Haaaliiii! Ne haragudjatok, hogy most semmi kép meg ilyenek, de az én kezeim alatt, minden gép elszaródik kezd olyan érzésem lenni... Innen is csak a számot mertem belinkelni a többit most inkább mellőzöm. Hááát igen.... Suli... Szar dolog, részt is kevesebbszer tudok hozni, főleg, hogy kezd összeállni a heti programom és elég necces, de erre szerintem mindig lesz időm :D Túlságosan szeretem ezt csinálni!!! Teee pedig Teddiiii pajtiiii gyere viiissszaaaaaaaa!!!! Kellesz nekem!!!
Jó olvasást!!! Xx Blair
-Jó reggelt! Gondoltam csinálok regge... - kezdtem, de meg is akadtam, ahogy megláttam a velem szemben álló döbbent személyt. - Te meg mi a szart keresel itt?
-Te mit keresel itt! - kérdezett vissza, mikor felébredt döbbenetéből.
Nyugi Blair, fel az álcát, semmit ne mutass ki, nyugtatgattam magam, félig-meddig sikeresen. Ne foglalkozz vele, csak fordulj el és csináld tovább, amit eddig... Vagy i kevergessem a kész tejbegríz? Ez de értelmes! Mindegy, jobb mint azokba a barna szemekbe bámulni...
Biztos, hogy kinyírom ezért a göndört... Hogy a szarba gondolta ezt?!
Nem néztem hátra, bármennyire is érdekelt az, hogy mit csinál, önuralmam bőven van, bár most sokkal nehezebb volt megállni, mint máskor, aztán hallottam, hogy elsiet valamelyik irányba mögöttem, a teraszajtó hangosat csapódott, miszerint kiment cigizni...
Miért botlom folyamatosan belé? Komolyan, ki a faszom utál ennyire, hogy ezt tegye velem ott fent?!
Teljesen belefeledkeztem a kaja kevergetésébe, így érthető, hogy mennyire megijedtem, mikor valaki mögém lépett és belecsípett a fenekemben. Sikítottam, ugrottam egyet, minek következtében a fakanálon lévő tejbegríz a pólómon landolt a melleimnél. Csodálatos...
-Hülye vagy, basszus? - akadtam ki, egy pillanatra elfeledkezve a "fő" problémámról. - Basszameg Harry és én még neked csináltam kaját!
-Miért? Szerintem itt jobb helyen van, mint bármelyik tányéron... - azzal egy ujjával leszedett egy adagot az egyik mellemről és bekapta. Ezen muszáj volt elnevetnem magam, annyira béna csajozós, avagy pasihoz dolog volt, és ezt ő is tudta, azért szórakozott vele, egyszerűen nem lehetett megállni.
-Örülök, hogy ilyen jól elvagytok. Esetleg beavatnátok? - kérdezte egy éles hang, a konyha másik feléből, mire bent akadt a nevetés mindkettőnkbe és egy lépést hátráltunk.
-Bassza meg.. - motyogta a mellettem álló srác, ijedten.
-Ne hidd, hogy nem vagyok mérges... - suttogtam neki hidegen, majd elindultam fel az emeletre. Nem akartam végig asszisztálni a helyzetet, mert tudtam, hogy Zayn-el most ugyan azt az "oldalt" képviseljük és nem akartam sehogy sem azt, hogy több közöm legyen bármiben is, hogy aztán a többiek csámcsogjanak rajta. Arra semmi szükségem....
Bementem a fürdőbe próbáltam kiszedni a foltot a felsőből amennyire csak, lehet, de egy kiadós mosás még így is ráfér majd... Aztán elővettem egy új felsőt a táskából - megjegyzem, elég kevés cucc van nálam, szóval nemsokára újra vissza kéne mennem - felkaptam, s agy levegőt véve lefelé indultam.
Már a szobából kilépve meghallottam a hangokat:
-Basszus, ez most mire volt jó?!
-Azt hittem barátok vagyunk!
-Fogd már fel, hogy nem volt semmit!
-Ja, ezért vagy ilyen alul öltözött, mi?
-Ne legyél már ennyire hülye, én mindig így alszom!
Mindketten üvöltöttek. Mi a szar történik? Megszaporáztam lépteimet, s mire leértem pont azt a pillanatot kaptam el, hogy Harry egy fagyasztott zöldborsót nyom arccsontjához, s fáradtan roskad le egy székre. Tényleg nem volt rajta több egy alsónál.
Faarccal sétáltam oda hozzá, hogy megnézzem mi történ vele. Már kezdett feldagadni az a rész.
