Sziiasztok! Hááát, ne haragudjatok, de csak ma tudtam hozni amellett azt hiszem teljesen lebetegedtem, szóval csodálatos... Na mindegy. Előre is elnézést a szokásosnál is több helyesírási hibáért, de egyszerűen semmi energiám nem volt végig futni rajta.
Kérlek, kérlek, kérlek titeket, hogy íratkozzatok fel, kommenteljetek és szerezettek az én unalmas és per pillanat szar életembe egy kis örömet!!! KÉÉÉRLEEEK!!!
Am lehet, hogy lesz egy kis változtatás valamelyik régebbi részben, de csak egy videóra gondolok pl... Na mindegy, ha lesz ilyen arról tudni fogtok!!
ÉÉÉS NAGGYON, DE NAGYON SZERETNÉM MEGKÖSZÖNNI ANNAK A PÁR EMBERNEK, AKI BÁRMILYEN MÓDON, DE TUDATTA A BLOGON, HOGY OLVASSA!!! KÖSZÖNÖÖÖÖÖÖM!!!!
Xx Blair
A kocsiban csend uralkodott. A gondolataimba merülve bámultam ki a hátsó ülés ablakán, mert ma már egy kocsival mentünk. Úgy éreztem, hogy ez most többről szól, sem mint a környezetvédelemről, de ameddig a kis Harold befogja a száját és nem kérdez, addig minden rendben.
De a hülyéje egyre jobban mocorog és pillant hátra a visszapillantóban, ami semmi jót nem jelent. Egy pillanatra találkozott a tekintetünk, majd hihetetlen gyorsasággal kezdtema fülhallgatóm után kutatni, amit ő is észre vett.
-Szóval akkor mi is történt tegnap? - tette fel gyorsan egyik kérdését a száz közül, mikor meglátta a kezembe a fehér kis drótot.
-Semmi. - vágtuk rá egyszerre, amit nagyon nem kellet volna.
-Pedig nagy az összhang... - vigyorgott ránk gonoszul.
-Kuss! - ez is egyszerre. Fogd már be a szád, ember! Üvöltött a belső hang.
Harry csak nevetett...
-Pedig a szagok alapján - célzott a fűre - elég jó kis bulit csaptatok.... Basszus Zayn, Paul ki fog nyírni téged, amiért egy szarkupacra hasonlítasz... - jelentette ki mikor végig mérte a mellette ülő fiút.
-Kösz bazd meg, de ezzel kurvára nem segítesz... - morogta a másik és fejét továbbra is az ablaküvegen pihentette.
Ekkor szólalt meg Harry telefonja.
-Igen? - szólt bele. - Tessék? .... Akkor most hova álljunk?! .... Paul te is tudod, hogy átépítés miatt zárva... .... Nem! Tudod mit? Leszarom! Blair is nagy kislány, megbirkózik vele! - azzal lecsapta. Nem hiszem, hogy a vonal túlsó végén lévő személyre akadt így ki, inkább a tényre, amit közölt vele.
-Mihez elég nagy lány? - tette fel idegesen a kérdést Zayn. Én teljesen le voltam döbbenve... Mi is történt most pontosan?!
-Paparazzik... - morogta a másik.
-Hol?
-A stúdió előtt.
-Miért? Ide tényleg csak akkor jönnek, ha valami történ. Szóval? - váltott számon kérő hangra.
-Nem tudom! Csak... Elvileg, mi... Blairrel ma címlapra kerültünk... - nyögte ki végül.
-Hogy mi? Most akkor...- akadt el.
-Nem tudom! Nem tudom, érted? Nem tudom milyen a kép, hogy mi van a cikkben, csak annyit, hogy mi vagyunk rajta. - emelte fel a hangját.
-És ez miért olyan nagy ügy? - kérdeztem csendesen a hirtelen beállt csöndbe.
-Tessék? - mindketten teljes testtel hátrafordultak egy piros lámpának köszönhetően. - Te... Te nem vagy kiakadva? - folytatta a göndör, mire vállat vontam. - Tudod te mivel jár az, ha egy lány vagy akár fiú velünk együtt van címlapon? Vagy valamelyikünkkel? - rázta meg a fejét.
-Nem vagyok hülye... Gondolom azt hiszik, van köztünk valami... Na és? Mi tudjuk mi az igazság. Innentől kezdve leszarom. - vontam újra vállat.
-Ezt nem érted... - magyarázott kétségbeesetten Zayn. - Utálni fognak, csak azért, mert ismersz minket! Te jó ég Harry, hogy lehettél ennyire felelőtlen? El akarod baszni az életét?! - közben már újra elindultunk, de mivel Zayn az anyósülésen foglalt helyett szabadon foroghatott, így most Hazza egy villámló szempárral találhatta szembe magát.
-Szeri... - kezdte volna sofőrünk, de közbe vágtam.
-Hát nem ő baszta el az életemet! - mondtam élesen, mire exemnek elment a kedve a további vádaskodástól. - Amúgy meg Haz... Ügy ismersz engem, mint akit érdekel mint gondolnak róla? Eddig is sokan utáltak, mert szép vagyok, - elejtettem egy halvány vigyort, hisz annyira én vagyok ez a mondat! majd folytattam - most ha valaki azért utál meg engem, mert ismerlek titeket, csak sajnálni tudom, hogy idáig süllyedt. - újabb vállvonás.
-De ők ne.... - megint a bondorka szavába vágtam.
-Ja igen, tudom szeretitek őket ne mondjam ezt, de Harry! Ha valaki egy álomvilágban él, és arra vár, több millió csaj, hogy az ő háza ajtaján kopogtass és megkérd a kezét, az egy ideig aranyos, utána fanatikus és hülyeség! Soha nem lesz boldog, vagy addig biztosan nem, ameddig nem zárják le magukban ezt, szóval már ne is haragudj, de tényleg leszarom, hogy mit gondolnak majd rólam. Úgy is elkönyvelnek egy utolsó kis ribancnak szóval... Minek idegesítsem magam? - mosolyodtam el, s mint végszóra feltettem a napszemüvegemet, mert idő közben megérkeztünk a parkolóba, ami jelenleg zsúfolásig tele volt, paparazzikkal és rajongókkal. Van valami szabály, hogy ha szélcsend van tilos a bejárás, de ha történik valami, szabad a pálya? Na mindegy...
-Köszönöm. - nézett rám komolyan Harry.
-Mit?
-Ezt az egészet! Hogy nem akadsz ki és ilyen jól kezeled. Más már a világból kifutott volna.... Ha csak nem az a célod, hogy így kerülj rivaldafénybe. Tudom én mennyire vonzó, az ha wc-be ki és bejárkálását is felveszik... Hidd el, neked még a menstruációs ciklusaidat is kiderítik majd! - ezt végig röhögve mondta, így én sem tudtam mást csinálni. Ismer annyira, hogy tudja, igazán nem vágyom én erre a féle felhajtásra, de nem is ellenzem annyira. Ez van, ezt kell szeretni.
Zayn már nem díjazta ennyire a viccet.
-Ha bármi fizikai, vagy lelki baja lesz ebből az egészből, én laposra verlek! - fenyegette meg teljesen komolyan barátját, majd kipattant a kocsiból és elkezdte átfúrni magát a tömegen.
-Hát ezt nem hiszem el... Komolyan úgy kezeli a helyzetet, mint valami iszonyú szar pasi, aki kurva féltékeny mindenkire, aki a barátnője közelébe megy! De baszom ki, mi nem is járunk! - emeltem fel a hangom.
-Még. - kacsintott a másik.
-Most. Ne. Ne idegesíts fel ennél jobban kérlek! - mondtam halkan.
-Bocsánat Hercegő - nem volt egy csepp gúny sem a hangjában - De közben induljunk, mert a holnapi cikk arról fog szólni, hogy itt dugtalak meg és valahogy még egy hamis hangfelvételt is hozzácsapnak szóval... - azzal kinyitotta az ajtót, mire nevetve követtem a példáját.
-Komolyan? De jó, hogy valaki azért kap pénz, hogy hamis sex hangfelvételt készítsen... - röhögtem tovább, amibe már ő is beszállt.
-Hát te jó hülye vagy! - röhögött. - Na nagy levegő... - azzal szembefordultunk a hatalmas tömeggel, ami elválasztott minket az ötven méterre lévő ajtótól.
Elkezdtünk furakodni, de csak nagyon lassan haladtunk. És ami a legrosszabb, hogy Harry nagy eséllyel átvitt értelembe értette a nagy levegőt, de annyira, de annyira BÜDÖS volt, hogy azt hittem megfulladok.
Mikor már vagy két perce ugyan az a pasi araszolt mellettem és nyomta félre a többi sajtóst, hogy neki legyenek a legjobb képei, nem bírtam tovább.
-Pöcsfej! Benne vagy az aurámban és nem ártana fürödnöd! Tudod te milyen gusztustalanul büdös vagy? - nézte rá megbotránkozva, mire a hallótávolságon belüli emberek, mind döbbenten elhallgattak. - Maguk sem sziporkáznak, és nem hiszem, hogy sokat segít ezen, ha egymás izzadságában zuhanyoznak. Vagy csinálhatják, csak mi had menjünk tovább. - mivel mondanivalómra egyre többen figyeltek (így a csend is nőtt) az emberek, mozdulatlanná fagytak a döbbenettől, így megtoltam Harryt hátulról és egy kevés taszigálás után, de sokkal könnyebben mint előtte, eljutottunk az ajtóig, ahol a biztonsági őrök strázsaként álltak.
Basszus nem tudtak volna odajönni és segíteni?! Na mindegy...
-Ez meg... Ez meg... Mi a franc volt? Jól láttam, hogy tökre lefagytak? - kérdezte.... L... Louis... Igen ő!
Az egész társaság az előcsarnokban állt és egy tapodtat sem mozdultak. Ők is, mint kint a paparazzik, döbbenten néztek ránk, csak most a göndör is csatlakozott a nézőkhöz, így hamar megint a figyelem középpontjában találhattam magam.
-Mi van? - néztem "bajtársamra".
-Te lebüdösöztél vagy ötven sajtóst... - mondta vontatottan kerek szemekkel, majd egy vigyor kezdett előtörni. - Te lebüdösözted őket! Hát ezt nem hiszem el! Kurva jó! - és csak nevetett és nevetett.
-Hogy mi? - kérdezte Pepe.
-Alig haladtunk... Blair meg megelégelte, meg gondolom levegőt sem kapott, amit megértek, és odafordult az egyik rácuppant fószerre és a képébe mondta, hogy büdös. - nyögte ki miután már félig meddig kiröhögte magát.- Jajj várj, am megszólítás lemaradt... Most képzelj el egy olyan Blair-es pókerarcot, azzal, hogy : "Pöcsfej! Benne vagy az aurámba és nem ártana fürödnöd!" valahogy így. - és röhögött tovább, de most már a többiek is csatlakoztak.
-Na csajszi, ezentúl tőled tanulunk! - kacsintott Louis. - Eleanor már is kivan... Fogalma sincs, hogy mivel tudná őket lerázni, de ha ez hatásos, beajánlom neki.
-Eleanor? - kérdeztem vissza bizonytalanul.
-Igen, a barátnőm, majd egyszer bemutatom. Bár pont ma jött volna, de ilyen kavarodásban, inkább lemondtam... - sóhajtott szomorúan.
-Hát ez szar ügy. - vontam vállat.
-Tessék? - meresztett nagy szemeket.
-Mi van? Nem az együttérzésemről vagyok híres! Ez van...
-Hát legalább őszinte... - motyogta a másik, miközben a tarkóját vakargatta.
-Nem akartok esetleg távolabb jönni az üvegtől, vagy is bemenni a terembe? - kezdte el lökdösni a társaságot Paul. Míg ezt tette én kivettem a kezében szorongatott elnyűtt újságot, majd elolvastam a címlapot.
-Hűű... Harry, tudtad, hogy már mindjárt jegyesek is leszünk? Meg, hogy csak az igazán szerelmes párok mennek együtt vásárolni? - a végére nem bírtam és elnevettem magam.
-Na ne szórakozz, hogy a vásárlást fújták fel! - jött mellém vigyorogva, majd mikor elolvasta ő is nevetni kezdett. - Hát ez beszaráás...
-Nem is akadsz ki? - kérdezte Niall.
-Minek? Könyveljem el ezt is a sok szar közé? Kösz a lista már jó ideje megtelt...- morogtam.
Egy ideig csöndben gyalogoltunk, majd észrevettem még valakit a társaságban, akit nem is értem, hogy hagyhattam figyelmen kívül. Szép lassan mellé sonfordáltam, majd vállára raktam a kezem, mire összerezzent.
-Minden rendben? - kérdeztem halkan. Vállat vont.
-Tom... Kérlek, nem is értem miért vagy rám dühös.
-Dehogynem tudod!
-De hiszen én jól vagyok! Na jó, ne túlozzunk, de...
-Akkor meg minek kellett felbolygatni? - emelte meg kicsit a hangját.
