2013. október 4., péntek

22. Fejezet. - Hogyan tovább?

Haliii!! Háát, meghoztam a következő részt és naggyon naggyon remélem, hogy elnyeri majd a tetszéseteket és kicsattanó örömötökben, írtok nekem pár kedves, avagy kedvtelen sort, esetleg a chat-be kontárkodtok bele egy kicsit, sebaj! Szeretném megköszönni az eddigi kommenteket és egy kérdést tennék fel: Írjak itt valamit Zayn szemszögből? Már mint én egy ideje gondolkodom rajta, mert ugye bár rég írtam olyat, vagy a múltkori rövid volt, de szerintetek melyik a jobb? Ha itt Zayn gondolatait is megosztom veletek, vagy ha teljesen Blair szemén keresztül látjátok?  Várom a válaszokat!!
                                                  Xx Blair








Blair



  Nem ez most valami szar hallucináció, ez nem történik meg.... Nem lehet... Nem lehet valaki ekkora hülye?
-Mit tettél, te? - kérdezett vissza Harry, Zayntől, aki még mindig engem nézett.
-Én tettem. - ismételte ugyan azt a két szót.
-De mit? - kérdezte Liam, s látszott rajta, hogy kezd türelmetlen lenni.
-Blairrel.
-Te szakítottál? - kérdezte értetlenül a szőke.
-Nem értitek! - temette egy pillanatra arcát a tenyerébe. - Én voltam! Én vertem meg! - döbbent csend  volt a reakció.
-Ez most valami rossz vicc? - akadt ki a göndör - Mert  ez nagyon undorító poén...
-Figyeljetek, fáradt vagyok, szerintem menjünk aludni... - álltam fel, de belém fojtották a szót.
-Nem! Blair, addig nem fogod elhinni, hogy komolyan szeretlek, ha ezt nem teszem meg! - kiabálta.
-De ennek semmi értelme! - kiabáltam vissza.
-Te verted meg Blairt?! Megvertél egy lányt.... Egy olyan lányt, akiért elvileg bármit megtettél volna?! - Harry magán kívül volt. Hirtelen mintha mindenki kijózanodott volna.
-Te végig tudtad... Nem is volt semmiféle fekete, meg kapucnis alak... Csak őt védted, igaz? - most meg velem kiabált.
  Ez után, egy ideig csendben meredtünk egymás szemeibe, majd tompa puffanás hallatszott mögüle, mire mindketten oda néztünk.
-Te rohadék! - Will éppen Zayn ütötte. - Undorító, senkiházi féreg vagy! Hogy volt merszed?! - csak ütötte és ütötte, senki sem próbálta leszedni róla.
-Segítsetek, már neki! - kiabáltam, mikor már Zayn szája felszakad.
-Na, hogy tetszik?! Ő Ugyan ezt élhette át! - Mutatott Rám, Harry, ahelyett, hogy segített volna.
   Felkaptam a dohányzóasztalról egy üres sörösüveget és a falhoz vágtam, mire apró darabokra  tört.
-Elég! - visítottam - Elég! Most semmivel sem vagytok különbek nála! - csak most vettem észre, hogy zokogok. - Nekem van jogom ahhoz, hogy dühös legyek rá! Álljatok le!
-Blair figyelj...
-Nem Will! Elegem van! Utálom, ha irányítani akarják az életemet, ezt te is jól tudod. Hát ezt akartad?! - mutattam az alatta fekvő véres arcú fiúra.
-Igen. - mondta dacosan.
-Akkor te rosszabb vagy, mint ő. Ő nem akarta megtenni. - magam sem tudtam, hogy hazudok-e vagy igazat mondok, de valamiért menteni akartam a nyamvadt bőrét, ebből a szar helyzetből.
-Honnan veszed?
-Onnan, hogy ismerem.
-Azután is ezt mondtad, hogy felkeltél a kórházban?!
-Harry, állj le! Elég! Ha én megbocsájtottam neki, nektek is meg kell. Főleg nektek. -néztem a bandára. - A Rajongóitok, nem hiszem, hogy szívesen mellőznék őt. - azzal elindultam a kábult Zayn felé.
-Srácok, haza megyünk. - állt fel Liam. Nem mondanám, hogy nyugodt volt, de érezte, hogy valamennyire igazam van.
  Nem foglalkoztam velük, leguggoltam Zayn mellé és megnéztem mennyire súlyosak a sérülései. Még csak nem is védekezett!
-Basszameg, ezt varrni kell... - motyogtam szemöldöke láttán.
-Még segítesz is ennek az aljadéknak? Mi a szar ütött beléd?! - pattogott Will.
-Srácok, menjetek fel, Will, te részeg vagy! - próbálta távol tartani a srácot Dan. A banda szerencsére már eltűnt.
-Nem! Blair, gyere el a közeléből! - üvöltött tovább.
-Pepe, Ben... Megtennétek? - nézett végül rájuk a "bástyám", mire a kettő bólintott, s elkezdte felfelé ráncigálni a továbbra is üvöltő Willt.
-Én... Én megnézem, hogy van Niall..-  motyogta Csibu, majd matatás hallatszott az előszobából végül egy ajtócsapás.
-Ezzel koránt sem zártad le, ugye tudod? - nézett rám.
-Be kell vinnem a kórházba. - kerültem ki a választ.
-Minek?
-Mert felszakadt a szemöldöke és csupa vér! - akadtam ki.
-Ha engem kérdezel, nem érdemli me...
-De nem kérdeztelek! - egész testemben remegtem.
-Hívjak taxit?
-Nem, majd én elviszem.
-De ittál!
-Nem érdekel, nem várok a szaros taxira. Tudok vezetni, én nem ittam sokat. - ez félig volt igaz. Sokat ittam, csak én nehezen rúgok be.
-Rendben. - gondolom látta rajtam, hogy semmi értelme vitatkozni, így inkább Zayn hóna alá nyúlt és kitámogatta a kocsijához. Kibányáztam a kulcsot a zsebéből, majd átmentem a vezető oldalra.
-Blair! - szólt még utánam Dan - Ugye tudod, hogy rohadtul nem értek ezzel egyet?
-Tudom. - bólintottam - És köszönöm. - azzal beszálltam a kocsiba, indítottam, s már el is hajtottam.
  Nem hajtottam annyira gyorsan, mint szokta, Zayn nem volt életveszélyben, én meg még is csak ittam, így próbáltam tartani a sebességi korlátokat. Vagy is megközelíteni azokat.
-Zayn... - böktem meg egy ujjal. - Nem tudlak becipelni, segítened kell. - iszonyú fura volt a helyzet. Nem hittem volna, hogy el jön az a pillanat, hogy én segítek neki, főleg, hogy sokszor eszembe jutott az a kép, ahogy meglátom őt laposra verve, én meg az arcába nevetek.
  Hát most nagyon nem a nevetést jutott eszembe.
-Miért hoztál ide?- nézett körbe dagadt szemeivel.
-Mert segítségre van szükséged.
-De nem akarom, hogy segítsenek! Megérdemeltem.
-Már pedig, besétálsz abba a kurva épületbe, hagyod, hogy csinálják a dolgukat, mert nem a szarért vesztem össze mindenkivel! - hát igen, ilyenkor nem vagyok egy türelmes típus.
-Összevesztél mindenkivel?
-Várj egy pillanatot. - hagytam figyelmen kívül a kérdését és a kesztyűtartóban kezdtem matatni.  Találtam ott egy hatalmas sálat, ami inkább női darabra emlékeztetett, de most nem érdekelt. Betekertem a fejét, hogy csak a szemei látszódjanak ki, majd felrángattam a kapucniját, és kirántottam őt magát a kocsiból.
-Gyere.
 Nem ültettem le a váróteremben, túlságosan is feltűnő lett volna, és nagyon nem kellett most egy ilyesféle hírverés. Kerestem egy üres kórtermet, beültettem az ágyra, majd az ajtó felé araszoltam.
-El ne merj mozdulni innen, ha csak nem akarsz egy szaftos cikket a holnapi újságokban! - azzal kifordultam az ajtón.
  Hál' Istennek, éjszaka lévén, nem volt nagy forgalom, így gyorsan kerítettem egy orvost, aki hajlandó összevarrni egy szétvert kretént.
-Itt van. - léptem be az ajtón, utánam az őszülő orvossal.
-Jó estét. - Megvannak az iratai? Mert a kedves barátnőjének be kéne diktál
nia addig, ameddig én ellátom magát.
-Ő nem a... - kezdte Zayn, de megszakítottam.
-Csak. Add. Ide. A. Tárcád. - szűrtem a fogaim közt. Rohadtul nem érdekel, hogy kinek néznek, csak le akartam zárni ezt az egész szart.
  Kihalászta a zsebéből a tárgyat, s felém nyújtotta. Gyors mozdulattal ragadtam ki a kezéből, és indultam el, lediktálni a hülyeségeket.
  Hatalmas mázli volt, mert egy eléggé kórban járó nő ült a recepció mögött, s semmit sem reagált a név hallatán.
  Gyorsan letudtam az egészet, majd mikor a kártyát gyömöszöltem vissza a helyére, megakadt a szemem valamin.
  Kiszedtem a tárcából és szétnyitottam. Úr Isten! Összeragasztotta? Én... Nem hiszem el...
  nem hiszem, hogy dobott kinézetemen az újabb bőgő roham, főleg, hogy nem tudtam miért sírok.
-A mosdó arra van. - mutatta a recepciós, mire rohanni kezdtem az említett irányba. Szerencsémre az egész helyiség üres volt, így nyugodtan megállhattam az egyik tükör előtt, s bámulhattam a megkínzott arcú lányt, az elmosódott sminkkel. Csodálatos...
  Letekertem egy csomó wc-papírt és kicsit megvizezve kezdtem törölgetni vele az arcomat. Tíz perces folyamat után, legalább valamennyire visszakaptam az emberi külsőm.
-Jól van, semmi baj, csak szerzel egy cigit és minden rendben lesz. - beszéltem a tükörképemhez.
  Még egy utolsó pillantás, majd elindultam az autó felé, ami előtt egy kendőbe bugyolált srác várt. Egy pillanatig mindketten megmerevedtünk, nem nagyon tudtuk, hogy most hogyan tovább, majd végül ő törte meg a csendet.
-Nem volt semmi vészes. - vállat vontam. Számíthatott rá, hogy ezt fogom tenni, de legbelül tudhatta, hogy igenis érdekel, mi van vele.
-Hol laksz? - kérdeztem.
-Pár háznyira Harrytől. - tényleg, de hülye vagyok!
-Ha nem baj nálad alszom. - löktem oda könnyedén, ám én is csak miután kimondtam döbbentem rá, hogy mit is mondtam.
-Micsoda?
-Jól hallottad. Nem akarok most a többiekkel találkozni... Nem hittem volna, hogy lesz olyan eset, amikor te vagy a kisebb rossz... - húztam el a számat, majd egy ideig megint csend honolt.
  Gyomrom még mindig görcsben állt az este miatt, telefonomra rá se mertem pillantani, egyszerűen... Ez az egész, annyira abszurd volt!
-Még is mi a szarra volt jó ez? - bukott ki belőlem a dühödt kérdés, miközben két kézzel szorítottam a kormányt. Nem akartam vele beszélni, én senkivel nem akartam soha beszélni - vagy is egy ideje - , most még is én kezdeményezek... Hol a logika?
-Tudniuk kellet...
-Mi, hogy most csoportban utálhassanak? Miért volt ez jó? - ismételtem.
-Talán azért... Talán azért, mert úgy érzem ez az egyetlen dolog, amivel bizonyítani tudok neked... - csuklott el a hangja.
-Miért érzed azt, hogy bizonyítanod kell nekem?! - miért kérdezek rá ilyen... ilyen nyilvános dologra?
-Tudod te jól...
-Szóval, ha a banda feloszlana emiatt az is az én hibám lenne? Gratulálok, ezt csodálatosan végiggondoltad...
-Nem érdekel a banda, hát nem érted?! Ha visszaforgathatnám az időt, mindent, ismétlem mindent odaadnék érte. - jelentette ki egyszerűen, mire egy percig megszólalni sem bírtam.
-Hatalmas szavakkal dobálózol Zayn. Mintha nem is tudnád mit jelentenek..
-Nem vagyok hülye, tudom mit beszélek... De te már nem érzed azt, amit én, így nem értheted. - azzal kipattant a kocsiból, mivel már az a ház előtt parkoltam, amelyiket mutatta, s ott hagyott engem a gondolataimmal.
  Csodálatos... Most még én érezzem szarul magam? Nem én csesztem el!
Nem, te csak létezel... Kösz belsőhang, tudod, hogy szeretlek...
  Félek a hétfői próbától, félek attól, hogy már megint nekimennek majd. Ennek így semmi értelme! Miért érzem azt, hogy nekem kell elintéznem azt, hogy normális munkamenet legyen?
