Halii!! Háát itt lenne a következő... Remélem tetszeni fog éésss ehhez is írtok nekem! :DDD Annyira de annyira jófejek vagytok! :O Lehet, hogy említettem már, de ha nem éppen itt az ideje: a feliratkozók száma szinte 1-2 hét alatt duplázódott meg, amit el sem akartam hinni!! OMG, OMG!! A legkevesebb, hogy viszonzásul hozom a részeket minél előbb. Remélem azért annyira nem lett rövid. :/ :)
De sajnos már csak pár rész van hátra...
Joo Olvasást!!
Xx Blair
-Hmm... - sóhajtottam mélyet álmomba, mikor megéreztem azt a csikis érzést a vállamon és a nyakamon. Rohadtul semmi kedvem felkelni kurva fáradt vagyok, nem is értem, hogy álmodhattam ekkora hülyeséget...
-Hmm... - ismételtem újra a sóhajt, mikor a csikis érzés visszatért.
-Hmm... - hallottam meg egy másik mély sóhajt, majd valami mocorgást éreztem a hasamnál és jobban a mögöttem lévő párnáknak feszültem... Mert ugye párnák...
Hirtelen nyitottam ki a szemeimet, de mozdulni még nem mertem. Éreztem, ahogy hatalmasra nyílnak s csak előre mertem bámulni a fehér falra.
A csikis érzés megismétlődött. Mint egy...
Lélegzetvétel.
Ez volt az a pillanat, mikor olyan gyorsan pattantam ki az ágyból, mint a szaros vámpíros filmekben azok a kretének... Ja, nagyon rajongok értük, mint látszik.
-Hmmm... - nyögött nagyobbat a velem alvó személy, s tapogatni kezdte üres helyemet. Úristen én tényleg vele aludtam?! A kurva életbe!
Akkor viszont...
Gyorsan tárcsáztam Dan számát, aki kapásból ki is nyomott. Mi a fasz?! Pittyegett a telefonom, miszerint sms-t kaptam.
Tiszta a terep éppen reggelizünk, azt mondtam nekik, hogy biztos csak sétálni mentél, siess! Istenem én mennyivel tartozom Dannek! Ő legalább megérti, hogy nem akarok erről az éjszakáról pletykákat.
-Blair? - jött egy fáradt hang mögülem, de nem néztem hátra, nem tudtam alszik-e vagy már ébren van, de nem érdekelt. Csak minél messzebb akartam kerülni, így sprinteltem át az én szobámba.
Gyorsan lezuhanyoztam, majd felkapva az első kezembe akadó ruhát, indultam el én is, a többiek után reggelizni. Fura, hogy a srácok nem hozatják fel, de gondolom így legalább valamennyire civilként érezhetik magukat azon kívül, hogy egy két autogrammot kérnek tőlük. Ja, meg nem támadják le őket őrültek, hiszen nem jöhet ide be akárki.
-Jó reggelt! - köszöntek mosolyogva én meg reméltem, hogy annyira nem festek szarul, mint gondolom.
-Azt..- morogtam, miközben levetettem magam Harry mellé.
-Mit kérsz? - tette fel a kérdést, és már várta, hogy megcsinálja nekem.
-Semmit. - húztam el a számat, de arcát látva éreztem hiba volt. - Csak most ne, légyszíves, kihányom, ha egy falatot is belém nyomtok! - ezt már mindenkinek mondtam, hiszen az összes arcról lerítt, hogy tiltakozni kívánnak.
-Na jó. - sóhajtottam - Egy kávét meginnék, jó lesz? - forgattam a szemeim.
-Meg egy alma. - mondta Harry.
-Meg egy alma. - egyeztem bele.
-Blair mennyit aludtál ma? - kérdezte Will, miközben beleharapott az előtte lévő szendvicsben, de arcomat vizslatta.
-Miért? - kezdtem hirtelen pánikolni. Ez célzás volt? Szemeim automatikusan Danét keresték, aki egy pillantással megnyugtatott.
