Haliii!! Sajnálom, hogy csak most hoztam, de egyszerűen nem jutottam gépközelbe, most viszont nagyon úgy tűnik, hogy sikerült lebetegednem, szóóóval, szerintem holnap is hozok, de ez még nem biztos. Naggyon naggyon, naggyon, naggyon, naggyon köszönöm a feliratkozóknak és a komizóknak, nagyon jól esik, és csak bíztatni tudok mindenkit, hogy szavazzon jobb oldalt, arra akire szeretne, mert nem tudom, hogy kire lennétek a mellékszereplők közül a legkíváncsibbak (ezt a szoot iigy iirják?) Naa, háát jóó olvasást mindenkinek, remélem tetszik a rész !! :)))
Blair
Egyszerűen nem bírtam aludni, teljesen ki voltam készülve idegileg, muszáj volt kezdenem magammal valamit, így egy röpke gondolkodás után telefonomért nyúltam, leszarva, hogy hajnali egy óra van.
-Haló? - hallatszott a vonal másik feléről. Tudtam, hogy nem alszik, de örültem, hogy nem bulizni van. Akkor legalább nem lesz hulla részeg.
-Otthon vagy? - tértem a lényegre.
-Blair? - hjajj, azért nem, volt olyan régen az a bizonyos ügyünk...
-Na?
-Ő... Ja...
-Átmehetek? - kérdeztem.
-Te... Nem félsz? Már, mint a múltkori utá... Én tényleg nagyon sajná... - kezdte volna de közbevágtam.
-Nem hívtalak volna, ha ez lenne. Na? - sürgettem egyre türelmetlenebbül. Te jó ég, hogy bírtam én ott ki három napot vagy mennyit? Jó igaz a szükség nagy úr és végül is annyira az ágyban sem volt rossz... Hahh, csak ha nem ütöm le, megerőszakolt volna... Jó, de részeg volt... Basszus mióta vitatkozom én saját magammal?!
-Gyere. - hallottam hangján, hogy vigyorog, s ki is nyomtam, hívtam egy taxit, majd elkezdtem összeszedni azt a pár dolgot, amit magammal viszek.
Muszáj egy kicsit eltávolodnom tőlük, már vagy nem tudom hány napja szinte 0-24-ben velük vagyok... Nekem kell egy kis egyedüllét, ebben az esetben egy kis élvezet egy sráccal, akinél laktam pár napot és a nevét a mai napig nem tudom... Asszem most majd megkérdezem tőle.
Sietve indultam lefelé az emeletről, s közben éppen cigimet gyújtottam meg, hogy még legyen idő elszívni a taxi előtt. Gyors cipővétel, s már indultam is volna ki, ha..
-Hova mész? - a csendes hang hallatára ledermedtem. Basszus, miért nincs a szobájában úgy, mint a többiek?! És miért pont ő?!
-El. - vontam végül vállat, majd szívtam egy új slukkot.
-Hova? - arca meggyötört volt, haja kesze-kusza. Már majdnem megsajnáltam.
Válaszul csak vállat vontam, mire karjait tehetetlenül rakta a tarkójára.
-És mikor jössz? - megint csak vállvonás. - Mivel tudnék neked segíteni? Hogy... Legalább néha mosolyogni lássalak? - sokáig méregettem, s gondolkodtam a válaszon. Nem akarom, hogy neki rossz legyen, de...
-Békülj ki a srácokkal és hagyjál engem békén. - azzal megfordultam és kiléptem az ajtón.
Jobb lesz neki így... Hát ha könnyebben le tudja zárni magában..
Próbáltam elhessegetni a gondolataim közül Zaynt, s inkább a kezemben lévő cigire koncentrálni, de hazudnék ha azt mondanám, hogy sikerült.
Mire a szállal végeztem megérkezett a taxi. Beszálltam bediktáltam a címet és már úton is voltam. Csak egy kis időre felejteni...
Fejemet neki döntöttem az ablaknak s bambultam az éjszakai életet. Leginkább a vidáman nevetgélő fiatal csoportokat, akik egyik szórakozóhelyről a másikba mennek, s élvezik a nyarat, szabadságot, s, hogy a barátaikkal lehetnek.
Aztán a szerelmes párok. Igaz, hogy késő volt, de minden korosztályból lehetett találni andalgó párokat kéz a kézben. Olyan hangulata volt ilyenkor Londonnak! Talán még bennem is felmerül, hogy milyen jó lenne valakivel sétálgatni, akit szere...
