13. Fejezet - "Én nem megyek haza."

Drágáim! Az biztos, hogy holnap nem tudok részt hozni és vasárnap sem, és nagy valószínűséggel hétfőn sem. Sajnálom, de suli időben nem hiszem, hogy menni fog az, hogy mindennap hozzak részt. Megpróbálok minél gyakrabban, mert nekem is szükségem van az írásra, szóval ne aggódjatok... Maximum hiányos házi feladataim lesznek :) ÉÉs most szeretnék egy kísérletet, ettől függ, hogy a következő rész mikor jön: Nagyon örültem annak, hogy Chat-be írtatok nekem és továbbra is azt szeretném, hogy ez így legyen DE - igen az a bizonyos de - HA 4 KOMMENT ÖSSZEGYŰLIK, HÁROM RÉSZT BIZTOSAN ÍGÉRHETEK A JÖVŐHÉTRE! Szerintem ez nem nagy kérés, de... Na, nagyon remélem, hogy összehozzátok nekem és szebbé varázsoljátok a napomat <3

                                                                                                                           Xx Blair

 Hétfőn nagyon korán ébredtem, vagy is nem aludtam két három óránál többet, de már meg sem lepődtem ezen. Hajnali ötre már lezuhanyoztam felöltöztem és indulásra készen álltam. Össze szedtem a cókmókomat és anélkül, hogy felkeltettem volna a srácot, kiléptem a házból.
   Nem akartam taxizni, szívesebben megyek tömegközlekedéssel vagy gyaloglok, így a kabátomat összehúzva magamon egy szál cigivel a számban indultam meg a buszmegálló felé. Imádtam a város csöndjét ilyenkor. Megunhatatlan élmény számomra, ez a látvány.
  Az indulásom idejéből kiindulva, nagyon korán értem be a stúdióba, a recepciónál sem az Ribi ült. Valamennyire már bennem volt, hogy merre kell mennem, meg időm is volt, szóval elindultam az irányba, amerre mindig indultunk innen. Hát persze... Az indulás könnyű, de mint kiderült az érkezés is, hiszen csak a fő folyosón kellett végigmennem és megérkeztem. Te jó ég, hogy mi mennyire megbonyolítottuk a közlekedést, pedig egy épületről beszélünk!
  Belépve a terembe, rögtön a színpad felé vettem az irányt. Ez a hely ugyanis nem a legjobb a gyakorláshoz, ahhoz egy táncteremnek kell lennie, ami ha jól tudom itt van valahol mögötte... Áh meg is van! Nyílt a kulisszák mögül egy ajtó, egy kisebb folyosóra és ott megtaláltam a hatalmas hangfalakkal felszerelt helyiséget.
  Bekapcsoltam Ipodomon az egyik leghosszabb remixet, majd elkezdtem a bemelegítést. Teljesen kikapcsoltam, csak táncoltam és táncoltam. Nem éreztem fáradságot,  csak a hihetetlen adrenalin löketeket, amit ez a tevékenység belém diktál.
  Szörnyű volt az utóbbi pát napom. Egy teljesen felszínes szar alakkal lakom együtt... Mondjuk hálásnak kéne lennem, hogy legalább van hol laknom. Köszönet a drága testemnek... De ezek szerint jobbat is találhatnék, nem? Nagy eséllyel, csak utálok sokáig keresgélni, így is elég jó pasinak lehet mondani...
 Aztán egyszer csak megszakadt a zene, mire föleszméltem. Ilyen régóta táncolnék?