Szedjem már össze magam! Ez szánalmas!
A következő pillanatban pedig éreztem hogy az érzelemmentes álca felkerült az arcomra. Olyan ez a váltakozás, mintha nyár közepén a napszemüvegemet használnám. Ha kellemetlenné válnak a sugarak, felteszem.
-Fáradtnak tűnsz. Az pedig már baj, ha rajtad is meglátszik a fáradtság... - magyarázta.
-Semmi bajom, majd kipihenem magam az úton. - vontam vállat mintha semmiség lenne, s úgy tűnt senki sem akarja feszegetni a témát.
-Megkaphatom a cukrot? - néztem fel a szőkére, aki erre felém nyújtotta a kis porcelán tálat, de a vaj fölött véletlenül megdöntötte és a fele belekerült a feltétbe. Ettől persze zavarba jött és úgy adta oda, hogy még kis út is vezetett cukorból felém, amitől egyre jobban pirult. Az ebből következő okok: Ben és Pepe annyira röhögtek, hogy Pepe még az asztalon végigköpte kávéját, ezzel az kaják egy részét ehetetlenné téve, Louis visszaköpte a szájába lévő... Trutymót a tálba, Csibu pedig próbálta rendbe hozni a galibát, de ahelyett, hogy segített volna, kezével meglökte az egyik kancsót, így a tea szépen végigáztatta a terítőt.
Mind ez, maximum 10 másodperc eredménye volt, utána néma csönd lett.
-Öhm.. Kösz. - vettem fel a cukrot és örültem, hogy azt az részt, ahol én ülök nem terítette be semmi.
Majd kitört a hatalmas röhögés, ami miatt Harry úgy érezte jó móka lenne belém kapaszkodni így majdhogynem rángatott nagy jókedvében.
-ÖÖ... Jó reggel... - morogta egy hang, mire mindenki felé nézett, csak én voltam az, aki továbbra is kávémat szuggeráltam. - Mi történt? - kérdezte, mire még nagyobb nevetés jött újra asztalunk felől.
Liam, aki még megtudott szólalni szép lassan kinyögte, hogy mi is történt, de Zayn nem nevetett. Ezt elég világosan hallottam még anélkül is, hogy ránéztem volna, hisz a többiek csöndesedtek, az ő hangját pedig felismerném...
-Hű ember olyan vagy, mint a mosott szar. - vágta hátba Ben, amit az említett még ha látszott is rajta nem díjazott.
-Mintha valami kurva nagy buliból tántorogtál volna ide...- tette hozzá Pepe, amivel engem is és az említett Malik fiút is pirulásra sarkallta.
-Uhh, emlékszel a bankettünkre? - kérdezte előbbi a másikhoz fordulva, így valamennyire megnyugodtam, nem tűnt fel nekik enyhe botlásom.
-Na az elég kemény volt... - és a téma teljes mértékben elkanyarodott a többiek is rájuk figyeltek már.
-Úgy érzem el akarsz nekem mondani valamit.. - dörmögte Harry, hogy csak én halljam. Basszus! Miért kell neki mindent észrevennie?!
-Talán.. - morogtam. Nem voltam túlságosan fényes kedvemben.
-Öhm... Blair. - hallottam meg nevemet Zayn szájából, mire amennyire tudtam érzelemmentes arccal fordultam felé - Meg kaphatnám a cukrot? - nyögte ki. A szemembe nézett miközben kérdezte, s láttam, hogy mennyire információra éhes. Ebben reménykedtem: Jobb, ha nem nagyon emlékszik az estére, akkor magyarázkodni sem kell. Úgy éreztem körülöttünk minden elcsöndesül erre a kérdésre, mintha valami titkot próbálnának leolvasni egy egyszerű cukor tartó átadásáról, de csalódniuk kellett.
Én nem vagyok nyitott könyv.
-Kösz- motyogta.
