2013. október 17., csütörtök

25. Fejezet - Aggodalom

Haliii!!! Háát, nem hittem volna, hogy műár tudok majd részt hozni, de megszállt az ihlet és ki kellett használnom.. Hűűű... Nem hittem volna, hogy ilyet is fogok csinálni, Perrie szemszögből nem is akartam írni, de mikor elérkeztem ehhez a részhez, úgy éreztem kihagyhatatlan!
Naggyon, de nagyon szépen köszönöm, annak aki írt nekem az előző fejezethez eszméletlenül jól esett, s nem győzőm hangsúlyozni, hogy ADJATOK ÖTLETEKET MI LEGYEN 10 000-NÉL!! Én még gólya vagyok ezekben, nem tudom, hogy mennek!! :))
BonBon írás közben sokat gondoltam ráád :D

Remélet mindenkinek tetszeni fog !!
                                                      Xx Blair




Zayn


-Biztos, hogy ezt akarod? - nézett rám még egyszer kérlelőn Perrie.
-Biztos. - bólintottam sokadjára határozottan.
-Pedig teljesen más fényt vet ez a dolgokra... - próbálkozott vagy századszorra.
-De magamban nem. Nekem semmit sem változtat. Megígérted Pezz! Nem mondhatod el neki! - figyelmeztettem újra és újra.
-Tudom. - sütötte le a szemét.
  Ekkor értünk le a nappaliba.
-Hol van Blair? - nézett körbe, meg ki a konyhába, de sehol sem volt.
  Felrohantam a szobájába, vagy ideiglenes szobájába, teljesen mindegy, én örülnék ha az övé lenne.... Nem ez a lényeg. Nem, volt ott sem, s belőle kiindulva, kezdtem aggódni. Nem egyszer tűnt már el egy szó nélkül... De akkor is! Kint már sötét van!
-Ott van? - kiabált lentről a lány.
-Nincs! - vágtam be az ajtót, s robogtam lefelé a lépcsőn.
  Minden szobát átkutattunk, de sehol semmi. A telefonja persze az asztalon volt, nem is értem miért vinné magával... Ez a lány, kikészít!
-A terasz! - világosodtam meg. Nem is értem, hogy nem jutott eszembe, hiszen annyit cigizik!
  Kirobogtunk, felkapcsoltuk a lámpát, de csalódnunk kellet, ugyan is a terasz üres volt.
-Zayn... Az... Az nem ő? - mutatott ijedten a zuhogó esőbe. Oda kaptam a fejem, s megláttam. Még pont a lámpa fénye határán volt. Ott feküdt a fűben mozdulatlanul, teljesen elázva.
  Nem nézelődtem tovább, odarohantam.
-Blair. Blair hallasz engem? - pofozgattam finoman az arcát, mire szemei megremegtek. Ezek szerint nem lehet olyan nagy a baj, viszont jéghideg volt. De most is gyönyörű. - Perrie! Engedj a kádba meleg vizet! - kiabáltam a lánynak, miközben felkaptam a földön fekvő teremtést.
  Az én szobám felé rohantunk, ugyan is a kád ott van. Még is csak az én házam, persze, hogy enyém a legnagyobb fürdő!
 Hiába csobogott a víz amilyen gyorsan csak tudott, nekem még is úgy tűnt, hogy egy apró kis folyás lenne, mindennek ellenére befektettem a kádba B.-t, hogy legalább kezdjen el felmelegedni.
  Le kell vennem a ruháit, így nem maradhat, minden tiszta sár!
-Hagyd... - próbált Perrie odaférni, de nem engedtem. - Zayn Malik! Nem hiszem, hogy örülne neki, ha kinyitja a szemeit és te ott vagy fölötte a ruháival  a kezedben, miközben pucéran fekszik a kádban! 
-Miért neked talán örülne? - nem tudtam józanul gondolkodni, vagy is nagyon remélem, hogy akkor nem mondtam volna ekkora baromságot...
-ÉN, lány vagyok. - kezdett a replikázásba - És, ha nem takarodsz ki innen fél másodpercen belül, akkor még rosszabb állapotban lesz! - mutatott a mögöttem fekvő továbbra is ájult lányra.
  Igaza volt. Egy szó nélkül robogtam ki a fürdőből és vágtam le magam az ágyra, hogy a párnámba ordítsak, majd a falhoz csapjam.
  Most jön a pokoli várakozás.
  Már csak egy kérdés van: Felhívjam a többieket a történtekkel? Ha igen, akkor mit mondjak nekik?


