2013. november 27., szerda

First time - visszatekintés - (36. fejezet)

 Édeseim! Nem tudom, hogyan köszönhetném meg azt a sok támogatást, amit mostanában kaptam, főleg, hogy a feliratkozók kb. két hét alatt a duplájukra nőtték ki magukat és wáááááá!!! Kurva boldog vagyok!!
  Háát itt lenne a következő meglepi rész és nagyon remélem, hogy írtok ehhez komikat meg minden, mert nagyon sokat szenvedtem vele, ugyanis nagyon régóta is készül ez, szóóval nagyon remélem, hogy megérte a fáradságot és írtok, hogy szerintetek milyen is, meg min lehetne javítani stb...
Ui: Ezt nem kötöttem a sztorihoz, de lehet a következő fejezetben utalok!

   Joo Olvasást!!

                                   Xx Blair






 A lány szemei kipattantak. Iskola nap volt, de még bőven lett volna ideje pihenni, ám nem bírt tovább aludni.
 Hát elérkezett ez is... Gondolta, s egy izgatott mosoly terült szét az arcán. Megállt nagy tükör előtt szobájában, s onnan szemlélte a rá visszatekintő lányt.
  Az utóbbi öt hónapban nagy változáson ment keresztül. Soha nem panaszkodott semmiért, hiszen szerette az életét, de mostanában... Mostanában a szemébe költözött az a furcsa csillogás, amit az ember egy szerelmes szemében láthat csak. Egy boldog szerelmesében.
  Nem tudta volna megmondani, hogy mikor vált ez igazán láthatóvá a számára, de nem is nagyon érdekelte.
 Kész volt megtenni azt a bizonyos lépést.
  Elment zuhanyozni, s tüzetesen átvizsgálta lábát, hogy a gyanta rendes munkát végzett-e előző nap, de nem talált kivetnivalót. Hajmosást a szokásosnál is alaposabban végezte, azt akarta, hogy minden tökéletes legyen az este.
  Mikor 'kilibbent' egy szál törölközőben a szobából, megint a tükör előtt bukkant fel. Végig nézett kicsit teltebb ám, nőies alakján, s zavartan vörös fejjel nézte inkább lábujjait, mikor eszébe jutott, hogy ezt mind... Mind látni fogja Ő. Sőt, nem is csak látni, birtokolni is! Hiszen... Hiszen már majdnem látta őt meztelenül, de akkor nem csinálták azt. Azt, amit a lány a szerelmének akart először adni.
  A csodás gondolatok mellett azonban, ott volt a félelem is. Hiszen az első nem igazán kellemes, és...
-Nem. - nézett farkasszemet önmagával - Bízom benne. - sóhajtott. - Ő majd vigyáz rám.
  Hogy mióta fordul ilyen bizalommal a fiú felé, maga sem tudja, de nem is érdekelte.
-Szeretem. - suttogta a tükörképének, majd a zavart vigyor visszatért az arcára. - Szeretem...

  A lányhoz hasonlóan, a fiú sem bírt sokáig aludni, csak ő még az éjszakát is végig forgolódta.
 Iszonyú rég óta várt már erre a pillanatra, most még is mondhatni, beijedt.
  Fáradtan állt a tükör elé, s nézett végig magán, bár leginkább saját arcvonásait szemlélte. Haja kócosan meredezett az ég felé, szemei alatt halvány karikák díszelegtek, amit remélt, eltűnik még a reggel folyamán.
-Nyugodj már, le nem ez lesz az első... - morogta, s próbálta remegését csillapítani. - Csak neki az... De bízik bennem... Szeret... - bólintott, hogy nyomatékod adjon saját szavainak, majd elindult a fürdőbe.
  Az igazság az, hogy volt a fiúnak egy nagy problémája, amivel talán a lány sem volt tisztában: Blair, soha nem mondta ki, hogy szereti őt. Éreztette, de... Még is úgy érezte, hogy kellene a szívének az a megnyugvás, hogy hallja is. Hiába tudta, hogy az, amit este fognak tenni, csak azért lehetséges, mert igenis a lány is szereti, de...
  A második hónapfordulón, amit épp, mikor a fiú bevallotta a lánynak, az először ledöbbent, majd egy halvány mosoly kíséretében, megcsókolta. Akkoriban a lány még nem is volt szerelmes, nagy eséllyel, ám azóta... A fiú abban sem volt biztos, hogy kedvese tudja-e egyáltalán, hogy még soha nem mondta ki. Persze nem szeretné erőltetni, meg nem is említette, hiszen ennek belülről kell jönnie, még is, ez az apró szócska, egy jó ideje.
  Kiszállt a zuhany alól, s újfent a tükör előtt találta magát. Nem volt izmos. Mindig is utálta kis vézna alkatát, bár így legalább elhízni sem tudott. Hiú volt kinézetére, de valahogy az edzések nem úgy mentek neki, mint szerette volna.
  Befeszített, próbál minél izmosabbnak tűnni, aztán egy fejrázással ott hagyta a tükröt. Amit megtanult ez alatt az idő alatt, mióta együtt vannak az az, hogy nem érdemes megjátszania magát, mert abból csak koppanhat és Blair úgy szereti... -mert ugye szereti - ahogy van, minden kis avagy nagy hibájával együtt.
  Fel sóhajtott, majd elment reggeli rutinját elvégezni.... Vagy is ment volna, ha nem jut eszébe, hogy a lány nem szereti ha bármiféle hajformázó cucctól ragad a fiú haja, mert a keze is átveszi ha hozzányúl. A borotválkozást sem erőltette, hiszen direkt növeszti egy ideje, ezt is a lánynak. Nem mintha bánná, hiszen utál borotválkozni, persze figyel rá, hogy igényes legyen, de első sorban tényleg a lányért teszi.
  A fiú úgy érzi, bármit megtenne érte, semmiért és senkiért nem cserélné el, és...
  Hát igen. Zayn Malik megtalálta az ő Disney párját, avagy hercegnőjét.
  Felöltözött és úgy döntött le megy reggelizni. Nővére a telefonját bújta, húgai éppen nagyban vitatkoztak valamin. Mosolyogva állt meg az ajtóba, most semmi sem szeghette kedvét, csak a saját idegessége.
  Csinált magának egy müzlit, - ha azt a műveletet lehet készítésnek nevezni - és egy kávét.
-Ma haza jössz? - kérdezi Doniya egy pillanatra felpillantva telefonjából, mire a fiú a fejét rázza. - Hmm ... - kapja vissza szemeit most hosszabb időre és vizslatni kezdi öccsét, amitől az említett- a mai események tekintetére nézve - fülig vörösödik.
-Blairhez mész? - kérdezi Safaa aranyosan. Hát igen, neki hál' Istennek ez még nem jelent egyet semmiféle... Olyannal.
  Zayn nagy szerencséjére a témaváltás következik, majd anyjuk szakítja meg az egész reggeli csevegést jelenlétével.
-Safaa fogmosás, cipővétel nemsokára indulnunk kell! - küldi a legkisebb  testvért a fürdőbe, majd fáradt sóhajjal belekortyol kávéjába. - Ti se késsetek el. Komolyan elegem van már, hogy ilyenekkel hívogatnak az iskolából. Ha egyszer beváltják valamelyik fenyegetésüket, ne lepődjetek meg. Ez főleg Doniyára és Zaynre vonatkozik! Nem kell Waliyha-t is belevinni a rosszba. - dorgálja meg gyerekeit szigorúan, de ők nem nagyon foglalkoznak vele, hiszen ez már szinte 'rutindorgálásnak' számított náluk.
-Elmentünk, sziasztok! - hallatszott egy pár perc múlva, majd ajtócsapódás hallatszott.
-Wal készülj, mi is indulunk nem sokára. - pattant fel Zayn, mire testvérei furán néztek rá.
-Miről beszélsz? Átlagban még fél óráig itt dekkolunk! - nézett hülyén a nővére.
-Igen, de hallottátok anyát! - próbált meg élni az ész érvekkel, de persze ebbe is teljesen belevörösödött .
-Wal a testvérünk éppen készül megdöntetni a barátnőjét. - jelentette ki újra egy idő után, mire húguk idétlen vihogásba kezdett.
-Doniya! - kezdte volna Zayn, de itt megakadt. Tudta, hogy nővérénél semmi esélye ilyennel. - Kösz. - mondta inkább, majd Waliyha felé fordult - Na akkor jössz? - tette fel a kérdést, mire a másik még mindig vihogva bólintott. - Fejezd már be ez annyira idegesítő! - próbálta húgát nevelni, de hát ilyen ez a kamasz kor...
  Felrohant a szobájába, újra végignézett magán, majd fújt egy keveset kedvenc kölniéből, összepakolta a dolgait két napra, de valahogy mindig vissza kellett fordulnia valamiért.
-Ahhjj... Gyere már Zayn! Te siettettél erre meg Doniya is kész van! - kiabált fel neki húga, mire lerohant.
  Cipővétel közben végiggondolta mindene meg van-e, s már pont lépett volna ki, mikor eszébe jutott, hogy a legfontosabb dolog maradt a szobában, így még gyorsan visszasprintelt az apró dobozért. Nem nagyon gondolkodott, mikor egy helyett vagy két doboznyit felkapott és visszasietett testvéreihez.
-Mehetünk. - fújta ki a levegőt, mire nővére a szemét forgatva lépett ki az ajtón, vigyorgó húga meg követte. Zayn bezárta az ajtót, majd utánuk futott.


-Hahó! Blair vagy egy perce hozzád beszélek! - csámcsogta Tom teli szájjal és kezét a lány arca előtt húzogatta, aki erre elvörösödött. - Mi van ma veled? - vonta fel a szemöldökét a fiú és fürkészve nézte húgát, ám szerencsére a szüleik szakították meg ezt a kínos beszélgetést.
-Na jó gyerekek mi megyünk.- sóhajtott anyjuk fáradtan. - Annyit gondolkodtam, hogy lemondom ezt az egészet, annyira nincs kedvem hozzá - itt Blair arca megnyúlt, ami bátyja tekintetés sem kerülte el - De sajnos nem lehet.  Apátoknak szüksége van rám. - mosolygott a mögötte belépő személyre. A lány megnyugodott.
-Vigyázzatok magatokra, vasárnap este jövünk, és Tom légy szíves ne rendezz most bulit és érjetek be időben az én kocsim itt marad, igen Tom vezetheted, de ha meghallom, hogy ezzel mész bulizni és részegen vezetsz és nem vennék el örökre a jogsid, majd én intézkedem az állam helyett! - mondta anyjuk a szentbeszédet, de a fiú ezt a részt már meg sem hallotta. Egész hétvégén kocsival! Nem hülye, bulizni nem is menne azzal.
  Gyorsan elköszöntek, majd indultak is, magukra hagyva a testvéreket.
  A lány próbálta lefoglalni magát, mintha nem látná Tom pillantását, de ez egy idő után elkerülhetetlen volt.
-Tudod... - szólalt meg a báty félvállról - Azt hiszem ma még sem megyek bulizni. - játssza, s húga arcára újonnan kiül a félelem. - Valahogy nincs kedve hozzá... - vont vállat.
-De.. De. - hebegett Blair kétségbeesetten, valami ész érvet keresve, de agya cserbenhagyta.
-Úgy is jön ma Zayn, nem? - folytatta.
-Igen, de...
-Na tök jó, akkor el leszünk! - csapja össze a tenyerét, és megereszt egy nagyon erőltetett vigyort.
 És Blair itt kezdi visszanyerni önuralmát.
-Nem úgy lenne logikus, hogy ha egyedül vagyok akkor maradsz itt velem? - teszi fel a kérdést.
-De, de így legalább x-boxozhatok a haverommal. - teszi tarkóra a kezeit.
-Ezt te sem gondolhatod komolyan! - akad fenn a lány.
-Miért?
-Tom!
-Most mi van?!
-Tudod te jól...- pirul el újra a lány.
-Mond ki.
-Nem!
  Itt egy pillanat csend lesz.
-Amúgy dehogy maradok itthon. Nem akarok az első kufircotokba belezavarni...
-Thomas! - akadt ki a lány és ha lehet m,ég pirosabbra vált.
-Blair! - utánozza húgát, de utána fintorog.
-Nem fura ez neked? - kérdezi halkan testvérét a lány, mire a másik elgondolkodik.
-Hát.. De. De nem akarlak titeket elképzelni úgy, hogyha nem gond szóóóval... -  vállat von. - Csak azt akartam, hogy elmond. De már bánom valamennyire... - tette hozzá halkabban a végén, mire testvére szemei elkerekedtek.
-Tom! Ne csináld! Ezt nem is beszéltünk meg csak... Tudjuk. Igazán rajtam múlt eddig is és most úgy érzem, hogy készen vagyok és végre csak kettesben lehetünk és... -
-Ne folytasd értem. - állította le a másik. - Örülök, hogy.... Így érzel, de még is csak a 15 éves kishúgom vagy nem tudom ezt úgy kezelni, mintha másról lenne szó, de megígérem, hogy úgy teszek, mintha semmi nem lenne. Legyen ez meglepetés neki. - sóhajt, majd egy könnyebb csend veszi kezdetét közöttük.
-Öhm... Blair. - kezdi újra az idősebb Danwer egy idő után. - Van.... Szóval van nálad óvszer? - mondja ki végül nagy nehezen, mire testvére fülig pirul.
  Erre nem is gondolt!
  A fejét rázza.
-Basszus mi lett volna, ha nem kérdezem meg? Oké, vehetsz az enyémből az éjjeliszekrényem fiókjában van, de kiperkálod! Bár szerintem tuti lesz nála őt ismerve... - morogta megint csak a végét, mire Blair felkapta a fejét. - Jajj, te is tudod, hogy milyen volt, mielőtt ilyen dilis 'hős szerelmes' lett belőle! - forgatta a szemét - De mázlija van, hogy megváltozott, különben megverném. - von vállat.
  A lány egyáltalán nem lett féltékeny erre, és nem is érezte rosszul magát ettől a kijelentéstől, hiszen tudja milyen volt Zayn mielőtt összejöttek volna, ha a bátyától nem is hallott mindent a suliba a lányok között úgy is elterjedt.
  Hozzá kellett szoknia, viszont bízott annyira a fiúban és tudta, hogy tiszteli őt annyira, hogy megmondaná, ha nem akarná ezt az egészet.
-Na 5 perc múlva indulunk. - pattant fel Thomas, majd elindult a cuccaiért, húga pedig követte.


  Nem sokkal később már az iskola kapujában voltak és persze, hogy késésben voltak. Zayn, és Blair is izgatott volt, s azon járt az agyuk, hogy titkolják el ezeket az érzelmeket a másik elől. A lány meglepetésnek szánta, hogy végre belemegy a fiú pedig egyszerűen csak érezte, hogy itt az idő és most végre megtörténhet, de ott volt benne egy aprócska félelem, hogy mi van ha a Danwer lány mégsem szeretné, de ezt a gondolatot minduntalan elhesegette.
  Így aztán nem tudták eldönteni, hogy örüljenek-e vagy sírjanak, hogy a suli elején nem találkoztak. Egyáltalán nem szoktak minden időt együtt tölteni, hiszen direkt megbeszélték, hogy barátaikat ne hanyagolják, ha tehetik, ám ha a folyosón összefutottak, igenis váltottak egy gyors csókot.
  Így érezték ezt jónak, s ez egyáltalán nem azt jelentette, hogy nem szeretik annyira a másikat, hogy többet legyenek együtt, ez azt jelentette, hogy szeretik annyira a környezetüket, hogy ne akarják hanyagolni, s nem érdekelte őket a sok rosszmájú pletyka, miszerint nem viselik el hosszútávon egymást, mert csak ők tudhatják az igazat.
  Eltelt az első két szakóra, s eljött a nagyobb tízórai szünet.
-Hahó B., figyelj már egy kicsit! Na szóval ott tartottam csajok, hogy Jason odajött a bulin és... - Beckának sikerült felhívnia magára Blair figyelmét olyannyira, hogy az említett döbbenten szakította félbe.
-Jason? Tom évfolyam társa? Normális vagy Beck?! Te is tudod, hogy mik terjednek róla, nem is értem, hogy ennek, hogy örülhetsz! Ha csak hozzám szólna tuti kifutnék a világból... - borzongott meg. Nem kedvelte Jasont, ahogy a gimi normálisabb fele sem. Mindenki hallott mindenfélét, de Blairnek ott volt Tom a hiteles információval, ezért volt hajlandó elhinni a dolgokat.
-Tom meg is verné.. - tette hozzá Jenny, mire a lány helyeslően bólintott.
-És a te Zayned segítene neki. - kontrázott Becka és hatalmas vigyor jelent meg az arcán.
-Jajj fejezzétek már be.. - forgatta Blair a szemeit, ezzel leplezve eredeti érzelmeit.
-Hányszor mondjuk még el, hogy legenda vagy ezzel? Sikerült a kúró banda egyik tagját magadba bolondítani, Zayn a tenyeredből eszik, ennél már csak az lenne durvább, ha a bátyád lenne szerelmes... - magyarázta Jen, s a lányok végig nevettek, de itt hirtelen valaki megszakította őket.
-Hát az tényleg elég kemény lenne, de szerintem nem fenyeget ez a veszély. - jött Tom hangja mögülük, s ezzel egy időben a Danwer lányt valaki finoman megfordította és puha csókot nyomot ajkaira.
-A tenyeredből evést nem lehetne etetésre felcserélni? - vigyorgott a bozontos hajú, s emiatt az apróság miatt a lány nagyon örült, és gyorsabb bele is túrt, hogy megbizonyosodjon róla, tényleg nem ragacsos-e. - Nincs rajta semmi 'redva'. - használta a lány szókincsét a fiú szem forgatva, mire az felnevetett. - Amúgy Hali! - érintette hozzá orrát a barátnőjééhez.
-Hali. - suttogta vissza a másik és most ő hajolt oda egy finom csókra.
-Szerintem Tom, te nem is vagy képes a szerelemre... - gondolkodott el Becky, mire mindenki felnevetett. - Most meg mi van?
-Édes, ne erőltesd, ami nem megy! - kocogtatta meg a lány fejét Thomas, mire az fülig pirult és röhögve bokszolt a fiú karjába. - Amúgy voltam már szerelmes. - védte magát.
-Tényleg? És mikor is? - tudakolta tettetett érdeklődéssel Jenna.
-Hát oviban! - vont vállat, mire újabb hatalmas nevetés tört ki. - Hé, most mi van?
-Édes, ne erőltesd, ami nem megy! - most Rebeccán volt a sor, hogy a fejér kocogtassa.
-Tudtam én, hogy a húgom értelmes emberekkel barátkozik! - vigyorodott el.
-Sajna a testvérét nem válogathatja.. - sóhajt röhögve Zayn, mire Blair gyorsan a szája elé rakja a kezét. A Malik fiú nem is tudja, milyen információ birtokába jutott barátja a reggel folyamán, hiszen ha tisztában lenne vele, semmi esetre sem menne bele ilyen kis szívózásokba a nap folyamán.
  A két testvér pillantása találkozik, s egy pillanatra Tom mérlegeli a helyzetet, de húga könyörgő tekintete meggyőzi.
-Akkor is engem választana! - vágja ki magát - Igaz Húgi? - a másik meg erre vigyorogva bólint.
-Bárcsak nekem is ilyen tesóm lenne.. - sóhajt fásultan Becka, akinek a nővére már egyetemista, de akárhányszor Jen és B. látta csak annyit tudott róla később kinyögni, hogy milyen görcsös és karót nyelt, amivel önmagában nem is lenne baj, ha ezt az egészet nem akarná húgára is ráerőltetni.
-Hát köztetek vacilálva - nézett Jenny két barátnőjére - nem tudom eldönteni, hogy az egykeség mázli, vagy teher...
-Na jó nem akarom megszakítani ezt a csodás pillanatot, de kezdődik az óra. - Hát igen, Beck ennyit örökölt a nővérétől, nem bírja a késést.
  Blair sóhajtva fordult meg Zayn karjaiban, s megengedtek maguknak egy hosszabb csókot.
-Asszem már csak nap végén találkozunk, mert ha jól emlékszem neked az elsőn, nekem meg a harmadikon van órám. - húzta el a száját a lány, mire a fiú is fintorgott.
-Jajj ne csináljátok már, egész délután meg este együtt lesztek! - forgatta a szemét Tom, mire a pár belepirult, s a Danwer fiú megnyerte húga speciális gyilkos nézését.
-Öhm.. Ja, majd este. - szedte össze magát gyorsan. Elég jó színész volt általában eltudta rejteni elég rendesen érzelmeit, bár az utóbbi időben mindig kellett ennek egy kis idő, hogy összeszedje magát.
-Igen. - válaszolt a másik, majd egy rövid csók után elváltak, és ki ki ment a maga útjára.

  Lassan eljött a suli vége, s hárman vették a Danwer ház felé az irányt.  Most valahogy örültek, hogy Tom ott volt, mert a hangulat feszültebb volt a megszokottnál. Nem tudták eldönteni, hogy várják-e vagy éppen félnek attól, hogy végre kettesben maradjanak, még is, amikor Tom bejelentette, hogy indul inkább a félelem dominált, s azon kezdtek el pörögni, amire eddig nem nagyon gondoltak: Hogy vezetik fel a témát a másiknak.
-Hát... Minden jót emberek! Nekem tuti jó estém lesz! - ereszt meg egy hatalmas vigyort az ajtóból - Kövessétek a példámat, de használjatok gumit, ugyanis Blair nem szed fogamzásgátlót, igazam van? - és persze, hogy nem bírta ki, muszáj volt beégetnie mindkettejüket a másik előtt.
-Bazd meg Thomas! - csapta rá az ajtót testvére, de még hallotta testvére 'meg lesz!' kiáltását.
  Ezek után, nem csoda, ha egy elég hosszú kínos csend alakult ki. Ha most nem ez lenne a helyzet még röhögtek is volna rajta, de így!
-Ké... Kérsz valamit? - kérdezte végül meg a házigazda.
-Öhm... Ja egy pohár víz jól esne. - mosolygott a fiú, s elindultak a konyha felé. Annyira mű volt ez a beszélgetés! Korholta magát a lány. Mióta kérdezem meg, hogy két-e vizet?! Ha kér szól vagy érte megy... Cseszd meg Blair...
  Hogy zavarát leplezze, magának is töltött, s ezt a cselekvést próbálta elhúzni.
  Aztán mikor lerakta a poharat, csak annyit érzékelt, hogy ajkak tapadnak az övére, s kezek fogják körbe. A Malik fiú nem bírta tovább. Ha nem is jutnak el odáig, ma... Ma alig érezte a lányt, és szüksége volt erre. Kellet neki, egyszerűen csak kellet.
  Jó ideje állhattak a konyhába egymásba feledkezve, amit végül Blair szakított meg.
-Nem... Nem akarsz felmenni a szobámba? - tette fel a kérdést és ennyire mint ennél a kérdésnél, még nem vörösödött el soha életében.
  Zayn értette. Iszonyatosan megdöbbent, hiszen pont azon gondolkodott, hogy hozhatná fel a témát a legkevésbé kínosan, de ez a csodálatos lány megoldotta  neki.
-Hozom a táskám. - kapta fel az előszobába, s követte a szőkeséget, aki kézen fogva húzta maga után.
 Bent a szobában újra visszatértek a gátlások.
-Tudod milyen nap van ma? - kérdezte halkan a Danwer lány.
-Ez becsapós? - próbálta Zayn elütni poénnal, de Blair túl ideges volt ehhez.
-Az öt hónapos fordulónk. - nem tudni szándékosan, vagy tudat alatt, de minden egyes szónál közelebb kerül a fiúhoz, s az ágy felé tolta.
-Tudom és hoztam neke... - kezdte volna a fiú, de a lány a szavába vágott. Nem tudta honnan merített ennyi bátorságot, csak az lebegett a szeme előtt, hogy barátja végre rájöjjön szándékára.
-Hagyd azt most. - már az ágyon voltak, és Blair átvetette egyik lábát Zayn testén így lovagló ülésben felé került.
  Innen viszont nem mert továbblépni és ezt a kevés habozást a fiú is észrevette.
-Blair én nem akarom, hogy ezt miattam csináld! - mondja kedvesen.
-De ÉN is akarom .- nyomta meg a szót a másik. - Csak félek.
-Tudom. Ha megnyugtat én is. - tűrte el barátnője egy rakoncátlan tincsét, s belemosolygott a döbbent szemekbe. Valahogy sokkal nyugodtabbnak érzi most magát.
-Hoppáá... A nagy Zayn Malik fél egy kis hancurtól a barátnőjével? - gonoszkodott a lány, s közelebb hajolt. - Hol van a 'farkam éhes' Zayn? - teszi fel az újabb kérdést, s már szinte a szájába beszél.
-A farkam éhes? - kezd el röhögni, és Blair vállat von.
-A lányokkal mindig így emlegettünk titeket, ha jellemezni kellet, Tommal meg a többiekkel együtt. Még nem hallottad? -  a másik a fejét rázza.
-Szeretnéd látni azt a Zaynt? - vigyorog a fiú, s próbálja annyira összeszedni magát, hogy ne tűnjön teljesen bénának. Hiszen nem neki az első!
-Akarom én? - vigyorog Danwer. - Te szeretnéd látni a vadmacska Blairt? - és valami folytán apró puszikat kezd el adni barátja nyakára.  Maga sem tudja, hogy a filmek voltak-e ekkora hatással, vagy abból táplálkozott, hogy mennyire összeborzong párja, ha itt ér hozzá, de ebben az esetben nem is érdekelte, hiszen Zayn halkan nyögött egyet erre.
-Már sokszor elképzeltem, jó lenne most már valójában látni. - nyögte ki, de elérte a kívánt hatást, ugyanis a lány döbbenten megállt, így a fiú fordíthatott helyzetükön.
  És innentől kezdve jöttek a gondok. Az ember azt hinné, ha már pettingeltek nem is egyszer, nem fognak ennyit bénázni és nem fogják ennyire kínosan érezni magukat, de velük pont ez történt.
  Blair leakarta venni Zayn felsőjét, de mivel fölötte volt elég nehezen ment neki, hiszen támaszkodott a másik, aztán mikor felemelte ő a kezeit, hogy segítsen, ráesett a lányra. Hihetetlenül bénaságuk úgy is elég volt, hogy magukban voltak, hát még ha Tom itthon lett volna!
  Mindketten paradicsomszínűen nevettek magukon, majd a fiú felült és gyorsan lekapta magáról a felsőt, s Blairen volt a sor.
  Nem, nekik nem lett volna egyszerűbb bárhogy máshogy, ők úgy akarták megoldani, hogy mindvégig alul van, hiszen annyira profik!
-Na jó... Nem szívesen kérek ilyet, de... Mi lenne ha előbb levetkőznénk és utána... Szóval érted. - Danwer hangja teljesen elhalt szinte a mondat végére.
  Lekászálódtak egymásról, s teljesen zavartan kezdtek el vetkőzni, pedig tényleg látták már egymást így.
  A sok szerencsétlenkedés után végre rátérhettek az előjátékra, amiben valahogy kevesebb bénázást találtak, de még így is a kínos nevetések gyakoriak voltak.
  És végre valahára egy jó idő után rátérhettek a lényegre, igaz Zayn keze annyira remegett, hogy a gumit alig bírta felhúzni, de Blair úgy tett, mintha ezt nem venné észre s tapintatosan elfordult.
-Nagyon fog fájni? - kérdezte a lány, s elcsuklott a hangja.
-Nem tudom. - Aggodalmaskodott a másik, és már fölötte volt. - Biztos akarod? Leállhatunk mé..
-Nem! Csak... Akarom. - mondta ki tisztán érthetően, mire a fiú megcsókolta, s szép lassan elkezdett beleereszkedni.
  Ahogy megérezte a fájdalmat, mozdulni akart, de a másik nem hagyta, inkább nyugtatással próbálta enyhíteni, de nem állt meg míg be nem ért.
  Így haladtak apránként lépésről lépésre, míg nem a fájdalom elmúlt és egy kellemesebb érzés vette át a helyét, de...
  Egy idő után annyira kínossá vált nekik, hogy egyiküknek sem sikerül elmenni, hogy úgy döntöttek befejezik, s a plafont bámulva feküdtek egymás mellet.
-Öhm... Hát... - próbálkozott Blair, de inkább nem folytatta.
-Sajnálom, komolyan én... Úr isten ilyen béna még életemben nem voltam! - temette tenyerébe arcát a srác, mire a lány nevetett.
-Hát még én sem. De ugye ez... Majd menni fog, igaz? - tette fel a kérdést, ami nagyon is zavarta.
-Biztos vagyok benne. - felelte a másik, s próbálta elrejteni eme félelmét. - Az első mindig rossz... - közelebb hajolt barátnőjéhez s fölé könyökölt, s csak nézte a lányt.
-Nem megyünk el fürdeni? - kérdezte gyorsan a másik.
-Ketten? - csillantak fel a barna szemek.
-Hát, szerintem most már ennyit igazán megtehetünk...
   A zuhany alatt nem történt semmi 'olyan', csak élvezték egymás társaságát, s ez így sokkal meghittebbé tette a dolgokat, ami a mai nap után rájuk fért.
  Mindezek után fáradtan dőltek be az ágyba, s nem lehetett nem észrevenni, hogy Zaynt valami nyomasztja, főleg, hogy az ágy túloldalára feküdt le.
-Baj van? - kérdezte Blair, mire a fiú erőltetetten elmosolyodott egy pillanatra, majd vége is szakadt.
  A lány megijedt, hiszen mi van, ha most csalódott benne? Ha úgy gondolja, hogy reménytelenek lennének, hiszen ő, Blair, olyan kis kezdő, hogy nem tud... Nem tudja őt...
  Danwer megrázta a fejét, majd amilyen gyorsan csak tudott odafurakodott a fiúhoz, s amennyire lehetett hozzábújt.
-Szeretlek. - morogta, s fejét, Zayn nyakába fúrta. Most majd a reakciójából kiderül a másiknak akar-e ezek után még valamit...
  Nem is sejtette, hogy ez az egy szó kellett a probléma megoldásához, hiszen sikerült bebizonyítania Malik legnagyobb félelmének ellentétjét.
- Én is szeretlek. - karolta át és belepuszilt a hajába. - Nagyon...


7 megjegyzés:

  1. Ez SZUPER lett!!! remélem ez a kínos pillanatuk még visszafog jönni! Egyre kiváncsibb leszek arra hogy miért verte meg Zayn Blairt!!!!!! Gyorsan hozd a kövi részt!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. haliii! Nagyon köszönöm, ez irtoozatosan jool esik :PPP

      Törlés
  2. Nagyon jóóóó :D PEF-FECT C:

    Kíváncsi vagyok én iss :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. haha! Ennek örülök :DDDD Köszönöm!! :P

      Törlés
  3. Szia! Már nem is tudom, hogy akadtam rá a történetedre, mert őszintén szólva nem igazán ismerem a One Directiont, sőt talán egy számukat hallottam(megjegyzem a hangsúly azon van hogy nem ismerem, ez nem jelenti azt, hogy utálom, csak hidegen hagy, már bocsánat érte egy rajongótól)....viszont szeretek beleolvasgatni számomra még ismeretlen szerzők írásaiba. Úgyhogy gondoltam, ezzel is megpróbálkozom, szóval belekezdtem. WOW!!! Lenyűgöztél, pedig ez ritka. A legjobb, hogy teljesen mindegy, hogy fanfictionről beszélünk, mert számomra, akinek nincsenek háttérismereti a bandáról, teljesen eladtad a történetet. Megtaláltad az egyensúlyt a párbeszédek és a helyzetleírások között, nem laposodik el a story és én személy szerint, kissé mazochista módon, imádom a késleltetést, az pedig akad itt is :) Plusz elég ritka az olyan ember, aki többnyire helyesen ír(olyan aki mindig helyesen ír, meg nincs is->We love hungarian language!! :P), úgyhogy ezért is hatalmas piros pont jár! Szóval csak így tovább, egyszerűen imádom, ahogy írsz ;) Ha a végére értél a megjegyzésemnek és még nem untad meg a szóáradatot, köszi :) Marcsi

    VálaszTörlés
  4. Halii!! El sem hiszed, ez milyen jól esik. A fiúkkal kapcsolatban csak annyit, h én egyáltalán nem rajongok az összes számukért sőt elég keveset hallgatok meg, de nagyon szeretem őket valamiért, talán azért, ami9t a médiának mutatnak, na mindegy. :D Mosat ez a kedvenc kommentem, amit írtál, mert mindig valahogy az volt a célom - bár nem írok túl sok ideje -, hogy igazán belelehessen menni a történetbe és - még ha ez egy elég abszurd fajta helyzet - de legyen valami olyan, hogy nem minden happy, mert azoktól frászt kapok. Hát igen a helyeiirásom szerintem katasztrófa azt nézve, h átolvasgattam a részeket, de majd ha végzek az egésszel, szerintem javítgatom. :P
    Még egyszer köszönöm, köszönöm, köszönöm!
    Remélem, te is a végére érsz ennek a válasznak és nem unod :DDD

    Pussz, Blair

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A végére értem, és egyáltalán nem untam :) Viszont félreértettél....nem mondtam, hogy katasztrófa a helyesírásod, hanem, hogy akadnak hibák, de még így is kevesebb, mint az átlagnak. Van, akinek el sem lehet olvasni az írását, annyira borzalmas. Na, te nem tartozol ezek közé, egy-két hiba még nem a világ vége, nehéz ez a magyar nyelv, no :D Most ez a kedvenc kommented, hm, ennek nagyon örülök, ezért érdemes kommentelni *.*

      Törlés