2013. október 9., szerda

23. Fejezet - Harry kitörése

Drágáim! Nagyon, de nagyon röstellem, hogy ilyen rövid lett, de ennyi jött erőltetni meg nem akarom, mert úgy csak szar lesz, így remélem most beéritek ezzel. Naggyon, de naggyon szenvedtem ezzel a kevéske Zayn résszel, pedig tudtam mit akarok kihozni, de akkor is... Nem hittem volna, hogy ilyen nehéz lesz de remélem megérte szenvednem. Naggyon de nagyon örülnék a visszajelzéseknek, mert tényleg eddig ez volt a legnehezebb az összes közül. Kéérlek titeket ÍRATKOZZATOK FEL!!! ÉÉÉÉÉS a komizookat pedig annyira imádom, mint még senki őket e csudujooo világon!!!! És láttátok az oldalmegjelenítések számááát?!! Wááááááááá!!! Segítsetek kitalálni nekem, mi legyen 10 000-nél!! Kéérlek titeket, ez most nagy dilemmám!!

Jóó Olvasást!                                                                   Xx Blair










Zayn


Ezt nem hiszem el, nem hiszem el, nem hiszem el!! Itt van! Velem! Az én házamban! 
  Én tudom... Érzem, hogy ez neki is jelent valamit, csak nem tudom, hogy pozitív vagy negatív irányba.
  Tudom, hogy most nem ennek kéne lennie a legfontosabbnak, hiszen minden barátom megutált teljesen jogosan... Talán ezt is akartam elérni valahol. Talán rájöttem, vagy mindig is tudtam, hogy egy ilyen gerinctelen féreg, mint én, nem érdemel barátokat. Őt sem érdemelném meg.
  De önző vagyok. Ha visszajön hozzám, biztos nem fogom elkezdeni azt a szöveget, hogy "jobbat érdemelsz", mert faszság. Ha ő szeretne... Mert én ugye szeretem, inkább mindent elkövetnék annak érdekében, hogy elfeledtessem vele, azt a bizonyos napot és fájdalmat, amit én okoztam...
-Cseszd meg! - morogtam miközben a zuhany alatt áztattam magam. Még mindig nem értem, hogy voltam képes erre... Vagy is igen, de az nem kifogás! Akkor sem tehettem volna!
  Egy biztos: Nem fogok elé állni, ilyen mentegetőző szarsággal még ha igaz akkor sem. Nem. Megtettem, és mindenféle ilyen szar nélkül akarom visszaszerezni.
  Most így belegondolva, hogy ő.. Ő a másik szobában alszik, vagy is remélem alszik... Nem Zayn, ne mosolyogj!
 Tényleg nem ezt akartam elérni  ezzel az egésszel, hogy ő vigyázzon rám, mert nem is hittem volna, hogy ez lesz...
 Úr Isten! Ő vigyáz rám! Ez jelent valamit... Igaz?
 Mikor kész lettem, felvettem egy alsógatyát és mosolyogva dőltem az ágyamba. Nem éreztem belül ilyen melegséget, már vagy négy éve...
  Ilyen gondolatok közepette nyomott el az álom, ahol újra éltem vele a szép időket...

-----

  Reggel korán keltem, s ki akartam ezt használni arra, hogy reggelit készítsek vendégemnek. Izgatott voltam, nem tudom, hogy elfogadja-e vagy sem, hiszen a tegnap este elég eseménydús volt és mostanra, hogy aludt rá egyet...
  Nem baj, meg kell... Meg ennyit alapból megérdemel.
  A terasz ajtó a konyhából nyílt, így pont rálátásom volt egy cigit tartó kézre és egy felkontyolt szőke hajzuhatagra.
  Ha cigi, akkor inkább kávé. Csak reménykedni tudtam, hogy nem jön be idő közbe, meg akartam lepni. Tudom, hogy szeretni az instant kávét, tudtam, hogy szokta ízesíteni és csak remélni tudtam, hogy még ha ki sem mondja, de értékelni fogja ezt.
  Hamar kész lettem a két kávéval, majd vettem egy nagy levegőt és kisétáltam a teraszra. Nem nézett rám, bár biztosra vettem, hogy tisztában van azzal, hogy már nincs egyedül.
  Egy pillanatra, mint általában lesokkolt a lány szépsége, pedig tudtam, hogy a bámulás a leghülyébb dolog, amit tehetek. De nézzetek rá! Nem lehet nem bámulni!
  Csak a kisugárzása zavar, az a keménység, ami belőle árad... Hol van maradt az az életvidám, kedves de nagyszájú lány, akit én megismertem? Ugye még ott van valahol? Az lenne az egészben a legszörnyűbb, ha miattam teljesen elvesztette volna azt az oldalát.
-Ne bámulj. - morogta, de továbbra sem nézett felém. Megráztam a fejem, majd leültem a mellette lévő napágyra. Hirtelen meg sem tudtam szólalni. Miért is jöttem ide? Valamit akartam... Ja a kávé!
-Én.. - aztán gyorsan megköszörültem a torkom, mert érthetetlen volt a hangom. - Hoztam neked kávét... Gondoltam a cigi mellé, jól esne. - miért van az, hogy a közelében, csak egy béna kis pöcs vagyok?! Én, aki bárkit le tud venni a lábáról... Ez olyan, mint amikor először kezdtem utána járkálni...
-Még mindig bámulsz. - ismételte magát, miközben egy újabb szálra rágyújtott.
-Tessék. - nyújtottam inkább felé gyorsan a bögrét, hátha ezzel enyhítem a kínos pillanatot, majd mikor elvette, én is rágyújtottam.
  Már ettől hatalmas boldogság áradt szét bennem, hogy nem küldött el, csak itt csendben ülhettem mellette. Megnyugtatott a jelenléte, ilyenkor úgy érzem, hogy minden rendbe jöhet.
  Mondani akarok neki valamit... De mi lenne a helyes? Istenem, Malik ne légy hülye!
-Remélem, nem nagyon vesztetek össze a többiekkel... Miattam. - tettem hozzá, nagyon hülyén. Kurva jó kezdő mondtad, juttasd csak eszébe, hogy miattad mindenki utálja!
-Magad miatt aggódj. - morogta, majd mindketten újra csendbe burkolóztunk. Én valami frappáns téma után kutatva, ő pedig... Ő pedig Blair.
-Összeragasztottad. - bukott ki belőle, s arcáról azt olvastam le, hogy ez őt legalább annyira meglepte, mint engem. Először fel sem fogtam, hogy miről beszél, aztán megvilágosodtam. - Miért? - pillantott rám, hatalmas kék szemeivel.
-Miért akarod, hogy újra kimondjam? - szakítottam most én meg a szemkontaktust. Zayn, ez nem is volt rossz....
-Nem tudom... - suttogta, amire muszáj volt felkapnom a fejem.
  Ez... Ez már azt jelenti, hogy bizonytalankodik? De mivel kapcsolatban? Velem? Vagy a helyzettel? Nem tudom nem tudom! Ez a legrémesebb!
 Ekkor hatalmas dörömbölés zavarta meg a csendet.
-Kinyitom. - kezdtem feltápászkodni, de megelőzött.
-Inkább én. A végén megint az orvoshoz kéne rohangálnom veled, amihez semmi kedvem... - majd cigivel a kezében berobogott.
-Pakolj össze, velem jössz! - hallottam meg Harry hangját bentről. Szép lassan elindultam B. után.
-Áll le! Ne mond meg mit csináljak! - jött az ideges válasz.
-Szívesebben vagy vele, mint velem?
-Per pillanat igen, mert nem ennyire érthetetlen!
  Már mindketten üvöltöttek, mire én oda értem, de mire észrevettek el is halkultak.
-Jaj de jó! Már ez a szarházi is csatlakozik?! - nézett végig rajtam Harry lenézően. Itt és most teljes mértékben szembesültem azzal, hogy az egyik legjobb barátom, mennyire tart. És fájt, nagyon fájt, még is jogosnak tartom, nem csinálnám vissza a tegnap esti lépésemet még ha tehetném sem.
-Szerintem le kéne ülnöd vele beszélgetni. - mondta csendesen B., a göndörnek, s ma reggel már másodszorra lepett meg.
-Minek? Mit kell azon magyarázni, hogy megvert egy nőt, mi több a barátnőjét, akibe elvileg halálosan szerelmes?! - Harry magán kívül volt.
-Nem elvileg. - motyogtam, bár nem kellet volna.
-Komolyan? És neked a szeretet szó azt jelenti, hogyan verjük félholtra az illetőt?! Bazd meg, neked orvosra van szükséged! - üvöltött az arcomba. - És én még téged védtelek... Meg, hogy biztos van benned tartás...
-Igazad van. - mondtam ki egyszerűen, mire hirtelen köpni nyelni nem tudott a megdöbbenéstől, de hát miért hazudjak? Ha Blairt akarom megszerezni, nincs miért tovább csinálni ezt az egészet!
-Óh... Most arra játszol, hogy megsajnáljuk a bűnbánó Zaynt? - kérdezett végül gúnyosan.
-Nem! Szerinted elmondtam volna, ha ezekkel nem lennék tisztában? - kérdeztem vissza.
-Ja, hogy hálásnak kéne lennem? - ajjaj, ezek szerint nem volt túl jó ötlet az előző mondat...
-Na jó, most már tényleg elég! Harry muszáj lesz ezt leülnötök megbeszélni az egész bandával, szóval még egyszer megkérlek fejezd ezt be! - osztotta ki B. Nem értem, mivel érdemeltem ki azt, hogy mellém álljon.
-Gratulálok... Sajnálattal vissza csalogatni... Kicsit sem vagy szánalmas... - nézett végig rajtzam gúnyosan, majd egy hatalmas ütés csattant.
  Felpofozta! Blair felpofozta őt!
-Komolyan azt hiszed, hogy képes vagyok visszabújni az ágyába? Még is minek nézel te engem?! Segélyszolgálatnak? Azt hittem sikerült téged annyira beavatnom a dolgaimba, hogy ennél többet várjak, de már megint csalódnom kellet... Törődj inkább a magad dolgával... - mondta dühösen a lány, mire bennakadt Hazzaban a szó.
-Blair, én nem téged... Nem akartalak megbántani. - nem nagyon gondolta végig, amit mond...
-Hát pedig kurvára sikerült, és most örülnék, ha végre visszahúznál a bandához és megmondanád nekik, hogy csak akkor jöjjetek vissza EGYÜTT, ha le tudtok ülni normálisan beszélni! - azzal kilökdöste a még mindig döbbent srácot a házból, majd azzal a lendülettel, hogy megfordult, lekevert egy hatalmas pofont még mindig fájós arcomra, s csak annyit láttam, hogy elrohan a lépcső irányába.



Blair


  
Úgy éreztem, minden teher az én vállamon van, mintha minden ami körülöttem van, újabb alakot öltene s már megint keresnem kell a barátot, az ellenséget, a segítőt... Huhh ez értelmes volt.
 Nem akartam összeveszni Harryvel, Zaynt sem felpofozni... Na jó, de igen, de nem most, nem így! Nem tudom miért tettem, talán csak azt akartam, hogy valamennyire érezzék körülöttem, vagy inkább térjenek észhez ezzel az egésszel kapcsolatban...
  Rádőltem az ágyra, s a párnába visítottam. Elegem van, el akarok tűnni, de még sem...
  Mi lesz ha Tom megtudja? Vagy anyuék?
  Nem! Nem tudhatják meg! Azt nem viselném el... Minden széthullana, még ennél is jobban...
-Blair...Jól vagy? - jött egy aggódó hang valahonnan a szoba csendjéből, de nem akartam válaszolni. Mozdulatlanul feküdtem, majd egy hatalmasat beleszippantottam a párnába, ami... Ó te j ég, ez kettős támadás.
-Mi van?! - pattantam gyorsan ülő helyzetben.
-Csak úgy felrobogtál, gondoltam megnézem jól vagy-e...- méregetett.
-Hát látod! - fakadtam ki - Még is miért árad mindenből a te illatod?! Nem szoktál mosni? Vagy a kedvenc hobbijaid közé tartozik, a 'fetrengjünk a vendégszobába'?! - fakadtam ki, nagyon gyerekes és idióta módon. Először is: Ki mond ekkora faszságokat?!
 Kettő: Én ezt az Ő képébe mondtam!!
-Háát... Bocs? - kérdezte, mind inkább mondta. Ő maga sem tudta eldönteni, hogy ez most kedvez neki, avagy nem.
  Nem szóltam, vissza roskadtam a párnák közé.
-Csináljak kaját? - próbál valami mást felhozni, de nem adtam jelét annak, hogy figyelnék. -Remélem egyszer képes leszel megbocsájtani...- motyogta, majd kiment a szobából.
 Egyedül maradtam végre, de valahogy még is hiány érzetem támadt...
  Lehet már régen megbocsájtottam?