14. Fejezet - "Maradhatnék éjszakára?"

Drágáiim! Itt a következő rész! Innentől kezdve, nem tudom, hogy mennyi időnként tudok részt hozni, ahogy már említettem, megpróbálok egy héten minél többet, de kérlek titeket, hogy ha én képes vagyok arra, hogy naponta két-három órákat szánjak rá, akkor ti is tegyetek meg annyit, hogy az olvasás mellett írtok nekem valamit!! Pls, Pls, Pls!!! ÉÉÉÉÉÉs ÍRATKOZZATOOOOK FEEEEEEL!!!!! :PPPP

                                                       Xx Blair

-Blair? - szólalt meg végül, én meg a karjába vetettem magam. Kellett egy ölelés.

-Maradhatnék éjszakára? - suttogtam.

-Jesszusom, gyere be! Mi történt? - irányított el a kanapéig. Nem nagyon néztem körbe a házba, de a kanapéja nagyon tetszett.

-Nem baj? - kérdeztem, miközben előkotortam a cigimet. Vállat vont, amit én engedélynek vettem és rágyújtottam. Kezdtem lenyugodni. Már nem remegtem, biztonságban éreztem magam.

-Nem mondod el mi történt? - kérdezte újra, de én csak magam elé meredtem. - Figyelj, valamit tudnom kéne... Csak nem ok nélkül jöttél ide az éjszaka közepén...

-Kicsit sokat ivott... - vontam vállat. Ez tűnt a legegyszerűbb és leglényegre törőbb válasznak.

-Mit csinált? - kérdezte feszülten. Szívtam egy slukkot. - Blair! Bántott?

  Megint csak csönd.

-Válaszolj már a kurva életbe! - emelte meg kicsit a hangját és államnál fogva maga felé fordított.

-Nem!

-De akart?

-Leütöttem. - nyögtem ki végül, amivel letisztáztam számára is, hogy nem ok nélkül cselekedtem így.

  Sóhajtott egy nagyot, hogy lenyugodjon, majd tanácstalanul nézett rám.

-Gondolom nem akarsz többet beszélni róla.

-Hát ezt jól látod.

-Mit akarsz csinálni? - érdeklődött.

-Foggalmam sincs, most fordult elő először, hogy így elkeljen baszni az időt valamelyik barátommal. A srácokkal általában táncolunk, vagy valahol vagyunk, amúgy meg általában csak a szex miatt találkozom emberekkel. Bár ezt Tom már megdöntötte, de ő a bátyám szóval, fúj! - végére látványosan megborzongtam.

-Okéééé.... Ez így furán hangzott. - vakarta a fejét. - Most te le akarsz velem feküdni? - kérdezte vörös fejjel.

  Hoppá, kicsit félreérthetőn beszéltem. Na de játszunk egy kicsit.

-Miért te nem akarsz velem? - vontam fel a szemöldököm és teljesen faarccal néztem rá.

-Huh... De én... Figyelj... Hát tudod...Zayn, meg minden... - összevissza makogott.

-Oké, figyelj csak szívattalak, de mi az, hogy "Zayn meg minden"? - vontam kérdőre.

-Mi? Nem is akarnál velem lefeküdni? - ha lehet még vörösebb lett.

-De, de nem akarok. - ez értelmetlen, de így van - Ne térj el a tárgytól! Mi van Zaynel?

-Háát Ő még is csak egy nagyon jó barátom, te pedig az ő...

-Neki már barátnője van, amúgy meg négy éve volt! - próbáltam teljesen elrejteni hangomban a fájdalmat, ami sikerült is.

-Te komolyan nem látod? - nézett rám nagy szemekkel.

-Mit kellene látnom? - tettetem az ártatlant.

-Hát te tiszta hülye vagy! Komolyan nem veszed észre, hogy milyen a közeledben?!

-Mit kellene észrevennem?! Amúgy meg nem is ismerem már. 

-Hazudsz.

-Parancsolsz? - kérdeztem vissza hitetlenkedve.

-Hazudsz. Nem csak az ő érzéseivel kapcsolatban, de a sajtodéival is. - végig  a szemembe nézett miközben beszélt. - Szerintem még magadnak sem akarod bevallani, hogy szereted, azt viszont már tagadni sem tudod, hogy ő szerelmes beél. Túl nyilvánvaló ezt ismerd el. Blair én igazán jó megfigyelő vagyok és rád különösen figyelek, mivel nagyon de nagyon jó álcád van, most már nálam nem veted be (általában), így sokkal jobban kiismerhetlek, bár ez egyáltalán nem könnyű.

-Hűű valaki milyen okos lett hirtelen... - mondtam maró gúnnyal hátha elfedi döbbenetemet.

-Az is látszik - folytatta, mintha meg sem szólaltam volna- hogy valamit nagyon titkolsz... Amit csak Tom tud. - arcom megrándult ennek hallatán, aminek nem lett volna szabad, mert még mindig nézett. És meg is látta a bakit. - Nem. Még Tom sem tudja, igaz? Nehéz lehet egy ilyen titokkal élni...

-Na jó Harry, elég volt! Erre most nagyon nincs szükségem. - nem érdekelt, hogy ezzel csak még jobban megalapozom mondandóját, csak azt akartam, hogy fejezze be.
 Lassan bólintott, mire vettem egy nagy levegőt.
-Amúgy... Valamit el kellene mondanom... - vakargatta a tarkóját. - és nem hiszem, hogy örülni fogsz a dolognak, de... - folytatta volna, de közbe vágtam.
-Figyelj, elég sok szar történt velem a mai nap folyamán, nem lehetne, hogy ezt holnapra halasszuk? - hadartam el.
-Hát... Jó rendben... - hagyta végül.  Nem érdekelt túlságosan a mondanivalója, ha rossz akkor főleg nem.
-Holnaptól végre te is megismered a srácokat! - váltott témát vigyorogva.
-Ez mekkora szemétség, hogy nekem kell titeket táncolni tanítani? Hol van a régi koreográfus? - akadtam ki.
-Hát... Felmondott... Nem bírta tovább. De te biztos jobb leszel. - vigyorgott továbbra is.
-Basszameg... - morogtam. Semmi kedves nincs ehhez az egészhez. Elég nekem csak annyit Zayn-t látni ameddig muszáj... Minek még egy ilyen is?
-Várj... - kezdett kattogni az agyam - akkor Paulnak én most nagyon kellek?
-Iiigen... - nézett rám furán.
-Annyira, hogy akár... Akár egy aprcsóka szívességet is kérhetek tőle? - néztem rá ártatlanul.
-Mire célzol? - méregetett.
-Tudod... Nagyon régóta szerettem volna már egy motort. - nagyon, de nagyon ártatlanul nézte,m őt továbbra is, mire döbbentre váltott az arca.
-Egy motort?
-Egy motort.
-És milyet?
-A leggyorsabbat. Fogalmam sincs a márkákról, de a jogsim meg van hozzá és mindig is egy motorra vágytam. Van ötleted?
-Most mondjam el, hogy melyik a legéletveszélyesebb és legdrágább, amivel beszopatod Pault? - foglalta össze kérésem egyik felét.
-Ja? - néztem rá hülyén, mire elvigyorodott.
-A Yamaha elég jókat gyárt...

-Kösz, akkor egy olyat akarok. Vagy is tőlük valamelyiket.
-Ilyen könnyen lefizethető vagy?
-Tom múltkor a fűvel kenyerezett le. - vontam vállat. Előhúztam egy újabb szál cigit. - Kérsz? - nyújtottam felé.
-Hjaj a házamban cigizel, és még erre is ráveszel... Rossz hatással vagy rám. - játszotta az eszét., de azért elvett egy szálat.
  Innentől kezdve elég jól telt az este hátralevő része, ami nem volt túl hosszú, mert mindketten fáradtak voltunk, bár biztosra veszem, hogy nekem az alvás nem fog túl jól sikerülni... De elérte azt, hogy ne gondolkodjak azon, hogy mi lett volna, ha nem tudom ártalmatlanná tenni a srácot.
  Megmutatta a vendégszobát, elköszöntünk, majd egy gyors zuhany után bedőltem az ágyba. Vagy egy órán keresztül forgolódhattam, mire sikerült elaludnom.
  Kipattantak a szemeim. Kint még sötét volt, a telefonomra néztem, ami négyet mutatott. Tudtam, hogy visszaaludni, semmi szín alatt nem fogok tudni, így összeszedtem a futócuccom, és újra hódoltam a hajnali futós szokásomnak. Nagyon jól esett most újra futni, főleg amiatt, hogy cigizem és ha huzamosabb ideig abbahagyom, a saját dolgomat nehezítem meg ennek kapcsán. Leszokni meg nem akarok.

  Harry. Rajta kattogtam kocogás közben. Mivel érte el, hogy ennyire megbízzak benne? Vajon ő is át fog cseszni? Miért jöttem pont hozzá? Hisz alig ismerem! De olyan jó érzés fogott el vele kapcsolatban és Tom is kedveli...
  Zaynel kapcsolatban is jó érzésed volt... Szólt egy hang a fejemben. nem, most nem kellenek ezek a pesszimista megjegyzések! Azért jöttem, hogy kitisztítsam a fejem.
 Fél nyolckor értem vissza. Felmentem lezuhanyozni, majd mivel a srác még nem kelt fel gondoltam csinálok valami reggelit, hogy elüssem az időt. Tejbegríz! Tökéletes, egyszerű, de finom.
 A végén, csak unalomból kevergettem, hogy kihűljön, úgy vártam rá. Én nem is vagyok éhes... Na mindegy, max marad neki.
  Aztán csoszogást hallottam a lépcső felől.
-Jó reggelt! Gondoltam csinálok regge... - mondtam miközben megfordultam, de meg is akadtam, ahogy megláttam a velem szemben álló döbbent személyt. - Te meg mi a szent szart keresel itt?