 A csapat állt az ajtóban, három bandataggal, Dan kezében pedig ott virított az ipodom. Szóval ő a bűnös.
-Úr Isten, Blair! Ugye minden rendben, annyira féltettelek! - ugrott Csibu a nyakamba. Oh, te jó ég, ez új! Utoljára még teljesen pipa volt rám. - Komolyan ezentúl nem szólok semmit, csak ne tűnj el még egyszer! - ez a lány jobban hasonlít az igazi Csibura, mint amit az utóbbi pár napban mutatott. Annyira nem elviselhetetlen, csak ha izgatott.
-Öh... Oké? - álltam esetlenül ölelésében, míg végre elengedett.
-Most mi jövünk! - üvöltött Pepe, majd Bennel együtt elkezdtek felém rohanni. Szerintem láthatták a szememben a riadalmat, mert a végén még egy gonosz mosoly is átsuhant az arcukon.
  Felkaptak, majd elég hülye módon dobálni kezdtek, amit egy hatalmas medveöleléssel fejeztek be.
-Ilyet soha többé ne csinálj! Tudod mennyit kerestünk?! Aztán Zayn mondta, hogy ott voltál... És, hogy hagyjunk békén... Te hülye vagy, ha azt hiszed ennyivel el lett intézve! - fenyegetőzött Ben, a másik meg helyeslően bólogatott. Fasza...
-Én is ideférek? - jött közelebb egy halvány mosollyal Dan. - Kisláány! Tudod mennyire aggódtunk? - jaj csak ezeket a szövegeket mellőzzék... Nem akarom hallani! - De... Jól vagy? - nézett rám azokkal a veséig hatoló szemekkel. Brrr...
  Vállat vontam.
-Blair... - hallottam meg a nevem, annak az embernek a szájából, aki a csapatból a legfontosabb volt számomra. Üres tekintettel felé fordultam.
-Én annyira sajnálom! Nem akartam... nem gondoltam komolyan! - mondta kétségbeesetten. Nem lágyultam el szavaitól, nem érdekelt a mondanivalója. Vagy is inkább nem akart érdekelni, de ez most lényegtelen! A végeredmény ugyan az.
-Semmit sem mondasz? - kérdezte egy hosszabb csend után. Végig mértem egy elég lekicsinylő pillantással, hogy tudja mit is gondolok, majd visszafordultam a többiek felé, akik feszülten figyelték ezt az apró kis jelenetet.
-Oké, szerintem ezt majd este megbeszéljük... - kezdte Ben.
-Vagy inkább megbeszélitek. - helyesbített a Pepe.
-Srácok... Szerintem ti nem értitek... - kezdtem - Én nem megyek haza. - nyögtem ki.
-Hogy mi?
-Tessék?
-Miért?
-Szórakozol?
  Ezek a kérdések záporoztak rám, de hál' istennek, nem volt időm válaszolni, mert a folyosóról hangos kiabálás szűrődött be.
-Hol van?
-Louis ha kiderül, hogy szórakozol velünk... - jött egy másik hang.
-Esküszöm nem! Nézzétek meg! Megakartunk titeket várni, hogy addig is had beszéljenek vele a barátai.  - védte magát egy harmadik.
  Aztán nagy tumultus lett a bejárat körül, ahogy öt fiú próbált egyszerre bejönni rajta, majd átengedni egymást, majd újra egyszerre indulni... Ezeket az istenverte bénákat.
  Aztán Ő bejutott és felém rohant. Oh jaj, ez meg mire készül?! Mi? csak ne, ne érj hozzám! De már késő volt.
-Annyira aggódtam! - zárt a karjaiba, amitől mintha áramot vezettek volna a testembe. Úgy, mint amikor a falhoz szorított.