Perrie

  Miután lemeccseztem Zayn-el a kimenetelt, vettem egy nagy levegőt, s nekiálltam levetkőztetni a lányt. Mennyi borzalman mehetett keresztül, én meg még vele kiabáltam múltkor... Oké dühös voltam, de... Semmi baj Edwards, foglalkozz a feladatoddal, jelen esetben egy másik lány vetkőztetésével és fürdetésével, aki mellesleg nem is bír és a te 'ál pasid' és hét országra szóló barátod, nagy szerelme...
  Hát ez csodás...
  Nagy nehezen végre sikerült minden egyes ruhadarabot leszenvednem róla, s elkezdhettem leöblíteni róla a sok mocskot.
-Blair. - szólongattam - Blair! - próbálkoztam mikor már a víz akkora volt, hogy féltem, megfulladhat ha nem figyelek.
  Hirtelen felindulásból, a csapot jéghidegre raktam, s a lány arcába irányítottam.
  Nem hittem volna, hogy sikerülhet, de hál' Istennek szerencsém volt, ugyan is hirtelen kinyitotta a szemeit, de ezzel el is süllyedt kapásból, majd felbukkant s köpködve prüszkölve próbált megszabadulni a szájába meg orrába kerülő víztől, amit az én arcom és hajam is bánt.
-Most az egyszer elnézem neked... - sóhajtottam megkönnyebbülten. Erős lány, szerencsére nincsen nagy baj...
-Fázom... - köhögte, mire észbe kaptam és visszatekertem a forróra a vizet, majd gondolatainkba merülve ültünk.
-Mikor találtatok meg? - kérdezte még mindig rekedtesen, bár ez szerintem nem ma fog elmúlni neki... Előkaptam a telefonom, s megnéztem az időt.
-Háromnegyed órája... - gondolkodtam el. - igen valahogy úgy lehetett.
-Szóval egy-másfél órán keresztül, ott voltam... - dolgozta fel magában a dolgot.
-Egyáltalán mit kerestél ott? - tettem föl az egyik legfőbb kérdést, amire természetesen nem reagált. - Zayn aggódott. - böktem ki, csak hogy valamilyen érzelmet kicsikarjak belőle, de először semmi sem történt, ám továbbra is figyeltem s végül megláttam a kósza könnycseppet, ami végig száguldott az arcán. Terelj Perrie, terelj!
-Ő akart levetkőztetni. - bukott ki belőlem. Hát, nem ez a legmegfelelőbb, de ez sikerült. 
-Pfff... - hát ezzel meg mi a szart kezdjek?
  Inkább elnevettem magam.
-Most meg mi van? - jött a cseppet sem kedves kérdés.
-Semmi... Csak... Csak elképzeltem a jelenetet, h felébredsz és Zayn fölötted áll a ruháiddal a kezedben. 20 fontot tennék rá, hogy pofon lenne a vége! - nevettem tovább, s nagy meglepetésemre ő is elmosolyodott.
-Pezz! Felébredt? - kopogtattak az ajtón, mire mindketten elkomorodtunk.
-Igen! - kiabáltam vissza habozva.
-Akkor bemehetek? - és már nyitotta is ki az ajtót.
-Mond csak neked nem tiszta, hogy az emberek általában meztelenül fürdenek? - akadt ki B., ezzel megállítva az ajtó nyílását.
-Ezek szerint jobban vagy... - hallatszott halkabban a fiú hangja.
-Csinálj neki egy teát! - szóltam bele, a 'vihar előtt'.
-Rendben. - jött a válasz, majd valami motoszkálás, míg nem visszatért a csend.
-Hol a cigim? - köhögte a lány.
-Nem hiszem, hogy most jót ten...
