8/2 - Rokon lelkek

ÉÉÉs itt lenne ez is!!

                                Xx Blair

-Oké, Oké, csak fejezd be! - kezdtem nevetni. Ez az a szám, amitől a világból is kirohannék, annyira röhejes. Konolyan, ha Justinka ilyen számokat készítene még mindig, még táncolni sem táncolnék rájuk...

-Na mondtam én, hogy nem tűntél el!

-Csak neked vagyok ilyen. – kezdtem a nyálas szöveget, de még is igaz volt.

-Ennek most örülnöm kéne? – dobott át a vállán vigyorogva és a teraszra cipelt.

-Hé, tegyél le! Hülye vagy? Thomas! – de közben végig nevettem. – Nem akarsz még egyet tekerni?

-Nem. Bocsi, de az után, ami az előbb volt… Tudom, hogy nem csak a fű miatt volt, de nem akarom, hogy még egyszer kiborulj. – mondta. Igaza van.

-Kérsz? – nyújtottam felé a cigimet, ő meg kivett egy szálat. Rágyújtottunk, majd egy ideig csöndben bámultunk ki a fejünkből.

-Tudod… Visszagondolva arra, hogy milyen volt mikor még Bradforsban éltünk, nem gondoltam volna, hogy ilyen leszel…

-Te mondtad, hogy hasonlítunk. – vágtam közbe.

-Ja, de… Inkább csak hasonlítottunk, vagy… Mit tudom én Blair! Azt akarom csak kinyögni, hogy becsüld meg azokat, akik szeretnek.

-Ez undorítóan nyálas és röheje volt, remélem tudod.

-Nem értesz… Folyamatosan csak játszol az emberekkel… - kereste a szavakat, amivel jól letudja írni gondolatait –De… Gondolj vissza azokra az időkre, mikor még együtt voltatok Vele!

-De hát ezt teszem! – csattantam fel – Majd ha te leszel az, aki végigcsinálja az egész kapcsolat végét jelentő folyamatot, elfogadom ezeket a szarokat, amiket mondasz. Addig meg légy szíves élvezd ki a helyzetet, mert én már csak tudom, hogy semmi sem tart örökké…

-Persze, mert egyszer mindenki megdöglik. – vont vállat. – De nézd csak meg anyuékat! Ők még mindig ugyan úgy szeretik egymást. Néha túlságosan is hangosan szeretik egymást… - tette hozzá az utolsó mondatot kicsit késve, amin muszáj volt nevetnem.

-Pfúj! Ez most komoly? Egyre jobban örülök, hogy nem voltam otthon. Nem tudom mit csináltam volna, ha nagyiék… - nem tudtam befejezni a mondatot, Tommal még jobban szakadni kezdtünk.

-Halihó, nem baj, ha csatlakozom? – jött ki a göndör. Oké, most mit csináljak? Már, mint… értitek… na jó ez érthetetlen! Nem akarom, hogy lássák ezt az oldalamat.

-Gyere csak nyugodtan! – intett Tom – Blair, te meg nem fogsz pofákat vágni és megmutatod, milyen vagy igazából. – nézett rám figyelmeztetően. Na meg a nagy faszt!

Arcomra lehetett írva mit gondolok, mert gonoszul elvigyorodott.

-Oké... Te akartad! Haver, szállj be, ha tudod a szöveget!

You know you love me, I know you care

Just shout whanever, and I'll be there

You are my love, you are my heart

And we will never ever ever be apart  (Justin Bieber: Baby)

   Azzal megint énekelni kezdett. Mivel egy elég ismert dal, így pillanatokon belül a másik is csatlakozott hozzá, igaz teljesen döbbent arckifejezéssel.

-Jól van elég volt, csak pofa be! – forgattam a szemem.

-Olyan vagy, mint Zayn! Csak ő a barbie girl-től készül ki ennyire! – röhögött.

-Ha azt akarod, hogy normálisan viselkedjek, nem fogsz róla beszélni Henry! – eresztettem meg egy angyali vigyort.

-Harry. – javított ki.

-Ja, az.

-Ez tökre olyan volt, mint a recepciós csajjal… Hogy is hívják? – gondolkodott el majd, legyintett – Na, mindegy, múltkor mentünk be az épületbe és köszönt, én meg visszaköszöntem,de szar nevet mondtam neki… Sajnálatos módon így nem számíthatok többet a társaságára, bár annyira azért nem volt jó, hogy elkeseredjek… - sóhajtott színpadiasan. Oké, ezek után nem bírtam megállni, elröhögtem magam.

-Üdv a csapatban haver! – pacsizott le vele Tom – Komolyan Blairrel ma végig ilyen és ehhez hasonló kínos dolgokat beszéltünk ki.

-És Will nem akad ki ezekre? Már mint nem úgy tűnt, mintha annyira ki van akadva attól, hogy a barátnője képe van az exe pénztá… Oké bocsi, szerintem érted a lényeget… - nevetett fel zavartan.

-Ja.

-Ennyi? Csak így simán ja? – döbbent le.

-Inkább azt kérdezd meg, hogy jöttek össze! – röhögött fel bátyám. Ó, hogy én mennyire imádom…

-Hogy jöttetek össze? – tette fel a kérdést göndör.

-Egyik nem szexeltünk, aztán gondoltuk, miért is ne? – vontam vállat.

-Akkor igazából ti nem is jártok? Vagy ezt nem értem… - kezdte.

-Ha azt akarod tudni, hogy mással is kefélhetek-e, azon belül is veled, a válaszom igen, megtehetem, HA akarom. – jelentettem ki, mintha csak a mai ebédről dumáltunk volna.

-Nagyon közönséges szókincsed van, ugye tudod? – nézett rám tesóm.

-Mondja ezt az, aki anyáék ágyában dugta meg az éppen aktuális csaját! – forgattam a szemem.

-Oké, igazad van…

-Mi van? – nézett ránk értetlenül Harry.

-Semmi, ez olyan tesós szar… - vont vállat előbbi.

-Okééé… Szóval, te tudsz zenélni. – terelt a göndör.

-Ja.

-És mindegyik hangszeren, ami ott bent van?

-Nem bazmeg, csak dísznek tartom őket… - ironizáltam.

-És miért nem mutattad meg? Vagy, hogy hogy Benék nem tudták?

-Mert jó ideje nem zenéltem.

-Miért?

-Jó idegesítő vagy, remélem tudod!

-Zayn miatt! – vágott közbe Tom. Direkt csinálja… Ezt nem bírom! Nem is tudják, milyen fájdalmat okoznak ezzel…

-Mennyi ideig voltatok együtt?

-Egy-másfél év. – válaszolt megint helyettem. Miért csinálja? Ja, persze… Will elmondta.

-Hűű, az nem kevés! Tudod… nem tudom milyen volt akkoriban, de… Minden elismerésem, hogy mellette voltál.

-Miért? – bukott ki belőlem a kérdés.

-Hát tudod… Könnyen felmegy benne a pumpa, és akkor tör zúz… - zavartan felnevetett – Nem érdekes hagyjuk.

-Régebben nem ilyen volt. Vagy is verekedett, de az Blair miatt volt, . kezdte a regélés bátyám.

-Ez nem igaz!

-Ó, dehogynem! Nem emlékszel? Mikor a buliba rád mászott valami fasz, aztán neki állt Zaynel vitatkozni. Ott igen csak szétvertük őt és a haverjait… - miért jók ezek a sztorizgatások?

-Nem most, nem ilyen… De közben meg… Blair ha a közelben vagy, mindig visszafogja magát. Mintha nem akarná, hogy lásd azt azt oldalát. Még bocsánatot is kért tőled! – mondta.

-Nem érdekel. Régen volt. – azzal felálltam és egy szó nélkül a szobámba mentem.

   Nem akartam senkivel sem beszélni, csal elmenekülni ebből az elbaszott világból.