-Megütött? - kérdeztem halkan.
-Hagyd... Inkább mond meg neki, hogy nem feküdtünk le! - mutatott a hátam mögé arra a pontra, amit nagyon elakartam kerülni eddig, de most minden erőmet összeszedve egyenesen a szemébe néztem érzelemmentes tekintettel.
Az övé már nem volt ennyire hideg. Tele volt gyötrelemmel. Komolyan, már majdnem megsajnáltam.
-Megütötted? - intéztem hozzá az előző kérdést.
-Lefeküdtél vele? - kérdezett vissza, s arca megvonaglott az első szóra. Sokáig gondolkodtam, hogy mi lenn erre a megfelelő válasz, de végül megint csak kérdeztem:
-Van neked bármi közöd az én magánéletemhez? - tudom, hogy a múltamhoz elég sok köze van, de én a jelenről beszéltem és ezt ő is tudja.
-Miért és neked van bármi közöd az ő magánéletéhez? - tette fel ugyan azt a kérdést dühösen.
-Oké srácok, ennek a vitának semmi értelme! - nevetett fel kínosan a göndör. - Blair, inkább válaszolj a kérdésére.
Miért? Miért mindig engem kérnek ilyenre?
-Miért? Különben nekem is lekever egyet? - kérdeztem gúnyosan. Fájdalmasan összerándult, ahogy felé pillantottam. Örülök, hogy ez neki sem jelent sokkal jobb emlékeket, mint neki... Még ha fáj is én legalább el tudom rejteni azt, míg ő nem annyira.
-Ha-ha Blair, ez még viccnek is szar, Zaynek is van tartása! - szól közben félvállról a másik. Komolyan mondta, amit mondott, részemről nem hitte volna, hogy ilyet gondolni merek.
-Hmm - eresztettem meg egy (még mindig gúnyos) nevető hangot - Hát peersze... Ha tartása van, annak szerintem azt kéne jelentenie, hogy nem pofátlankodik bele a barátja magánéletébe. Miért ne szexelhetné, akivel akarsz? Ha én vagyok, hát velem? - provokáltam. Nem tudom mire jó, és mit akartam vele elérni,de... Ez van.
Hosszú csend következett, s végig Malik szemeibe néztem hidegen. Egyszerre már nem dühöt láttam bennük, hanem mérhetetlen gyengédséget... Olyat, mint anno mikor még... Mikor még minden rendben volt. Majdnem én is megenyhültem azok láttán, de csak belül! Nem, nem és nem gondolok az első csókra, meg az elő alkalomra... Jaj, B. ne már!
-Ez egyszerű! - jelent meg Hazza arcán egy gonosznak mondható vigyor. - Mert szerelmes beléd! És ezt az arcomért kaptad haver! - mondta ki könnyedén. Éééés, igen! Sikerült nekem is szarul kijönnöm a helyzetből.
Zayn gyilkos pillantást vetett a srácra, nekem meg feljött az összes emlék, arról a bizonyos napról mikor belebotlottam a házban és... És ő is ezt mondta.
Egy szó nélkül indultam meg a teraszajtó felé, majd még egyszer hátrafordultam, ahol a két srácot hagytam.
-Harry nemsokára indulnunk kell, öltözz fel. - majd kiléptem a teraszra.
Iszonyú dühös voltam magamra. Hogy lehettem ennyire hülye, hogy pont arra fel tereltem a beszélgetést, amerre nem akartam, hogy elmenjen? Komolyan... Ennél szarabbul, nem is sülhetett volna el ez az egész...
Rágyújtottam, s azzal próbáltam elterelni gondolataimat, hogy felmérem milyen luxusban él az én kis barátom. Hatalmas kert, aminek a végében egy kis lugas volt, tőlem úgy tíz méterre egy medence, ami le volt fedve, hogy ne menjen tele minden szir szarral éjszaka... A háznak pedig szerintem a felét láthattam. Hááát, nincs miért panaszkodnia az biztos, bár szerintem szar lehet egy ekkora házban egyedül lakni, de ő tudja. Az már kiderült, hogy nem bírom ha nincsenek a közelemben esténként, így érthető az én félelmem.
-Sajnálom! - jött mögülem egy hang, mire ijedten összerezzentem, de nem fordultam meg. - Teljes szívemből sajnálom! Ha... Ha lehetne én mindent visszacsinálnék, bármit megadnék azért, hogy ne láss egy... Egy olyannak, mint amilyennek hiszel. .- fejezte be. Hangja kétségbeesett volt. Bármekkora késztetést is éreztem arra, hogy vissza szóljak, vagy válaszoljak neki, tudtam: sokkal rosszabb, ha azt a Blairt látja, akivé váltam.