-Ezt meg te tudod nagyon jól.
-De nem vált be!
-Tudom. Na és? Ez van! Ennyit már kibírok. - próbáltam halványan mosolyogni, de nem nagyon ment, főleg, hogy Tom szinte magán kívül volt megint.
Kétségbeesetten meredtem magam elé, s próbáltam feldolgozni az előbb lezajló eseményeket. Igen, igaza van, fel kéne fognom, hogy nem csak nekem nehéz, na de... Hogy ő lenne a hibás? Mintha valami rossz filmből lépett volna ki, amin alapból szívesen röhögnék, vagy kapcsolnám le, de a saját bátyámon látni... Teljesen más érzelmek fogalmazódtak meg bennem.
-Jól vagy? - jött oda Csibu, mire buzgón bólogatni kezdtem. Talán túl buzgón.
-Persze, csak... csak. - zihálni kezdtem, azt hittem mindjárt megfulladok, mintha... mintha valami elzárná a légcsövemet. - Csak... - egyre jobban kapkodtam.
-Uram atyám! Blair! - kapott el Ben, mikor megszédültem.
Kiszakítottam magam a karjaiból és a wc felé tántorogtam, ami pár ajtóra volt tőlem. Periférikus látásom megszűnt, csak arra tudtam összpontosítani, hogy legalább a kis helyiséget elérjem. Beérve, berontottam az egyik fülkébe és lerogytam a wc kagyló elé és hányni kezdtem.
Azt hiszem pánik rohamom lehet. Tom rádöbbentett erre az egészre... Azt hiszem... Azt hiszem én azzal hitegettem magam valamilyen szinten, hogy annyira nem lehet komoly, vagy nem is tudom, nem fogtam fel, mintha álombeli képek lettek volna, amiket reggelre elfelejt az ember. És én az ő ágyába keltem fel, az ő ágyába aludtam, az ő illatától nyugodtam meg.
.jpg)
-De be kell mennem! Hiszen rosszul van! - jött egy dühös, s egyben kétségbeesett hang.
-Azt mondtam nem! Nem hiszem, hogy az ember ilyenkor a volt pasijára kíváncsi! Majd mi, akik mellette voltunk a nehéz időszakban, elintézzük! - oké ezt furán hangzott, de kezdem egyre jobban tisztelni a lányt.
-Kérlek Csibu... - halkult el. Elkeztem törölgetni a szám szélét és próbáltam összeszedni magam.
-Sajnálom Zayn. - mondta egy rövid csend után a másik. Újabb csend, de egyre feszültebb. Mintha mindenki tudná, hogy valami történni fog, csak a pillanatra várnak, hogy mikor kell közbe lépni.
És én, pont ezt a pillanatot néztem végig. Csibu, aki az ajtóban áll, Zayn, aki az állát dörzsölve idegesen elfordul egy pillanatra, majd iszonyú gyorsasággal, a lány feje mellett a falba bokszol.
Halkan felsikkantottam, a többiek pedig azonnal lefogták Zaynt.
-Normális vagy ember? Mi a szar van ma mindenkivel?! - üvöltött a szőke, miközben átkarolta a reszkető lányt. Ám Zayn nem figyelt rá.
De én jobban féltem most tőle, mint eddig bármikor. Azt hiszem, most teljesedett ki a kép. Eddig is tudtam, hogy mit tett, hiszen azóta is falazok neki, de valahogy még is olyan, mintha fel sem fogtam volna eddig a dolgok valódi súlyát, pedig így is hatalmas depresszióban éltem négy évig.
És most újra.
Kifejezéstelen arccal néztem rá, majd a csaphoz hajoltam arcot mosni. A csapat körém gyűlt ezzel védve a hirtelen "ellesnégessé" vált emberektől. Bár azt nem értem, hogy a többieket miért büntetik egy hülyeség miatt... Mondom ezt én, aki a családja életét keseríti meg folyamatosan, egy hülye miatt.
De hiszen az más! Igaz? Ezt kell ilyenkor mondani... Hiszen az én problémám a legfontosabb, a legnagyobb! Röhejes... Nem akarom, hogy más foglalkozzon vele, nem akarom, hogy még valaki befészkelje magát úgy a szívembe ahogy ő tette.
-Rendben vagy? - kérdezte Dan, mire kifejezéstelen bólintás volt a válaszom.
-Seg... - kezdte volna Pepe, de Dan leállította.
-Hagyd, kell most neki egy kis idő. - bólintottam. Nem mondta, hogy szóljak, ha segítségre van szükségem, minek? Hiszem úgy is megtenném! Ha nem is nekik, de valakinek, biztos. Persze csak ha nagyon kellene. És most nagyon kellene. De mégsem fogom.
Mi a fasz?
Üdv újra régi Danwer...
Kiléptem az ajtón és persze ki került megint a kereszttűzbe? Hát persze, hogy én... Se baj, szard le! Elindultam a terem felé, egy pillanatra sem méltatva a többieket.
-Hé, hé! Most meg mi van? - kiabált utánam Harry, s hallottam gyors lépteit. - Most már velem sem beszélsz? Ne kezd megint... - kezdte a papolást, de leállítottam.
-Csak... Csak hagyj egy kis időt! - jelentettem ki, majd tovább sétáltam. Tom kell most nekem, nem akarom, hogy ő is ilyen elbaszott legyen mint én.
Kint bukkantam rá, cigivel a kezében. Nem szóltam semmit, csak megöleltem. Egy ideig csak állt, majd mikor végre felfogta, mi mindent akartam ebbe az ölelésbe sűríteni, szorosan visszaölelt.Aztán elengedtem, összekulcsoltam ujjainkat, majd fél kézzel rágyújtottam.
Most, hogy ennyire kiborult sikerült felfognom, hogy Tom a testvérem, aki mindig mellettem lesz. Nem ő hagyott ott engem, mikor Magyarországra költöztem, nem ő nem keresett engem. Én voltam az, aki próbált elszakadni tőle, mint látszik, sikertelenül. Az viszont biztos, hogy én a helyébe, valami eget rengető bocsánatkérést várnék magamtól, miközben ő, még engem próbál engesztelni...
Undorító ember vagyok, tudom, de szóljatok ha valami új is kiderül rólam.
-Ideje lenne bemennünk. - szólt, mikor mindketten elszívtuk, majd adott a hajamba egy puszit és kézen fogva indultunk befelé. Basszus, mikor lesz már egy nyugodt munkanapom?! A feszültség tapintható volt a terembe, gondolom tovább folyt a vita a történtekről, de nem érdekelt.
-Na jó emberek! - szólalt meg Paul a halántékát masszírozva. - Rendkívüli szabadságot rendelek el, örüljetek! - a vége enyhén gúnyos volt. - Zayn, te pedig... Szedd össze magad, vagy komolyan le kell ülnünk beszélgetni! Jövőhét hétfőn találkozunk! - azzal kiviharzott a teremből.
Csend. Már megint csend. Vajon hányféle alakja lehet? Egyszer nyugodt, egyszer feszül, vagy döbbent, vagy meghitt, vagy romantikus... Jézusom nem is lehet elsorolni!
A mostanit kellemetlennek mondanám.
-Ennek most örülnünk kéne nem? - kérdezte halkan Louis, de válasz nem érkezett. A csend válaszolt.
-Blair Danwer! - jött az ajtó felől egy ismerős hang, mire ijedten kaptam arra a fejemet. Ő meg mit keres itt?!
-Mi az, hogy egy újságból kell megtudnom,a fiú ügyeidet?! - anya szeme szikrákat szórt.
-Szia anya! - köszönt Tom, mikor látta, hogy én válaszolni biztos nem fogok, talán anya dühét próbálta csillapítani, bár szerintem nagyon hülyén csinálta... Részlet kérdés.
-Most csönd legyen! - intette le egy kéz mozdulattal, de én továbbra sem válaszolta csak farkasszemet néztem vele.
-Asszonyom... - szólalt meg Harry, miközben zavartan felénk somfordált. - Harry Styles vagyok és...
-Lefeküdtetek? - szegezte nekünk a kérdést, mire Hazza arca megnyúlt.
-Bocsánat... Megismételné? - kérdezett vissza, válasz helyett.
-Harry, szerintem jól hallottad! - Tom már is felvette a laza srácot, ami csak nekem tűnt fel szerintem, hogy most nem igazán önmaga.
-Pont ezt akartam elmondani! MI nem is... Mi nem is járunk! Csak barátok lettünk. Nézze meg a képet. Elmentünk vásárolni és azt kapták le. Lát benne bármi arra utaló jelet, miszerint mi egy pár lennénk? - anya tüzetesen megvizsgálta a képet, majd felsóhajtott.
