2013. szeptember 30., hétfő

21. Fejezet - "Én tettem."

Haliiiii! Mint látjátok, változtattam a kinézeten, éés kérlek mondjátok, hogy tetszik-.e vagy sem,mert.... mert kíváncsi vagyok.
  Naggyon vártam már, hogy elérkezzünk idáig, vagy is még kicsit előrébb van az, amit annyira írni szeretnék már, de most kicsit megrendületm, hogy mi lesz.... :P Sebaj... Fő a spontalanitás vagy mi....5000 o. megjelenítééés, köszönöööm!!! Köszönöm, azoknak akik követnek, meg a rendszeres olvasook... Rohadt jóó érzééés!!!
    Remélem tetszeni fog nektek, és ha kommentelni akartok, ne fogjátok vissza magatokat!! Főleg ennél a résznél különösen várom!!!

UI: Tudom, hogy nagyon rendszertelenül hozom a részeket, mert így van időm, meg nem tudom megmondani mikor lesz,a lényeg nekem az, hogy hetente legalább legyen egy-kettő.                                                                                        


Hiányzol Teddii!!   Xx Blair










 Teltek a napok, s mint Harrynek megmondtam azon a "kiakadós" napon, még az nap elköltöztem tőle, s ő szerencsére nem neheztelt.
  Nem mondom, hogy teljesen olyan lettem, mint két héttel ez előtt... Uram Atyám! Én még csak hét hete lennék itt, vagy hülye vagyok?
  Mindegy... Az a lényeg, hogy újra inkább a tánc köt le és a zeneszobát messziről kerülöm, bármennyire is érzem, hogy ha bemennék oda, soha többé ki sem akarnék jönni, de... Nem megy.
  És egyre jobban fogalmazódik meg bennem az, hogy miért nem. Azt már vagy tízezerszerelmondtamhogyazeneráemlékeztet. Most meg tudatosult bennem teljes erővel az, amit tett velem és már azt is említettem, hogy jobban félek tőle, mint eddig bármikor.
   Akkor magyarázza már meg nekem valaki, hogy miért folyton az az éjszaka jár a fejemben, amikor véletlenül összezártuk magunkat?! Az illata, a mosolya, a szeme, a kócos haja...
  Oké, igen leesett.... Hiányzik nekem. HOGY LEHETEK ENNYIRE BETEG EMBER?! CSAK MONDJÁTOK AZT, HOGY NEM VAGYOK EGYEDÜL AZ ILYEN SZÁNALMAS ÉLETTEL!.
  Ebből kifolyólag, minden nap bulizni mentem, és négyből egyszer keltem a saját ágyamba, most meg két napja van barátom, akit... Adamnek hívnak, és azt hiszem ebben most biztos vagyok.
  Telefonom rezgése ébresztett fel önmagam bámulásából a tükör előtt.
-Hmm? - szóltam bele.
-Hali B.! Hányra jöttök? - kérdezte Tom. Igen, a családi vacsorából, egy nagy nagy... Nem is tudom minek lehetne nevezni... Talán szánalmi meginvitálás lett, vagy is részemről, mert anyám teljesen fel van spanolva attól, hogy végre megismeri a srácokat és a "vejével" újra találkozhat...
  Mennyire lesz kínos a vacsora egy tízes skálán? Remélem nyolccal megúszom...
-Hahó, itt vagy még? - jött a vonal túlsó feléről.
-Ja, igen... Asszem fél óra és megyünk. - mondtam, miközben oldalra fordultam a tükör előtt, hogy onnan is megcsodáljam magam.
-Oké, az tökéletes, addigra anya is kész lesz. Amúgy Sarah is jön. - tetet hozzá idegesen.
-Jaj, de jó! Megkedveltem. - válaszoltam halvány mosollyal, pedig tudom, hogy nem látja.
-Így legalább jó lesz, hogy nem csak egy embert ismer majd.
-Na jó, figyelj, lerakom, mert Ben meg Pepe valamit éppen nagyon zúznak, szóval megpróbálom elkapni őket Csibu előtt. Sziia! - azzal kinyomtam és kirohantam a szobából, egy emeletet le, ahonnan a ház nagy részét belehetett látni.
-Mi a faszt csináltok? - kérdeztem hangos suttogással, de a másik lány szobájából, még mindig a hajszárító hangja szűrődött ki.
-Semmit! - vágták rá egyszerre és a csillár felé sandítottak, ami a nappali fölött lógott.
-Hé! Az a kedvenc melltartóm! - akadtam ki, mikor megláttam onnan lógni. - De mi tört össze?
-Hát...Le akartuk szedni...
-Egy labdával...
-Egy labdával a lámpáról? Egy melltartót? Oké, és mi tört össze?
-Mi történt? - jött le Will.
-Csörömpölés hallottam. - kukkantott ki Dan is a szobájából, majd mindketten a csillárra néztek.
-Az egy melltartó?
-Blair, az nem a tiéd?
-Hogy került oda?
-És mi tört össze?
  Tették fel felváltva a kérdéseiket.
-Egy pohár, ami az asztalon volt, mert a labda leesett...
-Labdával akartátok leszedni? - röhögött fel hangosan Will,  mire mindannyian lepisszegtük.
-Hülye vagy?
-Csibu nem tudhatja meg!
-Ki fog akadni!
-Miért is?
-Mert egy labdával dobálni a hiper-szuper csillárunkat enyhén elindíthat olyan lánc reakciót, mint a csillár esése, vagy a dohányzóasztal törése...
-Oké, felfogtam!
-Na jó, takarítsátok össze a poharat, mi Dannel lehalásszuk a melltartót. - sóhajtottam.
-Miért vele? - kérdezett Pepe.
-Mert neki van esze. - néztem egy megsemmisítő pillantással a másik háromra, majd Dan felé fordultam.
-Van egy partvis a fürdőszobámban. - előzött meg ötletelésben, mire bólintottam.
 Tíz percen keresztül próbáltuk lehalászni, mire végre lepottyant a nappaliba.
-Basszus a süti! - robbant ki a szobából Csibu, mi meg még mindig a csillárnál tartott partvissal a kezünkbe ledermedtünk, ám a lány észre sem vett minket, rohant tovább. Ahogy eltűnt a lépcsőfordulóban, mi is magunkhoz tértünk, Dan eltüntette a célszerszámot, én meg lerohantam a melltartómért.
-Az meg mit keres itt? - jött visszafelé a konyhából a lány.
-Bennek és Pepének megtetszett... - legyintettem, mire nevetett. Hát igen ezzel a részével a dolognak még nincs baj, csak a többit ne tudja meg.
-Na jó, bocsi én még naggyon nem vagyok kész, szóval vissza megyek készülődni. Megkérhetlek, hogy a sütit vágd fel? - bólintottam, s mindketten mentünk a dolgunkra.
  Hát persze, hogy nem sikerült fél óra alatt elkészülniük, így fél óra késésnél arról folyt a vita, hogy vezethetek-e én, vagy most is Will legyen a sofőr.
-Basszus kibírtok annyit, Blair vezess te, akkor legalább nem késünk kurva sokat, csak nagyon sokat. - vitatkozott Ben.
-De én félek, már megbocsáss B.! - akadékoskodott a lány.
-Én is utálom a vezetési stílusát, de most tényleg Blairnek kéne vezetnie. - szólalt meg Dan is.
  Én meg sem szólaltam, csak mint jó hallgatóság figyeltem, és cigiztem.
-Szavazzunk! - csapta össze a kezét Pepe. -Szerintem Blair.
-Blair. - bólintott Ben.
-Will! - makacskodott a lány.
-Danwer. - mondta Dan.
-Egy életem egy halálom.... Blair! - drámázta túl a dolgot Will, majd a kezembe nyomta a kulcsokat. Igen, vele kapcsolatban minden visszatért a rendes kerékvágásba, már mint nem a szexes izé, hanem a barátság.
  Nem mondom, hogy belül nem voltam egy elégedett kismacska.... Cigivel a számba szálltam be az autóba, majd megvártam, hogy mindenki beövezze magát és ráléptem a gázpedálra.
  Húsz perc alatt odaértünk és megismétlődött a múltkori érekés folyamata: én rágyújtok, Csibu sipákolva kiszáll, Dan majdnem elhányja magát, Ben Pepe nevetnek, Will nem mozdul.
-Veletek meg mi a szar történt? - csak most veszem észre, hogy a banda is most érkezett, s Harry közelít felénk a többiek meg próbálják felmérni a helyzetet.
-Danwer vezetett! - röhög Pepe.
-Ilyen szarul megy neki? - mosolyog Louis.
-Nem. Ilyen jól megy neki! - javítja ki Ben. A többiek meg sem tudnak szólalni még. - Mivel késésben voltunk, ezt láttuk jó megoldásnak, bár mi Pepével csípjük a dolgot! Egyszer ki kell próbálnotok! - kacsint. - Ti, hogy hogy késtetek?
-Mi nem késtünk, nekünk Tom ezt az időpontot mondta... - néz rám értetlenül Liam. Hát persze... Tom tudta, hogy ez lesz...
-Will ideje kiszállni. - böktem meg a mellettem ülőt, majd kikászálódtam. Lassan ő is követett.
-Jól vagy? - ment oda a szőke, Csibuhoz, a lány pedig vett egy mély lélegzetet.
-Megyünk? - kérdezte válasz helyett.
-Menjetek én még ezt elszívom. - tartottam a kezemben a cigit.
-Megvárlak. - karolt át a göndör.
-Én is elszívok egyet. - nyögte ki Zayn, miközben Harry karját bámulta a vállamon.
  Csodálatos...
-Féltékeny... - suttogta a göndör.
-Rájöttem. Csak azt nem tudom, miért. - morogtam.
-Mert szerelmes beléd.
-Oké, ezt szerintem most fejezzük be! - zártam le halkan.
-Nem, hallottátok a mondást, hogy társaságban nem illik sugdolózni? - nézett ránk idegesen a másik.
-Csak nem zavar? - nézett rá ártatlanul Harry, mire elkapta a fejét és szívott egy mélyet. - Ha akarjátok, hagylak titeket, hogy megtudjátok beszélni a dolgokat. - folytatta a színjátékot.
-Szerintem meg most állj le. - mondtam élesen és visszatért az üres arckifejezés.
  Gyorsan elszívtuk, majd hárman indultunk a ház felé. Benyitottam a házba, és újra szembesülnöm kellett a hasonlóságokkal.
Basszus.... Zayn is itt van!
  Ijedten kaptam felé a szemem, s gyanúm bebizonyosodott. Hatalmas szemekkel kapkodta a levegőt és mozdulni sem bírt.
-Haver, jól vagy? - nézett rá Harry.
-Menj a fürdőbe, tudod hol találod... - mondtam enyhén gúnyosan, mire az említett kilőtt arra felé.
-Honnan tudná?
-Anyám imádta a régi házunkat, így négyzetcentiméterre pontosan úgy van berendezve, mint a másik.
-Hűű... Akkor ez most...
-Szar. Ja.
-És téged itt... Vagy is Bradfordban itt...
-Igen, de ezt most mellőzzük.
-Édesem! - jött ki anya és a karjaiba zárt.
-Öhm... Szia. - motyogtam, de nem öleltem vissza, megint csak álltam, mint egy cövek. nem tudom, miért viselkedek ilyen hülyén.
-Hello Kislányom. - jött ki apa zsebre dugott kézzel. Haragszik még mindig a múltkori miatt.
-Szia. - aztán álltunk egymással szembe, miközben a többiek azt nézték, hogy mi lesz ebből.
  A feszült pillanatot a wc-ből kilépő Zayn zavarta meg, akinek haja, már közel sem volt olyan tökéletes, mint öt perce.
-Üdv! - intett zavartan. Apától mindig is tartott egy kicsit, vagy is nekem úgy tűnt most meg... Gondolom egyenesen retteg.
-Zayn. Rég láttalak. - biccentett.
-Hát igen...
-Már vagy négy éve. - csacsogott bele anya.
-Amit szerintem jobb ha nem hozunk fel. - morogtam, de mindenki hallotta.
  Kínos csend.
-Anya most jöttök enni, vagy mi van? - kiabált ki Tom, ezzel megmentve a helyzetet. Én ébredtem fel először és elindultam az ebédlőbe, Harryt magammal rántva.
-Hali Sarah! - köszöntem a lánynak és adtam két puszit.
-Szia! Még mindig nem vagytok együtt? - nézett ránk vigyorogva, bár inkább csak poénból.
-Ó, dehogynem! Hiszen együtt vásároltunk! Már nem sokára esküvő. - mentem bele a cikkben leírtakba.
-Remélem a ruhavásárlást végig asszisztálhatom. - nevette el magát.
-Nekem nincs is beleszólásom? - szólt közbe Harry.
-Nem! Az esküvő a csajok nagy napja! És én azt akarom, hogy rózsaszín és arany legyen a két domináns szín, szóval keress ilyen zakót. - mondtam teljesen komolyan, de Sarah elnevette magát.
-Basszus, pedig majdnem bevettem .- fújtatott a göndör.
  Mindenki leült, csak anya meg Zayn álltak még aztán anya elkezdett araszolni apa mellé, így csodálatos módon mellettem maradt meg az üres szék.
-Nem baj ha ide ülök? - kérdezte halkan.
-Van más választásom? - kérdeztem színtelenül, mire nagy sóhajjal foglalt helyett. Mivel az asztalunkat nem ennyi emberre tervezték így elég szűkösen fértünk el.
  Az evés, a körülményekhez képest túl kellemesen telt, olyan volt, mint a vihar előtti csend, de próbáltam nem foglalkozni vele.
-Mikor mindenki kezdett felállni, Sarah mellém somfordált, s láttam, hogy nagy dilemmája van, bár nem értem miért, anyáék kedvelték.
-Várj, kísérj ki cigizni és ott elmondod, oké? - előztem meg mikor láttam, hogy nem fogja egy könnyen kinyögni.
-Hát pont ez az! Én is... -
-Óh.... Komolyan? Ez csodás! Már mint bocsi, de én örülök. És am ne félj, lehet nem plusz pont anyuéknál, de nem von le semmit sem az értékedből. - vontam vállat. - Gyere vigyünk kabátot hideg van. - mentünk az előszobába.
-Hova mentek? - jött ki anya.
-Cigizni. - mondtam és tettem tovább a dolgot, ezzel enyhítve a kínos jelenetet. Sarah arca bocsánatkérő volt, anyáé egy ideig semmilyen aztán halvány mosolyra húzta a száját. Tudom, hogy nem örül neki, de elfogadja.
-Az ablakpárkányban van a hamutál. - mondta, majd visszament pakolni.
-Gyere. - invitáltam a terasz felé. Hál' Istennek Zaynek most nem jutott eszébe utánunk jönni.
-Hallottál a balhéról? - utaltam a szünetünk előtti napra, miközben szívtam egy slukkot. Bólintott.
-Tom nagyon ki volt akadva, még előző este is. Nagyon a szívén viseli, hogy mi van veled. Bár elmesélte nekem az esetet... Gondolom nem akarsz róla beszélni... - engedett meg egy halvány együtt érző mosolyt.
-Kezdem megszokni, hogy valahogy mindig szembe jön velem a dolog. Ezért nem mondtam el a csapatnak Magyarországon, mert nem akartam ezt, de mint kiderült tudták valamennyire, de már lényegtelen... Ez van... Ha akarsz kérdezhetsz. - vontam vállat. Nincs értelme... Nem is tudom...
-Ezen nem lehet mit kérdezni, vagy is szerintem... Gondolom azt, hogy sajnálom nem nagyon akarod hallani, így inkább beszéljünk valami másról. - vetette fel.
-Vagy ha már mindketten végeztünk, menjünk be és nézzük meg merre vannak az emberek. - bólintottam, majd bementünk.
-Emelet. - mutatott anya fel.
  Ó basszus, most mennek végig a házon! Kettesével szedtem a fokokat felfelé, s pont mikor felértem nyílt a az én volt szobám ajtaja és léptek ki rajta egyesével. Megláttak, zavarba jöttek, majd Tom inkább tovább vezette őket, hogy ne legyen vita. Sarah ment velük.
  És senkinek nem tűnt fel, hogy hiányzik az egyik tag.
-A többiek már elmentek. - léptem be a szobába, karba font kezekkel.
-Tudom. - motyogta, miközben az íróasztal fölötti képeket nézegette. - Nem hittem volna, hogy megtartod őket.
-Ne gondoltam, hogy anyám megtartja őket. - helyesbítettem.
-Ezt nem bírom tovább! - fakadt ki.
-Nem tudom mire érted, de magadnak teremtetted a szarabbnál szarabb helyzeteket. - mondtam könnyedén, bár a szívem zakatolt. Figyelmen kívül hagyta válaszomat.
-Tudod milyen érzés minden nap látni téged? Tudom, hogy nem mehetek oda hozzád, hogy nem ölelhetlek meg, hogy nem miattam mosolyogsz, nevetsz, hogy hagyod, hogy kihasználjanak, mindezt azért, mert undorító ember vagyok?! Ne tedd tönkre az életedet miattam! - már teljesen felém fordult.
-Én nem miatt... - kezdtem volna, de mikor eljutott a tudatomig, hogy mennyire igaza van, akkor befogtam.
-A legrosszabb, hogy tudod, hogy még mindig szeretlek. Tudod, mit érzek és az egy dolog, hogy tudom semmi remény nincs arra, hogy újra összejöjjünk, de te... Te azt hiszed... Vagy is úgy teszel, mintha én nem mondtam volna semmit, mintha nem hinnél nekem! - minden érzelem az arcára volt írva, ő pedig csak a megrökönyödést olvashatta ki belőlem.
-Soha nem kérdeztem... Valahogy mindig átsiklottam efölött, de...Miért? Csak azt mond meg Miért? - mondtam végül halkan.
  Újabb hosszú csend, majd vett egy mély lélegzetet, s kezdte volna.... Ha Hazzanak nem most tűnt volna fel, hogy nem vagyunk meg.
-Basszus, ne haragudjatok... Én megyek is... - kezdte visszacsukni az ajtót, de megállítottam. "Felébredtem". Tudom, hogy Hazza nem akarta elrontani, mert igenis fontos neki Zayn, meg én is, de most tényleg elszúrta. Ami múlt, elmúlt.
-Nem, semmi baj. Indulunk! - kiabáltam ki az utolsó szót.
-Már is? - nézett rám anya szomorúan, mikor leértem.
-Ja.
-Mikor jössz legközelebb?
  Vállat vontam.
-Lehetne, hogy legalább egy kicsit is megjátsszad azt, hogy jelent még neked bármit is a család? - elégelte meg apa a stílusomat. Farkasszemet néztem vele, majd belebújtam cipőmbe.
-A kocsinál leszek. Majd beszélünk. - néztem anyámékra, s cuccaimmal együtt kiléptem a házból.
  Faszántosan nem? Persze, hogy vendégek előtt a legjobb veszekedni...
-Mi történt? - jött ki Will vezetésével mindenki. Vagy is a csapat meg a banda.
  Csak legyintettem.
-Figyeljetek? Mi lenne, ha átjönnétek hozzánk inni? Már, mint van egy csomó piánk, mert Blair múltkor bevárásolt és olyan jó volt az este, szóval.. - hagyta lebegőben a mondatot Csibu, a többiek meg csak bólogattak. Most vettem csak észre, hogy a szőkével, ujjaik összekulcsolódnak.
-Blair? - nézett rám Harry, hogy jó ötlet-e.
-Felőlem... Csak induljunk már! - indultam a kormány felé.
-Na nem! Most nem rohanunk sehova, nem te vezetsz! - kezdte a lány.
-Jaj, ne már, kibírtad hányás nélkül, ne csinál már! - forgatta a szemét Pepe.
-De most ettem!
-Oké, figyeljetek! Mi van, ha az egyikbe azok mennek, akik nem szeretnék, hogy Blair vezessen, a másikban pedig azok, akik igen! - köszi drága Ben, hogy megkérdezel.
-Benne vagyok! Kíváncsi vagyok, mi ez a halál túra... - dörzsölgette a kezét Harry.
-Én is! - jött oda Louis.
-Oké, akkor ez meg is van!
-Ki kocsiját fogom vezetni? - tettem fel a kérdést, mert ugye bár, most nem a kisbusszal mentünk.
-Az... Az enyémet... - tette fel lassan a kezét Zayn.
-Ó...
-De semmi baj! Csak vigyázz, mert távol áll ettől a kisbusztól...Vagy is gyorsabb is, meg gyorsabban gyorsul, de menni fog. - adta a kezembe a kulcsokat, én meg átdobtam a kisbuszét Willnek.
-Kösz. - vontam vállat olyan leszarom, csak hadd menjek módon, majd kinyitottam a járműt és beszálltam.
-Lehet itt cigizni? - fordultam Harryhez.
-Ja, Zayn szokott.
-Oké. - és rágyújtottam.
-Beöveztétek magatokat? - csapta össze a tenyerét Ben.
-Ja.
-Indulááás! - üvöltött a másik.
-Féljek? - kérdezte halkan Louis a mellette ülő Pepétől, aki csak gonoszul elvigyorodott.
  Elszakítottam pillantásom a hátsó részlegtől, majd beindítottam a kocsit. Gyönyörű hangja volt. Lassan egyesbe raktam, majd elindultam az utcába. Mire a végére érek meg kell szoknom.
  ÉÉs sikerült! Onnantól, hogy kikanyarodtam, visszatértem a szokásos formátumhoz, csak most még cigiztem is.
  Néha röhögés, néha üvöltés volt hallható hátulról, majd úgy tizenöt perc után megérkeztünk. Tényleg sokkal gyorsabb.
-Hűű... Ilyen lehetett Harry Potternek a kóbor grinbusz vagy mi a szösz... - röhögtek.
-Komolyan Blair, én benne lennék, hogy ezentúl te szállíts minket! - mondta Louis a másik meg bólintott.
-A többeknek még legalább ennyi idő. - Nézett fel Harry a telefonjából.
-Menjünk már be! - nyafogott Ben. - Van egy kis zölded drága Danwer? - karol át.
-Majd meglátjuk. - vontam vállat ajtónyitás közben.
-Juj, megmutatod az itteni szobádat? - kezdett ugrálni Harry, mint valami kisgyerek.
-Dugni akarsz? - néztem rá furán.
-Most, hogy jött le neked ez a következtetés? Milyen asszociációd van?
-Minek akarsz látni egy szobát? - kérdeztem vissza.
-Mert az kifejezi a gazdáját.
-Én nem egyszerűbb esetleg beszélgetni?
-Nem, én látni akarom!
-De az Istenért, az csak egy szoba!
-Akkor nyugodtan meg is mutathatod!
-Oké, de legfelül van. - mondtam nagy sóhajjal. - És csalódni fogsz.
  Felmásztunk a másodikra, majd bementünk a szobámba.
-De hisz itt... Semmi személyes nincs! - döbbent le.
-Miért lenne?
-Hisz itt laksz!
-Oké, és?
-Te tényleg fura vagy... - mondta, mire a szememet forgattam.-Megnézhetem a fürdőt?
-Csak tessék.
-Tyűű, ezt mind a hajadra pakolod? - kérdezte, mert az egyik polc tele volt mindenféle hajas cuccal.
-Ja, ha kezdeni akarok vele valamit... - igazából a hajam az, amit általában összefogva hordok, de nagyon ügyelek az ápolására.
-Engedd ki!
-Mit?
-A Hajadat, mi mást? - most ő forgatta a szemét.
-Minek?
-Mert talán egyszer láttam pár pillanatra,  de kíváncsi vagyok!
-Ne legyél. Idegesít kiengedve.
-Kéérleek!
- De  nincsen benne semmi izgi! - mondtam majd gyorsan kirántottam a gumit. - Látod? - mutattam a drótszerű tincsekre.
-Geci jó! - mondta, kiszedte a kezemből a hajgumit, majd lerohant.
-Hülye! Van másik! - kiabáltam utána, és leszedtem a polcról. - Ami remélhetőleg nem szakad el... - motyogtam, de persze, hogy a második húzás után megadta magát. - Oké, B. nyugi van, kibírod, úgy sem jó neki, hogy mindig össze van fogva...- azzal elindultam lefelé.
-Danwer, valamit elhagytál... - sétált elő gonosz vigyorral Ben, utána Harryvel, aki épp a fekete csipkés melltartóm feltérképezésével volt elfoglalva. Basszus, a sütivágásnál elfelejtettem...
-Add ide. - mondtam Hazzanak.
-Szép méret... Nem akarod felpróbálni? Na jó, nem lehet, vissza kell fognom magam,... Igaz pasi vagyok, de Zayn...
-Mi van?! - akadtam ki. Semmit sem értettem, de hogy jutottunk a melltartómtól Zaynhez?!
-Hát tudod, nem lehet, mert ő...
-Leszarom. -azzal megcsókoltam.
  Nem azért mert annyira tetszene, csak mert elegem volt abból, hogy elkönyveli annak a dolgot, hogy Zayn irányít.
-Hoppá... - Jött egy éles hang, mire elváltunk egymástól.
 Úgy látszik megérkeztek. Furcsa látványt nyújthattuk,
miközben egymást faljuk, Harry meg a  melltartómat szorongatja.
-Lemaradtunk valamiről? - kérdezte udvariasan Liam.
-Nem, pont időben jöttetek. - hangomban szinte tapintható volt a gúny. Itt elégeltem meg az egészet. - Most meg mi a szar van? Megcsókoltam, oké? Nem értem miért néztek minket ufónak, és miért részesítitek Hazzat ilyen "hülye vagy ember" pillantással. Miért ne szórakozhatnánk? Ja, hogy én a haverja exe vagyok... Bocs... Hát erről kurvára nem tehetünk és ismétlem: Az exe! Mellesleg négy éve, a kurva életbe!
-Csak, hogy mi észrevesszük a nyilvánvalót, amit te el akarsz rejteni. - szólalt meg csöndesen Liam.
-Mit? Hogy szerelmes? Képzeld, tisztában vagyok vele...
-Akkor miért csinálod ezt? - kérdezte Louis.
-Talán egy érzéketlen ribanc vagyok... Talán pont az a célom, hogy szarul érezzétek magatokat. - kezdtem rájátszani.
-Hazudsz. - szólt közbe Zayn, s keserűen felnevetett. Már majdnem visszaszóltam, de láttam, hogy értelmetlen. A magyarázkodás az csak rosszabb.
-Ne Harryt hibáztassátok. Pasiból van. - vontam vállat, majd felkaptam az egyik vodkát és kevertem belőle valami, málnaszörpös lime-os izét. Finom volt és tömény. Tökéletes.
  


Zayn

  Végig az a csók járt a fejemben. Piszkosul fát, mérges voltam, pedig Blairnek igaza van: Semmi jogom nincsen hozzá. Jó nagyokat húztam a kezembe lévő whisky-s üvegből, amit kisajátítottam, de csak azt értem el vele, hogy egyre nyomottabb hangulatba kerüljek.
  Úgy éreztem most jött el az a pillanat, hogy felemészt az egész.  Végig néztem a barátaimon, akik röhögve egymás szarabbnál szarabb poénjain egymáson dülöngélve, érzik jól magukat, majd megláttam Őt.
  Ugyan úgy, mint én, külső szemlélő volt. Csak bámult ki a fejéből, teljesen üres tekintettel, mint akiben egy csepp erő sincs az élethez.
  És ezt én tettem vele.
 Hirtelen felpattantam, de majdnem el is dőltem, ám szerencsére sikerült visszanyernem az egyensúlyom.
-Haver, jól vagy? - nézett fel Louis, hogy kell-e segíteni. Ők sokkal józanabbak voltak, inkább csak jól akarták magukat érezni, nem elázni.
-Én tettem. - motyogtam.
-Micsoda? Nem értjük...- mondta Liam.
  Mélyen belenéztem a velem szemben ülő csodálatos lány szemeibe, s úgy ismételtem meg kristálytisztán.
-Én tettem. - mondtam, s úgy éreztem ebben a pillanatban teljesen józan vagyok.

6 megjegyzés:

  1. Basszus...o.o nem talalok szavakat, de komolyan...ez...ez...lehengerlő (ez eleg hulyen hangzik de igaz :D) Annyira jol tudsz irni, hogy mar annyira beleeltem magam ebbe a helyzetbe, hogY amikor a vegen elolvastam, hogy ' Én tettem' tatva maradt a szam :D csodalatos a bligod, orulok hogy ratalsltam ;).remelem hamarosan lesz kovi resz ;) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Naggyon, de naggyon köszönöm!! OMG!!! annyira joo érzés, hogy így kifejtetted, h mi tetszik, komolyan, naggyon, de nagyon sokat jelent nekem!! :D <3

      Törlés
  2. Jól indult a reggelem ugyanis akkor olvastam el. Mindig meg tudsz lepni valami fordulattal, de tényleg.. Már várom, hogy mikor törik meg a jég és mikkel fogsz még meglepni minket. Mint már mondtam, egyik kedvenc blogom.<3 Várom a kövit.xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. kösziii, kösziii, kösziiiii!!!!! Próbálom nem túl unalmasra csinálni, de valahogy nem is elszállni, remélhetőleg ezt tartani is fogom!!!! Jhajj, de jóó, hogy írtatok, cserébe én sietek a kövivel !! :D

      Törlés
  3. Imádom!!Remélem minél hamarabb lesz rész!!Fúúh annyira kíváncsi vagyok mit fognak mondani a többiek.

    VálaszTörlés
  4. :DDDDD ennek naggyon, de naggyon örülök :PPP ÉÉÉs még ma lesz rész :) (ha minden igaz)

    VálaszTörlés