Besétált látókörömben, de nem állt teljesen elém.
-Undorodom magamtól azért, amit tettem veled. Te voltál... Te vagy a legfontosabb ember az életemben! Mikor elmentél én... Én összeroppantam. Szánalmas vagyok, tudom, de... Szeretlek! Az istenért, négy év után még jobban szeretlek, mint anno! Nem múlik, nem is múlt el soha és nem is fog elmúlni. Ha lenne rá bármennyi esély, hogy újra kezdjük... - itt szünetet tartott, hátha válaszolok, de ehelyett (a sírás határán) remegő kézzel észbe kapva, szívtam tovább cigimet, ami egy jó ideje mozdulatlanul pihent ujjaim között. - Tudnod kell, hogy mikor azt tettem... Akkor én... - nem hagytam,l hogy végig mondja. Elnyomtam a szálat, pedig még végig sem szívtam, majd besiettem a házba. Felrohantam jelenlegi szobámba, onnan a fürdőbe, ahol jéghideg vízzel kezdtem leöblíteni az arcom.
Hiába voltam minden erőmmel azon, hogy ne sírjak, pár könnycsepp csak azért is áttörte magát.
Nem számítottam erre, vagy is... Ennyire nyíltan kimondani? Én nem, akarom ezeket hallani! Miért nem tudja elfelejteni azt, ami volt? Én teljes szívemmel azon vagyok, hogy túl lépjek az eseten erre ő nem hagyja! Na jó, ez nem teljesen igaz, mert folyamatosan minden cselekedetemben benne volt az, hogy ha bárki felé is szeretettel fordulok, csak fájdalmat kapok vissza, de ez most megdőlni látszik....
Úgy látszik igaz az, hogy mindenkinek szüksége van valakire, vagy is nálam ez igaz, bármennyire is szeretném az ellenkezőjét. Tom, Harry és a Csapat még ha kerültem is őket mostanában.
Megtöröltem arcomat, majd elővettem a sminkcuccokat, hogy valamivel eltüntessem az előbbi szétesésem nyomait.
Szörnyen éreztem magam, még is mire végeztem magammal olyan voltam, mint általában. Hideg, érdektelen, gyönyörű. Megpróbálkoztam egy mosollyal... Oké, Blair ez nagyon satnya lett, de minek is mosolyognál? Szard le!
Összeszedtem a cuccaimat, majd indulásra készen mentem az előszobába cipőt venni. Nem néztem semerre, csak a cipőmet szuggeráltam.
-Kész vagy Tündérke? - karolt át Harry, de leráztam a kezét. - Most mi a baj? - nem válaszoltam, csak elkezdtem összerakni a fülesemet az ipodommal. Még nem felejtettem el azt az "aprócska" baklövést, hogy elfelejtett szólni: Itt lakik az exem. Vagy ha ez nem lett volna elég, még külön be is nyögi azt a hülye mondatot!
-Ne csináld már Danwer! - kezdte újra, majd mikor látta, hogy semmi értelme, sóhajtva a másik srác felé fordult. - Zayn mindened meg van? - ő sem válaszolt nekem. - Ezt nem hiszem el! Most mind a ketten? Én lehetnék kiakadva, hogy behúztál nekem! Blair, neked meg este próbáltam elmondani, de azt mondtad, inkább ma mondjam! Ugyan olyan makacs hülyék vagytok mindketten! - azzal mérgesen kirontott a házból. Örülök, hogy a zenét nem indítottam el, mókás volt ez a kiakadás...
De basszus... Most velük kell egy kocsiba ülnöm?! Ne, ne neee!!
-Blair... Nyugodtan menj Harryvel én majd... Én majd megyek az enyémmel. Nem akarom, hogy ez rossz legyen neked vagy ilyesmi... - motyogta zavartan Zayn, mire én elindultam a kocsi felé. Ez tényleg rendes volt tőle, de ne higgye, hogy egy ilyennel már is megvehet.
Beültem Harry mellé és vártam az indulást.
-Zayn mi a faszt csinál? - nézte a srácot, aki elsétált a kocsi mellett.
-A sajátjával megy. - vetettem oda.
-A környezettudatos ember! Mert nem szennyezzük így is eléggé a földet... - morgolódott. Nem akartam elhinni, hogy ez komolyan mondta. Oké, hogy környezetvédés meg ilyenek, na de ennyire? Főleg, hogy ő mindenhova kocsival megy.
És elröhögtem magam.
-Most meg mi van? - kérdezte s fél szemmel felém sandított, mert már elindultunk és inkább előre figyelt. - Ha azon röhögsz, amit az előbb mondtam, nem vicces! Így is minden szépet tönkre tesznek a bolygónkon és egy nagy szemétdombon élünk.... Mondom ez nem vicces, hagyd már abba! - és csak mondta és mondta én meg csak röhögtem. Ezt nem képzeltem volna. Félre ne értsetek, nem szoktam szemetelni és nem bírom ha valaki szemetel, na de ez azért elég mókás...
Egész úton ez ment. Míg leparkolt és mi kiszálltunk még akkor is ott bújkált a mosoly a szám szélén. Egyszerűen nem bírok az ő közelében nem nevetni, főleg, hogy most be is sértődött rám emiatt az egész miatt. Leparkolt mellettünk egy fekete nagyon drágának tűnő kocsi, s kiszállt belőle Zayn.
Ekkor a mosoly magától eltűnt. Mellette meg mosolyogni nem tudok.
-Na menjünk. - morogta Harry. Az épület felé pillantottam, ahol egy ismerős alak várt minket... Vagy inkább engem...
Na ne... Ő meg mit akarhat?
Mikor észrevett, lassan elindult felénk. Lassabbra vettem a tempót, amit a két fiú is észrevett.
-Most meg mi van? - nézett rám kérdőn Hazza, majd követte pillantásom - Ismered: -biccentett a srác felé. Bólintottam. - Ő az? - megint csak bólintottam.
-Ő a te...? - szólt közbe Zayn is. de erre már nem válaszoltam, mert odaért a srác.
-Szia! Öhm... Tudunk beszélni? Négyszemközt.- motyogta szemlesütve.
-Menjetek. - suttogtam Harrynek.
-De...
-Kérlek.
-Rendben. De kint megvárunk, addig Zayn úgy is cigizik egyet. - morogta, majd elindult. - Zayn. Zayn gyere már! - szólongatta a srácot, aki dermedten bámulta a srácot. - Neked is most kell leblokkolnod... - kezdte el húzni maga után.
-Mit akarsz? - vontam kérdőre, mikor hallótávolságon kívül értek.
-M... Mi volt este? - nézett fel zavartan. Ezt, (rövid ismeretségünk alatt) még egyszer sem láttam tőle.
-Majdnem megerőszakoltál. - mondtam egyhangúan.
Csend. Nem válaszolt.
-Én... Én... Basszus, nem tudom mit mondhatnék... Sajnálom! Még soha még csak ehhez hasonlót sem... Én... Nem tudok mit mondani!
-Felejtsük el. - vontam vállat - Nem lett belőle végül semmi baj. Hülyeség volt ez az egész.. -hiába gondoltam máshogy, nem akartam ezen jobban hergelni magam.
-Nem jössz vissza igaz? - a fejemet ráztam.-Pedig jók voltunk együtt... - mondta.
-Ezt te sem gondolod komolyan... - néztem rá furán.
-Talán ha jobban megismernénk egymást...
-Nem.
-De a szex azért jó volt... - vállat vontam. -Akkor ennyi volt?
Bólintottam.
-Rendben. Figyelj, ha bármi kellene, hívj! - mi ez a nagy kitörés? Eddig azt hittem,, hogy egy érzéketlen tuskó!
-Oké.
-Hát akkor szia.
-Szia. - már pont indultam volna, mikor átszelte a kis távolságot és megcsókolt.
Okééé... Vártam egy kis időt, hogy élvezkedjen, majd kibújtam öleléséből.
-Bocs nem bírtam megállni... - vigyorgott bárgyún.
Intettem, majd elindultam a két döbbent bandataghoz.
-Ez meg mi volt?! - akadt ki Harry befelé menet. Vállat vontam. - Megcsókolt! Te meg Hagytad, pedig majdnem megerőszakolt! - fortyogott tovább. Az előcsarnokba voltunk.
-Szia Harry! - köszönt a recepciós Ribi.
-Emily.- biccentett Hazza, de nem nagyon figyelt rá.
-Emma! - sziszegte dühösen,. majd visszafordult munkájához. Haha, ez nem először zajlódhatott le...
-Blair... Ez.. Ez igaz? - szólt bele Zayn is.
-Hagyjatok már békén! Ez az én életem! Azt csinálok, amit akarok! Kösz Harry, értékelem az aggódásod,, de tudok vigyázni magamra! Te pedig.... Inkább pofa be! - azzal megszaporázva lépteimet indultam el a szokásos helyre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése