2014. szeptember 21., vasárnap

Blair-Zayn - Tetoválás

Hali mindenki!

  Bocsánat, de most ehhez a bloghoz volt ötletem, remélem azért tetszik, majd. Ezt a részt szántam a 100 ezer o. megjelenítésre, s nagyon remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket! Léééégyszííí írjatok komikat nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mi a véleményetek erről a részről!

  Előre is köszönöm!!

                         Joo Olvasást!!

                                                    Xx Blair

 

 






-Haliii! - léptem be a házba, s ügyeltem rá, hogy arcom érzelemmentes legyen.
-Szia! - jött ki az előszobába Zayn, majd adott egy gyors csókot. - Merre voltál? - érdeklődött.
-Tetoválást csináltattam. - vontam vállat, mire nagy szemeket meresztett.
-Miért nem szóltál, elmentem volna veled!
-Tommal mentem. - forgattam a szemem.
-Akkor sem értem miért nem mondtad... Mindegy hagyjuk, mit csináltattál? - kíváncsiskodott, én meg vigyorogva nyújtottam neki jobb csuklómat, ahol egy felirat díszelgett. Jó, tudom, hogy mindenkinek van kb ott tetkója, de nekem tetszik ez van.
  Döbbenten bámulta a csuklómat egy szó nélkül, és két perc után az izgatottságom kezdett átlépni idegeskedésbe.
-Nem tetszik? - kérdeztem zavartan, s azt hiszem felébredt.
-Te normális vagy? Mi a franc ütött beléd? Te beteg vagy! Atya isten Blair én... - kiabált velem, s erre már bennem is felment a pumpa.
-Beléd mi a franc ütött! Azt hittem örülni fogsz neki!
-Ennek?! - mutatott a csuklómra, majd két kézzel markolt tarkójába, s elfordult tőlem.
  Ő nem szólt én sem szóltam, majd szó nélkül kiviharzott a házból ott hagyva engem eléggé kiakadva.
  Fogalmam sem volt mit tegyek, mi lehetett a baja, s hiába hívtam nem vette fel, így kétségbeesetten indultam el a csapat házába. Ja igen egy ideje már elköltöztem Zaynhez.
 Zavartan rontottam be a házba, s  a nappaliba, ahol is Zaynbe és a többiekbe ütköztem.
-Te meg még is mi a francot keresel itt?! Miért nem veszed fel a kibaszott telefonod?! Ha valami bajod van mond a szemembe! - üvöltöttem hisztérikusan, mert elképzelni sem tudtam, hogy mivel érdemeltem ki ezt, amellett megkönnyebbültem, hogy megvan.
-Szerinted még is mi?! Minek kellett az a kurva tetoválás?! - üvöltötte vissza, s mindketten leszartuk, hogy nézőközönségünk akadt. - Ezt nem tudod lemosni vagy valami, Blair azt hittem ennél okosabb vagy!
-Ha szakítani akarsz mond azt, ne pedig a kifogásokat keresd. - mondtam most már hidegen. - Én azért csináltattam, mert így gondoltam jónak, és azt hittem örülni fogsz, de úgy látszik nagyot tévedtem. - néztem végig szemébe, mire a haragot átvette a kétségbeesés.
-Srácok még is mi a franc történt? - kérdezte Harry... Na jó ő még is mit keres itt Caraval? Olyan ez a ház, mint a jó barátokban a nem tudom kicsodáé, ahol mindig vannak.
-Blair csináltatott egy úgy tetoválást! - magyarázta Zayn, mikor látta, hogy én nem fogok megszólalni.
-Ezt azt hiszem mindenki levette, csak nem értem mi ezzel a baj... - rázta a fejét Hazza.
-Az, hogy a nevemet varratta magára! - kiabálta újra.
-Hogy mi van? - bődült fel Pepe.
-Mutasd!
-Nem hiszem el!
-Tessék! - nyújtottam csuklómat, mire elértem, hogy néma csend legyen, amit megint csak én szakítottam meg -Na jó, srácok kimennétek egy pillanatra? Beszélnem kell a nemsokára exbarátommal! - szűrtem a fogaim között, s próbáltam nagyon leplezni mennyi minden zajlik le bennem.
 Idegesen rágyújtottam, s vártam, hogy mondjon valamit, de azon kívül, hogy ő is rágyújtott semmit sem csinált.
-Najó Zayn kapsz fél percet, hogy kinyögd mi a bajod, vagy végeztem! - bukott ki belőlem idegesen, bár nem tudom, hogy tényleg megtenném-e.
-Mi van akkor, ha újra megtörténik?! - nyögte megtörten. - Ha megütlek... Az a tetoválás örök Blair.
-Jajj istenem! - mentem közelebb - Ha magadban nem bízol, legalább bennem bízz annyira, hogy tudom mit csinálok és én bízom benned. - ültem le mellé a kanapéra, ahol menedéket talált magának.
-De ez... Én... Sajnálom! - pattant fel, majd kicsöretetett a házból.
-Zayn! Zayn! - mentem utána, de elrohant.
  Hirtelen köpni nyelni nem tudtam, s egyszer csak a földön találtam magam zokogva.
-Blair jól vagy? - rángatott fel Harry, mire a karjába vetettem magam és tovább zokogtam. - Pezz vedd át én Zayn után megyek! - éreztem, ahogy óvatosan valaki megfog és befelé támogat, majd hirtelen mindenki  körülöttem van és nekem akar a kedvembe járni.
  Kellett egy pár perc mire sikerült lenyugodnom.
-Mit történt? - kérdezte Dan, mikor már a 'magam elé meredek' résznél tartottam.
-Én.. Azt hiszem szakított velem. - mondtam ki, de sírni már nem tudtam. Túl voltam az első sokkon és szerintem még nem fogtam fel a dolgot.
-Na ne szórakozz! - legyintett Perrie.
-Nem szórakozom. Megkértem, hogy mondja el mi a baj, vagy végeztünk, aztán elmondta, vigasztalni próbáltam ő meg... Egy sajnálommal elrohant. Tényleg szakított... - ráztam a fejem. - Figyeljetek én most... Haza megyek összepakolni vagy nem tudom. Majd jövök. - álltam fel bár nem teljesen voltam tudatában tetteimmel.
-Nem mehetsz így el, veled megyünk. - állt fel Will is.
-Nem szeretném...
-De....
-Will nem csinálok semmi hülyeséget! - mosolyogtam erőltetetten. Fogalmam sincs, honnan volt ennyi erőm.
-Tudod ez nem túl meggyőző nekem. - nevetett zavartan.
-Mit csinálsz, ha idő közben hazaér? - ráncolta a szemöldökét Dan.
-Kimondottan szeretném, hogy haza érjen, vagy ha kell napokig várok. Ennyivel nem ússza meg, tartozik nekem egy normális szakítással. - azzal hátra sem nézve kiléptem a házból.


Zayn

 Idegesen kopogtattam a lakás ajtón, s csak remélni tudtam, hogy az illetőt egyedül találom. 5x-re csörgött a telefonom, s most már idegesen fel is vettem.
-Mi akarsz? - 
-Hol a picsába vagy? - lihegett Harry.
-Tomnál. - azzal kinyomtam. Meg akartam még kérdezni, hogy mi van Blairrel, de... De.
  Egy balfasz vagyok.
 -Csá haver, bocs csak zuhanyoztam. - nyitott ajtót Tom. - Na hogy tetszett? - vigyorgott.
-Sarah? - kérdeztem elsősorban.
-Valami barátnőjével van. - legyintett, s ekkor robbantam.
-Ember, te normális vagy? Milyen testvér engedi meg a húgának, hogy magára tetováltassa a barátja nevét?!
-Szerinted hallgatott volna rám? Amúgy meg nem értem mi bajod a legnagyobb szarságokat csináljátok együtt... - mondta nemtörődöm stílusba, ami mégjobban idegesített.
  S ekkor jöttem rá a legrosszabb tényre: Tom nem tudja mit tettem, így nem is érti ennek a súlyát.
-Igazad van. - erőltettem nyugalmat magamra. - Megyek is. - motyogtam.
-Ugye nem vesztetek össze? - ráncolta szemöldökét, mire megrándult az arcom. Dehogynem, kurávra. 
Helyette viszont csak ennyit mondtam:
-Úgy is kibékülünk! - mosolyogtam halványan, majd egy intéssel kiléptem a lakásból.
  Most mi a szart csináljak?!
-Zayn! - rohant felém az utcán valaki, s kellett egy kis idő mire felfogtam, hogy Harry az. - Mit csinálsz itt?!
-Későn jöttem rá, hogy Tom nem tudja és... Nekem beszélnem kellene valakivel! - már remegtem. Féltem. - Én... Hülyeséget csináltam!
-Tudom, szakítottál Blairrel. - bólintott komolyan, s pánik szerűen kaptam felé a fejem.
-Hogy mi van?! - fakadtam ki.
-Cara az előbb írt, hogy Blair azt mondta szerinte szakítottál vele.
-Én ne... Te jó ég! Harry mi a faszt csináljak?! Nem veszíthetem el... - nyögtem, s hirtelen borzasztó hányingerem lett.
-Sétáljunk, az kicsit természetesebbnek tűnik, mint sem egy ház előtt álldogálni. - indított meg egy irányba, s miközben rágyújtottam felvettem a tempót. - Tudod valami naggyal kell most elő rukkolnod, ami bebizonyítja neki, hogy csak a félelem miatt reagáltál úgy ahogy. - magyarázta, s többet nem szólt, amiért igen hálás voltam, mert az agyam már nagyban azon kattogott, hogy mit tegyek.
 Valami, az övéhez hasonlóan nagy dolog és...
-Harry? - kérdeztem csendesen, mikor egy kis kávézóban üldögéltünk.
-Hmm?
-Szerinted megtörténhet újra a...
-Nem. - válaszolt, mielőbb befejezhettem volna.
-Biztos?
-Biztos.
-De mi van, ha...
-Zayn drogos vagy? - vágott közbe újra.
-Nem. - ráztam a fejem.
-Akkor meg még is mit izélsz még ezen? Blair már rég túltette magát rajta és abban egyet értek, hogy durva ez a tetoválás, -bár szerintem a ti mércétekbe simán beleillik- ahelyett, hogy kapásból parázni kezdesz és összeesküvés elméleteket gyártasz a saját károdra, talán nézhetnéd azt is, hogy ő vajon miért csináltatta. Fura, de azt, amit tettél, csak te nem tudod elengedni. - fejezte be, s azt hiszem ez kellett nekem.
-Köszönöm Harry! - pattantam fel vigyorogva.
-Ennyi? Ilyen jó vagyok, hogy már meg is győztelek?
-Ja, profi vagy! - de már nem is figyeltem rá, szedtem a cuccaimat. - Tényleg kösz mindent, amjd beszélünk! - azzal elrohantam.
  Igaz nem segít rajtam a tény miszerint este fél 9 van, de sztár vagyok, pár telefonnal megoldom...

  
  Blair

  NAgyon rég szívtam el annyi cigit, mint a mai este és éjszaka alatt. A cuccaimat rég bedobozoltam, vagy épp betettem a bőrönbe, most már csak annyit várok, hogy haza jöjjön utána pedig... Fogalmam sincs mi lesz. Elköltözök a csapathoz, de nem tudom megúszni azt, hogy ne találkozzunk.
  Mindezt egy kurva tetoválás miatt! Miért nem képes meglátni, hogy én miért csináltattam? Miért nem képes elengedni azt, amit tett? 
  Hogy mit érzek most? Ürességet. Nem hittem volna, hogy egy ilyen miatt szét tudunk menni, de a múltkori szakítással ellentétben most egyáltalán nem érzem azt, hogy elbírnám viselni, ha bárki más hozzám érne. Vagy, hogy egyáltalán szeressek valaki mást.
  Bármennyire is fáj, könyörögni nem fogok. Lehet, hogy hülyeséget csináltam, de akkor sem így kellett volna kezelnie, ezt nem teheti meg valakivel, akivel több, mint egy éve együtt van!
  Csak bámultam a kinti szürkületet, ahol szép lassan kezdtek felbukkanni a napsugarak a házak peremén, de közben még sem fogtam fel,a mit látok. Ezt csináltam egész éjszaka pontosan ugyan ott, pontosan ugyan azokkal a kézmozdulatokkal.
-Szia! - hallok meg egy halk hangot mögülem, mire összerezzenek, de nem fordulok meg. Ne! Még nem akarom hallani, hogy tényleg vége... - Hajlandó vagy szóba állni velem? - pár méterrel közelebbről hallom a hangját, de nem válaszolok. - Kérlek nézz rám! - lehunytam a szemem, s vettem pár mély lélegzetet. - Blair kérlek! - váltott könyörgőre. 
-Essünk túl rajta! - fordultam meg, s iszonyatosan nehezemre esett nem elbőgni magam. Régen olyan nehezemre esett elbőgni magam... Azt hiszem nemsokára újra így lesz.
-Min? - nézett rám zavartan - Egyáltalán miért pakoltál össze? Miért mondtad azt, hogy szakítottam veled?
-Mert ezt tetted! - idegeskedtem -
-Mikor? - lépett közelebb somolyogva. 
-Zayn ne játszd a hülyét, mert pipa leszek! - kezdtem pattogni.
-Blair édesem...-Ne édesemezz itt nekem! - kiabáltam, s azt hittem megütöm annyira idegesített az a hülye vigyor az arcán. - Mond inkább ki és  és akkor végre mehetek!
-Mi van? - zavartam meg egy pillanatra.
-Mond ki!
-De még is mit?!
-HOGY SZAKÍTASZ VELEM! - visítottam és most már nem bírtam tovább tartani elsírtam magam.
-De hát én nem is akarok veled szakítani! Olyan hülye vagy nem értem, hogy gondolhatsz ilyet! Én csak... Megijedtem délután és rosszul reagáltam és.... Sajnálom. - jött közelebb, de nem hagytam, hogy megöleljen.
  Lehunytam a szemem, vettem pár mély levegőt, s sikerült visszanyelnem a további könny áradatot.
-Iszonyatosan megbántottál délután. - suttogtam.
-Tényleg sajnálom, csak... Úgy éreztem nekem kellett volna valami hasonló gesztust tennem először, erre te megelőztél. - nevetett fel, s megint csak kezdett felidegesíteni.
-Ne röhögj! Bassszameg itt virrasztottam egész éjszaka, csak, hogy szakíts velem! De ha te nem teszed meg, majd én! - nem tudom honnan jöttek ezek a hülye szavak, de... kimondtam, bár már abban a szent pillanatban bántam, ám nem volt visszaút.
  Ő viszont csak továbbra is nevetett. Szóval ennyit jelentettem neki... Kurva jó.
  Egy csalódott fejrázással indultam meg az ajtó felé bőröndömmel együtt, de elkapta a kezem.
-Várj! - mondta, s mikor felé fordultam szemei csillogtak a boldogságtól. Na ez volt mindennek a teteje.
-Menj a jó büdös picsába! Egy rohadék vagy tudod? Nem is értem, hogy lehet szeretni egy ilyen embert, de gratulálok, velem is elhitetted, hogy szeretsz! Látom boldog vagy! - s indultam volna újra, de megint csak visszarántott, ám most már a mellkasán landoltam olyan erővel.
-Szeretlek. - suttogta mosolyogva, s én már semmit sem tudtam.
-Most hülyéskedsz velem?
-Nem akarok veled szakítani és biztos, hogy nem fogunk szakítani, bármit mondasz. Az cuccaid pedig itt maradnak veled együtt, mert tudom, hogy azt szeretnéd és emelle.... - na ez volt az a rész, ahol már muszáj volt a szavába vágnom.
-Már megbocsáss, de azt tényleg nem te fogod eldönteni, hogy é...
-EMELLETT hozzám jössz feleségül. - fojtotta belém a szót, továbbra is vigyorogva, s most rajtam volt a sor, hogy megnémuljak.
-HOGY MI VAN? - bődültem fel nőiesen, mire nevetve féltérdre ereszkedett.
-Blair Danwer szeretném ha a feleségem lennél. - jelentette ki ünnepélyesen, s megint csak hápogtam.
-De... Miért pont most? Vagy is... Nem túl korai, én nem tudom...
-Na ne szórakozz mát ott virít a csuklódon a nevem! - nevetett fel. - Na mit mondasz? - s ezek után már nem hápogtam. Vagy is végre felébredtem a döbbenetből.
-Szerinted még is mit? - ráztam hitetlenkedve a fejem.
-Jó, de még is csak hallanom kéne, úgy illik megvárom a választ mielőtt gyűrűt húzok az ujjadra. - von vállat.
-Miylen gyűrűt? - ráncolom a szemöldököm.
- Ó bakker, azt már elő kellett volna vennem? - csap a homlokára, mire elröhögöm magam, ő meg előtúrja zsebéből a kis dobozkát. - Na tessék! - pattintotta fel, mire a lélegzetem is elállt.
  A gyűrű maga fekete volt hozzám illő, nem hivalkodó, benne apró kövekkel.
-Uram atyám... - nyögtem.
-Na jólvan most már tényleg mondj valamit, mert kezd fájni a lábam... - nevetett, mire rávetettem magam ledöntve őt a földre.
-Hát persze Seggfej! - csókoltam meg.
-Ez az Blair csak romantikusan! -gúnyolódott. - A gyűrűt azért felhúzhatom az ujjadra? - udvariaskodott, mire a szememet forgattam, s a kezemet nyújtottam.
-Várj melyik kézre kell húzni ezt a szart? - zavarodott össze.
-Fogalmam sincs. - vontam vállat.
-Melyikre akarod? Bal, vagy jobb?
-Mi van, ha láncra rakom és nyakláncot csinálok belőle?
-Akkor holnap megyünk láncot nézni. - biccentett.
-Akkor most már rátérhetünk a lényegre? - suttogtam a fülébe.
-Hát persze seggfej! - gyűrt maga alá.
  Szóval hát így zajlott az én romantikátlan, ám annál csodálatosabb lánykérésem...

 

4 megjegyzés:

  1. Nagyoon joo. Remelem hamar lesz masiik :)) A masik blogod is imadom nagyon.

    VálaszTörlés
  2. Jó lett a rész, örülök h megint van rész;))
    Várom a kövit is :*
    Niki

    VálaszTörlés
  3. Ez egy remek történet, sőt csodálatos, annyira, hogy már háromszor elolvastam az elejétől. Még mindig nem unom, ezt a story-t egyszerűen nem lehet meg unni. Csak azt sajnálom, hogy már tudom mi a vég kifejlet, ne érts félre attól még imádom ezt a történetett olvasni. És miért? Nincs tele klissékkel és a szerplők jellem ábrazolása is csodálatos. Rengeteg blogot olvastam ahol az írók itt buktak el, mert ki találtak egy történetett ami érdekes vagy is csak lenne ha a szereplők nem tennének szürreális dolgokat. Na, mindegy térjünk vissza arra, hogy odákat zengjek a blogról. Van jellem fejlődés is ( a legtöbb történetben ez sem volt) és az alap story is remek, na meg nem utolsó sorban az is, hogy rohadt jól van meg fogalmazva. Szóval bárcsak több ilyen történet lenne.

    VálaszTörlés