2013. október 15., kedd

24. Fejezet - a 'megmentő'

Haliiii!! Hááát, megint nem lett túl hosszú, de most csak ilyenre sikerednek, mind ihlett, mint idő hiányában....  Nem akarok most sokat itt pofázni, de naggyon köszönöm a kommentelőknek, hogy írtak és a követőknek, feliratkozóknak egyaránt, mindenkit biztatnék, hogy TEGYE EZT MEEEG !! Kéérleek !! :P
  A másik, amit már amúltkor is kértem, de nagy bánatomra nem írtatok, az a 10 000 o. megjelenítésnél lévő 'esemény'. Vagy ne legyen?  Hogy szokott ez lenni??? Kérlek íírjatoook!!! 

     BonBonom Örüülj!! <3                                                                             Xx Blair







  Egész nap kerülni próbáltam, ami elég nehéz dolog, főleg ha egy házban tartózkodsz vele, de szerencsére volt benne annyi, hogy észrevegye: nem túl derítő számomra a helyzet, így békén hagyott.
  Délután egy részét a vendégszobában töltöttem, de annyira kíváncsi voltam a ház többi részére, hogy végül nem bírtam ki, kimerészkedtem, az ideiglenes zugomból.
Végig jártam a fiúknak fenntartott szobákat, bár az elemzésükig, nem jutottam el, nem érdekelt túlságosan. Bár kíváncsi lennék, ki szívathatott meg Zayn a répás tapétával, de az illető félig már letépkedte szóval... Na mindegy, vannak furcsaságok...
  A házigazdát egyik szobában sem láttam, szerencsére... Vagy éppen szerencsétlenségemre? Hiszen, akkor még ott kell lennie valamelyik, ajtó mögött!
 Nem érdekel. Most már nem. Ha kibírtam vele eddig, akkor ez már nem oszt, nem szoroz.
 Épp a lenti szobákba kukkantgattam be, mikor az egyik különösen megragadta a figyelmem. Ez. Bámulatos. Úr. Isten.
 A szoba ugyan is tele volt graffitizve, amit jó eséllyel a házigazda készíthetett. Igen, felismerem a rajzait, még is csak csomó ideig együtt voltunk!
  Nem is vettem észre, hogy egyre beljebb haladok a szobában, a feliratokat csodálva. Imádtam graffitizni. Néha  a Bennel meg Pepével elmentünk, de én nem vagyok elég tehetséges hozzá, de azért szívesen csodálom őket.
Oké, itt Zayn is itt van és kevés látszik a szobából, de wáááááááááá!!
 Mindegyiket jobban szemügyre vettem, hátha kitudok bogarászni valamit és hát... Sikerült... Valamennyire. Egy betűt. Jézus!
B
-Hát te meg mit keresel itt? - jött mögülem egy meglepett hang mire, hatalmasat ugrottam ijedtemben. Olyan lehettem mint egy kisgyerek, akit csokievésen kapnak. Nem tudtam válaszolni, ő meg csak méregetett. Reflexszerűen visszapillantottam arra a falrészre, ahol az előbb álltam, ám ezt ős is észrevette, de egy ideig nem szólt egyikünk sem.
-Igen. - sóhajtott végül, mire értetlenül pillantottam rá.
- Az ott a te neved. Tudom, hogy észrevetted. - magyarázta.
 Teljesen ledöbbentem. Oké, valahol sejtettem elég erősen, de még is... Ez most nagyon gázos.
-Öhm... - köszörültem meg a torkom olyan egy perc elteltével, mikor magamhoz tértem, s kifelé vettem az irányt, mert úgy éreztem, hogy ha egy másodpercnél is tovább ott kell, hogy maradjak, akkor megfulladok. Persze ezen csak a cigi segíthet... Á, kicsit sem ironikus. A terasz felé menet, megpillantottam az asztalon Zayn telefonját, s új terv fogalmazódott meg bennem. Gyorsan kikerestem a névjegyzékben a kívánt nevet, majd párszor átolvastam és már meg is jegyeztem a pár számocskát, s még azelőtt visszaraktam a helyére, hogy lebukhattam volna.
 Folytattam utam a terasz felé, ott a cigivel együtt  a telefonomat is előkaptam, s betárcsáztam a számot.
-Haló... - szólt bele egy óvatos női hang, de nem mutatkozott be. Kifújtam a  füstöt. -Kibeszél?
-Ott ki beszél? - kérdeztem vissza.
-Ha nem mondod meg ki vagy, lerakom! - na igen, ebből a hangsúlyból már levettem ki is az. Mondjuk alap, hogy nem fogja elmondani, egy vadidegennek ha nem is őt keresik, hogy ki az. Még is csak, híres.
-Szia Perrie. - itt hagytam egy kis szünetet had húzzam az agyát azzal, hogy nem tudja ki vagyok, majd v égre benyögtem-Blair vagyok.
-Normális vagy?! Basszus, már azt hittem új kártyát kell cserélnem, mert kiszivárgott a számom! - hiába volt kiakadva, hallottam rajta, hogy valamennyire megnyugodott.
-Gondolom nem kell magyaráznom, hogy mivel kapcsolatos az ügy. - vágtam bele, mire egy ideig nem szólt. - Jaj, nem játszd már! Látom mi van közted és Will között... Nem vagyok vak.
-Honnan tudod?
-Mondjuk, hogy ismerem? Na meg végig sms-ezett egy csomó dolgot és egyszer belepillantottam és hát a te neved állt ott, de nem ez a lényeg. Segíts. - megint csak csend.
-Miben?
-Zayn megbízik benned. Beszélj vele.
-Azok után, amit veled tett, még azt akarod, hogy beszéljek vele?!
-Igen.
-Miért?
-Mert neked elmondaná, vagy te kibogarásznád a lényeget, nem tudom! - hadartam el gyorsan.
-És honnan veszed, hogy segíteni akarok rajta? Honnan veszed azt, hogy nem kívánom a pokolba ezek után? -
-Hallom a hangodon. Te mérges vagy, csalódtál, de kíváncsi vagy az egész történetre, amit a hülyék nem voltak hajlandók meghallgatni...
-Te meghallgattad? - vágott a szavamban, mire bennem akadt meg a szó.
-Figyelj Perrie.Ti, a barátai vagytok. Én az, akivel ezt megtette, s akit a srácok kb. három hete ismerhetnek. Oké, hogy alapból undorító ilyet tenni, de ne mond nekem, hogy egy nem egy igaz barátságot megéri ezért feladni, főleg, hogy ő mondta el! - próbáltam terelni, de mindezek mellett ezt így is gondolom.
-Te meghallgattad? - kérdezte újra.
-Nem.
-Akkor még is, ho...
-Úgy, hogy az én esetem más! Gondolkodj már egy kicsit! Azt hittem ennél okosabb vagy! Velem tette meg! Ti meg... A barátai vagytok. Meg Kell. Beszélnetek.- egyre szaggatottabban vettem a levegős és már a hangom is elcsuklott. - Képes vagy megtenni ezt?
Csend.
-Igen.
-Köszönöm. - fújtam ki a levegőt. Csak most éreztem igazán mekkora megkönnyebbülés, hogy valaki tud racionálisan gondolkodni.
-Te nála vagy igaz?
-Igen.
-Oké, nem sokára ott vagyok. -azzal kinyomta.
-Csatlakozhatok? - már megint ő... Nem hiszem el.
-A te házad... - vontam vállat.
 Nem szóltunk többet egymáshoz, de mát kínosnak sem nevezhetném a dolgot. Úgy látszik megtanultuk kezelni, azt, hogy ne essünk neki a másiknak, vagy sodorjuk szar helyzetekbe.
  Aztán a csengő megszakította ezt az 'idilli' pillanatot. Zayn nagyot sóhajtott, gondolom már várta, hogy mikor következik ez be Harry után, hogy valaki még jobban megverje.
-Megyek. - pattantam fel, mielőtt még elindulhatott volna.
  Vettem még egy nagy levegőt, majd kinyitottam a szőkeségnek az ajtót, aki zavartan nézett rám a küszöbről.
-A teraszon van. Gondolom tudod a járást. - motyogtam. Megvártam míg beljebb jön, és becsuktam az ajtót.
-Hátte? - jött egy döbbent hang a nappali felől, mire Perrie ijedten kapta arra a fejét.
-Beszélnünk kell. - motyogta még mindig zavartan.
-Öhm... Rendben. Gyere beljebb. - mutogatott esetlenül a nappaliba.
-Nem. - mondta most már határozottabban a lány. - Nem itt. Négyszemközt. - villant felém a tekintete.
-A.. A szobám jó lesz? - Pezz bólintott.
 Vagy ötször visszanéztek mindketten, mire eltűntek a lépcsőfordulóban, én meg újra fellélegezhettem.
  Csak arra nem számítottam, hogy ennyire fúrni fog a kíváncsiság. Hiszen... Elmondaná, ha akarnám, de én nem akarom! Még is milyen elbaszott dolog ez?!
  Mikor már vagy egy órája tűkön ültem, és kézzel elmosogattam, felsepertem, megcsináltam még egy kávét, elszívtam vagy fél doboz cigit, megelégeltem a dolgot, s felsettenkedtem. Egyszerűen nem bírtam ki! Mi tarthat ennyi ideig?! Oké, hogy izé, meg izé, de még is!
-...És ezt miért nem mondod el neki?! - hallottam meg a lányt.
-Számítana? Én tettem! Nincs mentség! - jött a másik fájdalmas hangja.
-De ez az!
-Én nem érzem annak...  - hallottam még Zayn de nem bírtam tovább elrohantam. Hiába akartam hallani, akarom hallani, egyszerűen nem bírom! Fáj... Annyira fáj még ez az egész, hogy lenyom minden más érzést, ami bennem van.
  Kirohantam a kertbe, s befeküdtem a sötét felhők alá, amik eltakarták a napot, s hagytam, hogy a zuhogó eső teljesen eláztasson.
  Így legalább a könnyeim kevésbé feltűnőek...


2 megjegyzés:

  1. Annyira fantasztikusan írsz!:D Egyik kedvenc blogom:) Úgy örülnék, ha én is ilyen tehetséges lennék az írásban....Nemsokára megyek el itthonról, úgyhogy most nem telik hosszabb kommentre...csak írtam, hogy mégis tudd, hogy olvasom...Így tovább és siess a kövivel. xoxo: ~M.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Naggyon naggyon köszönöm az írást, hihetetlen jól esik, főleg, hogy ezzel szeretnék foglalkozni a jövőben :D Hidd el sietek, és most végre ihletet kaptam szóval remélhetőleg szombatig fel tudom rakni :DD

      Törlés