Pff... Na ne röhögtesd magad!
-Kisasszony, megérkeztünk. - húzott vissza a valóságba a sofőr hangja, mire gyorsan fizettem, majd kipattantam a kocsiból, s indultam a társasház, már jól ismert lakása felé.
Csöngettem a kaputelefonon, mire az egy szó nélkül nyílt ki, így folytathattam utam felfelé, ahol már a nyitott ajtó várt, s ahogy becsukódott mögöttem az ajtó, neki nyomott, majd fenekemnél fogva megemelt, s bevitt a hálóba.
-Huu...- nyögte ki, mikor már vagy egy perce feküdtünk egymás mellet a plafont bámulva. Hátt... Szerintem nem volt rossz, de azért... Na értitek.
-Hogy hívnak? - bukott ki belőlem a kérdés. Hát, az arcából kiindulva ez lehet hülye kérdés volt...
-Most... Komolyan? - nézett még mindig hatalmas szemekkel, mire én csak vállat vontam. - Pete. Pete Soundars. Miért pont most kérdezted meg?
-Valamilyen szinten megint törődni kezdtem az emberi fajjal... - húztam el a szám, mire felnevetett.
-Szerintem te eddig is törődtél csak nem akartad elismerni...
-Mióta vagy te ilyen... nem tudom mi? Alig ismersz! - vontam fel szemöldököm.
-Igaz... De elkaptalak egy elég rossz pillanatodban és még ha úgy is látszott, hogy nem vettem észre, nem vagyok olyan hülye, mint amilyennek tűnök. - nevetett fel. Ezek szerint tisztában van azzal, hogy mit gondolok róla... - Tudod... Valamilyen szinten hasonlítunk. Anyám 3 éve halt meg egy autóbalesetben, és azóta... Azóta próbáltam minél felszínesebben élni az életem, apámmal csak annyira tartom a kapcsolatot, hogy pénz kérjek tőle. Vagy is eddig így volt. Aztán... Múltkor, amikor majdnem... Téged... Tudod... - bólintottam, nem fogom belőle kierőszakolni azt a szót én se szívesen hallom. - Na szóval, akkor rádöbbentem, hogy mindig is undorodtam az olyan emberektől, mint amilyen lenni kezdek, és... Rohadtul nem tisztelem anyu emlékét. Így hát elmentem apámhoz, s most azon vagyunk, hogy újra normális viszonyunk legyen, plusz jövőre egyetemre megyek. - foglalta össze röviden. - Tényleg valamit kérdezni akartam... Ez most a nagy szenzáció... - vigyorgott, s gyorsan eltért a témáról, amiből azt szűröm le, hogy nem szívesen mesél magáról, amit megértek. - Szóval te az One Direction egyik táncosa vagy. - egyre szélesedett a vigyora én meg a téma hallatán megforgattam a szemem. - És Harry Styles barátnője, Zayn Malik exe? - sorolta a cikkben lehozott adatokat.
-Elmegyek lezuhanyzom. - zártam le faarccal a témát, mire komolyodva bólintott. Érezte, hogy ez a téma rohadtul nem boldogít.
Tíz perc múlva már teljesen készen léptem ki a fürdőből.
-Én azt hiszem megyek. - álltam meg előtte.
-Ilyenkor? - döbbent le. Bólintottam. - Akkor elviszlek. - húzta fel boxerét, majd póló és melegítőgatya. - Menjünk. -Terelt kifelé miközben felkapta a kulcsot, cigit, telefont.
Beszálltunk a kocsiba, majd mindketten rágyújtottunk. A környezet nem változott az utcákon, de a hangulat igen. Mostanra a teljesen lerészegedett emberek tántorogtak hazafelé, akinek mázlija volt a barátai segítették, de a párocskák mostanra teljesen eltűntek.
-Hát... Kössz a fuvart. - nyögtem ki nagy nehezen, mikor megérkeztünk, majd kipattantam a kocsiból.
-Blair! Nem akarsz valamikor találkozni? Csak úgy barátilag... - vont vállat.
-Még nem tudom... - azzal bementem a házba. Még hallottam, ahogy a kocsi motorja felbődül, s Pete elhajt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire normális is tud lenni, most kellemeset csalódtam.
Felbaktattam a szobámba, s egy gyors öltözés után, bedőltem az ágyba.
Az óra hajnali hármat mutatott.
Aztán elnyelt a sötétség.
Hirtelen pattantak ki a szemei. Még csak négy óra volt, de tudtam a visszaalvás esélytelen, így inkább összekaptam a futócuccom, majd kocogni indultam.
Hűvös volt, de ennek most kimondottan örültem. Próbáltam csak a levegővételre figyelni, de ez sem sikerült teljes mértékben. Kezdek ideges lenni amiatt, hogy egy kurva percre sem tudok bizonyos dolgokat kizárni a fejemből. Mióta vagyok ilyen kicseszett szerencsétlen?!
Inkább rákapcsoltam a tempóra és úgy folytattam, leszarva, hogy esetleg túlhajszolom magam, s ezt addig folytattam, hogy fél hétre értem haza, ahol újra vettem egy zuhanyt, majd lementem kaját csinálni. Időm, mint a tenger, így nekiálltam csúsztatott, avagy francia palacsintát. Nem kimondottan reggelinek való, de leszarom, ehhez van kedvem.
Gyorsan bekevertem a tésztát, majd elkezdtem építeni a 'palacsintatornyot', felváltva megkenve dióval és kakaóval. Elég időigényes ez az egész, szóval, mikor fél nyolc körül kész lettem, meg is jelent Perrie.
-Jó Reggelt! Basszus, nekem kellene reggelit csinálnom, miért nem keltettél fel? - dörzsölte a szemét, hogy felébredjen.
-Nem tudtam aludni. - vontam vállat.
.Akkor te mászkáltál éjszaka? - bólintottam. - Hallottam valami kocsit is...
-Ja.
-Ki volt az? - kíváncsiskodott.
-Pete. - haha, már tudom a nevét!
-Az meg ki?
-A srác akivel szexelek/szexeltem.
-Én azt hitt... Mindegy...
-Kell még egy tíz perc neki a sütőben, addig kimegyek cigizni. - azzal elsétáltam mellette.
A kaja remélhetőleg elég lesz, ugyanis négy adagot csináltam, de ahogy észrevettem náluk ezt soha sem tudni...
Aztán nyílt az ajtó, s ijedten kaptam arra a fejem, mire kilépett a cigiző Zayn. Egy pillanatra összetalálkozott a tekintetünk, s tisztán láthattam azt a szokásos kétségbeesést, amit mintha csak nekem tartogatna, majd elszakadtunk egymástól, s próbáltunk úgy tenni, mintha ott sem lenne a másik, de azért elég gyorsan szívtam a cigit.
Abban a pillanatban, mikor kinyitottam az ajtót hallatott fentről nagy lábdübörgés és ordítás.
-Reggeliiii! - még láttam, ahogy valaki robog az emeleten, majd a következő pillanatban már az ebédlőben van.
-Niall, nyugi már! Most Blair az első! - sietett a nyomában Csibu, mire a másik észbe kapott s elpirult.
-Ki csinált reggelit? - bukkant fel Ben fáradt arca, s kb. egy tízed mp-el később Pepéé, a szomszédban.
-Blair. - adta meg a választ Perrie.
-És mit?
-Valami emeletes palacsinta...
-Csúsztatott palacsinta? A nagyi féle csúsztatott palacsinta? - ez már Will volt, aki úgy rontott ki a szobából, mintha az élete múlna rajta. Bólintottam, mire mindegyik, ahogy volt, boxerben, vagy félig felöltözve rohantak le a lépcsőn, majd egy 10 másodperces reakciókéséssel, Dan ajtaja is kirobbant.
-Ennyire jó? - kérdezte Louis, mire a csapat heves bólogatásba kezdett, míg én csak vállat vontam.
-Jó reggelt! - jött le... Liam? Igen az a lépcsőn, mögötte barátnőjével, aki kedvesen, ám de zavartan mosolygott.
-Harry? - néztem körbe.
-Még nem kelt fel. -válaszolt. So.. Sophia. Huhh de utálom a neveket.
Szó nélkül indultam, a lépcsőn, teljesen a harmadikig, ugyanis Hazza szobája, az enyémmel szembe van, csak ugye bár ez az emelet, nem megy úgy körbe mint az alattunk lévő.