-Nem érdekel, hogy szerinted mi jó és mi nem! - hallgattatott el - Én csak a rohadt cigimet akarom! - mondta fásultan, még is erőteljesen. Én meg a béke kedvéért, kiszedtem Malik szobájából egy dobozzal, hogy megnyugodjon. Meg akarom ismerni ezt a lányt, annyi minden rejlik benne és olyan ellentmondásos, még is Will.. Will sokat mesélt róla, amellett Zayn kikészült miatta pedig nem mondanám gyenge jellemnek, kiborította fél perc alatt Pault és még sorolhatnám. Szerintem teljesen evidens a kíváncsiságom.
-Ez nem az enyém. - nézett értetlenül a dobozra.
-Gondoltam, de a tiéd teljesen elázott - itt kikotortam a ruhái között lévő vizes dobozkát és felmutattam - így gondoltam jobban jársz ezzel. - vontam vállat.
-A gyújtóm a dobozban van. - célzott, hogy adjam azt is oda neki, de itt már nehezebben ment az önmagam nyugtatgatása. Valljuk be, ért ahhoz, hogyan akasszon ki sec-perc alatt másokat.
  Kikapta a kezemből és rágyújtott.
-Átmelegedtél már? - kérdeztem miközben mosolyt erőltettem az arcomra, de nem válaszolt.
  Hát persze... Megkapta, amit akart, minek is tenné? Ki vagyok én neki? Röhejes gondolat volt Edwards, hogy ezért majd csak úgy 'hálából' a bizalmába fogad...
  Aztán a füst elkezdett terjedni a fürdőben, nekem meg köhögnöm kellett. Nincs különösebb bajom a dohányzással, de egy alapból párás helyiségben igen nehezen viselem, így gondolom érthető, hogy köhögni kezdtem.
-Örülnék, ha a már így is kikészült szervezetembe nem akarnál még egy kis bacit juttatni. - mondta hidegen, hogy rám sem nézett.
-Már ne is haragudj, de kezdesz felidegesíteni! - te jó ég, ez nagyon röhejesen hangzott, és én még csodálkozom, hogy hülyének néz?!  - Felhívsz, hogy jöjjek ide, utána kimész az esőbe fürdeni, most éppen téged ugrálunk körbe, hát szerintem igazán megérdemelnék egy kicsivel normálisabb hangnemet! - hadartam el neki mérgesen.
-Milyen érzés, hogy az én megunt pasiaimmal jössz össze újra? - kérdezte üresen, mire a döbbenettől szólni sem tudtam. Ez övön aluli volt. Oké, hogy szar az élete, de miért kell ezt másokon kitölteni? Én próbáltam vele normálisan beszélgetni!
  Kopogtak.
-Itt a tea! - szólt Zayn - És a fűtést is felkapcsoltam.
-Gyere be! - kiabáltam bosszúsan. És ha meglátja, mi van? Hiszen jártak!
-Biztos? - kérdezte bizonytalanul.
-Hát Danwernek kell a teája, én meg lusta vagyok felállni, szóval... - játszottam tovább. Nem gondoltam volna, hogy dühösen ilyen kis hülye tudok lenni... Mint egy öt éves!
-Várj! Megtörölközöm... - morogta a másik, s a következő szál cigivel a szájába kievickélt a vízből, elvett két türcsit, s egyiket a hajára, másikat magára tekerte, s összehúzva magán mindet úgy várt, hogy a srác belépjen, de nem szólt.
-Zayn jöhetsz! - emeltem meg a hangom, mire az illető, aggódva belépett a helységbe.
-Jól vagy? - kérdezte, s mintha én ott sem lennék, minden figyelmét Blairnek szentelte...
  Hülye szerelem, ez a csaj meg.... Jó, oké megígértem Zaynek, hogy nem mondom el neki, de miért nem képes a Malik srác elmondani neki az igazat? Miért gyötri magát?  Mert bűntudata van...
  Vajon... Vajon Willel mi is tudunk, majd így egymásra nézni, mint ők? Igen, ők, ugyan is hiába próbálja tagadni a lány, néha azért rajta felejti a szemét Zayn-en, és nem vagyok hülye...
-Kösz - vette ki a kezéből a bögre teát a lány, s a cigit a csap mellé rakva fújkálni kezdte a forró löttyöt.
  Aztán jött a szokásos csend, csak, hogy ez elég röhejes volt, ugyan is Malik, nem tudta levenni a szemét a lányról. Hiába volt annak elmosódva a sminkje és sápadt az arca, még így is nagyon szép volt és ha ez nem lenne elég, mint már említettem Zayn szerelmes.
 Jézus... Most lekevernék neki egyet, hogy magához térjen, de úgy tűnik B. leszarja... Akkor nem lehet nagy baj... Ugye?
-Még valami? - fordult villám sebességgel Danwer a fiú felé, aki továbbra is pislogás nélkül bámulta.
-Nem... Vagy is.. Én... - ez hülye!
-Inkább hozz neki valami ruhát, mert különben semmit sem ért ez az egész. - forgattam a szemeimet. - sokat és meleg legyen az összes! - adtam parancsba, és Zayn már ki is menekült a kínos helyzetből. - Olyan szemét m ódon kezeled a helyzetet... - motyogtam, de ezt nem kellett volna.
-Igen? Elvileg te tudod, hogy mit tett és én vagyok a bunkó?! Kíváncsi lennék mit tennél a helyembe, ameddig ez nem történik meg, viszont inkább pofa be!  Te még most sem beszélnél vele, ha én nem vettelek volna rá és azok az ökrök még mindig játsszák a hülyét, és nem fogják fel, hogy így vagy úgy, de ki kell állniuk EGYÜTT  a színpadra újra és újra! - tört ki belőle, de a vége megint csak köhögés lett.
-Te sem hallgattad meg. - mondtam csendesen.
-Mint mondtam, ameddig nem vagy a helyemben, pofa be arról, hogy én mit csinálok ebben a helyzetben. - tért vissza az érzelemmentes hangnemhez.
-Igazad van, ne haragudj... - gondoltam végig logikusan az egészet.
-Itt vannak a ruhák! - nyújtotta be egy kéz a nagy kupacot. Úgy látszik már nem mer bejönni.  Elvettem tőle, majd visszafoglaltam eredeti helyem a kövön.
-Szárítsuk meg gyorsan a hajad, és a többit csak utána. - kezdtem feltápászkodni, de leintett. - Oké... A hajszárító a pult melletti polc középső kosarában van. - tájékoztattam, de most sem reagált semmit azon kívül, hogy követte útmutatásom.
  Vagy húsz percébe telt megszárítani a haját, nem is beszélve arról, hogy holnap biztos újra kell mosnia, mert a balzsamig nem nagyon jutottam el, bár nem is bánom, legalább felébredt.
-Itt a hajgumid. - szedtem le a csuklómról, s felé nyújtottam, mikor végre kész lett, s végre öltözhetni kezdett.
-Készen vagytok? Raktam meleg vizes palackot az ágyadba, hogy mire oda mész ne fagyj meg. - nyílt ki az ajtó, ott állt a zavart srác. Te jó ég! Ennek soha nem múlik el az idétlensége, ha Blair a közelében van? Azt hittem, hogy csak én kapom el ezeket a pillanatokat, de ez... Annyira aranyos!
-Na jó, Zayn, figyelj rá egy kicsit és segíts neki, én felhozom a cuccait, mert párat áthoztam, meg fel kéne hívnom Willt... Nem, nem vagyok hülye, semmit sem mondok neki! - sóhajtottam nagyot, majd Malikot kikerülve visszaindultam a kocsihoz.
-Amúgy itt alszom! - kiabáltam még fel, úgy érzem nem jó ötlet most itt hagyni őket...

Zayn


-Nem kell segítség, tudok járni! - sziszegte Blair, mikor felé indultam. 
  Vett egy nagy levegőt, s szép lassan lépegetni kezdett, de megszédült, s épp hogy vissza tudtam állítani az egyensúlyára.
-Akkor legalább a cuccaidat had vigyem. - akadékoskodtam, mert azok eléggé nehezítették, így is remegő lépteit. Nem kérette magát, rám sem nézett, csak mint egy csicskának, a kezembe nyomta a dolgokat, ám nem tudtam megsértődni, ha ezzel is segítem.... Tudom, hogy nem ilyen, és tudom, hogy ott van bent az a lány, aki anno, csak... Csak nem szeret az én jelenlétemben, meg ismeretlenek jelenlétében előbújni, amit nem is csodálok...
  Lassan bekísértem a szobájába, letettem a cuccait az ágy lábához, megvártam míg betakarózik, majd álltam ott, mint valami hülye.
-Raktam oda zsepit, gyógyszert, termoszba teát ha kellene még éjszakára, mert nem hiszem, hogy ennyivel megúsztad volna. - motyogtam a fejem vakargatva, de alig tudtam mondandómra koncentrálni, mert ahogy beburkolta magát, kiült arcára az a nyugodt jóleső érzés, amit olyan ritkán látni nála. Lehunyt szemmel élvezte a meleget, míg én ittam a látványt.
-Utálom, ha bámulsz. - nyitotta ki hirtelen hatalmas kék szemeit, s kapásból megtalálták az enyémeket.
-Sajnálom. - fordítottam el a szemeim, nem tudtam elviselni azokat a tekinteteket. - Inkább megyek... Fogsz tudni aludni? - céloztam arra, hogy kényelmes-e.
-Igen. - vágta rá gyanúsan hamar, de mit volt mit tenni, lekoptatott, mennem kellet.
-Hát akkor... Jó éjt! - intettem felé, s indultam lassan kifelé. Igazság szerint, az is megkönnyebbülést jelent, hogy jól van. Iszonyatosan rám ijesztett, remélem hamarosan leszokik erről...
-Várj! - szólt utánam  ijedten. - Nem.
-Mi nem? - kaptam az alkalmon, hogy visszafordulhatok.
-Nem fogok tudni aludni... És vihar is van... És beteg is vagyok... - tördelte az ujjait, majd a rossz szokás helyett inkább a még rosszabb felé fordult, vagy is a cigi felé. Remegő ujjakkal kezdte kibányászi az egyik szálat, s nem úgy tűnt, mint aki további magyarázatot ad.
-Mióta félsz te a vihartól? - vontam fel a szemöldököm. Ez új, ő mindig is szerette, ha csak... Ha csak nem utálta meg miattam.
-Most sincs vele bajom, csak ha beteg vagyok könnyebben van rémálmom tőle... - szívott egy nagy slukkot.
-Akarod, hogy maradjak? - bukott ki belőlem, de meg is bántam. Igen, ezt akarja, de nem fogja kimondani! Viszont, ha így folytatom elküld! Kussolj Malik!
-Én nem ezt mondtam. - vágta rá.
-Oké... -azzal leültem a fotelbe, elő kotortam a cigimet s én is rágyújtottam. - Szólj, ha valamiben még segítsek... - hagytam lebegőben, de nem válaszolt.
-Blair, ezeket hozta... Hopp, bocsesz! - jött be Perrie nagy hévvel, de meg is torpant. - Ugye nem zavarok? - tette fel a kérdést, mire Danwerrel, mindketten a fejünket ráztuk. Úgy látszik van még amiben egyet értünk.
  Neki jó, mert nem kell velem kettesben lennie, nekem jó mert figyelmeztet, ha nagyon gáz vagyok...
-Úgy érzem hosszú éjszakánk lesz... - sóhajtott, majd helyet foglalt egy puffon.
Istenem, add, hogy ne csesszem el mégegyszer!
  Na gyerünk Zayn, ne égj be....


4 megjegyzés:

  1. Wow, annyira jo *-* nem tudok betelni az irasoddal <3 fuu egyre jobban feszegeted az idegszalaimat :D varom hogy kideruljon a verés tortenete :D szerintem a 10 000-nel irj a multba visszaemlekezest, Zayn+Blair boldogok eggyutt :)) vagy a megismerkedes, elso csok...ilyesmik :$
    XxLilii

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ui.: bocsi, hogy sokaig nem irtam, csak sokat kellett tanulnom, es ma olvastam el mind2 reszt...
      Xx;)

      Törlés
  2. Annyira de annyira orulok hogy iirtal!!! Komolyan mar elgondolkodtam h mi rosszat iirhattam mert hianyoztak a kommentjeid amiket imadok mert mindig kedveset es hasznosat iirsz es most.... MEGOLDOTTAD A DILEMMAM KOSZONOM! Ez nagyon tetszik h valamit iirjak a hiires neves szep idokrool... meg egyszer nagyon de nagyon koszonom!!

    Xx Blair

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Orulok, hogy segithettem :33 fuu nagyon sajnalom :(( <3 alig varom a visszatekintest, es a kovi reszt *-* <3

      Törlés