Haliiii!! Neharagudjatok, hogy cs most hozok részt, d emint már említettem a gépem bekrepárt és ha minden igaz hétfőn kapom vissza, amikor is megptóbálok hetik kér-három részt feltenni....
A Komiknak mégmindig nagyon, de nnagyon örülnék, szóval hajrááá írjatok, ÍRATKOZZATOK FEL, kövessetek stb...
Ami viszot örömhír, hogy elértük a 3000 oldalmegjelenítést!! Lehet ennek hülyeség, hogy örülök, de wááááá!!!!!
Na hagylak titeket! Jó olvasást!! Xx Blair
-Szia Perrie vagyok, múltkor már bemutatkoztam, csak hát, az kicsit... Nem a legjobb időben történt. - fejezte be a kínos emlékeket felidéző mondatod. - Tudod sokat hallottam rólad. - folytatta mosolyogva.
Nem szóltam, nem intettem, csak néztem rá, mint egy hülyére. Komolyan azzal kérkedik, hogy mennyit hallott a pasija exéről? Szegény lány...
-Hallom Harrynél laksz. - próbált új témát felvetni, de nem használt.
A helyzetet végül a srác mentette meg, akivel előzőleg dumáltam.
-Szia Parrie, mi járatban? - mosolygott kedvesen.
-Rég találkoztunk és meg akartam ismerni Blairt. A többiekkel a hétvégén azért sikerült valamennyire összebarátkoznunk. - mi van? Minek akar engem megismerni?
-Parrie! - hallatszott az ajtó felől egy férfi hang, mire mindhárman arra kaptuk a fejünket.
Éreztem, hogy egy gúnyos mosoly szétterül az arcomon. Hmm... A kis csapat összegyűlt.
-Hali Zayn! - mosolygott a szőkeség a srácra.
Valami keserű érzés áradt szét bennem. Mi ez? Nem lehetek féltékeny! Nem is vagyok! Vagy is vagyok, csak nem...
A boldogságukra vagyok féltékeny. De hisz ez hazugság! Hiszen Zayn... Zayn leszarja...
Áhh... Már én sem értem.
-Hogy kerülsz ide? - kérdezte zavartan az exem.
-Gondolom megismerkedem azzal, aki miatt egész hétvégén London utcáit róttam. - kacsintott rám.
Még is mi a fasz? Komolyan, most nekem kéne rosszul éreznem magam? Nem kértem rá senkit, hogy jöjjön utánam, eleve milyen hülyeség, hogy egy kurva nagy városban furikáznak annak reményében, hogy egymásba botlunk?!
-Igen? - Zayn teljesen vörös volt. Vicces beszélgetés volt, öten álltunk ott abból kettő beszélgetett egy körben állóról, aki én vagyok.
Fasza.
-És Ő mit keres itt? - biccentett fejével Will felé.
-Itt dolgozom? - kérdezett vissza gúnyosan a másik.
-Ha rajtam múlna már rég nem lennél itt! - sziszegte dühösen az előző.
Hohóó.... Mi folyik itt?
-Figyelj... Értem én, hogy mérges vagy azért, amit Blairnek mondtam, - miért vonnak bele engem is?! - de nincsen túl sok közöd a dologhoz. Tényleg kedves tőled, ahogy véded, de légyszíves hagyd, hogy ezt vele lerendezzem. - mondta nyugtatóan, de látszott, hogy már nem először zajlik le ehhez hasonló vita.
-Nem engedem, hogy kettesben maradj vele! - mondta feszülten ökölbe szorított kézzel Zayn.
-Miért, mi lesz különben?- szóltam bele élesen a beszélgetésbe, mire az illető zavartan sütötte le a szemét.
-Én csak téged akarlak vé...
-Védeni? Szánalmas vagy... Hagyj engem békén! - vetettem még oda- És te is! - fordultam Will felé, majd mint akit teljesen hidegen hagy az előbbi jelenet, beraktam a fülembe a fülest, és elkezdtem nyújtani.
