27. Fejezet - First Date

Hűűűű!!!! Háát haliii!!! OMG, OMG, ugye mindenki látja, hogy mennyi az O.M szám?! Nagyon de nagyon hálás vagyok nektek, és büszke, hogy első blogomként 3 hónapon belül sikerült ez! Annyira de annyira jó fejek vagytok! Nagyon remélem, hogy tetszeni fog a rész, én nem teljesen ezt terveztem, de ez a szar valamiért törölte az egészet, amit lekezdtem írni, így inkább ezzel próbálkoztam.... Na most azt a másik ötletet is meg akarom majd írni, de lehetséges, hogy 20 000 ig tartogatom-.. Ha csak a történet nem zárul le előbb.. De azt egyszer akkor is le kell majd írnom!
Kommentelni szabad, főleg most, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy ehhez mit szóltok!!!

Joo olvasást!!

Xx Blair

Zayn

  Mérgesen mentem be a szobámba. Üvölteni akartam, szétverni mindenkit, aki csak hozzáért rajtam kívül Blairhez, pedig tudom, semmi jogom hozzá és én okoztam az egész bajt.

 Remegve vettem elő az ágyam alól a kis albumoz, amibe oly régóta nem kukkantottam már bele, valahogy úgy éreztem nem érdemlem meg, hogy újra és újra megnézzem, bár ezt elég sokszor áthágtam, hiszen az egyik képet a könyvecskéből, mindig magamnál tartom. Gondolom ezek után nem nehéz kitalálni, hogy egy közös albumról van szó....

  Fellapoztam és csak néztem és néztem a boldogabbnál boldogabb együtt töltött pillanatokat. A végéről kezdtem, úgy haladtam az eleje felé, hogy az egész kapcsolatunk menetét visszafelé éljem meg.

  S a végén csak ültem az első kép előtt, amin ketten voltunk és a zongora előtt ültünk szorosan egymás mellett... Ez az egy hónapos 'fordulónkon' készült, amit csak viccből tartottuk meg.

  De ez a kép nagyon emlékeztet egy másikra, ami 1 hónappal és pár héttel ez előtt készült, de csak a fejemben van meg, ám ott kristálytisztán...

+++++++

Külső szemszög

2008

  A fiú izgatottan készült a délutánra, úgy érezte, ha valami rosszul sülne el,  vagy a lánynak nem tetszene, nem tudja mit csinálna. Tiszta ideg volt, kiverte a víz, s már vagy fél órán belül másodszorra ment fürdeni, hogy biztos ne legyen büdös.
-Nem fogod elcseszni, megy ez neked. - próbált 'csábosan' tükörképére mosolyogni, de ez most valahogy nem jött össze neki. Tom elmondása szerint, azzal jár a legjobban, ha magát adja és nem a csajozógépet.
  És ő bízik Tomban.

 A lánynak már egyáltalán nem okozott ekkora fejtörést a dolog. Valamilyen szinten bókolt neki a tudat, hogy egy eléggé 'népszerű' srác van oda érte, de ő sem panaszkodhatna, de egy randinál tovább, senkivel nem akart találkozni. Unalmasak voltak elmondása szerint.
 Most viszont vannak bizonyos tényezők. Vagy is inkább egy. Tom. Hiszen, a fiú Tom, vagy is az ő bátyjának jó barátja!
  Lehet ezért is szavaz több bizalmat a dolognak?
-Készen vagy már? - lépett be szobájába kedves bátyja, majd levetette magát az ágyra. - Nem kell kiöltöznöd.
-Úgy nézek én ki, mint aki kiöltözött? - fordult meg egy szemforgatás közepette Blair, majd végig mutatott magán. Egy egyszerű világoskék szaggatott csőfarmer, hozzá bő, s lentebb szűkülő felsőt viselt. Haja kiengedve s hullámosan omlott háta közepéig.

-Jól van na!
-Te tudod hova visz? - érdeklődtem.
-Talán? - vigyorgott rám gonoszan.
-Gondolom nem mondod meg... - sóhajtottam nagyot.
-Nem bizony!
  Órájára nézett, miszerint még volt húsz perced, így nyugodtan dőlt le testvére mellé az ágyra, s kezdett kattogni egy bizonyos kérdésen..
-Tom?
-Hmm?
-Téged... Vagy is te... Mit szólsz ehhez a randidologhoz? - tette végül fel a lány az ujjait tördelve.
-Mit szólnék? - vont vállat, de Blair nem elégedett meg ennyivel. Tudta, hogy ennél azért bővebb véleménynek kell lennie.
-Thomas. - sandított rá, a folytatást várva.
-Blair! Ajj ez nem hangzik annyira jól... Oké, jól van. - sóhajtott nagyot, mielőtt elkezdte kifejteni véleményét. - Nem tudom... Az elején, mikor kint voltunk az udvaron, s rájöttem, hogy téged bámul nyál csorgatva, sokat gondolkodtam rajta, hogy megverem, de... Utána figyeltem egy kicsit és láttam, hogy téged teljesen más szemmel néz, mint a többi kis kalandját, bár még akkor is úgy voltam, hogy maradjon tőled távol... Aztán meg.. Kezdett kifordulni magából, s bowling alatt világossá vált, hogy ez így nem mehet, szóval... Figyelj, nem löktem volna be múlthéten a szobádba, ha zavarna. Nem. Talán fura lesz meg minden, de ő.. Megérdemelne és nem olyan kis nyápic, mint akikkel találkozni szoktál. amellet, rá is ráfér egy normális lány.. Bár lehet, hogy pont ezért nem vagy jó.. -vigyorgott el a végére, mire ütlegelni és csikizni kezdte őt a lány, amiből hatalmas birkózás alakult ki visítással együtt.
  Míg a szobába ez a csodálatos testvérharc folyt, lent megszólalt a csengő. Zayn idegesen topogott az ajtó előtt, egy kis csokit szorongatva. Fogalma sem volt, hogy mit kellett volna hoznia, de valamit mindenképpen akart.
-Oh... Szia Zayn gyere be! - mosolygott Katie, miközben beinvitálta az ideges fiút. - Blair, Tom! Vendégünk van! - kiabált fel, de semmi válasz nem érkezett, hatalmas felszabadult nevetésen kívül, amitől a fiúnak még egyet ugrott a gyomra. - Blair! - kiabált újra az anyuka, de megint csak semmi.
  Aztán megcsörrent egy telefon.
-Ne haragudj ezt muszáj felvennem... De nyugodtan menj fel tudod a járást! - kacsintott rám, s már el is tűnt a kis készülékkel.
-Rendben Zayn, csak nyugodtan... - motyogtam miközben az ismerős lépcsőfokokon caplattam, még is mintha először lennék itt.
-Öhm... Bocsánat. - kopogott be a félig nyitott ajtó, ami a kis ütések hatására kinyílt.
-Nem már Tom ez csalás! - nevetett Blair, miközben bátyja valami csomagfélét csinált belőle, s rátehénkedett.
-Sziasztok! - próbálkozott újra Zayn kicsit hangosabban az előbbihez képest, mire mindketten meglepetten fordultak az ajtó felé.
- Ó Istenem, ne haragudj, nem láttam, hogy már ennyi az idő, de készen vagyok teljesen csak a táskámba kell pár dolog. - s miközben ezt elhadarta, már forgószélként szelte a szobát, hogy begyűjtse az 'életmentő' dolgokat.
-Csá haver! - fogott vele kezet Tom.- Amit az előbb láttál...
-Igen? - érdeklődött a másik fiú.
-Ilyet te nem csinálhatsz vele! Nem, nem, ezzel még várnotok kell. - gonosz mosollyal nyugtázta, hogy az alapból eléggé sok önbizalommal rendelkező barátja, miképp pirul el és jön zavarba teljesen a szavai hatására. - Aú! - kapott hátsójához, mikor húga egy elegáns mozdulattal megrúgta.
-Gyere, mielőtt még belelendülne. - kezdte egy halvány mosollyal taszigálni a fiút a lépcsőn lefelé.
-Majd jövök! - kiállotta el magát cipővétel után, s kabátjával a kezében lépett ki a fiú után. - Bocs... Gondolom ismered Tomot... - sóhajtott nagyon a lány, majd a mellette lépkedő fiúra sandított, aki folyamatosan őt nézte.
-Vigyázz, mert... - kezdte, de megakasztotta az előtte lejátszódó jelenet, ugyan is a fiú annyira rá koncentrál, hogy észre sem vette a kis buckát maga előtt, s majdnem hatalmasat esett. - Esni... -fejezte be a lány nevetve, miközben segített a vöröslő fiúnak megtartani egyensúlyát.
-Ez nagyon égő.. - motyogta Zayn, mire a lány jóízűen felnevetett ezzel, megint elkápráztatva a fiút.
-Figyelj Zayn, nem mintha zavarna, mert nagyon aranyosan teszed, de el fogsz esni, ha ennyire rám koncentrálsz. - mondta ki szintén a lány ezzel megint csak teljesen zavarba hoznia a másikat.
-Ne haragudj, egyszerűen... Nem tudom mi van velem! - nevetett fel Zayn. Blair, csak mosolyogva bólintott.
 Talán az ragadta magával annyira a Malik fiút, a lányban, hogy milyen pozitív kisugárzása van amellett, hogy milyen gyönyörű. Folyamatosan mosolyog, s lehet, hogy nem tűr meg minden bunkót, vagy fura embert maga körül, de nem is bunkó velük. Őt nem lehet nem szeretni, csak ránézel és mosolyognod kell! Futott át Zayn agyán, s már is elterül a vigyor az arcán.
-Amúgy... Hova is megyünk? - fordult érdeklődve a fiú felé.
-Mindjárt rá jössz! - kacsintott a másik, s megszaporázta lépteit.

-Te beakarsz törni a suliba?! - a lány nem tudta, hogy inkább az ijedség vagy a nevetés dominál most benne így elég fura arcot vághatott.
-Igen, de nem ez a lényeg. A kulcsok megszerzésében még a bátyád is segédkezett. - büszkélkedett Zayn mire a lány felnevetett. - Gyere! - fogta meg a lány kezét, s húzni kezdte maga után az épületben.
 Most fogta először meg Blair kezét, s Zaynre már ez az apró gesztus hatalmas hatással volt. Hirtelen megnyugodott, s gyermeki izgatottság ragadt rá a lányról.
  Futva indultak lefelé a zeneterembe, s a lány is rájött, mire az említett helység folyosójára értek, hogy mi az úti cél.
-Miért éppen az iskola? - értetlenkedett a lány, s a következő kérdés az lett volna, hogy náluk is ugyan úgy van zongora, de aztán rájött, hogy első randi gyanánt, biztos nem akarná azt.
-Mert szeretem az ittenit és... hát.. - vakargatta zavartan a tarkóját, Blair érdeklődő pillantása alatt. - Tudod, itt... Itt... Amikor meghallottalak egyszer itt énekelni, s aztán kiléptél a teremből én azóta... Na érted azóta vagy több... Mint.. Tom húga. - nyögte ki végül, s eljött az első alkalom, hogy a lány is zavartan hajtsa le a fejét.
  Igen is szimpatikus volt neki, az, hogy szegény fiút ilyen szinten eltudja bűvölni.
-Gyere. - kapott újra a Danwer lány kezei után a fiú, s a hangszerhez húzta.
-Én... Írtam neked egy dalt. - pirult bele az elhadart mondatba újra a fiú.
-Tessék? - kerekedett el a lány szeme. Erre nem számított. Még is csak ez az első randi!
-Írtam... Már mikor hallottalak, akkor megihletett, de mostanra áll össze teljesen. Te voltál a múzsám! - kacsintott a lányra. Ez volt az első olyan alakalom, amikor sikerült legyűrnie félelmeit, s megvillant a 'csábos' oldala.

  Majd vett egy nagy levegőt, s belekezdett az első hangokba.
Zayn lehunyta a szemeit, s úgy énekelte a dalt, Blair pedig... Nem tudod feleszmélni a csodálatból. Érezte, hogy melegség önti el mindenét, s ismeretlen örömérzés kerekedik rajta, mint aki mindjárt szét robban annyit evett a boldogságból.
  15 éves és egy igen helyes és aranyos srác énekli neki, a hozzá írt dalát... Csodálatos érzés, még akkor is, ha ellenkezik ez a romantikáról alkotott véleményéről, ugyan is azt rühelli.
 Még akkor sem eszmélt fel, mikor a levezető hangok csengtek már csak a terem csendjében, s Zayn érdeklődve figyelte minden egyes mozzanatát. Hihetetlenül megkönnyebbült, mikor meglátta a boldogságot az élénkék szemekben.
 A hirtelen feltörő érzelmektől fűtve Blair odahajolt s megcsókolta a teljesen lefagyott fiút. Nem szokott csak úgy első randin senkit sem csókolgatni, persze a buli az teljesen más, de itt...
  A Malik fiú teljesen elkábult, úgy érezte innentől kezdve akár a világnak is vége lehet, nekik bajuk nem eshet. Tudta, hogy kell neki ez a lány, s tudta, hogy ennyivel, még korántsem szerezte meg, de mintha a nehezén már túl jutott volna. Elérte, hogy a semlegből, pozitív irányba dőljön a mérleg.
  Hosszú csók volt, bár igazán csak egymás ajkán pihentették sajátjukat, de ez többet ért mindennél, s Blair észre sem vette, hogy akaratlanul is, de előbukkant egy két könnycsepp, ami mindkettejük arcán végig száguldott közelségük miatt.
-Van ott valaki? - hallottak meg fentről egy hangot, mire ijedten rebbentek szét. Mit keresnek itt biztosnási őrök? Mit kell itt védeni? Futott át mindkettejük agyán, de a fiú kapcsolt előbb a menekülő útvonalat tekintve. Nem akarta bajba sodorni a Danwer lányt, nem akart mindent elrontani, s annak rémült arcát tekintve félő volt, hogy nem válik be elképzelése.
 Gyorsan kikereste telefonjából az iskola titkárság számát, majd csörgetni kezdte. Halk csörgés zaja járta át a néma épületet, minek hatására a léptek is sietős távolodóvá váltak, ők pedig kifújhatták egy pillanatra a levegőt, hogy aztán eszeveszett rohanásba kezdjenek a kijárat felé.

  Kézen fogva rohantak ki az épületből, a végére már fuldokolva a nevetéstől....

+++++++

Jelen

Zayn

 Hatalmas csörömpölésre keltem, s szitkozódva néztem körbe. Csak egy álom volt. Egy nyamvadt álom, ami soha, de soha nem lesz újra valóság. 

  Elcsesztem... Mindent elcseszek... 

  Szitkozódva kaptam fel cigimet, és indultam le a konyhába megnézni a csörömpölés forrását...