-Zayn rémálmod volt? - kérdezte Liam, miközben megkente a szendvicsét lekvárral.
Dannel mindketten teljesen lefagytunk, s ijedten néztünk össze, míg Malik zavartan egyre jobban vörösödve nézett körbe a társaságon.
-Öhm... Miért? - tette fel a gagyi kérdést. Nem mertem levegőt venni. Ha kiderül, hogy vele aludtam, nekem annyi... Nem bírnám, ha megint visszatérnének, a 'hogyan hozzuk össze Blairt és Zaynt' játékhoz..
-Hát... Kiabáltál, elég hangosan már azon gondolkodtam., hogy átmegyek megnézni mi van, de akkor hallottam, hogy valaki járkál és te meg elhallgatsz szóóval... - hagyta félbe a mondatot és harapott egyet váll vonogatva.
A másik felelni sem tudott.
-Ja, rémálmai voltak, de nem hiszem, hogy emlékszik. - szólt közbe Dan, amivel mindenkit meglepett - Én mentem át hozzá, hogy rendben van-e aztán felkeltettem, de a következő percben vissza is aludt. - Olyan nemtörődömséggel beszélt, hogy senki sem kételkedett szavaiban. Kiittam a kávém maradékát, majd körbenéztem.
-Nekem ennyi elég volt, nyugi Harry, viszem a kurva almát! - forgattam a szemem és felkaptam az említett gyümölcsöt.
-Én meg megyek veled. - állt fel, így együtt indultunk el az emeletre. - Szóóvaal? - kérdezte a liftre várva.
-Szóóval? - ismételtem meg, s gyorsan az almába haraptam. Hogy nekem mennyire nem esik ez jól! Komolyan szinte erőlködnöm kell, hogy a gyomrom a helyén maradjon.
-Van egy olyan érzésem, hogy tudsz valamit, amit én nem. - jelentette ki ezt a röhejes mondatot.
-Szerintem nem is kevés ilyen dolog van... - tűnődtem.
-Blair. - szólt, de úgy tettem mintha nem hallanám. - Blair.. - kezdte most már furább hanglejtéssel.
-Hmm? - mondtam de nem néztem rá.
-Nem akarsz válaszolni, igaz?
-A-aa. - azzal beszálltam a liftbe.
-De lehet, hogy segí... - kezdte, de itt már nem bírtam.
-Attól még, hogy barátok vagyunk, nem fogok beszámolni minden egyes lépésemről! - akadtam ki, amivel elég rendesen megleptem őt, s láttam mennyire rosszul esnek neki szavaim.
Próbáltam inkább azzal foglalkozni, hogy az emeleteket számolom, de az út hosszú, a csend pedig kínos volt.
10...
11...
12..
13..
S csak így mentek sorban egy jó ideig.
-Oké sajnálom, de rohadt szar napom van! - próbáltam emberi hangnemet megütni.
-De hisz még csak most kezdődött! - láttam rajta, hogy nem nagyon tudja ezt az egészet hova tenni.
-Ja... Jó, mi? - és vállat vontam, hátha ezzel elterelem valamennyire figyelmét a témáról.
-Összecsomagoltál már? - kérdezte, s ezzel a kérdéssel teljesen meglepett. Hál' Istennek visszatért a 'ha akarod majd elmondod' oldalához.
-Mikor indulunk?
-Kettő körül. Van mér pár órád, de mi a többiekkel addig lazítunk. - vigyorgott gonoszan.
-Faszom... - sóhajtottam, majd csilingelt a lift és mi kiléptünk rajta.
Dan
Elmondjam, vagy ne mondjam? Tudnia kéne! Meg hát reggel, mi volt? Mit szólt, mikor Blair mellette ébredt? Muszáj lenne vele beszélnem...
-Mi az? - nézett fel kajájából zavartan Zayn. Észre sem vettem, hogy a nagy gondolkodásban bámulom...
-Semmi.. - ráztam a fejem, majd el néztem.