Komolyan, miért néznek levegőnek? Ha igazán azt akarnák, hogy jobb viszonyban legyünk, akkor nagyon rosszul próbálják megközelíteni a dolgot.
Már jó ideje nyújtottam, mikor körbe mertem nézni, s meglepődve láttam, hogy üres a terem. Úgy látszik nagyon, de nagyon hosszú ebéd szünet van.
Ráraktam a hangfalra a zenét, majd elkezdtem rá szép lassan mozdulatokat kreálni. Valahogy fel kell dobnom a dolgot, meg az extrém "figurákat" imádom.
-Hátte? - jött be az ajtón Dan, utána a többiekkel.
Csak Danre koncentráltam, berángattam a terem közepébe magam mellé, s magyarázni kezdtem mit akarok.
-Kiakarok próbálni valamit. Te bakot tartasz én meg nekifutásból elrugaszkodom és onnan ugrok, oké? - hadartam el össze vissza, de megértette.
-De mit ugrasz onnan? - állt távolabb az ugrásra készülve én meg közben a zenét állítgattam.A többiek a fal mellett beszélgettek csöndben.
-Majd meglátod.
Mivel most nem akartam végigtáncolni az egész zenét, így beletekertem egy kicsit, és Dan felé fordultam.
-Mehet? Három, kettő, egy! - azzal megindultam.
Beleléptem Dan tenyerébe, aki adott egy lendületet felfelé, majd egy hátra szaltót ugrottam, de nem talpra érkeztem, tovább engedtem magam a föld felé, s fejjel előre közelítettem a talajt, amit kezeimmel felfogtam s a földön kezdtem pörögni, a fejemen ezzel fejezve a mutatványt.
-Basszus te normális vagy?! Legalább szólj ha valami ilyesmit akarsz a csinálni és engem felhasználsz hozzá! - cseszett le a srác.
Csak a szememet forgattam.
-Anyáááás.... - tátotta a száját az egyik srác.
-Blair, a szív bajt hoztad rám. - tette színpadiasan kezét a szívére Tom.
Nem foglalkoztam vele, Paulhoz mentem.
-Találjátok ki, hogy melyik számmal kezdjünk el először dolgozni én addig elszívok egy cigit. - azzal elsétáltam mellette.
Valamivel nyugodtabban kezdtem neki a szálamnak, mondtam, hogy a tánc lenyugtat és már az sem tud annyira idegesíteni, ők is ott vannak.
Csak ő ne nézzen azokkal a hatalmas kétségbe esett barna szemekkel, mert kiakadok... Rágyújtottam és átkaroltam másik kezemmel magam. Hűvös van, mint Londonban általában és én még nem szoktam hozzá, csak amikor tehetem bent vagyok.
-Szia! - jött ki mosolyogva Perrie. Az ő nevét vajon miért tudtam megjegyezni? Én hülye.
Épp csak felé pillantottam majd vissza a beton tömbre, ami elém tárult.
-Valami baj van? - kérdezte.
Ez komolyan hülye... Majd pont egy vad idegennel tárgyalom ki a problémáim, aki mellesleg az exem barátnője. Csodás...
-Nem vagy túl beszédes... - nevetett fel zavartan.
Alapból nagyon jó fejnek tűnik, de engem hagyjon már békén!
Csak érjen véget ez a rohadt szál, aztán megyek is be...
-Tudod Zayn sokat mesélt rólad. - ezt már hallottam és akkor is elég volt, minek ismétli el magát?! - Tudod én segítette...
-Nem érdekel. - vágtam a szavába, elnyomtam a csikket, majd magára hagytam a döbbent lányt.
Paul sietett elém.
-Megvan a szám. - felvont szemöldökkel figyeltem az egyikük, meg berakta a számot. (katt)
Gondolkodva hallgattam a számot. Erre meg mi a szart lehet kitalálni öt kreténnek?
-Na jó, mutassátok mit tudtok! - indítottam újra a számot, ők pedig elkezdtek valamit csinálni... Ami nagyon nem nevezhető táncnak főleg úgy, hogy direkt elhülyéskedték az egészet, vagy -Zayn esetében- álltak egy helyben, mint a fa tökűek.
A közepénél elegem lett és leállítottam.
-Kurva viccesek vagytok, de majd ha én is elbaszom a ti munkátokat, és úgy táncoltok mint én akkor legyen ekkora pofátok. Ja, meg ha beadnak titeket énekből analfabétákhoz tanítani, talán még akkor is pofázhattok...- osztottam ki őket unottan.
-Köszi... - morogta a szőke.
-Mondtam, hogy B. nem alkalmas tanárnak! - szabadkozott nagyot sóhajtva Dan, de nem tudtam rajta megsértődni.
-Miért? Szerintem vicces! - röhögött a szélről Pepe.
-Nem sokára verekedni is fog! - mondta Ben.
-Amúgy észrevetted, hogy többet beszélt egy mondatnál?
-Durva, mi?
-A végén még kiderül, hogy humora is van.
Feléjük fordulva forgattam a szemeimet, mire két teljesen egyszerre lévő kacsintás volt a válasz, miszerint az volt a céljuk, hogy én is meghalljam a beszélgetést.
-Oké, akkor mit csináljunk?
És azzal telt a következő két óra, hogy a bénaságukból próbáltam kihámozni azt, amit az előző tánc tanáruktól tanulhattak.
A végén, agyilag teljesen leszívva mentem ki elszívni a egy cigit. Nem érdekelt már semmi és senki, csak maradjanak tőlem távol. Mi mást tudok csinálni?
Gyorsan elszívtam, majd újra a terem felé vettem az irányt, ahol éppen egy számomra megdöbbentő személy volt a téma.
-Nézzétek! Komolyan, nem rég rakta fel valaki, és azóta már vagy 3 millióan látták! Engem eddig nem is érdekeltek ezek, de mióta a srácoknak kutattam a táncosokat, azóta még érdekel is ez az egész. - miközben Paul magyarázott, a többiek egy videót néztek. - A legdurvább, hogy egy csomó videó van róla, de senki sem tudja, hogy ki ő. Csak annyit tudunk róla, hogy a Maszkos Lány néven táncolt. - ekkorra értem a kis tömeg mögé és a vállakon keresztül próbáltam meglesni a képernyőt, ahol az én legutóbbi fellépésem volt látható. - Mit nem adnék, ha ő is beállna hozzánk táncosnak! - sóhajtott egy nagyot a végén, majd kilépett a youtube-ból.
Ekkor fordult meg mindenki és vettek észre engem, de nem mindenki tulajdonított túl nagy jelentőséget jelenlétemnek. A videóval voltak elfoglalva még mindig.
-Láttad, hogy mozog?
-Baszki, jó a csaj...
-És látványra sem utolsó...
-Te hülye nem is láttad az arcát!
-Lehet, hogy bánya rém.
-Neem! Látszott, hogy nem az! Túl jó ahhoz, hogy valami annyira elrontsa.
-Blair nem akarsz valamit mondani? - nézett rám felvont szemöldökkel Dan, ezzel elérve, hogy ez a fajta eszmecsere abbamaradjon és én kérdőn nézzek rá.
-Biztos? - úgy látszik ő tudja, ám nem mutattam semmi jelét annak, hogy tudom mit gondol. - Esetleg azt, hogy te vagy a Maszkos Lány? - mondta ki kérdőn, mire én vállat vontam.
Minek titkoljam? Oké, hogy jó a rejtőzködés, de ez még nem a világ.
-Micsoda?
-Az ott te vagy?
-Ezt mi, hogy hogy nem tudtuk?
-Dan te honnan tudtad? - kérdezte Csibu.
-Hát mindig arrafelé bukkant fel, amerre éppen versenyünk volt, meg egyszer követtem, bocsi B. és aztán a buliban elvesztettem, de akkor fellépett a színpadra a "Maszkos Lány" és valahogy túl nyilvánvaló volt. - magyarázta.
-Mondtam én, hogy nem lehet bánya rém! - kiáltott fel diadalittasan Ben., de senki nem foglalkozott vele.
-Szóval az egyik táncosom tényleg az a lány, akit a képernyőn láttunk? - hitetlenkedett továbbra is Paul, mintha a képernyőn látott illető ne is ember lenne, pedig ő igazi hírességekkel dolgozik... Röhejes. - Hát Danwer, ezek után tényleg megérdemled azt a motort! - mondta ki, bár utána mintha észbe kapott volna, de már késő volt.
-Este küldöm a képet róla. - mondtam neki.
-Basszus Húgi, Sarah imádni fog téged! Asszem már mutatott rólad videót...Hát ez nagyon durva... - vigyorgott hülyén.
-Azért össze ne fosd magad... - morogtam. - Harry nem megyünk? - fordultam a göndör felé, aki időközben megbékélt.
-De, de mert még boltba is kell mennünk, aztán meg össze ütünk valamit a tesódék látogatására. - kezdte sorolni a napi programot. Ajj, de jó lesz!
-És... Megkérhetlek esetleg, hogy beugorjunk pár cuccomért? - mosolyogva bólintott, majd elindult köszöngetni.
-Hali Dan! - mentem oda és megöleltem. Nem tudom mi sarkallt erre, de tudatni akartam velük, hogy igenis sokat jelentenek nekem. Aztán jött Pepe, majd Ben, akinek a derekamon lévő kezével meggyűlt a bajom, mer folyamatosan lejjebb "csúszott", ezért gyorsan Csibu felé fordultam és őt is a karjaimba zártam.
-Megleszel? - suttogta, mire aprót bólintottam.
-Ti rendben vagytok? - kérdeztem vissza.
-Igen. Képzeld megyünk vacsorázni, de ezt majd elmesélem! Blair, nagyon köszönöm! - szorított még jobban magához.
-Na jól van... Szia. - köszöntem el tőle sután, mikor eltoltam magamtól, majd rendezve arcvonásaimat a lesütött szemű Will elé léptem. Igen, hiába vagyok most nagyon kiakadva miatta, ennyivel azért tartozom.
-Hali.- Adtam neki két puszit és gyorsan még Tomhoz léptem egy csont ropogtató ölelésre.
-Finom legyen ám a kaja! - dörmögte, mire halkan felnevettem. Ez egy régi sztorival kapcsolatos dolog...
Biccentettem a többieknek, majd elindultam az ajtóban ácsorgó Hazza felé. Nem tudom milyen felindulásból, de megszaporáztam lépteimet és a hátára ugrottam, leszarva a közönségünket.
Nem akartam a Zayn-Perrie párosra gondolni. Csak érezni akatam, hogy még egy ilyen nap után is vannak olyanok, akikre számíthatok.
Baszki... Ezt most én komolyan kimondtam, még ha magamban is, de!! Áhh... Az ember magának nem hazudhat... Igaz?
-Jesszus, mi van veled? - tartott meg a lábaim alatt Harry és nevetve indult velem kifelé az épületből. - Próbánál olyan voltál, mint egy karót nyelt apáca!
-Karót nyelt apáca? - visszhangoztam, nevetve.
-Ja, az!
-Te pedig egy kutya!
-Kutya? Most komolyan ez volt a visszavágás? - fordult hátra amennyire tudott Harry, majd kitört belőle a röhögés.
-Ha komolyan akarnálak beoltani, akkor sokkal szarabbul járnál, mint én a karót nyelt apácával. - világosítottam fel.
-Na ebben egyet értünk. Szállj be! - rakott le, mert időközben a kocsihoz értünk. Gyorsan bepattantam, majd felraktam a lábam és az üvegnek támasztottam.
-Szedd le!
-Ne mááár, ha már nem cigizhetek, legalább ezt hagy tegyem meg!
-Inkább cigizz, de szedd le onnan a lábad!
-Oké. - ültem fel rendesen, majd lehúztam az ablakot és rágyújtottam. - Figyelj, tudom, hogy pofátlanság megkérdezni, főleg, hogy én még csak egy napja vagyok nálad és hidd el nem fogok rád akaszkodni, de Zayn még mennyi ideig lesz nálad?
-Hétvégéig. Ugyan is vagy hétköznapokban, vagy hétvégenként mindig a Direction villában vagyunk, csak most valahogy a csajok meg a munka úgy hozta, hogy a hétvégét tudjuk ott tölteni. Szóval akkor te is jössz oda velünk!
-Erre ne vegyél mérget... - morogtam, majd előkaptam a telómat és tárcsáztam Tomot.
Valamit elfelejtettem tőle elkérni, amit már rég akartam.
-Hali! - köszönt bele.
-Szia Tom, Figyelj lenne egy fura kérésem... - kezdtem magyarul. Tudom, hogy pofátlanság, de ezt nem akartam Harry orrára kötni.
-Mondjad.
-Szeretném látni azokat a... Fotókat, amik a rendőrségi jegyzőkönyvben készültek... A sérüléseimről. - nyögtem ki nagy nehezen. Erről még mindig nehéz így beszélni, de úgy érzem látnom kell azokat.
A vonal túloldaláról, jó ideig semmiféle zaj nem szűrődött át.
-Minek? - kérdezte végül egy feszült hang.
-Mert... Csak mert látnom kell őket. Tudom, hogy nem dobtad ki őket.
-Blair sze...
-Látnom kell őket Tom! Kérlek! Szerintem ez annyira nem nagy kérés... -könyörögtem halkan, mire megint csak csend volt a válasz.
-Rendben. Este elviszem az úgy jó lesz?
Igen. És köszönöm.Szeretlek. - tettem hozzá halvány mosollyal. Rég óta először mondtam ezt ki.
-Én is húgi, én is....- azzal lerakta.
-Mit jelent az, hogy szeretlek? - kérdezte a göndör. Lefordítottam neki. - És a ko... Kö...Köszönöm? - mondta szinte teljesen érthetetlenül, de apa mellett szerencsére megszoktam már ezt, szóval tudtam neki válaszolni. - Megtanítasz majd pár dolgot? - bólintottam. - Na gyere! Várj! Napszemcsit, és sapkát fel! - nézett rám.
-Nincs sapkám.
-A kesztyű tartóban találsz. - kivettem onnan az említett darabot, majd szemcsimet feltolva táskámat felkapva szálltam ki a kocsiból.
Bezárta az autót, majd egy nagy bevásárló kocsit kaparintva indultunk el a hatalmas market felé.
-Harry?
-Igen?
-Miért cikkeznek rólatok olyanokat, hogy melegek vagytok? - Kérdésemre felnevetett.
-Mert egyszer valaki ezt mondta, elterjedt ez a pletyka, mi pedig szeretünk rájátszani a dolgokra, amit ők bizonyítéknak vesznek, arra nem is gondolnak, hogy esetleg öt tinédzser szórakozik... - vigyorgott tovább.
-De miért játszotok rá, ha ilyen a helyzet?
-Mert máshogy nem lehet elviselni! Vagy megszoksz, vagy megszöksz. Mivel a sajtó elvárása a minél nagyobb hír verés, alapból meg azt várják tőlünk, hogy Disney sztárok legyünk, ezért mi direkt azt csináljuk, amivel mindkettőt kiakaszthatjuk. Oké, hogy a pletyka rovatoknak ez kedvez, de ki nem szarja le? Nem is ismernek minket, csak az hiszi el, aki elég hülye hozzá... De így legalább élvezni is tudom az életem. - mondta továbbra is mosolyogva.
Válaszán muszáj volt nekem is elmosolyodnom. Annyira őszinte volt és emberi, hogy az ilyenekről tényleg azt gondolom, hogy megérdemlik a hírnevet.
-Na jó Puli, toljál! - pattantam bele a kosárba.
-Puli?
-Ja, tudod, mint kutyus.
-Hát ez egyre jobb...
-Tudod miért jó még ez a hasonlat?
-Na miért?
-Mert a kutyákhoz is mindig odarohannak a lányok, hogy milyen édes és megsimogathatja-e stb... Na most veled is ez a helyzet. - fejtettem ki.
-Hátte Jó hülye vagy! - nevetett fel Bár van benne valami... De pont ezért siessünk, mert ha felfednek, szaladnunk kell és szerintem nem bírnád az iramot.
-Szerintem, te nem bírnád az iramot.
-Te cigizel. Én nem.
-Te éjszaka alszol. Én nem.
-Ez elég furán hangzott, de gondolom nem a szexre gondolsz.
-Nem. Mivel nem alszom túl sokat, ezért olyan hajnali négy körül, mindig eljárok futni. Nálad is voltam.
-Komolyan?
-Ja.
-Hát te beteg vagy.
-Csak fáradt.
-Aludnod kéne.
-Nem tudok. - vontam vállat. - Na de akkor siessünk! - tereltem a témát, ő pedig kapcsolt.
Fél óra múlva, ár egy teli kosárral álltunk a kasszánál. Tényleg hatékonyak voltunk, nem szórakoztunk, mindketten más utakon szedte össze a dolgokat ezzel lerövidítve a folyamatot.
-Hagyd Harry, én fizetek. - szóltam rá, mikor előkotorta tárcáját.
-Ne már...
-De! Tomék miattam jönnek majd, ez a legkevesebb!
-De én gazdagabb vagyok! - nyafogott.
-Én meg per pillanat egy élősködő, szóval légyszíves had fizessek, mert már így is szarul érzem magam, hogy lakbért nem fizetek. - forgattam a szemeimet.
-Rendben! De csak a hülye büszkeségedért hagyom! Meg, hogy ne legyél megint egy karótnyelt apáca.- szűkítette össze szemeit.
-Már megint itt tartunk?
-Nem. Még MINDIG itt tartunk.
-Rendben Puli. - vágtam oda.
Gyorsan fizettem, majd elindultunk vissza a kocsihoz. Bepakoltunk, a kosarat visszatoltam, és felhívtam Csibut, hogy szedjen össze nekem pár dolgot, mert elszórakoztuk az időt. Vagy is gyosrak voltunk, csak a drága göndörnek szar az időérzéke.
Tíz perc múlva lefékezett a házunk előtt, Csibu a kezembe nyomta a sporttáskát és már mentünk is tovább.
-Basszus, ezeket nem tudjuk egy fordulóban behozni. - nyöszörgött a göndör, mikor a kezébe kapott pár csomagot.
Rágyújtottam, majd követtem példáját.
-Most komolyan nem tudtál vele várni kettő percet? - zsörtölődött.
-Nem - válaszoltam összeszorított ajkakkal, és ki be fújtam a füstöt kéz nélkül ugyebár, mert közben cipekedtem.
Rányomott a csengőre és visszafordult felém.
-Ilyenkor elgondolkodom, hogy melyik a jobb éned: A karótnyelt apáca, vagy a leszarom ribi...
-Leszarom Ribi? Ez új... Milyen kis kreatyv ma a mi kis Pulink. - gúnyolódtam.
-Zavarnunk? - jött egy hang Hazza háta mögül.
Az ajtó már nyitva volt, csak az a hülye pont takarta.
-Nem inkább gyertek segíteni cipekedni, mert B. enyhén haiszontalan. - ez nem volt teljesen túlzás, mivel a legkönnyebbeket kaptam fel, viszont a kezem tényleg tele volt.
-Oké, viszont nektek akkor nem is kell újra fordulni. Haz hol a kulcs? Majd mi bezárjuk. -mondta egy másik hang.
Csodálatos... Ő meg mi a szarnak van itt?
