másik és közel álltam ahhoz, hogy elnevessem magam. - És maga István! Igen szép szabású a zakója! Hol csináltatta? - kérdezte tettetett érdeklődéssel, de anyámék magukba a sárga földig elszidva a kettő idiótát inkább leültek az asztalhoz.
-Itt vagyunk! - robogtak le Willék az emeletről, majd megálltak a vendégek előtt.- Üdv! Ne haragudjanak a  késésért, csak kicsit elnéztük az időt... - zavarodott meg Will - Bemutatom a barátnőmet Perriet. - a szüleim is bemutatkoztak, majd körbe ültük az asztalt.
-Miért nincsen több szék? - néztek körbe fintorogva, mikor leesett nekik, hogy a fél társaság dobozokon, vagy éppen azon ül, amit talált magának.
-Mert ritkán vagyunk ennyien együtt és, ha még is akkor ez így tökéletes. - erőltettem magamra mosolyt.
-Szóval más vendégeket is képesek vagytok ilyen otrombán fogadni? - vontak kérdőre.
-Minek költsünk erre feleslegesen? - vont vállat Blair, aki Zayn és Harry között foglalt helyet. Ez már rossz, főleg, hogy az ikrek velük szemben vannak.
-Felesleges? Miért? Te mire költesz szívesebben? Ilyen ruhákra? - mérte végig anyám lenézően,a mi miatt megint égtem, de persze Danwer megint csak felvillanyoztam.
-Nem abból inkább Zaynét hordom. - legyintett. - Viszont a fogamzásgátló nem olcsó mulatság. - bólogatott színpadiasan, mire több felől köhögés/röhögés hallatszott, a szüleimtől meg már vártam, hogy keresztet tartsanak maguk elé, viszont elérte azt, hogy ne tudjanak megszólalni.
-Jó étvágyat! - mosolygott körbe Niall, hogy oldja a feszültséget,d e nem lett sikere.
-Nem rossz, de túl sok a fűszer! Mondtam már, hogy ne rakj bele ennyit! Aki fűszeresen szereti, rakja bele magának, de ne te döntsd el! - szidott apa.
-Szerintem isteni. - kóstolta meg Niall és ez a gesztus eszméletlenül jól esett. Kezdte érteni miért is mondtam anyámékról azt, amit mondtam.
-Hát persze... - nevetett gúnyosan anya a gesztusán, de nem volt időm válaszolni, mivel az asztal másik feléről - ahol Blairék ültet furcsa hangok hallatszottak.
-Naaa! Hamm! Nyammi! - gügyögött Danwer, s az asztal egész a fele röhögni kezdett.
-Ne már megint leetetsz! - nyavalygott a srác.
-Leetetlek? Nincs is ilyen szó! - kezdte a másik.
-Most már van! - válaszolt egy vállrándítás közepette Malik.
-Jó nem érdekel! Na! Hamm! Nyisd ki a szád! Figyelj, ha akarod én eleszem a szádból! - ajánlotta, mire még hangosabb lett a röhögés és már Niallel mi is nehezen tartottuk, csak anyámék megrökönyödött pillantása tartott vissza.
-Oké! - A következő pillanatban, pedig B. betartotta a szavát: beadta a srácnak, majd odahajol és elég durván smacizni kezdtek.
  Ez a dolog még nekem is hónapokba tellett, mire megszokta, vagyis... Igen, mire megszokta, ez a legjobb szó, hát még anyáméknak! Ők még nálam is nehezebben viselik az ilyeneket.
-Még is... mit csinálnak? - hüledeztek, s most én tettem úgy, mintha semmi sem lenne.
-Esznek.
-Pez megeszed a répámat? - kérdezte Will, s még ha nem is úgy gondolta, persze mindenki röhögni kezdett, miközben a csaj elvette a tányérjából. - És a húsit megkaphatom? - ácsingózott tovább.
-Vigyed! - sóhajtott a szőkeség s hagyta, had vegye ki a tányérjából.
-Basszus B. Mondtam, hogy ez lesz! - nézett Malik a pólójára, ahol a folt egyre jobban terjedt.
-Majd kiszedem valahogy belőle! De vedd le, ne ülj itt ilyen dzsuvában! - áll fel és kezdte lehámozni a röhögő és egyben zavart srácról a felsőt. Igen, ez már inkább arra szolgált, hogy még jobban kiborítsák a szüleimet, de.... Most tényleg megérdemlik.
  Hát így telt el az ebéd: a srácok végig hülyéskedték, meg sem próbáltak úgy tenni, mintha normálisak lennének, de... Nem csodálom. Ha a Danwer családhoz megyünk, mindig kellően hülyék és normálisak egyben, de ők, úgy is viselkednek, hogy ne érezze magát mindenki egy pillanat alatt valami utolsó szemétnek.
-Na jó én kimegyek cigizni! - állt fel Blair, s Zayn követte a példáját.
-Menj csak, mi majd elpakolunk! - intett Niall, mire bólintottam. Muszáj kicsit külön beszélgetnem velük.
-Ez rosszabb, mint gondoltam! Hogy tudsz ilyen emberekkel együtt élni? És ez a... ez a ... Milan... - anya a szavak kereste.
-Niall! - javítottam ki, fogcsikorgatva. - A neve Niall, nem Milan!
-Nem tök mindegy? Ez türhetetlen! Semmi felelősség tudat! - apa fel s alá járkált. - És te ezért, nem akartál egyetemre menni! Szánalmas! - nézett körbe lenézően, s ez már nekem is kezdett sok lenni.
-Én ezt akartam csinálni és szeretem! Miért nem vagytok képesek kicsit az én szemszögemből nézni? Niallt meg ne sértegesd! - pattantam fel.
-Ő egy sztár! Még is mit gondolsz mennyi ideig kellesz neki? Ha? - folytatta.
-Szeret engem, ahogyan én is őt! - feleltem nyugodtabban, mert ez volt az a dolog, amiben biztos voltam.
-Na ne nevettes! - horkantott fel anyám.
-És nála lakom! - mondtam ki, mintha ez olyan természetes dolog lenne.
-Micsoda? - bődültek el, amin alapjáraton nevettem volna, de most nem nagyon lett volna jó.
-Jól hallottátok!
-Júlia! - szólított anyám a nevemen, mire muszáj volt fintorognom - Most azonnal felmész a szobádba, összepakolsz és holnap jössz vissza velünk Magyarországra. - sziszegte anya összeszűkült szemmel.
-És ha nem? - feleseltem, de apának elfogyott a türelme.
-Tedd amit anyád mondott! - üvöltötte.
-Valami gond van? - jött eb Niall zavartan, hiszen csak a hanglejtést hallotta egy mukkot sem értett.
-Te vagy mindennek az oka! Tönkretetted a lányunkat! - kiabált anya, Niall meg döbbenten nézett a kirohanására.
-Júlia ne mondjam még egyszer! - fordult felém.
-Mária kérem nyugodjon meg! - próbálta Dan nyugtatgatni, de látszott, hogy ő is dühös. Már szinte mindenki a félig magyar félig angol vitánkat hallgatta.
-Ne nyugtatgass engem! Alpári perverz kis kölykök vagytok, akik egymást sodorják bajba! Hát az én lányomat nem fogom ennek ki tenni! - kiabálta.
-Na de Mari Néni ne csinállja a fesztivált! Hol van az a csinos kis mosolya? - szólt bele vigyorogva Pepe.
-Na most állj le fiam! Mutass egy kis tiszteletet az idősebbek iránt! - osztotta most apa.
-Igenis kapitány! - szalutált, mire Ben vihogva felkiáltott, hogy 'hangosabban'.
-Elég volt! - sikította anya és azt hiszem most megértettem mi az a hang, ami miatt a többiek kiakadnak, ha én kiakadok. ez borzalmas...
-Jesszusom fogja már be! - csatlakozott Blair is. - Még a végén feljelentenek minket a szomszédok!
Na te aztán végkép ne szólj bele! - Apa az ujjával mutogatott.
-Mert mi lesz? Vegyék már észre, hogy tönkre teszik a lányuk életét! van egy barátja, aki szereti! Mi olyan nagy dolog ezen? - vágta oda magyarul.
-Ne akarj olyan ringyót faragni belőle, mint amilyen te vagy! - kiabálta. Hát ez egyre jobb.
  Ez volt az a pillanat, ahol az egész csapat felbődült, mivel csak mi érettük.
-Mit mondott? -idegeskedett Zayn, de mivel B. Nem, volt hajlandó lefordítani, Will segítségére szorult. - Hogy mit mondott a barátnőmre? Még is kinek képzeli magát, ha? Csodálkozik, hogy Csibu szinte menekült hozzánk? Éna  helyében, már nem is beszélnék magukkal... Aki ilyet mond a barátaimra, az... - és itt inkább félbe hagyta, miközben Blair nyugtatóan átkarolta.
-Csak, hogy nem vagy a helyében! - vigyorgott gúnyosan apa. Ez volt a teteje mindennek.
-Szeretném, ha most elmennétek. - mondtam halkan,d e a csendben mindenki meghallotta. - Most! - néztem fel a szemükbe.
-Nem küldhetsz el minket! - rázta a fejét hitetlenkedve anya.
-Dehogynem! Ez a mi házunk és ti vagytok a vendégek! Ameddig nem tudtok, ahhoz méltóan viselkedni, hagyjatok! Éna  lelkemet kidolgoztam ezért az ebédért, hogy utána elcsesszétek az egészet! - kiabáltam a végére.
-Na nehogy azt mond, hogy mi kezdtük ezt az egészet! - a szüleim komolyan ilyen gyerekesek?
-Pedig de! Megkértem őket, hogy addig ne mondjanak semmi rosszat, ameddig ti tartjátok magatokat, de ahogy Pepe számolta 5 másodpercig bírtátok! Semmi szükségem erre, boldog vagyok! Ameddig ezt nem vagytok képesek ezt felfogni, hagyjatok! És most menjetek el! - mutattam az ajtó felé, és egy perc csend után végre kimentek, mire elkeseredetten roskadtam a kanapéra.
-Hát ez... Jól ment! - bólintott Ben, mire mindenki elnevette magát.
-Jól vagy? - karolt át Niall, mire vállat vontam. - Ha ez vigasztal, még mindig szeretlek! - suttogta a fülembe, s elmosolyodva adtam neki egy puszit a szájára.
-Már is sokkal jobb. - bólintottam.
-Két valaki sört? - kiabálta Liam, s innentől kezdve egy baráti felszabadul délutánba ment át a katasztrófális ebéd.
-Örülök, hogy a sarkadra álltál! - koccintotta B. a sörösüvegét az enyémhez, mire rávigyorogtam.
-Én is!
-És, ha nagyon nyálas lennék azt mondanám, ha bármi kell itt vagyok számíthatsz rám, de mivel nem vagyok nyálas nem mondom, főleg, hogy biztosan tudod. - nézett össze vissza csak rám nem. Zavarban volt.
-Hát persze! - nevettem fel.
 Még ha valahol belül fájt is ez az egész, sikerült elfeledtetniük velem a pokoli mindenféle elvárást rám aggató szüleimet, miközben kiálltak értem.
  S nekem ennyi bőven elég.

Visszatérek ?

  Haliiii!!!! Huhh de fura ide újra bejegyzést írni, szinte remegek, annyira jó! Nagyon hiányzik ez a blog, wááááá!!!!
  Még régebben ígértem nektek, hogy írok a mellékszálakról, csak közben befejeztem a blogot, viszont arra gondoltam mi lenne, ha... Ha még is csak utó nem tudom miként, de írnék egy párat Perrie-Will párosról, vagy Csiburól és Niall-ról/ről, esetleg az Ikrekről, vagy akár Danről, sőt lehet, igazán arra gondoltam, hogy kicsit mindegyikük életéről írnék, de csak akkor, ha kapok kommenteke erre, hogy jó ötletnek tartjátok-e, vagy szerintetek ott hagyjam abba, ahol abbahagytam.
  Szóóvalhátbwhfjfc.... Nagyon, de nagyon várom, hogy írjatok, jó ötletnek találjátok e!!!

     Csookollak ölellek benneteket!!!

                                                    Xx Blair

1. rész

Haliii mindenki!!! :) KÉSZ AZ ELSŐ RÉSZ AZ EXPLOSIONS-BEN! KÉRLEK NÉZZETEK BE!!!
EXPLOSION  (katt a névre)
  Kérlek titeket, ha már ott vagytok írjatok valamit, hogy tetszik e!!!
                        Joo Olvasást!
                                             Xx Blair