Benyitottam a szobájába, ahol még mindig csöndesen szuszogott, s a hasán aludt póló nélkül.
-Harry... - kezdtem el a hátát simogatni, s közben majdnem elröhögtem magam. - Harry cica.. - ennél nyávogóbb hangot, nem tudok megejteni.
Nyögés volt a válasz. Ha nem hát nem.
Odahajoltam a hátához, majd oda trombitáltam, vagy nem tudom, hogy hívják azt, a lényeg, hogy kb. tele csultam a hátát.
-Mi van már? - nyögött újra, majd hasra fordult.
Na itt kezdődtek a gondok. Én láttam már őt félmeztelenül, de úgy látszik túl ideges voltam, hogy észrevegyem.
Szooooval, Styles csak annyit láthatott, hogy egyszer csak felsikítok a nevetéstől, s mellé dőlök az ágyon, s nem tudok összeszedni magam.
-Min röhögsz? - Ébredt fel teljesen, és már vagy öt perce noszogatott, de mindig, amikor belekezdtem volna jött az újabb nevetéshullám.
-Mi... Mi... Mi a fasz ez az ocsmányság?! - mutogattam a felsőteste közepén elhelyezkedő pillangóra.
-Ja... Héjj fejezd már be! Részeg voltam, oké? Aztán meg... Annyira megkedveltem, hogy ne akarjam leszedetni, mert az kurva fájdalmas. Amúgy meg szép, csak ne pont itt és nem pont nekem. - vont vállat. Na ebben igaza volt. A pillangó maga, szépen kidolgozott volt, bár nekem kicsit túlságosan is, ugyan is ez már nagyon rovarszerű volt számomra, amit meg rühellek.
-Na gyere csináltam reggelit. - rángattam fel, ő meg egy pólót felkapva jött utánam.
Jobb lesz neki így... Hát ha könnyebben le tudja zárni magában..
Próbáltam elhessegetni a gondolataim közül Zaynt, s inkább a kezemben lévő cigire koncentrálni, de hazudnék ha azt mondanám, hogy sikerült.
Mire a szállal végeztem megérkezett a taxi. Beszálltam bediktáltam a címet és már úton is voltam. Csak egy kis időre felejteni...
Fejemet neki döntöttem az ablaknak s bambultam az éjszakai életet. Leginkább a vidáman nevetgélő fiatal csoportokat, akik egyik szórakozóhelyről a másikba mennek, s élvezik a nyarat, szabadságot, s, hogy a barátaikkal lehetnek.
Aztán a szerelmes párok. Igaz, hogy késő volt, de minden korosztályból lehetett találni andalgó párokat kéz a kézben. Olyan hangulata volt ilyenkor Londonnak! Talán még bennem is felmerül, hogy milyen jó lenne valakivel sétálgatni, akit szere...
Pff... Na ne röhögtesd magad!
-Kisasszony, megérkeztünk. - húzott vissza a valóságba a sofőr hangja, mire gyorsan fizettem, majd kipattantam a kocsiból, s indultam a társasház, már jól ismert lakása felé.
Csöngettem a kaputelefonon, mire az egy szó nélkül nyílt ki, így folytathattam utam felfelé, ahol már a nyitott ajtó várt, s ahogy becsukódott mögöttem az ajtó, neki nyomott, majd fenekemnél fogva megemelt, s bevitt a hálóba.
-Huu...- nyögte ki, mikor már vagy egy perce feküdtünk egymás mellet a plafont bámulva. Hátt... Szerintem nem volt rossz, de azért... Na értitek.
-Hogy hívnak? - bukott ki belőlem a kérdés. Hát, az arcából kiindulva ez lehet hülye kérdés volt...
-Most... Komolyan? - nézett még mindig hatalmas szemekkel, mire én csak vállat vontam. - Pete. Pete Soundars. Miért pont most kérdezted meg?
-Valamilyen szinten megint törődni kezdtem az emberi fajjal... - húztam el a szám, mire felnevetett.
-Szerintem te eddig is törődtél csak nem akartad elismerni...
-Mióta vagy te ilyen... nem tudom mi? Alig ismersz! - vontam fel szemöldököm.
-Igaz... De elkaptalak egy elég rossz pillanatodban és még ha úgy is látszott, hogy nem vettem észre, nem vagyok olyan hülye, mint amilyennek tűnök. - nevetett fel. Ezek szerint tisztában van azzal, hogy mit gondolok róla... - Tudod... Valamilyen szinten hasonlítunk. Anyám 3 éve halt meg egy autóbalesetben, és azóta... Azóta próbáltam minél felszínesebben élni az életem, apámmal csak annyira tartom a kapcsolatot, hogy pénz kérjek tőle. Vagy is eddig így volt. Aztán... Múltkor, amikor majdnem... Téged... Tudod... - bólintottam, nem fogom belőle kierőszakolni azt a szót én se szívesen hallom. - Na szóval, akkor rádöbbentem, hogy mindig is undorodtam az olyan emberektől, mint amilyen lenni kezdek, és... Rohadtul nem tisztelem anyu emlékét. Így hát elmentem apámhoz, s most azon vagyunk, hogy újra normális viszonyunk legyen, plusz jövőre egyetemre megyek. - foglalta össze röviden. - Tényleg valamit kérdezni akartam... Ez most a nagy szenzáció... - vigyorgott, s gyorsan eltért a témáról, amiből azt szűröm le, hogy nem szívesen mesél magáról, amit megértek. - Szóval te az One Direction egyik táncosa vagy. - egyre szélesedett a vigyora én meg a téma hallatán megforgattam a szemem. - És Harry Styles barátnője, Zayn Malik exe? - sorolta a cikkben lehozott adatokat.
-Elmegyek lezuhanyzom. - zártam le faarccal a témát, mire komolyodva bólintott. Érezte, hogy ez a téma rohadtul nem boldogít.
Tíz perc múlva már teljesen készen léptem ki a fürdőből.
-Én azt hiszem megyek. - álltam meg előtte.
-Ilyenkor? - döbbent le. Bólintottam. - Akkor elviszlek. - húzta fel boxerét, majd póló és melegítőgatya. - Menjünk. -Terelt kifelé miközben felkapta a kulcsot, cigit, telefont.
Beszálltunk a kocsiba, majd mindketten rágyújtottunk. A környezet nem változott az utcákon, de a hangulat igen. Mostanra a teljesen lerészegedett emberek tántorogtak hazafelé, akinek mázlija volt a barátai segítették, de a párocskák mostanra teljesen eltűntek.
-Hát... Kössz a fuvart. - nyögtem ki nagy nehezen, mikor megérkeztünk, majd kipattantam a kocsiból.
-Blair! Nem akarsz valamikor találkozni? Csak úgy barátilag... - vont vállat.
-Még nem tudom... - azzal bementem a házba. Még hallottam, ahogy a kocsi motorja felbődül, s Pete elhajt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire normális is tud lenni, most kellemeset csalódtam.
Felbaktattam a szobámba, s egy gyors öltözés után, bedőltem az ágyba.
Az óra hajnali hármat mutatott.
Aztán elnyelt a sötétség.
Hirtelen pattantak ki a szemei. Még csak négy óra volt, de tudtam a visszaalvás esélytelen, így inkább összekaptam a futócuccom, majd kocogni indultam.
Hűvös volt, de ennek most kimondottan örültem. Próbáltam csak a levegővételre figyelni, de ez sem sikerült teljes mértékben. Kezdek ideges lenni amiatt, hogy egy kurva percre sem tudok bizonyos dolgokat kizárni a fejemből. Mióta vagyok ilyen kicseszett szerencsétlen?!
Inkább rákapcsoltam a tempóra és úgy folytattam, leszarva, hogy esetleg túlhajszolom magam, s ezt addig folytattam, hogy fél hétre értem haza, ahol újra vettem egy zuhanyt, majd lementem kaját csinálni. Időm, mint a tenger, így nekiálltam csúsztatott, avagy francia palacsintát. Nem kimondottan reggelinek való, de leszarom, ehhez van kedvem.
Gyorsan bekevertem a tésztát, majd elkezdtem építeni a 'palacsintatornyot', felváltva megkenve dióval és kakaóval. Elég időigényes ez az egész, szóval, mikor fél nyolc körül kész lettem, meg is jelent Perrie.
-Jó Reggelt! Basszus, nekem kellene reggelit csinálnom, miért nem keltettél fel? - dörzsölte a szemét, hogy felébredjen.
-Nem tudtam aludni. - vontam vállat.
.Akkor te mászkáltál éjszaka? - bólintottam. - Hallottam valami kocsit is...
-Ja.