  Elcseszte a srácokkal való barátságát... Miattam. Oh, Blair ez biztos segít, gyerünk, mit tudsz még a saját faszságodra felhozni?
  De végül is, ez nem is az én hibám... Vagy is, ha nem vert volna meg, akkor ez soha nem történt volna, meg és talán... talán mi sem itt lennénk.
  Így belegondolva, biztos akarom én ezt? Hiszen, a táncra sem találtam volna rá, ha nem megyek Magyarországra! Ő pedig biztosan nem jelentkezett volna az X-Factorba... De akkor is...
  Ahh!
-A Francba már! - sziszegtem, majd erőteljesen kiszedtem a kulcsot a zárból, becsaptam az ajtaját, majd a pittyegő hang után, trappolva mentem a bejárati ajtó felé, ami résnyire nyitva volt.
  Nem hiszem el, hogy nem bírok pár napnál többet nyugodtan abban a házban eltölteni, ami eredetileg az otthonom lenne...
 Egy nem túl kicsi, de nem túl nagy előszobában találtam magam, pont jó. Bordó és sötét fa, - aminek nem tudom mi a neve - adta meg a hangulatot.
-Gyere beljebb. - állt meg zavartan az -gondolom nappaliba - első beugróban a falnak támaszkodva.
 Elővett  egy cigit és rágyújtott, így egy csepp lelkifurdalás nélkül követtem a példáját.
-Kérsz sört? - kérdezte, amikor már vagy egy perce álltunk bambán egymással szemben, mire lassan bólintottam.
-Remélem szereted ezt.... - nyújtott egy üveggel, amit megmondom őszintén, nem nagyon ismertem. Mikor még itt éltem, nem nagyon sörözgettem, oké piáltunk, de Magyarországon szerettem meg, pedig ott nem is annyira jók..
  Vállvonogatva vettem el tőle az üveget, amiről a kupakot már ügyesen leszerelte.
-Ülj csak le... - mutogatott a fekete bőrkanapéra és fotelekre, amik körbeölelték a dohányzóasztalt. Meg kell hagyni, a háza isteni... - Ha nem há.. - de nem hagytam, hogy befejezze, megráztam fejem, hogy kitisztítsam gondolataimat amennyire lehetséges ez és helyet foglaltam az egyik puha fotelben.
  Úgy ültem benne, mint valami karót nyelt apáca... ÁÁ, nem gáz.
  Helyet foglalt a kanapén, majd mindketten a földet kezdtük bámulni magunk előtt.
  Ekkor csörrent meg a mobilom, mire nem kicsit félve túrtam elő zsebemből, s néztem a kijelzőre.
  Harry... Ki más? A srácok tudják, hogy eljöttem, és nem hülyék, sejtik, hogy nem fogok otthon aludni...
  Felvegyem, ne vegyem?  De ez az idióta, addig fog hívni, ameddig fel nem veszem!
-Nyugodtan én.. Én addig lefürdök... - nyelt egy nagyot, majd elindult a lépcső felé. Gondolom leszűrte, hogy valaki olyan lehet, aki per pillanat a halálát kívánja...
-Mondjad. - szóltam bele.
-Hol vagy? - kérdezte idegesen, mire nem válaszoltam.
-Azt kérdeztem, hol vagy? Blair, ne szórakozz velem, nem vagyok olyan állapotban, hogy ezt játsszuk. - hadarta idegesen.
-Én meg még mindig utálom, ha irányítani akarnak, vagy számon kérnek. - vágtam vissza, mire nagyot sóhajtott.
-Figyelj, beszéltem Willel és tudom, hogy eljöttél... Vele. - az utolsó szót úgy mondta, mint valami ragályt. - Nála vagy? - kérdezte feszülten.
-Lehetséges. - kortyoltam nagyot a sörből.
-Oda megyek.
-Minek?
-Tudod jól, hogy milyen hülye kérdés ez... - dühöngött.
-Te pedig tudod jól, hogy nem lesz semmi bajom!
-Igen? Mégis honnan kéne tudnom, amikor láttam mit tett?! - üvöltött olyannyira, hogy a készüléket távolabb kellett tartanom a fülemtől.
-Az 4 ÉVE VOLT AZ ISTEN SZERELMÉRE! MIÓTA ITT VAGYOK, ÖSSZEAKARTATOK MINKET BORONÁLNI! - üvöltöttem vissza.
-DE AKKOR MÉG NEM TUDTUK EZT!
-ÉS MIT SZÁMÍT EZ?!
-NAGYON IS SZÁMÍT!
-Harry, nyugodj már le, vagy rád csapom a rohadt telefont és soha többé nem beszélünk. - mondtam végül hidegen, mivel az ordibálást meguntam.
-Figyelj... Ha tudtam volna mit tett... Nem hogy nem akartam volna a barátja lenni, de még egy bandában sem szerettem volna együtt énekelni vele...
-Ez azért erős..
-De igaz! Én...
-Harry állj már le! Ő még ugyan az az ember! Az, hogy nekem milyen a múltam vele, az ne befolyásolja a karriereteket, mert minden tönkre menne... Ugye Tom nem tudja? - ötlött fel bennem.
-Nem... De nagyon gondolkoztam, hogy felhívom...
-Nem teszed meg. Az én bátyám, akkor mondom el neki, ha akarom. - mondtam fagyosan, mire egy ideig csak a vonal búgása hallatszott.
-Blair, nem akarom, hogy kettesben legyél vele! - hangja féltő volt, már már kétségbeesett.
-Hát pedig ez van... Nem fog megverni! - jelentettem ki, bár most így belegondolva, semmi garancia nincs arra, hogy nem történhet meg újra, de ezt Hazzanak semmi pénzért sem vallottam volna be.
-Hiszem, ha látom.. - morogta.
-Na jó, ennek így nincsen értelme. Majd beszélünk, ha kicsit észhez tértél. És jó lenne, ha kitalálnátok valamit, hogy miért van össze verve az egyik kis kedvenc. - azzal kinyomtam.
  Sóhajtva raktam el telefonom, s éppen azon tépelődtem, hogy nagyobba gáz, mint gondoltam, mikor mögülem meghallottam a torokköszörülést.
-Gyere megmutatom a vendégszobát. - biccentett fejével, mire egy szó nélkül követtem őt fel az emeletre.
 Csak ámultam és bámultam, ugyan is fent egy kis kör alakú előtérben találtam magam, s mindenfele nyílt ajtó, de nem ez tetszett a legjobban: a falakra, mintha marvel képregényekből kiszedett jelenetek lettek volna felfestve, bár ezt nem tudhatom biztosra, mert soha sem olvastam egyet se, de mindig is imádtam az ehhez hasonló dolgokat. Olyan kifejező...
-Erre. - mutatott a hatból, az egyik szembelévőre. Lassan nyitottam be, s nem csalódtam. Nem volt nagy, de nem is kicsi, pont kellemes egy embernek. Sötét parketta, fehér falak és nagy nagy franciaágy, ami már nagyon vonzott egy ilyen nap után.
-Arra van a fürdő... - intett az egyik irányba, mire biccentettem, majd álltunk tovább sután. Magam sem tudom mire vártam... Talán azért maradtam, mert láttam, hogy mondani akar valamit, de nem tud belefogni... Oké, de engem ez hol érdekel? Danwer... Ne tegyél fel olyan kérdéseket, amik nyilvánvalóak.
-Miért segítettél? -  kérdezte végül csöndesen, amire még magam is keresem a választ. Vagy is talán tudom is csak az számomra elfogadhatatlan.
-Talán én is bizonyítani akartam. - vontam vállat.
-És még is mit?
-Hogy nem vagyok olyan, mint te. - döftem oda még egyet, azzal bestartoltam a fürdőbe.
  Oké, ebben volt némi igazság, de szerintem mindenkinek leesett, hogy nem ez volt a fő ok.
  Meztelenül álltam a tükör előtt, s nem tudtam levenni a szemem, a megtört szőkeségről, aki visszanézett rám. Miket lehet kiolvasni belőle? A testtartásából, a szája remegéséből, a szemeiből, az ökölbe szorított kezekből...
  És most nézzük a kiismerhetetlen lányt. S mint varázsütésre keményedett meg az egész lénye. Már csak a hidegség nézett vissza rám, saját szemeimmel addig... Míg meg nem láttam a jobb felkaromon a vért. Gondolom véletlen belém törölte, amikor segítettem....
  Hisztérikusan kezdtem sikálni magamról az alvadt vért, a maszk egy pillanat alatt lehullott már megint, de most nem érdekelt. Csak jöjjön le rólam minden emlékeztető jel erről az estéről.
  Miután karomról lejött, megnéztem a dolgaimat, s egyre nagyobb pánikban voltam: mindenen lehetett találni vért.
