35. Fejezet - Indulás

Haliii! Hát itt lenne a következő rész! :) A kommentekre válaszolva:  Nem akarom túlságosan elhúznia  a dolgot, mert akkor már unalmassá és szenvedővé válik, amit meg én nem szeretek. DEEEEEEEE már gondolkodom a következő történeten, mert az írást nem tudnám abba hagyni :) Köszönöm a  követőőknek és mivel nem sokára 20 ezer az o. m. jön a  kövi meglepi rész majd :PP
 
                Joo Olvasást!!
                                        Xx Blair

- Izgulsz? - Harry kérdésére vállat vonok, miközben a a lapos képernyős tv-n bámuljuk az előzenekart az öltözőben. Mindenki itt van. Valaki járkál, valaki ül maga elé meredve, Csibu esetében nagyon hülye légző gyakorlatokat tesz nyugtatás gyanánt. Még az ikrek is csöndesek, a banda feszült. Még is csak ez az első koncert a turnéból!
  Tényleg, mennyi idős is ez a szar? Áh, tök mindegy...
  Aztán az előzenekar bejelenti, hogy az utolsó szám jön, mire még nagyobb őrjöngés tör ki, s egy pillanatra még nekem is elakad a lélegzetem. Ha ezek közé bedobnák a fiúkat, tuti nem élnék túl, vagy minimum pucéran karmolásokkal és taposásnyomokkal lennének tele..
-Emberek, mindenki a helyére! - tapsol egyet Paul, mire hirtelen izgalommal telivé válik a légkör. Valahonnan előkerült egy táblacsoki, amit gyorsan kockákra osztottak, majd mindenki kezébe nyomtak egyet, s bármennyire is tiltakoztam, nekem is el kellett vennem egyet.
-Ez ilyen szertartás már, mivel részegen nem nagyon akarunk színpadra lépni. - von vállat Louis arcunkat látva.
  Lehunyt szemmel középen koccintanak, s gyorsan követjük a példájukat, majd megesszük.
-Hát akkor... Kéz és lábtörést. - mondja a szőke, majd egy gyors csókot vált Csibuval és indul a helyére. A többiek is gyorsan lezavarnak egy hasonlót csók nélkül, s azzal válnak el, hogy a színpadon találkozunk.
  Mi is ketté oszlunk, s elindulunk a fiúk után. Hát persze, hogy az első számhoz kellünk mi is...   Kívülről fújom ezeket a szarokat és annyira elegem van már az összes számból szinte, hogy hánynom kell... Nem az én zenei ízlésem és akkor még arra kényszerítenek, hogy ezt csináljam... Pfff.
-Blair. - szól izgatottan Ben.
-Hmm?
-Ne felejts el mosolyogni! - villant gonosz vigyort, majd elindulunk, mert elérkeztünk a részünkhöz. Úgy látszik még is visszanyerte a humorérzékét.
  Kezdetét vette a hatalmas 'buli'. Azt nem tagadom, hogy elég izgalmas volt, hiszen végre közönség is volt, de garantált a hallás károsultság, nem is értem, hogy a fiúk, hogy viselik, bár igaz most van az a füldugójuk vagy mi...
  Ritkán mentünk le a színpadról, csak ha nagyon át kellet öltöznünk, amúgy ugyan úgy minta a zenekar ott ültünk és az én esetemben szarrá untuk az egészet.

  Ezek a lányok bolondok! A fiúk még néhol hamisak is, ezek meg észre sem veszik... Jó mondjuk, ha én mennék a kedvenc együttesem koncertjére lehet megőrülnék...
   Aztán jött a függönytánc, amitől a legjobban tartottam, de sikerült, gyorsan tanulunk és ez ebben is megnyilvánul, a közönség pedig tombolt. Igen látványos a dolog, s nem hiszem, hogy számítottak rá, főleg, hogy a fiúkat meg egy olyan lebegő szaron szállították közben.
  Vagy öt percbe tellet mire a szám végén sikerült annyira lenyugtatniuk a publikumot, hogy bejelentség a tweetek jönnek.
  Hát igen, nekünk is kell a pihenés. Leültem Dan mellé a gitáros mellé, s ittam az egyik palackból ami mellettem volt.
-Na milyen? - kérdezte, mire vállat vontam. - Elég jól sikerült az előbbi. - sóhajtott elismerően, mire bólintottam.
-Baszki, de jól esne most egy cigi. - morgom, mire felnevet.  Szeretem a zenekarukat, jófejek.
  Nem nagyon szóltunk többet, ő figyelte a kérdéseket én meg bámultam ki a fejemből.
 Volt valami Csibuval és Niallel kapcsolatos, a szőke válasza után a lány a nyakába vetette magát egy rövid csókra. Húú, ez öngyilkos művelet is lehet...
-Ez Harrynek szól - mondja Louis a mikrofonban - Blair tényleg babát vár? - nevemet hallva oda kapom a fejem. Miért, miért miért?! Engem hagyjanak ki ebből az egészből!
-Nem! - nevet - Blair nehezen viseli az ilyen... helyzeteket, s elég nagy butaságokat képes mondani. - mondja, mire én a szememet forgatom. Persze a hatalmas képernyőkön engem mutatnak.
-Mosolyoogj! - bök meg Dan, de nem vagyok hajlandó eleget tenni a kérésnek.
-Oké, következő kérdés! - zárja le gyorsan Hazza. Aztán egyszer csak megváltozik az arca. Döbbenten mered a kijelzőre.
-Öhm... A következő kérdés. - veszi át feszengve a szót Liam. Nem értem minek olvassák fel őket, bár én még a kijelzőre sem merek pillantani. - Zayn és Harry. Nem volt köztetek konfliktus amiatt, hogy Zayn exével jársz? - időnyerés képpen inkább elkezdték keresni azt a személyt, aki a kérdést feltette, ám a két fiúk kétségbeesetten meredt egymásra. Itt van az a pillanat, amikor teljes mértékben kamuziuk kell, amit meg utálnak. Azt azért én is levágtam, hogy szeretik és tisztelik annyira a rajongóik nagy részét-normálisabb felét - hogy ezt nem szívesen teszik, viszont a botrányt kerülni kell.
  Hazza idegesen pillant rám . Úgy látszik még nagyon töri a fejét, hogy legalább az igazság nagyobbik részét elmondja vagy is azt, hogy nem is járunk.
-Sajnálom Paul, de ezt már nem csinálom tovább. - mondja a mikrofonba, s a közönség elcsendesül. - Tartozom, vagy is tartozunk nektek egy vallomással. Remélem kitartotok mellettem ez után is, mert higgyétek el nektek nem akartam hazudni. Balir nem is a barátnőm. Ha megnézzük, mondjuk ezt mi sose állítottuk a kameráknak, csak sokat voltunk/vagyunk együtt, mert nagyon jó barátok lettünk a sajtó pedig felkapta a hírt.  Na jó, amikor B. azt mondta terhes akkor utalt rá, de... Értitek. Szóval sajnálom. Tudom, hogy ez nem teljesen válasz a kérdésedre, de valahogy még is csak benne van a lényeg. - fejezi be, s én megkönnyebbülten rámosolygok. Hát végre lezárta, s itt senki sem irányíthatja.
-Köszönjük Harry! Szeretünk, s megértjük miért csináltad! - olvasta Liam a következő Tweetet, mire a  hatalmas visítozás újra kezdődött.
  Nay levegőt vettem, s Zaynre pillantottam, aki engem figyelt. Vajon most mi játszódhat le benne? Mintha megkönnyebbült lenne, de... ennél többet nem nagyon tudok kiolvasni belőle.
-Hűű, ez a turné izgalmasan kezdődik - Néz rám a mellettem ülő gitáros, majd egy utolsó pillantást vetve rá felállok, s odamegyek Willhez és leülök mellé. Azt mondták szabadon járkálhatunk ha nincs semmi dolgunk és a fiúk sem énekelnek.
-Ház ez kínos volt. - mondja. - Jól vagy? - bólintok. Az utóbbi időben javult a kapcsolatunk. Visszatért a normális kerékvágásba, s képes megbízni Perrieben.
-Nem értem miért mindig engem pécéznek ki. - morgom.
-Érdekes személyiség vagy, jókat lehet rajtad csámcsogni. A sajtónak ez kell. - mondja ki egyszerűen. Kösz az együttérzés... Bár én is ezt csinálnám.
-Remélem az, hogy rám nem vagytok mérgesek azt is jelenti, hogy Blairt sem utáljátok. Ha őt nem is érdekli annyira mások véleménye, nekem rossz azt olvasnom, hogy néha miket írtok róla. Nem rossz ember, bármennyire is szeretné elhitetni a világgal. - lehet jó szándékból mondta Haz, de én dühös lettem. A mondat végén felém pillant, s én szikrázó szemekkel bemutatok, a színpad közebén, mire döbbenten mered rám.
  Hát itt már eléggé megoszlottak a vélemények. Összefolyt  a fujjolás és a rajongás... Hűűű, de izgi...
  Hát innentől kezdve számomra nem történt semmi izgalmas.
  Koncert után ünnepelni is csak egy pohár pezsgővel tették mert más nap megint koncert, utána meg utazás.


 Másnap ugyan így lenyomtuk ezt a macerát, de most szerencsére minket kihagytak Harryvel.
-Jók voltatok srácok! - pacsizott le Lou  na gyorsan öltözzetek át, aztán mehet mindenki aludni. Haza akarok már menni Luxhoz és még nem pakoltam össze teljesen. - sorolta a gondjait, de egyáltalán nem gorombán. Nagyon megkedveltem őt, főleg Luxot (nem tudom, hogy ez így helyes e... i megj.) hihetetlen édes baba. Ha unatkozom és éppen nem árad belőlem a cigiszag akkor őt babusgatom, bár néha elég nagy a tumultus a pici körül.
  Mindenki gyorsan átöltözött, s próbáltunk minél hamarabb kijutni a helyről, de ez egy koncert után, nem megy túl gyorsan.
  Aztán valahogy végre sikerült kikeverednünk és indultunk haza felé. Még ettünk valamit, majd mivel eléggé az éjjelben voltunk, mindenki ment aludni vagy befejezni a pakolást. Holnap reggel utazunk. Nem túl korán, de azért rohanós lesz ez után, de ott elvileg lesz időnk kipihenni magunkat. Vagy is nekik, nekem az alvással továbbra is megvannak a gondjaim.
 Elszívtam még egy cigit, majd felmentem aludni. Én már összepakoltam, csak a nagyon szükséges dolgok maradtak ki, azokat meg magamból kiindulva bőven lesz időm elpakolni. Holnap, vagy is ma irány az államok, bár azon belül már nem is tudom hova megyünk.
  És ekkor elnyomott az álom.

  Hajnali fél hat. Vagy is reggel. Nem is rossz, pár óra azért meg volt.
  Gyorsan összepakoltam a maradék cuccomat, majd lementem cigizni.
  Kilépve a teraszra meglepetten tapasztaltam, hogy nem vagyok egyedül. Jéé, a hétalvó korán kelt!
-Jó reggelt. - mondja óvatosan félve a reakciómtól.
-Neked is. - mondom, s nem tudom elfordítani a fejem fáradt ábrázatáról. Haja kócosan mered mindenfelé, s hosszú szempilláival laposakat pislog.
  Jesus, Danwer, mikre nem gondolsz! Rázom meg a fejem.
-Baj van? - néz rám aggódva, mire újra a fejemet rázom, csak ez most neki szól. -Hogy hogy ilyen korán? - kérdezi meg végül felbátorodva a ténytől, hogy nem küldtem el azonnal melegebb éghajlatra vagy hogy egyáltalán hozzászóltam. Ezt jó rég óta nem tettem meg... Csak távolról figyeltem..
  És ebbe a gondolatba belepirultam. Mi a fasz van velem?!
-Hahó! - rázza meg a kezét, s látom, hogy teljesen össze van zavarodva. Leesett neki, hogy megbámultam, de túl abszurdnak tartja. Még jó, hogy! Ne gondoljon semmit se erről!

-Ezt én is kérdezhetném... - morgom, mire végre megtalálom a hangom. Nagyot sóhajt.
-Nem tudtam aludni... Mostanában nem alszom valami jól. - vallja be, aztán elvörösödik. Gondolom most ébredt rá kinek is panaszkodik az álmatlanságról.
-Szokj hozzá. - vonok vállat, s végre meggyújtom a cigit.
-Neked mindig rémálmaid vannak? - kérdezi halkan, s sokáig hezitálok, hogy válaszoljak-e neki, míg végül feladja ezért is éri váratlanul, mikor halkan megszólalok.
-Nem. Már nem mindig én... Nem tudok tőlük aludni, így az a kevés amit végül alszom álmatlan. Olyankor szinte már beájulok az ágyba még ha ezt nem is veszem észre. Aztán lehet néha vannak rémálmaim, de azokra nem emlékszem. - mondom végül ki a teljes igazságot. Nem tudom mi késztetett erre. Talán a régi szép idők, amikor tudtam, hogy bízhatok benne. Most valahogy... Újra benne van egy részembe ez az érzés, de még mindig a csalódás van nagyobb részben a félelemmel és a zárkózottsággal karöltve.
  Egy ideig semmit sem szólt, csak meredt maga elé.
-Undorodom magamtól. - szólal meg sokkal később suttogva, mire meglepetten pillantok felé. - Teljes mértékben megérdemlem ezeket az álmokat. Volt egy idő, amikor elmúltak... Akkor még rosszabbul éreztem magam, mert azt hittem teljesen eltűnt a bűntudat, meg az, amit... Amit érzek irántad. És... Én ezt nem akarom! Bármennyire is tudom, hogy lehetetlen a gondolat, hogy még lehet valami, akkor sem tudlak... Nem akarlak elengedni. És igen, talán szenvedni akarok, de ha a poklok poklát élem sem tudom magamnak ezt soha sem megbocsájtani. - nem hiszem el...
  Teljes csönd borult kettőnkre, s amikor felpillantott zavarodottságot láttam a szemében. Azt hiszem ez megint egy olyan dolog volt, amit nem akart hangosan kimondani.
  Hogy visszanyerjem az önuralmam megköszörültem a torkom és újabb cigarettát vettem elő.
-Hogy van a családod? - kérdeztem az első eszembe jutó kérdést, terelés gyanánt.

-Meg vannak, mind. Hiányzol nekik. Waliyha gyakran kérdez rólad. Meg Safaa is. Karácsonykor nem tudod elhinni mennyit beszéltek rólad. - nevet fel, én meg zavartan elpirulok, de mielőtt még felém pillantana legyűröm érzelmeimet.

-De rég láttam őket... Jézusom... - jutottak eszembe. Doniyanak mindig is kicsi voltam ő volt a nagy gondoskodó testvér, mondhatni úgy is, hogy nem igazán voltunk semmilyen kapcsolatban. Én voltam az öccse barátnője és Tom húga. A bátyámat bírta talán még kavartak is, de erről nem tudhatnék szóval biztos sem vagyok benne. Waliyha a barátnőm volt, Safaa meg.. a kicsi Safaa pedig egy nagy pofás belevaló kislány.  Néha úgy beoltotta Zayn, hogy csak néztem. Hatalmas formák mindannyian.
-Nekem is ők. - mosolyodok el halványan, majd elnyomom a csikket s besétálok kaját csinálni. Nem akarok rágódni ezen az egészen így nagy gonddal készítem a szendvicseket.
  Hamarosan mindenki letántorog, megreggelizett, majd ment vissza összeszedni a cuccait.
  Fél nyolckor már teljesen indulásra készen voltunk, mindenki végigjárta a házat, hogy minden a helyén van-e és senki nem hagy e semmit itt.  Megnéztem, hogy a hűtőben maradt e valami, mert minden dolgot beraktunk a fagyasztóba bár direkt a maradékokból éltünk az utóbbi pár napban. Nem szeretnénk penészedő büdös dolgokkal teli házba visszajönni. Egy takarító brigádod intézett Paul, hogy ránézzen mindegyikünk házára, hogy ne kezdjen porosodni, de azt is csak két-három hetente.
-Niall, nem nem veszünk ki semmit sem a fagyasztóból, nem rendelünk pizzát! A repülőtéren vagy a gépen eszel majd. - osztotta ki Csibu a nyafizó srácot.
-Na mehetünk? - kérdezte Dan. - Itt a kocsi.
  Bepakoltunk mindent, bár elég necces volt a dolog, de sikerült, majd bepattantunk és indultunk.
  Sajnálom, hogy anyuéktól olyan csúnyán váltam el. Nem akartam veszekedni, de... Hát megtörtént.
  A reptéren nem a parkolóban álltunk meg, tovább hajtottunk... Valamerre. Gondolom nem akarják, hogy széttépjék a sztárocskákat az ajtó előtt, meg az épületben sorakozó csapatok.
-Zaayn van gumicukrod? - kérdezte Harry a srácot kiugrasztva gondolataiból. A másik, szó nélkül túrta elő táskájából és dobta oda barátjához. - Imádlak! - és egy hatalmas mű cuppanós csókot nyomott Zayn homlokára. Olyat amit a műsorokba csinálnak és mindenki buzizik... Nem értem ezt, hogy lehet komolyan venni... Na mindegy van egy pár fura ember...
-ÉÉn iis!! - kiabálta Niall, mire Csibu szigorúan, de szeretetteljesen nézett rá.
-Nem! Ez az enyém! - kezdte Hazza két pofára tömni magát. Csodás látvány...
-Naaa!! Harrryyy! - kezdett könyörögni bociszemekkel, mire az ikrek is beszálltak. Nem tudom milyen felindulásból, de én is a mellettem ülőhöz fordultam.
-Naaa.... Harrryyy!! - kezdtem bociszemekkel, majd közel hajoltam füléhez. - KKéérlek... - döbbenten meredt maga elé, mozdulni sem tudott, s én ezt a  pillanatot használtam ki, hogy kivegyem a kezéből a zacskót, és tovább adjam a rohadtul irritálóan nyivákoló szőkének, aki csillogó szemekkel vette el tőlem.
-Héééé, ez övön aluli volt! - morogta Harry, de láttam. hogy tetszik neki a kihívás ebben az egészben.
-Srácok kiszállás! - szólt hátra Paul ezzel megzavarva társalgásunk.
  Kipattantunk a kocsiból, s a cuccainkat már is pakolni kezdték, csak a kézi táskánkat és a kisebb bőröndünk maradhatott nálunk.
 Zaynel első dolgunk volt rágyújtani miközben a hangár felé tereltek minket. Távolról hallatszottak a lányos sikítások, de nem tulajdonítottunk neki különösen nagy gondot. Már kezd alapzajjá válni...

  Aztán egyszerre csomó ember lesz körülöttünk. Mindenkihez jött szinte valaki elbúcsúzni.
-Blair! - hallok meg magam mögül egy ismerős hangot mire oda fordulok.
  A családom áll velem szemben, Sarah is velük van. Anya idegesen mered rám, nem tudja mit fogok szólni.
  Aztán magamat is meglepve odarohanok és szorosan megölelem őt. Egy pillanatra döbbenten áll, majd szorosan visszaölel.
-Annyira sajnálom! Hülye voltam, nem is értem, hogy csinálhattam ekkora hülyeséget... Eladjuk azt a házat. Beköltözünk apáddal a városba, már nincs szükségünk akkorára és... Emlékek sem kötnek ide nagyon, csak rosszak igazad van.... Valahogy azzal a házzal és a rendezésével akartam úgy tenni, mintha mi sem lett volna. Sajnálom. - sírja el magát, mi pedig az egésszel családdal nyugtatni próbáljuk.
-Kate... Nyugii... - próbálja apa, de nem a szavak embere zavartan húzza magához anyut.
- Semmi baj, jól vagyok! Csak elköszönni jöttünk. Ígérd meg, hogy vigyázol magadra! - töröli meg a szemét és szigorúan néz rám, mire a szememet forgatom... Minden a régi.
-Szia Blair! - áll meg apa is előttem, s röviden de szorosan oly régóta először megöleljük egymást.
-Hali Picúr!  Nagyon vigyázz magadra és... Jajj istenem, de fog hiányozni az a flegma pofád... - váltja apát Tom. Erre a mondatra muszáj nevetnem.
-Vigyázz erre a majomra! - fordulok Sarah felé, mire Thomas a szemét forgatja.
-Majd lefárasztom, hogy ne csináljon nagy hülyeséget. - mondja a lány, mire nem tudom undorodjak vagy nevessek, hogy a bátyámról hallgatom ezt. Anyuék arrébb vannak szóval már mehetnek ezek a poénok. Végül az előbbinél döntök.
-Abban benne vagyok! - kacsint Tom, majd gyors csókot váltanak.
-Még akkor is képesek vagytok egymással foglalkozni, mikor nem fogtok látni... - sóhajtok nagyot színpadiasan.
-Húgi! Vannak szükségleteink, ezt te is tudod! Nem hiszem, hogy kéne felvilágosítást tartanom neked... - kacsint.
-Na jól van elég volt. - forgatom a szemem, s ekkor megakad a szemem egy másik személyen. - Bocs srácok! - kerülöm ki őket, majd közelebb megyek a feszengő személyhez. -Pete? Hát te? - nézek rá döbbenten. Többször találkoztam vele az utóbbi időben, de már nem szexeltünk. Barátok lettünk.
-Mondtad, hogy ma mész én meg gondoltam eljövök .- vont vállat. - De látom sokan jöttek. - néz körbe idegesen. Követem a pillantását, s találkozik az enyém pár nem túl szívélyessel, ami Petenek szól. Hát igen, nem nagyon tudnak arról, hogy jóban vagyunk. - Jó utat akartam kívánni. És remélem azért nem felejtesz el néha írni. - mosolyog halványan, mire bólintok s egy ideig csak csöndben állunk egymással szemben, majd hirtelen a karjában vagyok.- Nagyon fogsz hiányozni! Te vagy az egyetlen ember, akit igazán a barátomnak mondhatnék... - fúrja a fejét a nyakamba. Oh... Ezt nem is gondoltam volna.
-Gyere! Bemutatlak valakiknek! - vezetem oda Thomasékhoz. Ő az egyetlen, aki tudja a Pete-el kapcsolatos dolgokat. Vagy is azt a többiek is tudják, hogy majdnem megerőszakolt, de Tomnak elmondtam, hogy jóban lettünk, ő meg megértette miért tette majdnem amit tett, bár nehéz volt meggyőznöm.
-Pete, ő a bátyám Tom és a barátnője Sarah. -Tom kicsit habozott, de ezt a helyzetet megmentette Sarah. Szerintem jól kijönnek majd.
 Valahogy úgy érzem nem hagyhatom a fiút így itt.
-Na jó én még elköszönök Pezztől. - mondom, mire bólintanak s csevegni kezdenek.
-Hali csajszi! Ne hagyd, hogy elkanászodjanak, s figyelj Willre kérlek! Nem akarom, hogy belemenjen valami hülye izmozásba. - mondja aggódva, mire mosolyogva bólintok. - Komolyan akár alázd porig, nlha az kell neki... - sóhajt. Nagyon becsülöm Perriet, amiatt ahogy kezeli a dolgokat. Nem áll ki minden szarban a barátja mellet elfogultan, tisztában van a hibáival és így szereti.
 Sorba még elköszöntem azoktól, akikkel valamennyire is jóban voltam, majd visszatértem családomhoz utoljára, akik épp Zaynel csevegtek.
  Utolsó ölelések, majd feltereltek minket a gépre, őket meg el a gép mellől.
  Hát itt az idő. Irány az államok.
-Te jóban vagy azzal a sráccal, aki majdnem megerőszakolt? - huppan le mellém egy bizonyos személy idegesen, mire döbbenten meredek rá.
 Nem értem, hogy pont ő, hogyan kérhet számon egy ilyet...
  Farkasszemet nézek vele, majd szólásra nyitom a számat.