  A régi illat... A jól ismert ölelés, de valahogy még is már, hiszen azóta felnőtt! Csodálatos!
  Na ebből elég, már csak az kéne, hogy visszaölelj... Azzal a jobb térdemet felhúztam és újra tökön rúgtam.
  Felnyögött, majd mint utoljára, megint térdre rogyott.
-Basszus... - kapkodta a levegőt.
-Az látszik, hogy szemernyit sem változtál! - lépett közelebb a göndör és karba boxolt. Értékeltem, hogy nem kezdett el ölelgetni. Valaki legalább levágta, hogy egyáltalán nincs ínyemre a gesztus.
-Szia! Örülök, hogy épségben vagy! - jött oda mosolyogva egy barna hajú.
-Nem úgy, mint azok után, hogy lelökted a színpadról! - vigyorgott Harry.
-Hé, az véletlen volt, ezt Blair is tudja, igaz? - nézett rám, erősítésre várva. Kurtán bólintottam. E miatt igazán ne érezze szarul magát.  - Na látod!
-Blair sok mindent tud, igazam van? - folytatta a Bondorka. Mire akar kilyukadni? - Még a ti nevetek is! - jah, már értem... Nem fog kellemetlen helyzetbe hozni, az biztos.
-Az alap, hiszen együtt dolgozunk! - szólalt meg a szőke. Nem értem, hogy a kettő hogyan függ össze, főleg, hogy múlthéten be sem jártam.
  Már azon gondolkodtam, hogy melyik lenne nekik a gázabb, ha közölném velük ennek az ellenkezőjét, vagy ha csendben hallgatnám mi is sül ki ebből a párbeszédből, ám a telefonom rezgése megzavarta elmélkedésemet.
  Ismeretlen szám. Ki a szar lehet? Megnyomtam a fogadást, majd a többieket leszarva a fülemhez emeltem a telefont.
-Szia Cica! - szólt bele egy ismerős hang. Jaj, ez a srác! A telefont gyorsan lejjebb halkítottam, mert szerintem kihallatszott a beszélgetőpartnerem hangja, főleg, hogy néma csend volt. - Itt vagy nyuszi?
-Ja. - válaszoltam röviden a bunkó megjegyzés helyett, amit a becézgetésekért cserébe szántam neki.
-Hova tűntél ilyen kora reggel?
-Dolgozom.
-Nem esténként takarítasz? - hjaj, szóval emlékszik a múltkorira.
-Az egyszeri alkalom volt.
-Mikor végzel? Érted megyek majd.
-Nem kell...
-De, mert ma találkozunk pár haverommal nyuszi.
-és ahhoz én miért kellek?
-Hogy megmutassam milyen sexy barátnőm van! - láttam magam előtt azt a gusztustalan vigyort az arcán. Tipikusan az az ember, aki tárgyiasítja a másik nemet.
-Oké, majd küldöm a címet. - azzal kinyomtam.
-Ki volt az? - kérdezte Pepe. Nem foglalkoztam a kérdéssel, helyette Dan felé fordultam.
-Mi a stúdió címe? - kérdeztem miközben a telefonomat tanulmányoztam.
-Minek? - kérdezett vissza. Miért nem szállnak le az életemről?
-Magánügy.
-Blair... - kezdte figyelmeztetően.
-A fuvarommal. - válaszoltam szem forgatva, mire újabb csönd lett a teremben.
-És ki a fuvarod? - kérdezte élesen Zayn. Itt felment bennem a pumpa.
-A pasim, a srác, akinél lakom, most már elmondaná valaki azt a kurva címet? - néztem körben hidegen.
 A banda másik barna hajúja - aki rajtakapott minket Willel - volt az, aki először felébredt elképedéséből. Elmondta a címet, amit én gyorsan bepötyögtem majd elküldtem, ezzel lezártnak tekintve a témát.
-Srácok öt perc múlva megbeszélés! - nézett be egy köszönés nélkül a manager. Oh, hogy én még mindig mennyire szeretem őt... - Szia Blair, örülök, hogy ennyi betegeskedés után - hangsúlyozta ki a betegeskedés szót - te is szíveskedtél bejönni a munkahelyedre. Lényegtelen... Úgy is van számomra egy másik feladat. - azzal már ki is ment. Még is milyen feladat? Na jó, ne foglalkozz vele.
  Felkaptam a cigimet, majd elindultam kifelé a helyiségből otthagyva a még mindig kővé vált társaságot.
  Rágyújtottam, és behunyt szemmel élveztem az egyedüllétet. Úgy érzem nem gondoltam végig teljesen ezt az egész munka dolgot.
- Te... te egy idegen pasinál szálltál meg? - jött ki dühösen Zayn. Mi a fasz van vele? Mit képzel egyáltalán?!
-Ne tegyél úgy, mintha közöd lenne hozzám! - sziszegtem, dühösen. Nem tehetek róla, kihozza belőlem.
-Te nem fogod fel, hogy fontos vagy nekem? - akadt ki még jobban. Ezt ő sem gondolhatja komolyan!
-Na ne röhögtess.. - gunyorosan rámosolyogtam Mielőtt válaszolhatott volna a bátyám rontott ki. Na jó, ő meg mi a szart keres itt?!
-Te elmebeteg, makacs nőszemély! - esett nekem - Ha még egyszer ilyet csinálsz, nem falazok neked! - hiába volt dühös, szorosan a karjába zárt. Amin meglepődtem, hogy viszonoztam az ölelést. Na ennyit arról, hogy távolságtartóbb leszek. Úgy látszik nekem ő a gyenge pontom.
-A húgod, egy idegen pasinál lakik. - szakította meg a meghitt pillanatot exem.
-Ez igaz? - tolt el magától Tom, hogy a szemembe tudjon nézni.
-Igen, igaz. - morogtam fogcsikorgatva. Nem tudtam milyen reakcióra számítsak tőle, annyira ellentétes néha a viselkedése.
-Oké... Nem nagyon akarok beleszólni, mert nagy lány vagy. - láttam rajta mekkora erőfeszítésbe kerül, hogy ezt kimondja.
-Lefeküdtetek? - szólt közbe megint Zayn. Egyáltalán, mit keres itt?
-Nem bazmeg, csak úgy hagyja, hogy beköltözzek hozzá. - hangomban szinte tapintható volt a gúny.
-Hogy hívják? - kérdezte a bátyám. Ezt a kérdést, szívesen elkerültem volna. Nem válaszoltam.
-Blair, hogy hívják a srácot! - ismételte meg. Megint nem válaszoltam. Csajszi, kamuzz már valamit!
-Kérdeztem valamit! - hoppá, már dühös is.
-Nem tudom! - bukott ki belőlem. Ezt akarták hallani? Hát kapják be!
  Azzal besétáltam. Mérges voltam nagyon. Még is mit képzelnek magukról?
-Emberek ide! - tapsolt kettőt a manager, ezzel a színpad felé invitálva a társaságot. Fél szemmel láttam, hogy Will engem néz, valamit nagyon akar mondani, de átpártoltam a göndör mellé.
-Na szóóval - kezdte - Túl vagytok az első heteteken, innentől kezdve a srácok heti két nap fognak veletek dolgozni, mert most még az énekórákra kell több időt hagyni, később majd ez változik. Ugye, ez azt jelent, hogy több szabadidőtök lesz, de jó lenne ha gondolkodnátok rajta, hogy azon a listán, amit adtam, tudjátok, amin a srácok számlistája van a koncertről! Megvan? Oké, na, hogy azokra, miket lehetne még táncolni. Ugye pár mozdulat van, amik pár számhoz alkalmazhatóak, de jó lenne, ha a többihez is kitalálnátok valamit! - zárta le. A srácok összepacsiztak, de ekkor feltette a kezét, hogy ég sem fejezte be. Hajjaj, ennek rossz vége lesz...
-Blair - na tudtam - a többiek azt mondták, hogy te koreografáltad őket általában, a srácoknak meg kéne valaki, aki mutat valami egyszerű, de annál látványosabb lépéssorozatot, szóval te kellesz az énekórákhoz is.
-Most szopat? - kérdeztem elegánsan.
-Nem, én ezt teljesen komolyan gondolom. - válaszolt fapofával.
-Ő... Bocsi Paul, hogy közbeszólok, de ha arról van szó, hogy ki tanít a legjobban, akkor biztos, hogy nem Blairt mondanám.- védett meg Ben. Lehet furán hangzott, de hálás voltam neki ezért.
-Ezt én is tanúsíthatom! Engem próbált, de nem nagyon ment... - szólalt meg Tom is.
-Lehet, hogy azért, mert béna vagy! - vigyorgott Paul. Ja, már a nevét is tudom. - De a srácok összeszedettebbek lesznek, ha valaki olyan tanítja őket, mint Blair. A mellett meg legalább lesz egy szigor és bepótolja a múltheti lógást.
  Nem akartam hinni a fülemnek. Ez valami rossz vicc. Ekkor olyat mondtam, amit nem hittem volna, hogy fel tudok használni érvként, vagy, hogy fogok egyáltalán.
-Zayn az exem és nem tudok vele együttműködni. - védekeztem.
-Majd megoldjuk. - szólt az említett. Miért csinálja ezt?
-Akkor végig megyek az egész bandán és muszáj lesz kiraknia!
-Csak azt érnéd el vele, hogy még többen utáljanak és nehezebben tudsz majd együtt dolgozni velük. - vont vállat Paul. Ezt bebuktam.
-És mi van, ha nem megyek el? - kérdeztem utolsó elkeseredésemben.
-Akkor drága a csapatod fogja bánni! - megtalálta a gyenge pontom. Nekik soha nem akarnék rosszat. - És most már csak egy bejelenteni valóm van, utána mehettek is. Igen, bocs, hogy emiatt rángattalak be titeket, de mostanra lett végleges, hogy a másik Danwer is csatlakozik hozzánk, mert ő a filmetekhez a fotós, most már hivatalosan is! - jelentette be ünnepélyesen. Mindenki vigyorogva ment gratulálni a tesómnak, csak én álltam ott dühösen.
  Előkaptam a telefonomat, majd hívtam az utolsó számot a híváslistáról.
-Indulhatsz. - szóltam bele köszönés nélkül.
-Ilyen hamar cica?
-Ja. - azzal kinyomtam.
  Én értem, hogy utál a manager, de miért nem látja be, hogy ezzel mindenkinek rosszat tesz? Csak a munkafolyamatot lassítom! Áhh.... Még Tomnak sem tudok örülni.
  Kimentem cigizni.Olyan dühös voltam, hogy még azt sem hallottam meg, amikor valaki kijött hozzám.
-Ugye nem baj, ha csatlakozom? - ijedten fordultam a göndör felé.
-De.
-Ne kezd megint! - mondta szem forgatva. Tudtam, hogy a stílusomról beszél, de nem érdekelt. Ne válaszoltam.

You know you love me,

I know, you care

Just shout whanever

And I'll be there

You wanr my love

You want my heart

And we would never, ever, ever be apart

-Oh fog már be! - nevettem el magam röviden, három napja először, mire ő is elvigyorodott.

-Tudom a gyenge pontod! - kacsintott, mire vállba boxoltam. Sikerült feldobnia a kedvem. - Na de mond már el, ki ez a srác? - kíváncsiskodott, és ő volt az elő ember, akin úgy éreztem, tényleg kíváncsi, nem pedig számon akarja kérni a dolgot. Nagy eséllyel ez hozta ki belőlem azt, hogy őszintén válaszoljak.

-Miután elmentem - céloztam az ezelőtti stúdiós kalandomra - beültem egy bárba és teljesen estig ott is volta, aztán jött ez a srác, leitatott én elmondtam neki, hogy nincs hova mennem, ő meg mondta, hogy nála végül is ellakhatok...

-És jártok?

-Hááát... Nem nagyon nevezném annak, még is ez foglalja össze legjobban. Neki én a szexre kellek, meg arra, hogy mutogasson, nekem meg kell egy hely, ahol ellakhatok bármennyire is kiállhatatlan néha. Tudod elég buta szegény...- nevettem fel elkeseredetten. Valamit nekem is kellett találnom benne, amin magamban jót szórakozhatok.

-Figyelj, ha ez a baj... Miért nem mész haza?

-Azt biztos nem. Most egy jó ideig nem akarom Willt látni a szükségesnél több időközönként.

-Akkor hotel? Vagy valamelyikőnkhöz? Vagy ott a Direction villa! -ajánlgatta a dolgot.

-Nem, nekem ez most így teljesen jó, kösz.. - hárítottam.

  Aztán egy rövid csend, amiben én rágyújtottam egy újabb szálra.

-Kérsz? - nyújtottam felé, mire kivett egyet. Nem hiszem, hogy nagy dohányos lenne, viszont látszik, hogy nem veti meg a dolgot.

-Kösz. - gyújtotta ő is meg. - Bocsánat, most lehet, hogy paraszt leszek, de nagyon kíváncsi vagyok, ha nem akarod elmondani, nem kell, - kötötte ki, majd vett egy nagy levegőt - Nem tudom elfelejteni azt, amit Will múltkor a fejedhez vágott... Igaz, hogy téged megvertek? Vagy is míg kerestünk téged az elmúlt pár napban, hallottam ezt azt, de Tom nem akarta kiteregetni a dolgot, azt mondta, hogy kérdezzünk meg téged...

  Senki nem kérdezett még rá a barátaim közül ilyen konkrétan a dologra, így most nem is tudtam hirtelen mit reagáljak.

  Aztán valahogy megeredt a nyelvem.

  A kamu sztorit mondtam el neki, ami már nagy előrelépés számomra.

  Miért bízom meg benne ennyire? Tényleg Tom lenne a kulcsa az egésznek? Akit ő ennyire elfogad, azt én sem bírom utálni? Na jó, ez erős, hiszen Zayn-nek sem ugrok a nyakába, pedig ő is jóban van vele.

  Nem tudom... Érzem, hogy szarul is kijöhetek ebből a szaros bizalmaskodásból, de a másik részem sikolt valamiféle törődésért, amit csak ezzel lehet elérni.

-Ez szörnyű...- csak ennyit mondott én meg vállat vontam, majd csönd telepedett közénk.

Megszólalt a telefonom.

-Nyuszi, itt várok rád az épület előtt! - mondta a srác.

-Ok. - azzal kinyomtam. Szokásom ilyen hülye módon lerakni  mobilt.

-Nyuszi? - röhögött Harry.

-Ne is mond, már herótom van az egésztől. - forgattam a szemem. Tehát, kihallotta. - Mennem kell. - azzal elindultam befelé, ő meg jött velem.

  Még mindenki ott volt.

-Blair, neked meg van a számom? - kérdezte a manager meglepően normálisan.

-Nem. - bár szerintem nem is kellene soha.

-Írd fel, most, az mindig jól jöhet! - adott oda egy papírt. Ha már normálisan hozzám szólt, ennyit igazán megtehetek.

 Szó nélkül írtam be a telefonomba, majd Tomhoz sétáltam.

-Én megyek! - adtam neki két puszit, és már indultam is kifelé a teremből.

-Kikísérlek! - szólt utánam a göndör. -Nyuszi. - tette hozzá, mire röviden elnevettem magam. Ez volt az, amit lehet nem kellett volna, mert az egész terem, -Tomon kívül - minket bámult ezért a kis közjátékért.

-Na hali! - fordultam felé a bejárati csarnokban.

-Már is szégyellsz? - vigyorgott, miközben megölelt.

-Hagyjuk... - legyintettem magyarázat helyett.

-Majd dumálunk! - szólt utánam.

  Kiléptem az épületből, gyorsan bepattantam a kocsiba és hagytam a srácnak, hogy adjon egy jó nyálas csókot.

-Még sem kell mennünk, majd ők jönnek. - mondta. Ennyi volt a szóváltás közöttünk a kocsiban.

  Nagyon unalmasan telt a délelőtt még a főzésre is rávettem magam unalmamban, így az ebéd meg volt oldva.

  Három körül megjelentek a barátok, akik ha lehetnek még undorítóbbak és kellemetlenebbek voltak házigazdámnál. Folyamatosan engem stíröltek, és nyomták a hülyébbnél hülyébb beszólásokat, majd jókat vihogtak rajta.

  Aztán betéptek. Iszonyatosan beálltak estére, még egy csomót ittak rá, így éjfélkor mindegyik hívott egy taxit, mert csatakosra itták magukat. A srác elkapta a kezem és behúzott maga után a szobába. Bűzlött az alkoholtok.

-Gyere Baby, szórakozzunk! - tapadt rám teljesen.

-Most nincs kedvem... - próbáltam eltolni, de ez nem nagyon akart összejönni.

-Naaa.... - karolta át a derekam.

-Nem.

-Nem mondhatsz nemet. - egyre erőteljesebben szorított és a nyakamat csókolgatta. Kezdtem kicsit megijedni.

  Hiába rángatóztam nem tudtam szabadulni. Utolsó elkeseredésemben felkaptam egy sörös üveget magam mellől és tarkón vágtam. Nem tört össze az üveg, de a srác ájultan rogyott össze. Gyorsan megvizsgáltam, hogy nem lett-e komolyabb baja, - igen ennyi emberség még bennem is van! - majd gyorsan összeszedtem a cuccaimat.

  Elmegyek. Még ha józanul ezt nem is tette volna meg, - amit nem tudhatok - akkor sem tudnám tovább játszani ezt.

  Felkaptak két g. füvet, ami még maradt, majd egy kevés pénzt raktam az asztalra.

 "A vendéglátásért és a fűért cserébe!" írtam a lapra, majd kiléptem a lakásból.

  Hova a szarba menjek?! Majd megvilágosodtam. 

  Kikerestem telefonomban egy számot, és a fülemhez emeltem.

-Bocsi Paul, hogy ilyenkor zavarlak, de kéne Harry címe. - hadartam el. A fáradt hang bediktálta nekem, én meg azonnal lenyomtam. Mit meg nem tesz az ember, hogy elérje amit akar... Én még kedves is voltam!

  Hívtam egy taxit, - valahogy az előbbi jelenet után nem, volt kedvem gyalogolni - ami tíz perc múlva meg is érkezett, én bepattantam, bediktáltam a címet, aztán próbáltam összeszedni kusza gondolataimat.

  nem fog emlékezni holnapra arra, amit tenni akart és ezt nem is bánom. Nem vagyok rá mérges, bármennyire is undorodtam tőle, még is csak egy jótevőm volt.

 Itt felmerül a kérdés, hogy miért nem megyek hotelbe? Bármennyire is szeretek egyedül lenni, nagyon nehezen alszom úgy, hogy tudom, nincs senki velem egy lakásban. Igaz, így is szar éjszakáim vannak, de azok egyenesen elviselhetetlenek. Mindig félek, hogy rám törnek.

  Jó idő múlva leparkolt a taxi, mire előkotortam a pénzt és kiszálltam a kevés csomagommal együtt.

  Lassan indultam a nagy ház felé, nem tudom mitől féltem, bár szerintem most döbbentem csak rá, mekkora mázlim is volt az este folyamán. Simán... Simán megtehette volna!

  Lenyomtam a csengőt, majd vártam. Egy szál boxerben és felsőben nyitott ajtót, és hatalmas szemekkel meredt rám.

-Blair? - szólalt meg végül én meg  a karjába vetettem magam. Kellett egy ölelés.

-Maradhatnék éjszakára? - suttogtam.