  Vér. Vér. Vér. Vér.
 Ráengedtem forróvizet, majd nem bírtam tovább. Beálltam a zuhany alá, s úgy próbáltam minden mocskot lemosni magamról.
  Aztán csak annyit vettem észre, hogy a zuhanyzó aljában kuporgok és zokogok. Mi az Isten?
  Nem tudom mennyi időmbe telt pontosan összeszedni magam, de az biztos, hogy nem volt kevés, s még utána is teljesen labilisnak éreztem magam.
  Gyorsan lemostam a sminkem, majd a hajamra raktam az egyik törölközőt, hogy ne idegesítsen, a másikat pedig magam köré tekertem, és így léptem ki a szobából.
  Csak most döbbentem rá, hogy nincs miben aludnom, mivel a ruháim egy vizes kupac épp a csapban, de nem szándékoztam ilyennel zargatni.
  Leültem az ágy szélére, s inkább rágyújtottam. Csak néztem magam elé, de mégsem láttam semmit.
  Néha lepöcköltem a cigit a mellettem lévő hamutartóba, de ezenkívül nem nagyon mozdultam.
  Aztán kopogtak, de én erre sem reagáltam. Aztán még egyszer és még egyszer, ám ekkor sem válaszoltam, így az illető benyitott, aki hát persze, hogy a házigazda volt.
-Ne... Ne haragudj, én ne.. Kopogtam! - kezdett szabadkozni, de még csak rá sem pillantottam. - Jól vagy? - kérdezte egy hosszabb csend, után, de úgy tettem, mint aki észre sem veszi, rágyújtottam egy újabb szál cigire. - Meg fogsz fázni. - próbálkozott újra, de még mindig semmi. - Azt hittem, hogy még a fürdőben vagy, csak ezeket akartam behozni. Ruhák... Gondoltam nem szívesen aludnál abba, ami ma rajtad volt. - még mindig nem néztem fel, de egyre szaggatottabban vettem a levegőt, egyre nehezebb volt kizárnom.
-Nyugi, nem az én ruháim... Harryé. -tette hozzá - Gondoltam nem nagyon szeretnél az enyémben, Hazzának meg nálam maradt pár ruhája, még a hét elejéről és... Szerintem jobban örülne, ha rajtad látná, sem mint rajtam..- a végére szinte már teljesen elhalkult, majd csak állt egy helyben.  - Tessék. - rakta le az ágy szélére, majd kihátrált. - Én csak... Köszönöm. - hadarta el és becsukta maga után az ajtót.
 Egy jó ideig nem mozdultam még, már a cigit sem szívtam, csak hagytam had égjen a kezemben s közben könnyem egyenletes tempóban hulljon az arcomról, majd remegő tagokkal feltápászkodtam és mintha minden rendben volna kezdtem felvenni a nekem kitett ruhákat, s végül befeküdtem az ágyba, nyakig magamra húzva a takarót.
  Zayn illatú... Mindenhol az ő illata... Zayn illatú...


4 megjegyzés:

  1. <333 huha...igenigen irj Zayn szemszogeset ;) oyan jo, ezt nem hiszem el, hogy tudsz ilyen erzelmesen tokeletesen irni? :D Annyira jo lenne ha visszaterne s regi Blair ;)) *-* csak igy tovabb ;) i.m.a.d.o.m :D mivel telorol vagyom, nehezen kommentelek/de azt nem hanyagolom el) viszont nem tudom "kovetni" a blogot bloglovinon , de jegyezz fol a rendszeres olvasoid koze, ugyanis mindennap megnezem, hogy van-e uj resz :))) s ha mar igy szoba jott mikor hozod a kovit? ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönööööm, OMG !! Annyira de annyira kedves vagy, mindig mosolyognom kell attól, amit iirsz köszönöööm!!!

      Törlés
  2. Sziiiaaaaa!
    Lehet Zayn szemszöge iss!Jó lenne tudni mit gondol Zayn.Gyönyörű lett a befejezés!Zayn illatú... Mindenhol az ő illata... Zayn illatú...Imádtam!!Mikor lesz kövi????Várom naaagyoooooon!!XDÖrülök hogy rátaláltam a blogodra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziiia!! Naggyon köszönöm, hogy írtál, eszméletlenül jóól esik, és naggyon örülök, hogy ennyire tetszik!! :DDDD

      Törlés