Beszélnem kell vele. Döntöttem el. Tudnia kell, hogy mi történt, mert szerintem neki se kép, se hang az egészből, bár nagyon remélem, hogy Danwer nem nagyon fog kiakadni, vagy legalább részben megérti majd a dolgot.
-Na mi megyünk, bocsi Zayn, de még el karunk menni a wellnes részbe te meg úgy is pakolsz, szóval... - magyarázkodott Liam, majd itt megállt.
-Menje... - kezdte Zayn de, közbevágtam.
-Majd én megvárom. - azzal a tarkómon összefűztem ujjaimat.
-Oké, majd gyere utánunk! - intett Will, azzal elhagyták a bomba robbantotta asztalt. Akkora malacok tudunk lenni...
-Öhm... Van egy olyan érzésem, hogy te mesélhetnél nekem a tegnap estéről... - kezdte zavartan, bár a mai reggelen ha jobban megfigyelem végig az volt.
-Hmm... - gondolkodtam el.
-Ez egy hmm igen, vagy egy hmm nem? - és még jobban zavarba jött, amihez a vörös fej párosult.
-Igen. - sóhajtottam végül. - Mi volt reggel? - kérdeztem inkább, ahelyett, hogy kifejtettem volna a dolgokat. Össze akartam előbb rakni magamban valamennyire a dolgokat.
-Hát... - kezdte elgondolkodva s láttam az arcán, hogy fél kimondani, hátha csak valamiféle képzelgés volt.
-Blair volt melletted igaz? - segítettem ki egy kicsit, mire döbbenten nézett rám... Hajjaj remélem nem szóltam el magam...
Egy ideig nem is tudott megszólalni, már azon gondolkodtam, hogy szabadkozni kezdjek, mikor végre magához tért.
-Akkor... Tény... Kom... Öhm.. - köszörülte inkább meg a torkát és értelmesebb mondattal próbálkozott - Hát nem teljesen mellettem, de még láttam kisurranni... - nyögte ki. - Most már mond el mi történt.
-Megnézted már a telefonod? - tudakoltam, mire azonnal előkapta a kütyüt.
-Hívtam Blairt? - találta meg a lényeget, mire bólintottam.
-Felhívtad az éjszaka közepén, de nem vette fel aztán felhívta őt egy srác a kocsmából, ahol félholtra ittad magad, hogy érted kellene mennünk, mielőtt a sajtó lencse végre kap, így Danwernek első dolga volt felverni engem az éjszaka közepén, hogy menjünk érted, mert nem tudsz magadról. - meséltem neki, s minden kis rezdüléséből olvasni próbáltam. - Amikor odaértünk, nekem az volt az első benyomásom, hogy kórházban lenne a helyed, mivel azt hittem ájult vagy, de Valahogy B. a helyére pofozott annyira, hogy onnan már és is elhiggyem, eltudjuk ezt intézni. Kicsit megmosdattunk, az arcodra húztunk egy rohadt maszkot, hogy ne legyél feltűnő, majd Blair előre akart menni, de ahogy elengedett, te kiabálni kezdtél. Szóval egész estére magad mellé kötötted ezzel. - fejeztem be.
Hosszú csend következett. Néztem ahogy próbálja feldolgozni a hallottakat, minden kis részlettel együtt.
-És... Mérges volt? - kérdezte.
Elmondjam, ne mondjam?
-Nem. - mondtam végül.
-Akkor? - szinte suttogott.
Elmondjam, ne mondjam?
-Aggódott. - rágtam meg a szót, mire a szemébe valami reményféle csillant, ami egy fél másodperc múlva el is tűnt.
-Akkor most utál? - tette fel a számára talán legérdekesebb kérdést.
-Hát barátom. - álltam fel - Ez nagyon jó kérdés. - megpaskoltam a vállát mikor elmentem mellette, majd elindultam felfelé, a fürdőnadrágomért.
Remélem nem csináltam túl nagy hülyeséget...
.jpg)