-Hál' Istennek! Már mint nem veled van a gondom - fordult Harry felé- Hanem azzal, hogy nem, Blairtől tudtam meg... Mert ugye... Ugye elmondanád? - nézett rám esdeklőn, de én továbbra is üres tekintettel néztem vissza rá. Tom megbökött, de nem reagáltam.
Végül anya szakította meg a szemkontaktust és körbe nézett. Tekintete megállapodott egy bizonyos ponton. Vagy is inkább valakin.
-Zayn? - kérdezte döbbenten.
-He... Hello Kate. - nyögte ki a másik.
-Ó te jó ég! El sem hiszed, mennyire hiányoztál! -aztán a... a nyakába ugrott. A saját anyám, az exem nyakába ugrott! MI A FASZ VAN?!
-Öhm... Nekem is. - ölelt vissza a másik félénken. Mindezt a többiek végig asszisztálták.
-Az egész család! Mióta elköltözünk, annyira ritkán beszélek anyukáddal is.... - sóhajtott nagyot.
-Azt hittem már nem is emlékszik rám. - eresztett meg Zayn egy halvány mosolyt.
-Már, hogy ne emlékeznék a kedvenc vejemre?
-A midre? -bukott ki belőlem.
-Jaj édesem, te is tudod, hogy mindig így emlegettem! Hiszen, annyira édesek voltatok együtt! Komolyan, én meg mertem volna esküdni rá, hogy elvesz....- kezdte izgatottan, de Tom félbeszakította.
-Oké anyu, ez nem túl... - húzta fintorra a száját, majd inkább témát váltott - Akkor hétvégén családi ebéd?
-Igen, de szerintem nyugodtan jöhetnétek mindannyian! Ez olyan izgalmas! Mind két gyerekem Anglia leghíresebb bandájánál dolgozik! - komolyan mondom, anyám jobban hasonlít Csibura, mint rám.
-Anya az az igazság, hogy most kaptunk szabadságot a jövöhétig, szóval szerintem mindenki menne... Nem... Nem megyünk el kettesben cukizni egyet? - vetette fel a bátyám.
-De Blair...
-Nem jön. Neki most el kell intéznie pár dolgot, tudod milyen... - legyintett - De hétvégén úgy is jön, ne aggódj! - azzal kiterelgette anyát.
-Ez... Ez fura volt... - szólalt végül meg Harry. -Na ki mit csinál?
-Csibu nem jössz át? Főznénk valamit és megejtenénk azt az ebédet, amiről beszéltünk. - kérdezte barátnőmtől a szőke, mire a lány heves bólogatásba kezdett a srác arca, pedig felragyogott! Mint valami nyálas film...
-Hát akkor sziasztok! - köszöntek és mindenkihez mentek puszizkodni vagy kezet fogni.
-Hívj ha kellek! - suttogta a fülembe Csibu, majd elmentek.
-Nekem is... Mennem kellene. - nyögte be Will, miközben a telefonját nyomkodta. Ő is mindenkitől elköszönt, majd megállt helyettem, lassan közelebb jött és átölelt. Jó pár másodperc elteltével, de én is visszaöletem, még ha nagyon gyengén is.
-Sajnálom. - suttogta a fülembe, majd adott egy puszit és kiment.
-Háát én pihenni akarok! Ez az időjárás teljesen leszív! - nyafogott Ben, Pepe meg Dan m pedig egyetértettek. Ők is leléptek.
-Engem vár Eleanor. - nézett fel telefonjából Louis.
-Engem meg Sophie. - mondta Liam és követték a többiek példáját.
-Én meg költözöm. - szóltam halkan, hogy csak Harry hallja, de a síri csenddel nem számoltam.
-Tessék?
-Miért?
-Miattam?
-Azt hittem elfértek egymás mellet!
Vállat vontam.
-Ne mááár! Tökre megszoktam, hogy van egy nő a háznál! - nyafogott Hazza. - Különben is a barátnőm vagy! - a szememet forgattam.
-Haza megyek taxival! - robogott ki a teremből Zayn, kettecskén hagyva minket a göndörrel.
-Nagyon ki van... - nézett utána aggodalmasan a fiú. Valahol mélyen talán érdekelt, de nem mutattam, ő pedig nem firtatta. - Indulhatunk? - bólintás. - Felkészültél a büdös fotósokra? - halvány mosoly, újabb bólintás. - Hát akkor gyere!
Azzal mi is elindultunk kifelé.
Az biztos, hogy ma este bulizom egyet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése