28. Fejezet - Készülődés

ÉÉÉsss, Haliii! Mivel olyan cuki voltatok, hogy írtatok nagyon kedves kommenteket, amitől egész nap jókedvem volt, úgy gondoltam megajándékozlak titeket egy újabb résszel!! :))) Remélem tetszeni fog mindenkinek éés, megint írtok majd kedves és cuki dolgokat :DDD

Szóóóvaal Jóó Olvasást!!

Xx Blair

Blair

-A kurva életbe már! - morogtam, mikor a bögre hangos csörömpölés közepette kiesett a kezemből, ripityára törve a földön. Én csak egy nyomorult teát akarok inni, valami nátha elleni szarral! Miért kell ilyen bénának lennem?!

  Előkerestem egy seprűt, s nagy hévvel kezdtem takarítani.

-Mi van már?! - jött a lépcsőről egy ingerültebb hang.

-Nyugi... Kifizetem. - vetettem oda gúnyosan a belépő személynek.

-Ja, te vagy... Semmi gond. Segítsek? - milyen hirtelen váltott hangnemet...

 Inkább nem is válaszolok... Beleszórtam a szemetesbe a maradványokat s kerestem egy másik bögrét.

-Úr isten, minden rendben? Mi tört össze? - rohant le a lépcsőn a 'szőke ciklon'.

-Csak egy bögre. - hallottam meg Zayn hangját. 

-Ja jó... - sóhajtott nagyot a lány. Én közbe kiöntöttem a teát a bögrébe, sa a kis kapszulával együtt lassan kortyolni kezdtem. - Amúgy... Minden rendben? - nézett Pezz a fiúra.

-Ja. - és ekkor fordultam meg. Valahogy éreztem, hogy engem nézett egész idő alatt azokkal az égető pillantásaival, s nem bírtam ki, belenéztem a szemébe.

  Valahogy más volt. Mint ha látna, de nem itt lenne. Ismerem ezt az elmerengő piilantást, valamin nagyon gondolkodik.

-Mi van? - bukott ki belőlem az elegáns kérdés.

-Csak eszembe jutott az első randink. - mondta egy halvány mosollyal, majd szemei kikerekedtek, ahogy nagy eséllyel nekem is.

  Mi van?! Ez most... Oké, ezt látom rajta, hogy nem akarta kimondani, de mindketten elvörösödve bámultunk még mindig egymásra.

-Bocsánat én nem akartalak... Mindegy. - sóhajtott nagyot, én meg inkább nagyot kortyoltam a forró löttyből, amivel le is égettem rendesen a nyelvem, de most valahogy jól esett.

  Nem akartam, hogy nekem is feltörjenek az emlékek. Túl szépek voltak, mostanra túl keserűvé váltak.

-Miért? Milyen volt az első randi? - kérdezett rá Perrie, de most a 'direkt teremtsünk nekik kínos helyzetet' helyett szemeiben, csak őszinte kíváncsiságot láttam.

  Egy ideig egyikünk sem válaszolt.

-Azt hiszem én... Kimegyek cigizek egyet. - hátrált ki a helyzetből Zayn. 

  Bunkó! De ha ő kint, én bent.

 Teámmal és egy szál cigivel ültem le az ebédlő asztalhoz, velem szemben Edwards-al.

-Figyelj, ha nem akarod elmondani... - kezdte, de leintettem.

-Lényegtelen, így legalább hátha könnyebben le tudom zárni. - vettem egy nagy levegőt. Mi ez a hirtelen jött beszédességem már megint? Komolyan nem értem magamat. De ha most ez jó, akkor ez jó. Ez még nem jelenti azt, hogy minden rendben velem! De úgy érzem tartozom ennyivel neki. - Ugye már mondtam, hogy... Én elég semleges érzésekkel mentem el az első randira... Na most Ő... Mi betörtünk az iskolába... Nem nem rongáltunk, meg semmi csak a zeneterembe akart elvinni, mert szerette az ottani zongorát. - hadartam el a rövid magyarázatot, hogy folytathassam. - És... Írt nekem egy dalt.

-Hogy micsoda? - élénkült fel a lány.

-Jól hallottad. Most képzeld el az én helyzetemet... Van egy fiú, aki teljesen semleges számodra és kapsz egy... Számot tőle... - meredtem hitetlenkedve magam elé.

-És utána mi történt?! - 'szomjazta a folytatást'

-Megcsókoltam. - vontam vállat, de ahogy az emlék előbukkant nem bírtam ki és apró mosollyal, vörös fejjel néztem ölembe.

-Te elpirultál?! Te elpirultál! - nevette el magát döbbenten a lány.

-Csitt már! - szóltam rá, s ittam egy újabb kortyot.

-Okéé... És... Valahol meg lehet hallgatni azt a számot? - érdeklődött.

-Őt kérdezd. - tettem fel a kezem védekezésképpen. - Nem tudok arról, hogy lenne felvétel. Nekem mindig elénekelte ha akartam. - vontam újra vállat.

  Hogy tudok erről beszélni?! Négy évig, még csak gondolni sem akartam rá!

 Talán pont itt az ideje.

  Mielőtt azonban folytatódhatott volna a beszélgetés, a Malik fiú lépett be a terasz ajtón.

-Most hívott Paul, hogy nem kell ma bemennünk, de estére hivatalosak vagyunk, valami nem tudom micsodára... Asszem ezek azok, ahova összegyűjtik a sztárocskákat és összeboronálják az embert mindenkivel, szóval értelme nincs... Viszont nektek ott kell lenni, mert most mutatunk be titeket, mint táncosainkat. És... Neked Harryvel kell menned. - nyögte ki, s ökölbe a keze. Okéé, erre nagyon nagyon érzékeny úgy látszik...

 De ház ez van. Nem tartozom neki semmivel, nem is fogom magamra venni.

-Akkor gondolom én veled megyek. - bólintott Perrie.

-Figyelj, ha nem akarsz és úgy érzed, hogy be kéne jelentenünk egy szakítást... - kezdte Zayn., de a lány leintette.

-Nem. Veled megyek, nem most fogjuk bejelenteni. A srácik így is kivannak akadva rád, nem foglak én is a szarban hagyni... Willel meg majd lemeccsezem. - sóhajtott nagyot, majd felderült az arca. - Viszooont, el kell mennünk vásárolni, mert biztosra veszem, hogy nincsen ruhád! - mutatott rám.

  Hát ez igaz, de...

-Én nem fogok kiöltözni. - jelentettem ki.

-De ez egy estélyis este! - könyörgött Pezz.

-Nem.

-Figyelj, elmegyünk csak megnézzük, és ha nem találunk, akkor nem erőltetem, oké? - kezdett alkudni.

 Ez nem is rossz ajánlat, vásárolni úgy is elakartam már menni, most az, hogy benézünk számomra pár 'idegen' boltba az belefér.

-Rendben. - bólintottam.

-Akkor fél óra múlva indulunk! - jelentette ki, majd felszaladt az emeletre.

 Lassan utánaindultam, szó nélkül ott hagyva a gondolataiba merült srácot. Gondolom az estén kattog, ahol el kell majd játszani, hogy minden rendben és nagy a boldogság. Hát szar ügy... Ilyen a sztár élet úgy látszik...

  Megcsörrent e telefonom. Harry. Villogott a kijelző.

-Szia. - szóltam bele semlegesen. Te jó ég, mióta köszönök én telefonba?!

-Hali... Gondolom mondták a ma estét. - ő is ugyan olyan kimért volt mint én.

-Ja.

-És... Mit szólsz hozzá? 

-Mit kéne szólnom?

-Hát... Nem is tudom... Meg kéne beszélnünk pár dolgot nem gondolod? - tért a lényegre.

-De.

-Akkor? Mikor érsz rá?

-Most vásárolni megyek, de ha visszaértem, átjöhetsz. - 

-Miért nem jössz te át? - akadt fenn.

-Nem fogok veszekedni. Ha beszélni akarsz velem, majd átjössz. Hívlak mikor visszaértem. - azzal kinyomtam. 

 Nem fogom megint újra kezdeni az elmúlt pán napban lezajlódó, vitákat, mert értelmetlen lenne.

-Perrie. - mentem be ideiglenes szobámba. A lány felnézett. - Ki a bandából a legértelmesebb, aki talán képes lenne mélyebbre nézni a 'dologgal' kapcsolatban? - utaltam Zaynre.

-Úgy érted azt, amit én megtettem és, amit te nem mersz megtenni? - kérdezett vissza, mire a szememet forgattam. Vele se kezdem el ugyan azt, mint tegnap. - Liam... Liamnél lehet esélyed. - köszönetképpen bólintottam.

 Ekkor csörrent meg az ő telefonja.

-Bakker. - nézett a kijelzőre. - Will az. - sóhajtott.

 Na ez nem lesz sétagalopp.

-Igen? - szólt bele lassan.

-Nem engedem, hogy vele menj el! - hallottam ki az ideges hangot a másik féltől.

-Will... Nyugodj le. Nem lesz semmi baj, eddig sem történt!

-De mi van ha most még is! - lett kétségbeesettebb a fiú.

-De nem lesz!

-Akkor sem engedem!

-Mi az, hogy nem engeded?! Miért mit akarsz csinálni, ha megteszem?

-Kitálalok a sajtónak. - jött a meggondolatlan válasz, s Perrieben még a szó is bennakadt.

  Igen Will elég hülye... Ha olyan személyről van szó, aki fontos neki, akkor elég hülyeségeket mond még ha nem is gondolja komolyan.

-Hogy mit mondtál? - kérdezte feszülten a lány, de én kikaptam a kezéből.

-Még is mi a faszt képzelsz magadról? Rohadt gyorsan állíts magadon, mert mindenkit el fogsz veszíteni magad mellől, ha ennyire magadhoz akarod láncolni! Eddig sem volt semmi baja Perrienek, és most sem lesz! Amúgy meg csak egy rohadt ajtón bevonulás és már is ott van melletted! És ha kimersz tálalni a sajtónak, akkorát csalódok benned, mint még emberben nem. Zaynnel is nagyobbat. Az, hogy ezt tudjátok, nem jogosít fel téged ilyenekre, s hidd el, én is tudnék rólad összekaparni dolgokat. Undorító vagy. - azzal kinyomtam.

-Ugye ezt nem gondolta komolyan? - nézett felém könnyes szemmel Pezz, mire megráztam a fejem.

-Nem. Ez ugyan olyan, mint amikor üvöltözni kezdett velem próbán. Majd észhez tér. Bármi is a tét, erre még a csapat is kiakadna, és ezt nem akarja. - próbáltam nyugtatni, több kevesebb sikerrel.

  Gyorsan átöltöztünk mindketten, majd  a lány kocsija felé vettük az irányt.

-Megleszel? - nézett még hátra a fiúra, aki bólintott. - Halii!! Majd jövünk! Kaphatok egy szál cigit? - kérdezte már a kocsiban ülve. - Mi van? Ideges vagyok! - magyarázta én meg felé nyújtottam a dobozt. - Nálam inkább csak résnyire legyen nyitva, ha nem baj, nem akarok holnap a címlapon lenni. - magyarázta, de egyáltalán nem tudtam ezen megsértődni, bólintottam, s lehúztam magamnál teljesen. - Szét vásárolom az agyamat is most! - morogta.

 Megcsörrent a telefonja.

-Ó, basszus... Felvennéd kérlek? - nézett rám, mire megütközve nyúltam a telefon felé. Cigizés és vezetés közben gy látszik ez már nem megy neki.

-Azt sem tudod ki az!

-Jade. Az egyik Little Mix tag, ha tudod, hogy kik vagyunk... - magyarázta.

-Pója, tudom, a ti zenéteket még szeretem is. - vontam vállat, majd megnyomtam a fogad gombot.

-Csók Csajszi, te Zaynel mész este igaz? - kérdezte kapásból a lány.

-Öhm... Szia.. öhm Jade, én nem Perrie vagyok.. - kezdtem de közbe vágott.

-Akkor ki?

-Most mondtam volna végig. - forgattam unottan a szemem.

-Ne legyél bunkó! - szólt bele Pezz, mire megismételtem előző cselekedetemet.

-Blair Danwer vagyok, és ha jól tudom, ja Edwards, Zaynel megy. - majd szívtam egy nagy slukkot.

-Blair? Az a Blair? - na itt kihangosítottam a telefont és úgy kérdeztem vissza. Perrie drága szorulni fog...

-Meliyk?

-Hát, aki elrabolta a nagy Zayn Malik szívét. - s hangján érezhető volt, hogy vigyorog. Mérgesen pillantottam a mellettem lévő szőkeségre, aki vörös arccal, mérgesen szólt bele a beszélgetésbe:
-Jade! Megbeszéltük, hogy ezt nem! - hűűű... Szegény csajt, ma mindenki felidegesíti... Hát, szar ügy.
-Blair az? Hadd beszéljek vele! - hallottam meg egy egy másik hangot. Mi a fasz?! Nem ők a sztárok?! Ennek nem fordítva kéne esetleg zajlani? Már mint ha nem én lennék ugye, mert nem vagyok egy nagyon 'pezsgő' típus.
-Leigh, ne kezdjétek! - forgatta a szemét Edwards. Úgy látszik ez ragad... Ám a másik lányt, nem nagyon érdekelte ez.
-Szia Blair! Hogy kerülsz, Pezz kocsijába, azt hittem utálod! - kezdte csevegő hangnembe.
-ŐŐ... Vásárolunk. - nyögtem ki. Teljesen le voltam döbbenve.
-És  mi van Zaynel? - már megint egy ismeretlen hang.
-Mi lenne? - kérdeztem vissza.
-Hát ugye bár ő nagyon szerelmes... Te pedig... Te is? - puhatolózott.
-Na jó, pofa be. Pezz Zaynel megy este. - azzal lecsaptam a telefont. Nem voltam ideges, igazán csak untam.
-Sajnálom, azt hittem tudják tartani a szájukat, nem szoktak pletykálni, de rád nagyon kíváncsiak...
 Vállat vontam.
-Neked legalább van kivel megbeszélni ezeket. - motyogtam, de meghallotta. Igazándiból ezt irigyeltem benne. Én nagyon rég óta nem 'cseverésztem' Tomon kívül senkivel. Na jó talán Sarahval meg Harryvel. De Hazz fiú, Sarah pedig Tom barátnője és én örülök, hogy ilyen jóban vagyunk, csak... Mi van ha szakítanak?! Persze, hogy a bátyám mellett leszek akkor!
-Neked is lenne... - célzott, mire felhorkantottam. Nem, mert nehezen fogadok el bárkit, mint barátomat, bár mostanság látok rá esélyt...
-Nem. - húztam fel hirtelen a védőfalat, ő meg jobbnak látta nem feszegetni.
 Megállt egy hatalmas pláza előtt, majd rángatni kezdett maga után. Úgy érzem sok cigimbe fog kerülni a mai nap...
  Csak húzott és húzott be az egyre több ruhás boltba, de hál'istennek tényleg nem erőltette, ha valami nem tetszett, de elég volt nekem az is, hogy végig kell asszisztálnom az ő próbálgatását, a rajongókkal vegyítve, akik engem Styles barátnőjének hisznek...
  Azokkal a pillantásokkal, amikkel méregettek, komolyan, szerintem nekem estek volna, ha nem tartottak volna attól, hogy elég rendesen szarrá verném őket.
  Mondjuk tényleg meg tettem volna...
  Mindezek ellenére, azért minden harmadik bolt olyan volt, ahova én is beakartam menni, csak itt tíz percnél nem nagyon töltöttünk többet, mivel nem vagyok képes annyit tökölni, mint a szőkeség, meg ő türelmetlenebb.
-Na jó, ez az utolsó ígérem! - rángatott be egy újabba, nekem meg már erőm sem volt tiltakozni. A következőbe egyszerűen nem megyek be vele, hanem hívok egy taxit.
  Össze vissza tébláboltam a sorok között, miközben ő fel alá rohangált s szedte le a tíz ezredik ruhát, miközben az árusok a seggét nyalták, bár azt eléggé leszarta. Bírom a csajt, hogy milyen flegmán képes a talpnyalást viselni.
  Aztán megláttam. Komolyan ha valamilyen ruhát felveszek, csak is ez lesz az, főleg, hogy ott volt hozzá a tökéletes cipő. Nem hittem volna, hogy bármire ezt mondom, de KELL ez a ruha.  Gyorsak kikerestem a méretem, a hozzá való cipővel, s megindultam a próbafülkék felé.
-Danwer hidd el nagyon sietek... - kezdte Perrie mikor a fülkék előtt összetalálkoztunk, aztán meglátta a kezembe a ruhadarabot,s jó, hogy fel nem visított. - Úr Isten ez geci jó! Vedd fel! - tuszkolt abba a próbafülkébe, amit kiürítettek neki az árusok! Na ne már, ez már tényleg szánalmas.
 Gyorsan magamra kaptam a ruhát cipővel együtt, majd elhúztam a függönyt.
-Azta... Ezz... Ezz annyira te vagy! - mondta egy őszinte mosollyal. - Fordulj meg! - mutatott a másik irányba. - Neked van tetkód?! Azt a...! ez kurva jó! Mi van odaírva? - célzott a japán írásra, ami végigfutott a gerincemen.
  Na iggen...Az írás..
-Olyan dolgok, érzések, amik tönkre teszik az embert. - mondtam ki egyszerűen, neki meg a mosoly odafagyott az arcára.
-Blair...
-Ne... Hagyjuk ez most... Lehet nem sokára ezek a dolgok, mind más jelentést kapnak. - eresztettem meg egy halvány mosolyt, majd behúztam a függönyt, hogy visszaöltözzek.
 Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem költöttem el egy vagyont, de nem érdekelt. Jó fizetésem van, nem sokszor csinálok ilyet, alapból meg ha pénz szűkében lennék, elmennék egy versenyre, s meg lenne oldva.
-Ha Zaynnél készülünk, nem kéne pár cuccot összeszednünk még? - érdeklődtem -Már mint még is csak fiú..
-Hidd el minden van nála, sminkekkel meg most pakoltunk tele egy egész zacsit. - vont vállat. Te jó ég mennyit vásárolhattunk, ha már nem is emlékszem a felére a dolgoknak?!
  Húsz perc alatt vissza is értünk, s jól megrakva sétáltunk be a házba.
-Haliii! - kiabálta el magát a szőkeség, míg én csöndben kullogtam utána. Lerúgtuk a cipőnket, s a nappaliba vettük az irányt, de az ajtóban le is blokkoltunk.
  Harry ült Zaynel szemben s nem úgy tűnt, mintha bármit is sikerült volna megbeszélniük.
-Halii... - köszönt még egyszer Edwards, hát ha ezzel oldja a feszült csendet.
-Öhm... - köszörültem meg a torkom, mikor már vagy egy perce nem válaszoltak a lány üdvözletére.
  Erre bezzeg felkapták a fejüket. A pasik és a hülye féltékenykedésük... Egyik sem tagadhatja, még ha Harrynek ez teljesen baráti és inkább az aggodalom és a féltés irányítja.... Mindegy, nekem ugyan olyan idegesítő, mint az, hogy Malik folyamatosan minket bámul ha együtt vagyunk.
-Gyere. - intettem Hazznek a lépcső felé, s elindultam, a töménytelen csomaggal.
-Hadd segítsek. - kezdte kivenni a kezemből, de nem engedtem.
-Nem! - szóltam rá élesen, s mentem tovább. Nagy sóhajjal követett.
  Beértünk a szobába és én kapásból pakolászni kezdtem a dolgaimat. most legalább vannak... Bár nem akarok itt maradni a végtelenségig... Ott van az összes hangszerem!
-Hogy vagy? - tette fel a semleges kérdést, leülve az ágyam szélére.
-Hogy lennék? - néztem vissza hidegen.
-Hogy viseled? - ez már kicsit konkrétabb volt, s felrobbantott bennem valamit.
-Még is, hogy a francba lennék?! Kiutáltátok az egyik barátotokat miattam, ahelyett, hogy leülnétek vele beszélgetni, s még engem sajnáltok! Hát, köszönöm nem kérek belőle, viszont örülnék, ha legalább ez nem az én lelkemen száradna! Akkora hülyék vagytok mindannyian! - csapkodtam kezemmel magam körül beszéd közbe.
-Hééjj, ez nem a te hibád! Ő volt az a balfasz, aki megve...-kezdett védeni, de ez csak rátett egy lapáttal.
-ELÉG! - visítottam - Most ugyan azt mondod, amit eddig elmondtam! Elég! A helyett, hogy beszélnél vele, csak szidod! - a végére, hangom megremegett.
-Te beszéltél vele? - kérdezte meg úgy egy perc csend után, halkan.
-Az más...
-Miért lenne az? Hogy várhatod el, hogy mi megtegyük, amikor te sem vagy képes...- érvelt.
-Te nem voltál ott... Nem tudhatod..
-De a képeket láttam!
-Az nem ugyan az...
-Már miért ne lenne?
-Mert ÉN éltem át! TE csak valami nyamvadt szarokat láttál! Perrie miért volt képes meghallgatni, te meg miért nem?! Ha tényleg a barátod lenne, sőt, ahogy te mondod 'testvéred' akkor kurvára nem értem, miért nem hiszed el, hogy megváltozott! Pont most kéne mellette lennetek!
-De hisz még most is egy idegbeteg! - akadékoskodott tovább.
-Nem. Csak elkeseredett. Szerinted... Szerinted nem volt rá esélye, hogy újra megtegye ha akarná? Vagy elmondta volna, ha nem szégyellné a dolgot? Pezz-nek sincs semmi baja, pedig már vagy két éve vannak 'együtt'. Harry én itt lakom nála s  még ha nehéz is, mert még is csak... Van múltunk, csak azért teszem, hogy lássátok, nem olyan...
-Ne haragudj Blair én erre képtelen vagyok...
-Ha én megbocsátottam, te miért nem tudsz? - mondtam ki azt, ami már egy ideje kikívánkozott, de csak neki mertem...
-Te megbocsátottál? - pillantott fel nagy szemekkel.
-Talán... - motyogtam, mire megint sóhajtott.
-Figyelj... Adj nekünk egy kis időt. Megígérem, hogy figyelni fogok, de... Téged is sokkolna, ha mondjuk Tomról derülne ki egy ilyen, vagy olyanról, akit szeretsz! - magyarázta.
-Ez már megtörtént, és át is éltem. - néztem rá, miközben leültem mellé. - Én komolyan megértelek, hiszen én egy másik országba menekültem a helyzet elől...Csak arra kérlek, hogy... Nézzetek túl a dolgon... Gondoljatok inkább a sok jóra, amit együtt átéltetek, vagy nem tudom... Mióta vagyok én ilyen klisés és nyálas? - eszméltem magamra, mire halkan felnevetett. - Még annyit, hogy őt régebb óta ismeritek és ezzel lezárom a témát, és az ehhez hasonló minden filmben elhangzó mondatok sokaságát. - vettem nagy levegőt. - Ja és megkoronázom egy cigivel, a kurva vásárlás után. Komolyan úgy látszik nagyon elszoktam a lányok társaságától, mert azt hittem szét unom a fejem. Alapból nincs bajom a vásárlással, de azt ne Perrie Edwards-al tegye az ember. Egy sztár általában sietnem? Hogy ne támadják le a rajongók... Nem, ő nem siet, minden boltban vagy háromnegyed órát képes eltölteni. - ezt a hű, de nagy szófosást Harry jelenlétének tudtam be. Azért eléggé hiányzott.
  A következő pillanatban azon kaptam magam, hogy szorosan ölelem magamhoz, vigyázva nehogy a cigivel megégessem. Kicsit ledöbbenhetett, de aztán ugyan ilyen szorosan visszaölelt.
-Te is hiányoztál... Meg az karót nyelt apácás viselkedésed...- halkan felnevettem a mi kis 'poénunkon', ami alapból rohadt szar, de... Ha valaki a barátod, igazán nem a vicc a lényeg, hanem az emlék.
-Hoztam gyógyszert. - kopogott valaki, majd egy tízed másodpercen belül be is nyitott Zayn, időt sem hagyva nekünk, hogy elengedjük egymást...
  Ha most itt veszekedni kezdenek...
-Kösz. - vettem el.
-Minek neked gyógyszer? - értetlenkedett a göndör.
-Tegnap este úgy gondoltam milyen jó poén lenne megfürdeni az esőben, csak aztán... elájultam. - mondtam ki, mire pont bele kezdett volna a papolásba, de leintettem, hogy folytassam - Tudod ki mentett meg? - nem válaszolt, de tudtam, hogy tudja, túl alapvető.
-Most hálásnak kéne lennem?! Hol volt egyáltalán mikor ez történt?! - már Zayn felé nézett, de még is nekem szólt a kérdés.
-Először is, én igenis hálás vagyok! - mondtam ki, amivel még Malikot is ledöbbentettem, ugyan is ezt így még nem mondtam ki. Hát... Ez van.. - Másodszor pedig éppen azzal beszélgetett, aki nem annyira csökött agyú, hogy elítélje egy életre az egyik legjobb barátját! - kezdtük megint elölről az egész vitát... Vagy is azt hittem, mert most úgy látszik ő volt az okosabb...
-Oké! Rendben! De értsd meg, hogy még nem megy! Bocsi, Zayn, de még egy ideig biztos a pokolba kívánlak... - morogta , mire én majdnem közbe vágtam, de most ő nem hagyta. - De megpróbálom, ezt nem mutatni és ha valamennyire lenyugodtam, képes leszek veled leülni beszélni, akkor... Akkor beszélünk... - indult kifelé az ajtón a göndör. - Amúgy B. én készen vagyok már, direkt így jöttem el, szóval végig itt leszek, indulásig. - azzal elindult a lépcső felé.
-Itt van minden cucc, ami kellhet a készülődéshez. - jött be Pezz, kezében megannyi szépítkező cuccal.
-Akkor... Akkor én is megyek... - motyogta Zayn.
-Történt valami? - kérdezte a lány, miután az ajtó becsukódott, én meg csak a fejemet ráztam.
-Menj el először fürdeni, addig én is megyek valamelyikben és... Jujjj, megkérdezem Zaynt, hogy hadd használjuk az ő fürdődét. - mondta, miközben betuszkolt a szobában lévő helyiségbe. Nem értem mi baja van ezzel. Oké, kisebb, mint a fiúé, de szerintem ez is jó...
  Tíz perc alatt kész voltam, hajmosással és mindennel együtt és egy szál törölközőben léptem ki a zuhany alól, s mentem a szobába.
-Te meg mi a jó büdös francot keresel itt? - néztem az ágyon heverésző bondorkára.
-Unatkoztam, s gondoltam itt kevésbé fogok és hát.. Így is lett. - bámult meg hülye vigyorral.
-Hol maradt az erkölcsös Styles, aki nem akarja meghúzni a barátja exét? - néztem rá gúnyosan.
-Nem tűnt el, csak már nem érdekli, hogy kinek az exe... - vont vállat, s mosolya halványodott.
-Hmm... Majd meglátjuk.. - kacsintottam, s miközben szedtem össze a cuccaimat, hogy átmenjek Zayn szobájába, direkt olyan pozíciókba tettem, hogy a legkevesebbet takarja a törölköző. Milyen egy elképesztő gerinctelen ribanc vagyok...
-De szemét vagy... -motyogta durcásan, én meg nevetve mentem ki az ajtón, ahol a házigazdába botlottam. Ajjaj. - Hidd el, még nem végeztünk! - kiabálta Harry, mire Zayn feje vörös lett.
 Csak megráztam a fejem, kikerültem, s egy csepp jókedv nélkül mentem be a nagyban készülődő Edwards mellé.
 Próbáltuk a hajamat minél egyenesebbre beszárítani a kezelhetőséghez, hogy legalább a fésű vigye, mert most biztos, hogy kivasalom, de csak egy fél sikert könyvelhettem el. Így is csak remélni tudom, hogy a frissen mosás miatt nem fogja kapásból kidobni az egyenes tincseimet.
  Úgy igazán a hajam volt az, amivel annyira sokat kellet szarakodni, hogy még a szőkének is be kellet segítenie a többit, mindketten egyedül intéztük. Én tussal kihúztam a szemem, mint általában, bár most enyhén 'cicás' lett, hozzá vörös rúzs.
  Aztán már csak a  ruha volt a cipővel, s a Perrietől kölcsön kapott kis táskával. Komolyan ez a csaj több mindent vásárolt, mint én!
-Készen vagytok már? - kiabált fel Harry.
-Mindjárt. - adta a választ a lány, aki utolsó simításokat végezte a tükör előtt, miközben én m,ár egy jó ideje az ágyon ülve untam az agyam. -Mehetünk. - bólintott, s együtt indultunk lefelé, cipőinkkel a kezünkbe, mivel egyikőnk sem olyan hülye, hogy a házban lévő lépcsőn járja szét a lábát benne.
-Hűűű, B. többet kéne ruhát hordanod. - vigyorodott el perverzen Harry, bár ebben szerintem Zayn ingerlése is bőven benne volt. Csak a szememet forgattam, s próbáltam nem foglalkozni a barna szemekkel, amik szinte felfaltak.

-Nekem kell még egy cigi. - indultam meg a terasz felé, s hál istennek egyik sem jött utánam.
  Jó volt végre egy kicsit egyedül... Te jó ég, milyen gyorsan este lett, mennyit készülődhettünk és vásároltunk... Most egy ideig biztos mellőzni akarom, majd ezeket a programokat.
-Na jó, mehetünk. - bújtam bele a cipőmbe, s magamra vettem bőrdzsekim. - Harry, ne bámuld a seggem.- morogtam, bár félig nevettem.
-Bocs, de ebben a ruhába nehéz lesz... Zaynre miért nem szólsz rá? - vonta bele a másik srácot.

-Zayn ne bámuld a seggem .- mondtam nagy sóhajjal, de csak miután kimondtam néztem rá, s épp a vörös fejjel elforduló srácot kaptam el.
-Na jó  megvan mindenem. - jött le Pezz, aki közben visszaszaladt valamiért. - Mehetünk.
  Mind a négyen kiléptünk az ajtón.
-Majd ott találkozunk! - intett Perrie, aki ugye bár Zaynel ment. Intettünk, majd összekulcsoltuk Harryvel a kezünket s úgy sétáltunk a  pár házzal arrébb lévő autójához.
-Ígérd meg, hogy nem cseszteted este és megpróbálod a fiúkat is leállítani, ha rákezdenének! - mondtam, miközben beszálltunk a kocsiba.
-Hjajj... De csak, mert annyira hiányoztál. Amúgy mondtam, hogy milyen eszméletlen lábaid vannak?! - vigyorgott felém, miközben beindította a kocsit.
-Tudom, hogy milyen eszméletlen testem van, de ezekkel nem sokat érsz nálam.- kacsintottam rá, mire megint csak nevetett.
  Csak remélni tudom, hogy mindenki brutál jó színész legyen a társaságból...