-Ki volt az? - kíváncsiskodott.
-Pete. - haha, már tudom a nevét!
-Az meg ki?
-A srác akivel szexelek/szexeltem.
-Én azt hitt... Mindegy...
-Kell még egy tíz perc neki a sütőben, addig kimegyek cigizni. - azzal elsétáltam mellette.
A kaja remélhetőleg elég lesz, ugyanis négy adagot csináltam, de ahogy észrevettem náluk ezt soha sem tudni...
Aztán nyílt az ajtó, s ijedten kaptam arra a fejem, mire kilépett a cigiző Zayn. Egy pillanatra összetalálkozott a tekintetünk, s tisztán láthattam azt a szokásos kétségbeesést, amit mintha csak nekem tartogatna, majd elszakadtunk egymástól, s próbáltunk úgy tenni, mintha ott sem lenne a másik, de azért elég gyorsan szívtam a cigit.
Abban a pillanatban, mikor kinyitottam az ajtót hallatott fentről nagy lábdübörgés és ordítás.
-Reggeliiii! - még láttam, ahogy valaki robog az emeleten, majd a következő pillanatban már az ebédlőben van.
-Niall, nyugi már! Most Blair az első! - sietett a nyomában Csibu, mire a másik észbe kapott s elpirult.
-Ki csinált reggelit? - bukkant fel Ben fáradt arca, s kb. egy tízed mp-el később Pepéé, a szomszédban.
-Blair. - adta meg a választ Perrie.
-És mit?
-Valami emeletes palacsinta...
-Csúsztatott palacsinta? A nagyi féle csúsztatott palacsinta? - ez már Will volt, aki úgy rontott ki a szobából, mintha az élete múlna rajta. Bólintottam, mire mindegyik, ahogy volt, boxerben, vagy félig felöltözve rohantak le a lépcsőn, majd egy 10 másodperces reakciókéséssel, Dan ajtaja is kirobbant.
-Ennyire jó? - kérdezte Louis, mire a csapat heves bólogatásba kezdett, míg én csak vállat vontam.
-Jó reggelt! - jött le... Liam? Igen az a lépcsőn, mögötte barátnőjével, aki kedvesen, ám de zavartan mosolygott.
-Harry? - néztem körbe.
-Még nem kelt fel. -válaszolt. So.. Sophia. Huhh de utálom a neveket.
Szó nélkül indultam, a lépcsőn, teljesen a harmadikig, ugyanis Hazza szobája, az enyémmel szembe van, csak ugye bár ez az emelet, nem megy úgy körbe mint az alattunk lévő.
Benyitottam a szobájába, ahol még mindig csöndesen szuszogott, s a hasán aludt póló nélkül.
-Harry... - kezdtem el a hátát simogatni, s közben majdnem elröhögtem magam. - Harry cica.. - ennél nyávogóbb hangot, nem tudok megejteni.
Nyögés volt a válasz. Ha nem hát nem.
Odahajoltam a hátához, majd oda trombitáltam, vagy nem tudom, hogy hívják azt, a lényeg, hogy kb. tele csultam a hátát.
-Mi van már? - nyögött újra, majd hasra fordult.
Na itt kezdődtek a gondok. Én láttam már őt félmeztelenül, de úgy látszik túl ideges voltam, hogy észrevegyem.
Szooooval, Styles csak annyit láthatott, hogy egyszer csak felsikítok a nevetéstől, s mellé dőlök az ágyon, s nem tudok összeszedni magam.
-Min röhögsz? - Ébredt fel teljesen, és már vagy öt perce noszogatott, de mindig, amikor belekezdtem volna jött az újabb nevetéshullám.
-Mi... Mi... Mi a fasz ez az ocsmányság?! - mutogattam a felsőteste közepén elhelyezkedő pillangóra.
-Ja... Héjj fejezd már be! Részeg voltam, oké? Aztán meg... Annyira megkedveltem, hogy ne akarjam leszedetni, mert az kurva fájdalmas. Amúgy meg szép, csak ne pont itt és nem pont nekem. - vont vállat. Na ebben igaza volt. A pillangó maga, szépen kidolgozott volt, bár nekem kicsit túlságosan is, ugyan is ez már nagyon rovarszerű volt számomra, amit meg rühellek.
-Na gyere csináltam reggelit. - rángattam fel, ő meg egy pólót felkapva jött utánam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése